Szakkör | Page 399 | Látszótér

Vihar

Őrületes képeket kapunk Dávidtól, amikor egészen elképesztő hangulatokat tud nagyon könnyedén idetenni elénk. Ennél a képnél van némi pontatlanság a vágásnál. Értem én ezt a négyzetes kompozíciót, meg lehet ezt nagyjából tartani úgy is, ha a képnek a bal oldalán levágjuk ezt a furcsa formát, ami elindul, ami nem tudom, hogy mi akar lenni a korlát mellett. Ennek a jelentős részét le lehetett volna vágni, az sem lenne baj, ha a korlát nem lenne meg a maga teljességében. Ha meg akarjuk tartani a négyzetes kompozíciót, akkor a kép tetejéből simán lehet ugyanennyit vágni, még lehet, hogy jobbat is tesz a képnek, ha kicsit kimozdítjuk a középpontból ezt a két széket. A ritmus és a meglátás nagyon jó, nagyon tetszik, erős üzenete van ennek, hogy mit keres az a fickó ott a padnál, és mit akar csinálni. Megadom rá a három csillagot, és várom Dávidtól a véleményt a vágással kapcsolatban. (hegyi)
értékelés:

Hazám

Cudar nehéz egy lecke ez.

Jó a kép, egy kicsit az utómunkánál lehet, hogy módosítottam volna, mégpedig annyit, hogy valamennyivel többet hagytam volna a kontúrokból. Egy kicsit ott rásegítettem volna, ha már a világításnál nem tettem meg, akkor az utómunkánál picit visszahozom a sötétből, és akkor megvan az, hogy ez egy gyöngyvirág. A másik, hogy ha most jól megfigyeljük, akkor látjuk, hogy a kép bal oldalán ezek össze voltak valahogy kötve, ez nekem olyan, mintha belátnék a kulisszák mögé, nem biztos, hogy ez engem foglalkoztat, vagy muszáj érdekeljen, hogy ez hogyan van összedrótozva. Kicsit profánná teszi, lebuktatja a dolgot. Mindez mellett egy nagyon szép és finom ábrázolást kapunk, a három csillag megvan. Ma már lehet, hogy te is másképp csinálnád a photoshop tábor után. (hegyi)
értékelés:

szombat reggel

Tetszik a kép, egyetlen egy dolog nem tetszik, hogy elindítasz formákat, és azok nincsenek befejezve. Ha ezt a szákot fényképezem, akkor vagy belerakom teljesen, vagy ha vágok, akkor úgy vágom, hogy ha nem is pont a fél tengelyénél, de nagyjából úgy, hogy akkor már ezek a formák csak a képhatárig tartsanak, és előtte ne induljanak újból el. Magyarán: vágjuk félbe, és akkor a képhatártól van egy dinamikája ennek az egésznek. Most elindul egy másik forma a bal felső sarokban is, a bal alsó sarokban is ennek az ívnek a zenitjén már túljutunk, és újból lefelé megy az ív. Lényeg az, hogy nem jók ezek az üres területek ritmikailag. Nem tudom, hogy a helyszínen ezekhez mennyire lehetett hozzányúlni, ha hozzá lehetett, és voltak ott esetleg más kampók, ha a szákot is közelebb lehetett volna vinni az ablakhoz, az jót tett volna. Nem kellett volna sokat, egy-két deszkányi szélességgel közelebb víve a ritmus jobban összekapcsolódik, de maga a meglátás rendben van. Ugyanez igaz a képnek a jobb oldalára is: ott azt a zsanért vágtam volna le, mert nem a maga tárgyiassága érdekes ennek a képnek, ezt pontosan jól érzékelted, hanem az a líra, ami ezzel a formarenddel létrejön: az ablakkerettel, a lambériákkal, a ráccsal, és mögötte a függöny a kisvirággal. Szóval őrületes finomságok és rezgések vannak ezen a képen, de pontatlan most a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

reggel

Fáradtan.

Igen, a reggeleink elég furcsák tudnak lenni néha, én most egy ideig, amíg leszoktam a dohányzásról, mobiltelefonnal fotóztam magam 40 napon keresztül, ott is voltak érdekes képi helyzetek, szembesítő erejűek. Az is jó, hogy szépen keretezted a hajjal, szépen megoldottad ezt a feladatot. Őszinte kép, nincs rajta smink, ezt most nem csak arra értem, hogy mi a valóság, hogy reggel az ember nem valószínű, hogy sminkeléssel ébred, hanem nincs a képen érzelmi szinten sem sminkelés, nincsen rajta semmi csináltság. Természetes, és ez nagyon fontos, és nagyon erős alap lehet, úgyhogy várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Kitérő

Kevés eszközzel dolgozik Béla, klasszikus fotográfiai megoldást látunk, Korniss Péter: Hadirokkant (1976) című képe jut róla eszembe, amikor a havas tájban egy figura távolodik, a hóban kijönnek mindenféle növénymaradványok, közben szembesülünk azzal, hogy az a figura egy falábú ember. Ez az élmény jut eszembe, és jó a ritmus, szépen felrajzolt ív, nagyon tetszik. Az is tetszik, hogy nem dőltünk be annak a nagyon kézenfekvő ötletnek, hogy azt is ábrázoljuk valahol a távolban, aki ezt a nyomot létrehozta, pontosan elég a lenyomat. A leckemegoldás is megvan, ez egy nagyon finom kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Mimikri

Nagyon izgalmas az, amit itt látunk a poncsóval meg azzal a lenyomattal, amit kapunk. Aki ezt kitalálta, hogy teherautónyomot köt a ruhába, le a kalappal előtte, úgyhogy jó ez a párhuzam. Nem tudom, hogy mennyire volt sáros, meg a modell mennyire alkalmas rá, de lehet, hogy érdemes lett volna ezt egy ülő pózban megörökíteni, bár ezek a lábak, ahogy megjelennek a képen, ez is nagyon beszédes. A Humor leckébe is megállná a helyét a kép, jók a ritmusok. A kép bal oldalából én vágtam volna. Ha már így belekomponálunk mindent, akkor ezek a ritmusok akkor izgalmasak, ha nem fogunk falsot, és kép szélén futó keréknyom annyira sima és egyszerű, abban annyira nincs ritmus, hogy az nekem leválik a képről. De a három csillag megvan, mert a rezonanciát nagyon jól teljesíti. (hegyi)
értékelés:

Szentkétség

A címadás azért érdekes, mert lehet látni, hogy van, aki ezt nem nagyon veszi komolyan, és nem nagyon foglalkozik vele, van, aki próbál verbálfotót létrehozni, és kifejezetten didaktikus címeket kitalálni, és van, aki ezt is egy kihívásnak tekinti. Itt a harmadik megoldással találkozunk, és ez azért is jó, mert hozzáad a kép értelmezési síkjához, segít a nézőnek. Látunk egy olyan képet, ahol a fotós úgy komponálta magát, hogy szanaszét darabolja az a tükröződő felület, amit lefotóz, és ebben a helyzetben látunk egy kisembert és valamilyen tologatós játékot. Ez így, önmagában jelentéssel bír, még akkor is, ha azt mondom, hogy a hármas leckét elég furcsán teljesíti, lehet, hogy a Család leckébe is izgalmas lenne, de itt mégis arról beszélünk, hogy önmagamról adok egyfajta értesítést és értékelést. Ez azért fontos, mert van benne irónia, de függetlenül attól, hogy vidámak a fények, a színek, mégis van benne egy kis szomorúság: itt vagyok ezzel a kisemberrel, és mégis egyedül, ketten vagyunk, de valaki hiányzik a képről, szóval érdekes keserédes ízt ad ennek az egésznek. Ha viszont megfigyeljük Balázs első jelentkezését még annó az Estiskolán, az egy recept volt, remélem, hogy ez az ív, amit látunk, a pozitív ív, mert az a recept egy elég furcsa és feszült kapcsolati helyzetről beszélt, és itt most látunk egy kisembert, aki remélem, hogy mintegy megoldása annak a helyzetnek, legalábbis remélem, hogy ez az ív fölfelé halad. (hegyi)
értékelés:

megállt

Ez egy jó ritmusú, jól felépített kép. Az a roncsolás, ami létrejön a tónusokkal, kifejezetten jót tesz ennek a munkának, mert elmossa a határát a partnak és a víznek, az ember nem lehet teljesen biztos abban, hogy amit itt partnak gondol nem egy vízfelület-e, amit ver az eső. Nagyon érdekes, és az is, hogy ezzel a lánccal az ég és a föld összeköttetésre kerül, tehát jó ez a meglátás. Valószínű, hogy én azt az egy ujjnyit levágtam volna a kép aljából ahová ez a lánc lóg, tehát akkor már legyen meg végig a lánc, nem nagyon értem, hogy miért hiányzik az aljából. (hegyi)
értékelés:

Madár és Fák

Madarak és Fák Napja alkalmából.

Ellentétes dimenziók

Engem az egész kép az idegsejt-ábrázolásokra emlékeztet, nem tudom, hogy biológiából kinek vannak ezek az emlékek még meg, ott van ez így ábrázolva a kis csápjaival, ez egy jó ötlet, tetszik az absztrakció is. Ami nem tetszik, az a kivitelezés, de beszéltünk erről az utómunka táborban, hogy a tónusokkal mit csináljunk. Ha megnézzük, itt függőleges irányban, a lent és a fönt között túl nagy a különbség, az aljánál nagyon bebukik ez, míg a tetejénél nagyon kinyílik, tehát vagy az alsó vignettálást kellene megszüntetni, vagy a fölsőnél is valami hasonlót létrehozni. Ettől most olyan furcsa, mintha nem lenne egyenes a fotópapír, olyan érzést kelt. (hegyi)
értékelés:

Garcia Lorca jut eszembe erről a képről. Nagyon érdekes a női kommunikáció, a női attitűd ábrázolása ezen a képen. Attól válik ez érzékennyé és finommá, hogy ezekkel a nagyon kemény vonalakkal szétverted az egészet. Az ablaktükröződéseknek ezek a formái, rácsai olyan kemények, annyira drasztikusak, hogy megkeményítik azt a szituációt is, amiben vagytok. Egyetlen egy problémám van: a háttérben van valami ágyvég, egy tükör, vagy képkeret, vagy micsoda, az zavar Bara szájánál, orránál, az kár, hogy ott van, gyengíti ezt a dolgot. Még egy csatot is látok, valami táskának a csatját a Hanna vállánál, ami szintén elviszi a figyelmet, visszaránt a földre. Ezekre oda kell figyelni, hogy a manifesztumok, a tárgyi kiegészítők hogyan jelennek meg, szükségesek-e. Azt a táskát le lehet tenni, és megcsinálom a képet, aztán visszavesszük és sétálunk tovább. Ezek fontosak, hogy szerepet tudunk-e biztosítani a képben, és ha igen, akkor mit, mert ha nincs szerepe, akkor az véletlen hibának fog tűnni. És még valami: a szemüveg akkor kell, ha portrézol, akkor fontos lehet, hogy az alany szemüveges. De itt, amikor instruált modellként érzéseket szeretnél megmutatni, amikor az egyedivel az általános felé haladunk, a szemüvegnek nincs indoka, szintén az időtlenség ellen dolgozik. (hegyi)
értékelés:

Kötelező kép

Maga az üzenet nagyon rendben van. A problémám az, hogy a mozgás gyönyörű, tökéletes, de vagy a fényviszonyokkal kellett volna még dolgozni, vagy fellocsolni a salakot előtte, amivel elérni azt, hogy viszonylag homogénebb tér legyen, de egy biztos: most, ebben a formában a kötél mozgása kevéssé jól látszik, nem tudom megállapítani azt, hogy ez a kislány valóban ugrókötelezik, vagy pedig egy sószóróval rajzolni akar a betonra. Ez egybébként a kislánynak a jobb kezénél jelentős, olyan, mintha lenne a kezében valami szóró tárgy, és ezzel ívet húzott volna, nem jól érzékelhető a kötél. Nem kötelező, de ezt meg lehetett volna úgy is csinálni, hogy ez a forma egyértelműbben adja magát. A másik meglátásom az, hogy ha ekkora mozgást és amplítúdót ábrázolunk, akkor annak megfelelő teret kell tudnunk adni. Itt most a kislány előtt és mögött viszonylag nagy teret hagytál, ezt el tudom fogadni, van levegője, van irányultsága, de akkor fönt és lent miért van ennyire szűkre vágva? Nem teljesen értem a képkivágásodat. (hegyi)
értékelés:

Nőnapi emlék

Az a helyzet, Feri, hogy én ezt a képet önhatalmúlag beemeltem ebbe a leckébe, ez egyébként egy nagyon jó irány. Azt kellene végiggondolni, hogy ami a háttérben történik a fényekkel, az a vibrálás adja magát, hogy ott a párhuzam a növénynek a virágaival, nagyon hasonló formákat hoz létre. Igenám, de annyira bebukik a növényed most, hogy szinte feketébe bukik, és ez szétszabdalja magát a formát. Valami minimális derítés kellett volna ahhoz, hogy a dolog térbelisége meg tudjon maradni. Ha téged a rajzosság érdekel, akkor is az a kérdés, hogy oké, de körbe van-e ez rendesen rajzolva, mindenhol megvan-e a széle? Nincs. Attól lesz a dolog egyértelműen világítási probléma, mert egyszerre szerepel a képen a sziluettes, ellenfényes ábrázolás, és az is, hogy át is világítódnak ezek, tehát mégiscsak ad egy térbeli struktúrát, magyarán egyszerre szerepel az, hogy mit is szeretnénk: körberajzolni ezt az egészet, vagy pedig a terével, a húsával is szeretnénk foglalkozni. Mivel ez nincs eldöntve, a képnek az egyik részén elindulnak a formák, és látom a térbeliséget, de szép lassan elúszunk a semmibe. Ezt most tessék elvonatkoztatni attól, hogy ez egy virág, és akkor kiad egy E betű formát, hogy hogyan van ez az egész megcsinálva világításban. Tehát nincs ez befejezve, Feri. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy a monitor nincs bekalibrálva, de az biztos, hogy jó lenne ezzel még foglalkozni, és olyan formába hozni, ami látványban is ugyanolyan izgalmas, mint amit te ott megláttál. Gyanítom, hogy csak annyi a hibája ennek a képnek, hogy egy nagyon pici derítéssel a virágnak a közepén lévő részek is élővé tehetőek lettek volna. Ugyanakkor a párhuzam tetszik a háttérrel, a kettő csillag megvan, és örülök annak, hogy nem valami édeskés és nagyon geil üzenetet küldesz egy ünnepi megemlékezésre, hanem bátran mered használni a fantáziádat. Ezt én fontosnak tartom, de a világítással van problémám. (hegyi)
értékelés:

Túrórudi torta

Hozzávalók:
Alap: 30 dkg keksz (pl: Győri Keksz - Zabfalatok), 10 dkg margarin, 2 ek méz
Töltelék: 8 db Túró Rudi, 15 dkg porcukor, 50 dkg mascarpone, 1.5 ek étkezési keményítő, 3 db tojás, 2 cs vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejföl

Elkészítés: Összetöröm a kekszet és elkeverem az olvasztott margarinnal és mézzel, majd belenyomkodom a sütőpapírral bélelt csatos tortaformába. A mascarpone-t elkeverem a cukorral, majd hozzáadom a tojássárgákat, keményítőt, tejfölt és citromhéjat és jól eldolgozom. A tojásfehérjékből kemény habot verek és lazán beledolgozom a keverékbe. A kekszalapra rákanalazom a töltelék felét, erre kerülnek körben a félbevágott túró rudik, majd a maradék töltelék. Előmelegített sütőben, 150 fokon aranybarnára sütöm. A formában hagyom kihűlni, a tetejét porcukorral megszórom, s csak hidegen szeletelem.

Nagyon fontosnak tartom azt egy receptnél, hogy a leirat pontos legyen, és ez alapján itt tényleg meg lehet csinálni a tortát. Jó lenne a képi világ is, abban az esetben, ha ezt az egymásba ragasztós ügyet nem csinálnánk. Ez a keretezés, ragasztás, ebben nem vagyok biztos, hogy ez egy jó megoldás. Fontos ábrázolni a tortát önmagában is és a szeleteit is, de szerintem ez megoldható egy képen is, nem kell ehhez kettő képet csinálni, mert ha a tortába belevágsz, és egy szeletnyit kimetszel belőle, akkor a metszési felületnél látszik, hogy hol laknak a túró rudik, ettől még megmarad a teteje is. A másik az, hogy kicsit lustára lett véve, vagy nagyon meleg volt a torta, amikor ezt a porcukrozást megcsináltad, ez megint esztétikai kérdés, hogy hogyan szórjuk szét ezt a műhavat, ebből is ki lehet rakni mintákat. A tárgyalkotásnál is türelemre van szükség, és arra, hogy meglátom ezt a formát, ez mit mond nekem. Kivágok kartonból ilyen meggyformákat, azt még ráteszem, és milyen érdekes, hogy az árnyékai ott vannak, és közben ott van egy valódi gyümölcs is, és ezt így ki tudom rajzolni porcukorból, szóval valamit az ember elkezd kreálni, és azzal úgy elvan. Ez nem csak azért fontos, mert szebben lehet föladni az asztalra, hanem azért is, mert a fotónál nem mindegy az, hogy mi örökítődik meg, és mi az, ami bekerül a mi kis gyűjteményünkbe. Én most erre adnék egy csillagot, és azt mondom Eszternek, hogy ezt gondolja át, hogy azzal a gondossággal, ahogy a tortát megcsinálta, azzal kell befejezni is a munkát. (hegyi)
értékelés:

Tavaszi kiszállás

Az a helyzet, hogy nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt ez a kép elkészült. Persze, fontos az, hogy eljön az az idő, amikor már ki lehet ülni a parkba, lehet nézelődni, életkortól és vehemenciától függően vagy padon, vagy hasalva a fűben, de ezt én most nem látom hogy annyira speciális helyzet lenne, hogy fényképre kívánkozna. Nagyon idegen számomra az a színvilág, ami itt létrejön, és nagyon idegennek hat az az élességi szint, amit itt használsz. Gondolom, hogy utólag itt még valami be lett állítva, hogy még a fűszálakat is meg lehessen számolni, de ez nagyon a kép lírája ellen dolgozik. El kell dönteni, hogy most mérnöki fotót készítek, mert az a fontos, hogy rekonstruálni lehessen egy helyzetet, vagy az érzelmeimmel próbálok egy hatást elérni, ez most itt nem nagyon működik, ez a fajta képi világ leveti magáról ezt a színt és élesség viszonyt. Itt most megjegyzem, hogy a digitális fotónak ha van problematikája, akkor pontosan a sterilitása az, ami kiöl mindenféle érzelmet a képről. Rá lehet erre játszani, de akkor ezt az irányt föl kell tudni vállalni, képileg ez azt jelenti, hogy eldönteni, hogy melyik eszközét erősítem ennek, hogy a színvilágba megyek el egy nagyon strukturális, furcsa, kopogós világba, vagy pedig az élességgel játszom, azzal, hogy kivasalok mindent két dimenziósra, és még rá is húzok, szóval el kell dönteni, hogy mi az, ami engem ebben izgat. Most ez annyira steríllé válik, hogy nem tud az érzelmeimre hatni a kép. Még egy dolog jut eszembe: Antonioninak a Nagyítás c. filmje. Lehet, hogy én vagyok a buta, és valamit nem veszek észre, hogy valamelyik padon egy zsebtolvaj éppen valakinek elcsente a táskáját, vagy hogy mi történik ott hátul a villanyoszlopnál. Szóval lehet, hogy valamit kellene tudni megfigyelni, csak az a baj, hogy ha megnézzük, akkor ennek a képnek, ebben a formában körülbelül a 10 százaléka az, ami ezeket az információkat tartalmazza, a többi része ehhez képest egy helyzetnek az ábrázolása vagy térbe helyezése, magyarán az előterünk viszonylag nagy, de nem túl érdekes, a felső régió, ahol a fák ábrázolódnak elég kusza és zavaros, a hátterünk a hídpillérrel szintén egy olyan kérdés, ami nem biztos, hogy értelmezhető ebben a formában. Itt is azt mondom, hogy a formai jegyeiben is túl sok minden van bekapcsolva, elindítva. Jó lenne ezt értelmezni, István, hogy mit szeretnénk. Nem tudok rá csillagot adni. (hegyi)