Szakkör | Page 37 | Látszótér

Kezdem a technikával, itt is elférne egy kis tónusemelés, ahogy az előző képednél is, és ebből arra a lehet téves következtetésre jutottam, hogy nagy az esélye annak, hogy nem azért maradnak ennyire a mélytónusokban a képeid, mert valóban ezt akarod, hanem mert a kontroll nincs beállítva, magyarán a monitorod nincs kalibrálva és emiatt sötét a kép. Nyilván könnyű mondani, hogy kalibráltasd, miközben tudom, hogy egyrészt egy kalibráló cucc az több tízezer forintnál kezdődik, és azt is tudom, hogy ki lehet hívni embert hozzá, aki megcsinálja - talán ez a célravezetőbb - de az is csak akkor működik igazán, ha a monitor maga képes a tónusok közelítően jó megjelenítésére. Úgyhogy azt javaslom, hogy inkább elsőre a neten keress ilyet, ami online tónusellenőrzés, mert ott azért ha nem is tökéletesre, de valamennyivel jobbra lehet beállítani a kijelzőt. A kép maga nagyon tetszik, jó ez a formajáték, talán azt az ív közepén belógó ágat valahogy kihajtottam volna, vagy kihagytam volna, de minden egyéb oké azzal, amit megláttál. Nagyon várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A rendelés elejét vártam, és egy beparkoló autó hátsó szélvédője "lézershow"-t vetített a folyosó ablakára. Gondoltam, elkapom a talált pillanatot, aztán kiderült, mennyi minden egyéb is rajta van.

Szeretem az árnyjátékokat, fényformákat, mindazt, ami ezekkel az absztrakciókkal létre tud jönni, ezért ezt a képet is kedvelem. Különösen azért, mert hogy ezt nem a könnyebbik módon, fekete-fehérben valósítottad meg, hanem színesben, ami azért nehezített terep, mert a színeknek is stimmelnie kell, nem csak tartományban, de abban is, hogy egymást úgy egészítsék ki, hogy emeljék azt a formajátékot, amit a fény kirajzolni képes. Bátorítanálak, hogy nyugodtan fotózz absztrakt dolgokat, ha van elég fény, ezek technikailag is meg tudnak jelenni, nem akadály a mobiltelefon sem. Még valami: gondolkodtam, hogy a párkányon az a tartó doboz az jó, hogy ott van, vagy sem, de arra jutottam, hogy épp azért jó ennyi a realitéásból, mert ez ellenpontozza az elvontságot. (hegyi)
értékelés:

nikon d7500, nikkor 18-105
otthon, lámpa fényénél

Eszter, ez egy finom dolog, szép megoldás, érzékeny, mondhatni nőies, bár nem szeretem ezt a kategóriát használni, mert sztereotipizál. A színhelyesség ízlés kérdése, hogy a kékességből visszahozod-e a fehérbe a szirmokat, el tudom fogadni, bár nekem az orchideától ez a kék picit idegen. Amit viszont nem győzök elégszer mondani, az a szignálás. Szép, kacifántos írást látok, de ez egyrészt abban is bajos, hogy konkurál a témával, ettől az amúgy egyensúlyban lévő kép elkezd finomkodni, másrészt ez úgy hat, mint egy képelem, a kompozíció része lesz, ami szintén zavart okoz. Védelmi értelme nincs, egy pillanat alatt leszedhető, a képnek pedig magától kell egyedinek és felismerhetőnek lennie, nem a szignótól. Én nem javaslom, hogy használd. (hegyi)
értékelés:

Csilla, én ezt a képet nagyon szeretem, érzelmes, okos, átgondolt és jó megoldás, túlmutat a szimpla bemutatkozáson, mutat egy világot, ami nem csak körülvesz, de benned is megjelenik, és ez szuper, nagyon izgalmas. Technikailag azonban most a rejtőzködés és bújócska a láthatóság határa alá ment, jó ideig kellett keresnem azt, hogy hol is vagy ebben és mit is látok. Ez mint irány fontos, jó dolog, de valami mankót kell hagyni a nézőnek, ha túlságosan elvisszük a realitásból a dolgokat, a néződ magára marad. Csináltam egy verziót, persze elnagyoltan, hiszen nem az eredetiből dolgoztam, csak a tónusemeléssel javítottam. Lehet, hogy az egész csak azon múlik, hogy a monitorod miképp van kalibrálva, sok esetben találkoztam már azzal, hogy a készítő meg volt győződve, hogy nála oké a tónus, akkor másnál is, de épp erre való a kalibrálás, hogy nagy tónusbeli tévedések ne legyenek. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Ismét Szocreál. Saját elméletem szerint, akkor a legszebb a város amikor felhős és/vagy csepereg. Az lágy fények ilyenkor nagyon jól dolgoznak a formákkal. Ez is ilyen időkben készült egy városházáról, ami a négyemeletes belváros felé emelkedik szimbolizálva a hatalmat. Egy másik oldalt látunk most ahol inkább a merevség és a szabályok mutakoznak. Az arányok talán lehettek volna máshogy elosztva, ezt így utólag belátom. Sokat gondolkoztam még a fán, hogy esetleg retusáljam, de nem tetszett. Talán pont a fa ad neki egykis egyensúlyt. 1/125 Iso1000 sajon nem tudom milyen objektív

Ezt, ha 40-eddel csinálod meg, akkor is szép, de akkor nem 1000 az ISO. A digit zaja nem szép, nem hasonlít az analógban megszokott 400-as, 800-as vagy 3200-as filmekéhez, 800 fölött már a legjobb gépek is kezdenek zajokat hozni, ami nem mindig előny. Érzem és értem is, amit csinálsz és jó irány, tetszik is, bár nekem egy kicsivel több is kéne a fehérek felé, nem lineálisan, hanem csak a csúcsfények felé tolva, és valamivel feljebb hozva a középtónust is, mert most ez így a komor esősségen túl technikailag hoz egy rosszul exponáltság érzést. Vékony ez a határ nagyon, de jól korrigálható. (hegyi)
értékelés:

Bár a kép a felismerhetőség alsó határát súrolja, talán mégis ez a kategória.

Ami ebben nekem izgalmas lenne, az a fej, az arckifejezés, de ez most tizedét se teszi ki a képnek, miközben oké, értem én, hogy építészet, kör, minden, de a külső részek nem izgalmasak eléggé. (hegyi)

A képet egy esős, borongós napon mobiltelefonnal készítettem. Szerettem volna fényképezőgépet használni, de olyan kevés fény volt a szobában hogy nem láttam értelmét elővenni a DSLR gépem és az állványt. Lámpafényt és vakut sem használtam csak természetes ablakon át bejövő fényt + fotó készítése közben egy másik telefon bekapcsoltam az elemlámpa funkciót. Jó időben nagyon szép fények vannak a szobában de ezt most napsütés hiányában nem tudtam kihasználni. Később jobb időben újra próbálkozom fényképezőgéppel is.

Üdv a Téren, egy nagyon erős belépőt látunk a közösségbe, nekem ez fene tudja miért, de olyan hatású, mint a régi színházi vagy filmes portrék, ahol egy szerepben lévő pillanat örökítődik így meg a fotós által. Leonyidna, az orosz eszkimólány. Szóval van ebben valami, ami nem hagy elkalandozni, talán benne van ebben, hogy a tekintet oldalra elnéz a kamera mellett, hogy picit fentről van fotózva, hogy a tónusrend is jellemzően ezt a filmes hatást hozza, nem tudom, de a lényeg, hogy engem megragadtál vele. (hegyi)
értékelés:

Grillparty utáni pihenő

Érdekes nézőpontot választottál, formailag érthető, tartalmilag némi magyarázat kéne talán, miért épp a talp az, ami megragad, mint helyzetbemutatás. Nyilván van ebben a lazítás nyugalmából, de fura megfigyelni azt is, hogy mennyire szokatlan az, hogy egy talpat lássunk, mennyire eltér a megszokottól, miközben természetes, semmi extrém nincs benne, mégis ritka. Nyilván a kérdés az, hogy mennyiben ötletszerű, hiszen ezen múlik az, hogy van-e késztetés arra, hogy tovább keresd ehhez a viszonyulásod, vagy csak parti utáni pihenőben kezedbe akadt gép és a lazítás nyugalma-unalma hozta, hogy akkor én most ezt lefotózom. (hegyi)
értékelés:

Régi diafilmek, vagy régi nyomású útikönyvek világát érzem itt, anélkül, hogy brutális archaizálás lenne, és ez izgalmas világ ettől, tetszik, érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezt mint építészeti helyszínek bemutatási technikája később is alkalmazd. Adódik ez a levegőrétegek miatt is, az is ad egy párás, ködös hatást, valóban jól érzem azt, ahogy a tér rétegződései, a jelentés rétegei megjelennek. Köszönöm, ez oké lett. (hegyi)
értékelés:

Az Una völgyének egyik legszebb vízesése a Štrbački buk. Bővebben erről a környékről a GórCső közetkező, május 14-i adásában halhattok itt, a LátSzóTér Rádióban.

Zoli ez kicsit hanyag. A hely oké, de se a szín, se a tónus nem stimmel. Az jó, hogy illusztrálsz, rádióhoz, de azért ennél többet kéne tökölni a megoldással is. (hegyi)

Régen próbálkoztam már magamról készített képpel jelen esetben képekkel, így most újra nekifutottam a dolognak. Vacilláltam, hogy az 1-es vagy a 13-as leckébe tegyem, de végül a 13-asnál maradtam, mivel rendszeresen lejátszódó jeleneteit próbáltam megörökíteni unalmas napjaimnak. Azokat a dolgaimat próbáltam képre vinni amiket beltérben űzök amikor van egy kis szabadidőm. Ha ki tudom, gondolni hogy hogyan lenne jó akkor megpróbálkozok majd egy kültéri verzióval is.

Alap, hogy kedvelem ezeket a dolgaid, leginkább azért, mert nem valami hirtelen felindulásból elkövetett fotóesemény, hanem mert átgondolt munka eredménye. Az egy másik kérdés, hogy vannak technikai problémák is, meg némi kompozíciós is, nem minden fázis egyenértékűen működik. Kompozícióban a bal oldalon van egy nagyobb kihasználatlan tér. És itt jut eszembe az, hogy a valóság az alap, de nem kötelezően kell ragaszkodni is hozzá minden tekintetben. Ágyon fekve is lehet olvasni, és akkor már nincs ez a nagy üresség. A torna nem biztos, hogy háttal mutat jól. És összességében az, hogy ellenfényben kell dolgozz, az nehezített terep. Jó lenne egy nagy lámpa, persze, vagy leeresztettebb redőnynél hosszabb expók, fene tudja. Szóval van meló még, de látom, élvezed. (hegyi)
értékelés:

Otthoni elmélkedés közben született meg a koncepció, . Egy monocrome lencsés telefonnal készítettem a képet. A sötét szoba komorságából az egyetlen égő lámpa felülről világítva emeli ki az arcomat. Némi akrobatikával a sötét háttérből előnyúló kezem a megszállottság manifesztuma.

Máté, üdv a téren, jó kezdés ez, és várom a folytatást is! Tetszik, hogy gondolkodsz, hogy mondani szeretnél valamit, hogy eltervezed és megvalósítod, és az is, hogy van ebben valami szarkasztikus humor is. Jó a kompozíció, alapvetően a tónusok is jók, bár fenn, ahol a kezed van, ott egy kicsit szürkébb a kelleténél, de ez utómunkában javítható. Egy valami van, ami javaslat. A könyv. Az, hogy ez egy új könyvnek tűnik, azt is hozza, hogy nem fekszik ki, és ahol nem fekszik ki, ott zavarosabbak a formák, ez elbillenti az egyensúlyt. Érdemes olyat választani, ami ennél akár öregebb, akár még talán viseltesebb is. És még az, hogy ha ennyi hely van a könyv előtt, akkor ez az üres tér óhatatlanul igényelne még tárgyakat, tollat, vonalzót, akármit, ördög tudja, de sok így az üresség. Csináltam egy verziót, ettől függetlenül simán megvan a 3 csillag is, és várom, hogy folytasd, csinálj még akár önportrékat is. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, és az is jó irány, ahogy ezt tónusban megoldottad. Az egy másik kérdés, hogy hogyan lehet innen eljutni oda, hogy a kép ne talált kép legyen, hanem egyedi, rád jellemző alkotás. Ehhez az kell, hogy elszakadj a konvencióktól. Ez így egy tanulmány, annak nem rossz, de nincs kész. Láttam valamit, megfotózom, aztán laborban majd dramatizálom, amennyire hagyja. Mondom, miért nincs kész. Egyrészt a pipacsbimbók ilyesféle gravitációja amit mutatsz, kókadó farokra is utal, csüngés, lemondás, fene tudja. A háttér miatt azonban nincs módod arra, hogy ezt elforgasd, játssz vele, és itt kezdődik a probléma, ezért mondom, hogy talált kép. A háttér ugyanis zavaros. Van, ahol jól mutatnak a formák, van, ahol a kiégett részen van a pipacsfej, esetleges. Aztán ott van az is, hogy 4 fej van. Nem jó. 3, 5, sok, de a 4 az nehezen indokolható kompozícióban. Pontosabban lehet, persze, hogy van egy hármas összetartozás, és egy meg a renitens. De akkor Feri le kell mondani a kurva kicsi mélységélesség divatról. És itt jön megint a háttér problémája. Amiből az következik, hogy tudva, hogy kurva sérülékeny a pipacs növény, ezt elő kell készíteni, háttér, világítás, minden, akár szabadban, de egy ennél kevésbé zavaros hátteret használva, kifeszítve, belógatva, és amikor minden oké, akkor leszedni ezeket, beállítani, exponálni, minderre ha fél óra van, sokat mondok, mielőtt pusztulásba menne át a növény. Hát, így. (hegyi)
értékelés: