A lepedő ránca,
Az Energiák Tánca,
Lágy de élénk fények,
Mesebeli lények,
Megnyugvás és új Remények...

Én nagyon szeretem ezt a képet, mégpedig azért, mert a maga puritán egyszerűségében is van benne valami meghitt, valami hívogató, valami békés, valami olyan – ez furcsa lesz. A Hegyi nagyon ritkán beteg, nem szokott megfázni, nem nagyon vannak nyavalyái, mert nincs ideje nagyon megfázni. Aztán egyszercsak van ilyen periódus, amikor a Hegyire rátör az, hogy irigyli a többieket, és hogy jó lenne már egy kicsit megbetegedni, és akkor így ki szokott találni magának ilyen betegségeket, és akkor gyorsan megfázik. És akkor három napig beteg - és én nagyon szeretem ezeket a helyzeteket, mert olyankor van időm rá beülni az ágyba, inni a forró teát, és olvasni, és mindezt úgy, hogy nem kell hivatkozásokat keresni, mert hát van alibim, beteg vagyok. Egy kicsit ezt hozza vissza nekem ez a kép, talán a gőzölgő italtól, talán az ágy és a lámpa, talán a könyvtől, talán attól, hogy ez rajta is van meg nem is, tehát ezt csak azért mondtam el, hogy ez egy ilyen szubjektív és személyes érzet, de én nagyon szeretem és egy jól eltalált hangulatnak tartom, és köszönöm, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Nyári mozaikok az őszről

Hát... ööö... én segítséget szeretnék kérni a Bélától, mégpedig azért, mert itt a második képet nem tudom értelmezni. Ez szép. Nagyjából hasonlót látunk itt szemben is felrakva terméskőből, szóval vannak ilyen felületek, és ez dícséri annak a mesterembernek a keze munkáját, aki ezt létrehozta, de igazándiból én nem tudok ezzel mit kezdeni. Ha ez egy műalkotásnak tekinthető akkor ez a kép egy műalkotás reprója? Vagy egy mestermunka, amit a kiválasztás – hogy milyen struktúrát választunk ki és exponálunk le - által műalkotássá emelünk? Nemigazán értem ennek a szerepét. Az első képnél meg, elvonatkoztatva ettől a címtől, mert ezzel is bajom van, mert nem értem, hogy mitől lombhullás, szóval ezzel a képpel még tudnék mit kezdeni, úgy, hogy ha azt mondom, hogy itt van egy kompozíció, amiben a bal alsó sarokba van komponálva egy pad, a többi meg homogén felület, 1/4-3/4 arányban osztva, akkor az igen, elfogadom, de kompozícióban figyeljük meg ezeket a folthatásokat, és hiányozni fog valami. A jobboldalról felülről, aranymetszésből, ha komponálni akarok, és ha dekomponálni, akkor meg jobb alulról, de valami hiányzik. Hogy ez egy eldobott esernyő, egy labda vagy kerékpár azt én nem tudom, de valahogy ezt a kompozíciót be kellene mozgatni, mert így most áll. Ismétlés. (hegyi)

Tibi Bácsi aki évtizedek óta megörökíti a település életét...

Én ezt visszaadom ezt ismétlésre, akár a Tibi bácsival, akár nem, mert én szeretném megismerni a Tibi bácsit, de most nem ismerem, István, segíts nekem ebben, a riportnak a leirat nélkül kell működnie, abban reménykedem, hogy a leirat végén a ... a folytatásra akar utalni, akkor viszont azt mondom, hogy gyűjtsük össze, amíg kész nem lesz ez a riport, és akkor tegyük fel. Ismétlés. Én ezt úgy visszaadom, hogy ha elkészül a folytatás, akkor újra kitesszük, és értékeljük, mert ez, most, ebben a formájában nincsen kész, ugye egy riportnál éppúgy megvan a téma felvetése, kifejtése, és konklúziója, mint egy filmnél is, egy történeti haladása kell, hogy legyen. Itt van egy Tibi bácsink, akinek a bemutatása történik, nyilván először maga a Tibi bácsi aztán ebben a körben haladhatunk kifelé, tehát a szűkebb környezet, majd a tágabb környezet, ezeknek az egymáshoz való viszony, majd lezárjuk egy konklúzióval; vagy azt mondjuk, hogy kintről indulok, a faluból, megtaláljuk a Tibi bácsit, róla mesélünk, és levonjuk a konklúziót, hogy ki is az a Tibi bácsi, és mit keres itt. Ez azért fontos, mert itt elindul a Tibi bácsi és a falu bemutatása, de nem tudom meg, hogy ő kicsoda, a polgármester vagy fontos ember, egy barátja a falunak, tehát nem nagyon tudok meg róla semmit, mert a második kép nem mond róla semmit, ezen van egy idős úriember, aki valamit néz, nem tudjuk mit, nincs se keze, se törzse, sőt a háta mögötti tér sem érzékelhető. Itt írod, hogy ő megörökíti a település történetét; akkor valószínű, hogy fotós vagy festő, erre utal az, hogy akkor ezek a képek az ő festményei. Na de hát akkor odamenni hozzá, és azt mondani neki, hogy én egy fotóriportot szeretnék csinálni magával vagy veled, és akkor lefényképezzük, belevesszük azt a környezetet, ahol dolgozik, tehát végigvenni a klasszikus riport pontjait, hogy kialakulhasson a történet. (hegyi)

Gerlei Gábornak akartam ajánlani színesben, de talán így is őszi.

Itt a leiratot olvasom, isten ments, hogy ezt színesben készítsd el, meg is bolondulnék, a közhelynek és a giccsnek is van határa, és ebbe az ősznél elég könnyű belecsúszni, erre jó ha figyeltek is, jó elkerülni. És ennél a képnél pont erre láthatunk egy jó példát, hogy jelen is van az ősz, jelen is van a személyesség, és mégis van benne valamilyen eltartás, áttételezés, nemcsak a szín, ami miatt a transzpozíció miatt és a kékes árnyalat miatt is, amit itt látunk, hanem amiatt, hogy az alkotó merte vállalni ezt a redukciót, és hogy a formákat is csak árnyékként jeleníti meg, és csak mint zaj – megfordítja a történetet, és nem a főtéma az éles és értelmezhető és hozzá a háttér a zaj, hanem a háttér az ami éles, és a főtéma csak egy árnyék, és ez a fajta megfordítás jót tesz az üzenetnek filozófiailag, ráadásul a háttérre húzza rá a leckét, az ősz ábrázolását. Úgyhogy trükkös egy dolog, nagyon szeretem, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Én nagyon szeretem ezt a képet, ez egy nagyon izgalmas és jó ritmusú felvétel, még akkor is, ha a vágás egészen furcsa – de pontosan van méretezve, nagyon szépen kereteződik ez a történet, talán én lemondanék ezekről a mechanikus zajokról, megnézném én ezt a képet ezek nélkül is, a zajodázást és öregítés és grafikai hatás nélkül is. Ezeket én lehagynám róla. De maga a póz, az ellenfény, az átszűrődő fények által átfestett struktúrák ez mind nagyon szép. Három disznó, én lehet, hogy áttenném az első leckébe, portré arc nélkül. (hegyi)
értékelés:

Nándorfehérvár. Kilátás a várból a Szávára.

Egy érdekes kommunikációs helyzetet látunk, nagyon szép a táj, szépen tagozódik a tér ezekkel a párarétegekkel, én egy picit a vágást tartom itt most nem teljesen jónak, ill. inkább a kamerán fordítottam volna annyit, hogy a baloldalon lévő hölgy ne legyen félbevágva, míg a jobboldalon szintén kétujjnyi olyan felület van, ami a történethez nem ad hozzá, sőt. Ezeknél a helyzeteknél mindig azt figyeljétek meg, hogy itt pl. van három ember, akik kommunikálnak egymással, és az a fontos. A háttérben ott van a folyó, errefelé mozdul, és ez egy nagyon erős és koncentrált helyzet lenne. De ha meghagyjuk oldalirányban ezt a fajta teret, akkor ez a tér kilágyítja ezt a kompozíciót, már lényegesen kevésbé koncentrált ez a helyzet ettől az üres tértől. Takarjátok le a képernyőn, nézzétek meg, egyből dinamikusabb lesz a kompozíció, erősebb a lány mosolya vagy az a játék, amit a hajával csinál a másik. (hegyi)