Az a helyzet Attila, hogy én arra kérnélek most, ha lehet ilyet kérni, hogy egy kicsit mozduljunk el abból, hogy a gyerekeket fotózod. Azért vagyok ebben most ennyire határozott, és azért érzem azt, hogy ennek most jött el az ideje, mert szerintem ahhoz, hogy ezek a képek újból működőképessé váljanak, jó lenne, ha egy kicsit pihentetnéd ezt az irányt, ugyanakkor az viszont fontos lenne, hogy a többi kérdéskörben elkezdjünk kommunikálni képekkel, elemzésekkel, beszéljünk a munkáidról. Összefoglalva én most azt kérném tőled, hogy kezdj el a többi leckére dolgozni. Kaptam már róla annyi képet, hogy nagyjából ismerem a gesztusrendszerét, amit te belőle kihozol. Ugyanakkor arról nem vagyok száz százalékig meggyőzve a képeid által, hogy ez a találat mennyiben jogos, mert van egy olyan érzésem, hogy te őt akár instruálással, akár egy szituációs játékkal valamilyen érzelmi helyzetbe próbálod hozni, ugyanakkor, mintha ő mást valósítana meg, mint amit te kérsz. Egészen pontosan arra gondolok, hogy az, amit rendszeresen látok, mint gesztus, abban van egy csipetnyi fájdalom, van dac, van szomorúság, akár konokság, ez több képeden tetten érhető. Ugyanakkor jó lenne ha ezekkel úgy kezdenél el egyszer játszani, hogy az embernek ne legyen olyan érzése, hogy mondjuk azt mondod, hogy ez most egy vádló, egy kérdés feltevés, ami a címből adódik, ugyanakkor benne talán a fáradtság, vagy akár egy bármilyen helyzetből adódó szomorúság, vagy fájdalom erősebb, mint az a dac, vagy az a felhorgadás, amikor az ember feltesz egy kérdést. Ezt lehet finomítani majd, de ahhoz, hogy ebben tovább tudjunk lépni, szerintem neked sem árt, ha őt most egy kicsit pihenteted, mert új impulzusok jöhetnek a helyére, és ha ezekkel majd elkezdünk dolgozni, és visszatérsz hozzá, szerintem gazdagabb eszköztárral fogsz majd tudni dolgozni.
   A másik, amit fontosnak tartanék Attila, hogy nagyon ritkán jönnek a képek. Azt mondom neked, hogy talán érdemes lenne több energiát fektetni ebbe az egészbe, mert akkor fogunk tudni többet megismerni egymás gondolkodásából, ha van miről beszéljünk. Ha havonta egy kép jön, akkor ez elég nehéz lesz. Ez nem csak rád igaz egyébként, hanem azokra is, akik ennyire ritkásan küldenek képet. A tehetség lehetőség és kb. 10%-nyi az, amennyit a végeredményhez hozzá tud tenni, igaz, a legfontosabb 10%-ot. De önmagában a tehetség soha nem tud kibontakozni akkor, ha nincs táplálva szorgalmas munkával. Ahogy az írónak kell a napi penzum, a képalkotó fotográfus sem tudja a rutint és a biztonságát megszerezni akkor, ha csak hébe-hóba exponál. Ráadásul itt a téren van lehetőség az oda-vissza kommunikációra, aminek alapja az, hogy legyen miről beszélni. Bizony, kilóra meg kell csinálni párezer képet, hogy eljöjjön az áttörés a tapasztalás által. Ha protestálok a hézagosság ellen, az értetek történik. (hegyi)

Ami ebben számomra izgalmas, és szerintem Viki figyelmét is ez keltette fel, az a redőnyön átszűrődő fény, és ennek a játéka a függönyön és a falon, és ez egy nagyon izgalmas ügy. Amin érdemes lesz majd elgondolkodni, az az, hogy amikor meglátok egy ilyet – nyilvánvaló, hogy az idő az korlátos, hiszen nem fog örökké fennállni ez a helyzet, hogy pont oda, pont úgy süt a fény -, érdemes azt megnézni gyorsan, hogy mi van például ezen a polcon, és hogy az mennyire szolgálja azt, hogy a ritmus működjön. Itt most két dologra hívnám fel a figyelmet, van a szótárak mellett mind a két irányban egy félig dőlt könyv, és ez zavar engem mind a két oldalon. Miközben az egyik oldalon ezt le lehetne vágni, mert nem jelentene problémát ez az egy-másfél ujjnyi vágás a bal oldalon, sőt, még tömegelhelyezésben is segítene a képen, ha ennyivel kisebb lenne, akár a felcelluxozott képek határvonalánál meghozható lenne ez a vágás, a másik oldalán lévő három eldőlt könyv is zavar annyiban, hogy pont ebbe a fényjátékba kavarod bele. Ezeket érdemes lett volna exponálás előtt levenni. Nagy baj nincs, mert ez egy jó megfigyelés, és ha olyan környezetben készült, ahova vissza tudsz menni, vagy ahol laksz, akkor, ha tudod az, hogy ez reggel 9:16–kor készült, vagy délután 2–kor, márpedig ezt az exponálási adatokból vissza lehet nézni, akkor nagyjából ugyanabban az időben, hasonló időjárási viszonyok között ez megismételhető. Azt mondom, hogy nekem ez egy tökéletes leckemegoldás, és megvan rá a 3 csillag, de a kompozíciós problémák miatt ha lehet ilyet kérni, főképp azért, mert a gyakorlás a ti érdekeiteket is szolgálja, kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Hangulatában erős szimbólumokat használsz, és jó a kompozíció is, meglátásom szerint a feladatot is teljesíti a kép, ami számomra kérdéses, az a technikai minősége. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezek a struktúrák a néző által befogadhatóvá váljanak, és a differenciák érzékelhetőek legyenek, és főképp itt az utómunkára gondolok, ennél kevésbé kopogós, kevésbé roncsolt tónusrendű képet kellett volna készíteni. Magyarán minden jó és szép, csak a kivitelezésnél valamiféle olyan utómunka történt, ami nem segíti, hanem szerintem inkább gyengíti az értelmezést. Lehet, hogy ez abból adódik, hogy mobiltelefonnal készítetted a képet, és ez azt is jelenti, hogy a mobiltelefonos felvételnél jó, ha az ember tudja, hogy a készülék mire képes, mert itt most a rétegekről beszélsz, erről szól a kép címe, hogy a macskakő, és a rá felhordott bitumen hogyan tűnik át, vagy hogy ezek a rétegek hogyan jelennek meg a mi valóságunkban. De én azt gondolom, hogy ezt jobban kellene érzékeltetni abban a tekintetben, hogy megkülönböztethetőek legyenek ezek nem csak formában, hanem tónusban és struktúrában is. Teljesen mást ad egy bitumen, és teljesen mást egy kockakő, de ezek most itt nagyon hasonlóra vannak hozva. Ez az, amit megjegyzésként hozzá tudok tenni, azt kérem Zolitól, hogy tegye meg, hogy a rendelkezésére álló technikai eszközöket annak megfelelően használja, hogy azok mikre képesek. (hegyi)
értékelés:

A rádiójáték és a képi megformálás mindenféleképpen fontos, mert a többieket próbálod mozgásra serkenteni. Tegyük hozzá azt, hogy ennek a tempója, és a mennyisége azért még a megkívánt alatt van. Fotográfiai szempontból a korábbi munkáiddal összehasonlítva azonban ez kevés, csak arra jó, hogy az ember nagyjából képben legyen, hogy mit is kell csinálni, tehát látom kilóra, hogy mit kell összerakni, de képileg ez nem megoldott. (hegyi)
értékelés:

Árpi szelet vetett, és vihart aratott, és nagyon örülök annak, hogy reagáltok egymás munkáira, ráadásul ebben van anyag rendesen. Azt hozzáteszem, hogy én ennél egy kicsit még bevállalósabb lettem volna. Ez a munkáskesztyűmet fújom körbe festékkel dolog, hát, ne haragudj Pista, de egy kicsit most csalódtam. Nem is értem, hogy mi ez a finomkodás, már ne haragudj, de ez egy kicsit olyan nekem, mint gumival, szóval, hogy miért kell. Pont a bevállalósága miatt lenne ez izgalmas, az, hogy az Árpi féle geget túlhúzod. Na, de hát ezzel, a munkavédelmi kesztyűvel? Pista, ne haragudj már! A többi része egyébként rendben van, mert megvan ennek a szociója, és megvan ennek a humora, úgyhogy minden szép, minden jó, de hát ez a része... nem tudom. A másik meg az, hogy ha már ilyen kis baltával faragott a dolog, mint ahogy a többi dolog is körülötted, akkor lehet, hogy még ezt is fokoznám egy kicsit. Szóval, kicsit talán több szemetet hagynék benne, vágásban is talán több ritmuscsúszást. Azt mondom most neked, hogy ez a 3 és a 4 csillag között mocorog, és most nem tudom, hogy azzal teszek-e jót neked, ha azt mondom, hogy ez 3, és tessék nekem még majd ebből küldeni üzeneteket, vagy ha azt mondom, hogy 4, és akkor lehet, hogy leülsz a babérjaidra, és nem csinálsz filmet. Nem tudom, hogy melyik a jobb, mindenesetre én várnám a többi filmet is, úgyhogy 3. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy itt most mindenből kapunk valamennyit, de bizonytalan vagyok abban a tekintetben, hogy mi az, ami fontos. Ami engem igazán érdekelne: azok a légrétegek által létrehozott képrétegek, amik a kép nagyjából középső részén vannak. Biztos, hogy kell valamennyi a mostani középtérből, ezt a sok-sok-sok előteret, ami tulajdonképpen számodra az egésznek a címét is adja, ebből én biztosan vágnék, mert nem igazán izgalmas, ebben a fényben nem azt hozza, amire te gondoltál. Ennek a lírája teljesen másról szól, mint az a göröngy ügy, amit akár a vers is, mint idézet bemutat. Azt sokkal korábban kell lefényképezni, mondhatni majdnem hajnalban, egy sokkal metszőbb, kopogósabb nézőpontból, és akkor az működne. Ebben a fényben, ebben az ügyben most ez számomra mellékszereplő. Az is biztos, hogy a kép tetejéből vágnék annyit, hogy az ég már ne jusson bele. Ugyanis ott túlmentünk valamin, ami már nem annyira izgalmas. Próbáld ki, hogy az aljából két ujjnyit, a tetejéből egy ujjnyit letakarsz, és egyből elindul a mese, és egy van egy nagyon határozott iránya akkor a képnek, ami most nem tud érvényesülni. Egyrészt az előtérben lévő őrületesen nagy homogénnek mondható térrel, ami engem visszahoz a realitásba, másrészt pedig az éggel, ami nekem unalmas. Nagyjából ezt tudom mondani, 2 csillag. Egyébként az a rész, ami tulajdonképpen a fák koronájával, meg a háttérrel létrejön, az fantasztikusan szép. Ott izgalmas a kép, az az értékes része ennek az egésznek. (hegyi)
értékelés: