Elemzés

Anya haragja

Nem lát tőle engem rendesen...

Ez tulajdonképpen egy plakát, és ha a családon belüli erőszakról kellene valamit mondani, akkor erre ez egy tökéletesen rendben lévő kép. Az, hogy ez anya haragja, vagy hogy ez micsoda, az most ilyen szempontból mellékes, lehet apáé is. Azt gondolom, hogy ami ebben izgalmas, az a párhuzam, ami ezek a tüskeböki bogyók és a fiatalember megjelenése között van. Az ő tekintete, a félelem, a csüggedés, ami ebben benne van, az mind nagyon, nagyon erős. És itt most akkor az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a kompozícióval. Ha ez egy plakát, akkor ki lehet használni úgymond az üresen hagyott részeket arra, hogy oda valamit feltegyünk szövegileg, de hát, most ugye egy fotóról beszélünk. Ez így most nekem azért egy kicsit lötyög kompozícióban. Vagy elvisszük a konzervatív megoldás fel, és akkor a kép bal oldalából vágunk, meg a jobb oldalából is egy kicsit, és valahogy konszolidáljuk a belső konstrukciót, vagy pedig azt mondjuk, hogy még nagyobb feszültséget akarunk kelteni, és akkor ezt az egészet még inkább szélre komponáljuk, szervezzük. Így akkor a kép jobb oldalából mindenféleképpen kell vágni, és akkor a bal oldal meghagyható, sőt, akkor azt, amit a jobb oldalból levágtunk, azt hozzá lehetne tenni. Ennyit tudok hozzátenni ehhez az egészhez, miközben a leckemegoldás tökéletes. Úgyhogy én megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is azzal, hogy a kompozíciót kell gyakorolni. (hegyi)
értékelés:

Fából öregember

Ez egy elég érdekes kép lenne akkor, ha nagyobb szerepet kapna a háttér, és talán, ha több lenne az előtér. Egyszerűbben fogalmazva, nagyon közel mentél ehhez a szoborhoz, ami ebben a fényviszonyban nem annyira szerencsés, tehát lehetne ez egy olyan helyzet is, ahol akár derítéssel, vagy talán vakuval valamennyit itt rávillantasz erre, vagy visszahozol ebből az előtérben lévő arcfélből, de ez csak egy dolog. Az sokkal izgalmasabb, hogy ez a szobor hol van. A háttér most ebből valamennyit megmutat, de ennek a szociója lenne az izgalmas. Nem tudom, hogy vissza tudsz-e ide menni ismételni, ha nem, akkor azt mondom, hogy ezt a jövőre nézve gondoljuk végig, hogy ennek akkor van igazán létjogosultsága, ha a szobor és az ő környezete is életképes tud maradni. Ebben a lépkivágásban most ez egy portré akar lenni, de a portréságában a világítás és a háttér inkább zavaró, miközben ott lenne az, ami az egészet el tudná vinni a vállán. Ez így most nekem 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Talált Polaroid

Nem tudom, hogy miért ez előtt a fal előtt lett ez lefotózva. Ha már valamit az egyediből az általánosba mutató tárgyi megjelenést mutatunk fel, akkor ezt valamilyen sztoriba bele kell tudni helyezni. Látok ezen a polaroid képen szivárványt, meg házakat, meg kopasz fákat, amik valószínűsítik nekem, hogy ez egy őszi felvétel, de most tulajdonképpen, azon kívül, hogy ezt megtaláltuk, nem értem, hogy miről van még szó. Ha ezt bele tudod helyezni egy sztoriba, akkor rendben van, de most hadd ne én adjak abban tanácsot, hogy hogyan lesz ebből sztori, jó? Mert nem az én képemről beszélünk, a sztorit keresd meg te. Remélem, hogy megvan még ez a polaroid, és tessék azt valahogy elhelyezni. Önmagában ez így nekem kevés. (hegyi)

nyár...

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon szép díszlet, de hiányzik nekem a sztori. Kínálja magát ez a pad, meg az asztal, és nem történik vele semmi. Oda lehet dobni egy női táskát, vagy odatámasztani egy kerékpárt, vagy valamit, ami arra utalhat, hogy itt azért valahol zajlik az élet, és nem csak megfigyelők vagyunk. Ennyi az, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon rövid filmet kapunk, és azért mondom így ezt most, mert nekem olyannak tűnik, mintha egy nagyobb filmnek lenne néhány jelenete. Sem a felvezetés, sem a befejezés nem értelmezhető önmagában. Kapunk egy skiccet, egy rajzos vázlatot, de nem tudjuk, hogy mi honnan jön, és hová tart. Ebben a filmben ráadásul így most az idézet sem áll meg. Tehát, hogy mi van Istennel, nem nagyon értem, hogy milyen mintát szolgáltatott arra, hogy a legyet a befőttesüvegbe rakjuk? Amire még szeretném felhívni a figyelmet, az a számomra legalábbis öncélú káromkodás, és ami még ennél fontosabb, hogy működhetne ez, ha olyan szöveget írnál, amiben ez megkerülhetetlen, de hát, ezek a monológok nem ilyenek. Még valami: Ha már szöveget mondunk, akkor kettő eset lehetséges, vagy gyakoroljuk be úgy, hogy természetesnek hasson, vagy tartsuk el annyira magunktól, hogy tényleg egy ilyen iskolás szövegmondás legyen belőle. Most a kettő között vagyunk, és ez így önmagában elég béna. Árpi, én nagyon tisztelem a munkádat, de ez most nekem 2 csillagos film. Jó lenne, ha mondanál valamit erről, hogy mi történt, mert ezt most nem nagyon értem. Se eleje, se vége, se közepe, se semmi. Nem látom, nekem nem állt össze ez a történet. (hegyi) értékelés:

Óriások alatt

Nagyon érdekes az, amit látunk. Valamiért nekem Ansel Adams jut eszembe erről a képről, nem tudom, hogy melyik albumában vannak hasonló megoldások. Nála az a lenyűgöző a képnél, hogy mindezt olyan formátumban exponálta, hogy annyira részletgazdag, és nagyon precízen laborált ügyet hoz utána létre, hogy az egész tényleg olyan, mint egy grafikai, vagy egy festészeti munka. Annyira nyugalmas és kiegyensúlyozott az egész, hogy mint egy ilyen örvény húz befelé a kép a saját világába. Nyomokban ez itt is fellelhető, nem mondom, hogy száz százalékosan korrektre van laborálva, mert a fénybe forduló felületek nekem túlságosan világosak, a kép nagyjából közepe táján van egy csík, ami túl sok fényt kapott. Hát ezt Ansel Adams a saját zónarendszerében a laboránsnak is kiadta úgymond utasításként, hogy mi, hova, mennyit tartson be, vagy mennyit erősítsen rá. Itt is nagyjából erről lenne szükség, de ettől függetlenül a megoldással abszolút egyetértek, tényleg jó megfigyelés, úgyhogy erre én megadom a 3 csillagos leckemegoldást. Az egyszerűségben megtalálni a különlegeset, valami olyanra felhívni a figyelmet, amit a mezei utazó lehet, hogy észre se vesz, és ennek érzem a hatását, és ezért fontos ez a kép. (hegyi)
értékelés:

Szobor 2.

Erkel Ferenc síremlékének egy részlete.

Ennél a képnél már sokkal szerencsésebbnek gondolom a kamera nézőpontjának a megválasztását, de ez egy állókép lenne, vagy leginkább maximum négyzetes. Arra a nyárfatörzsre, már ha ez az, nincs szükség ennél a képnél. Ahol a törzs véget ér, a mögött már lehetne nem sokkal vágni, viszont némi mennyiséget még nem ártana felülről, mert most olyan furcsán vágtuk le a haját ennek a szobornak. A megfigyelés ugyanakkor tökéletesen rendben van. Erre a képre azt tudom mondani, hogy igen, ez a megfigyelés pontos. A kivitelezés még reszelhető egy kicsit. (hegyi)
értékelés:

Szobor 1.

Bojtár Tamásnak.

Ami izgalmas nekem ebben, az az, hogy a szobor feje, és a mellette lévő kő olyan, mintha testvérek lennének, hogy van egy koponya, mit már az idő nagyon megrongált, és van még egy ilyen főszereplőnk, aki odafeküdt mellé, valami ilyen élmény jön. Aztán, hogy ezen túl mit lehet ebből még kihozni, az egy erős kérdés. Ugyanis az nem baj, hogy a borostyán ott elindult, nyilvánvalóan nem voltam ott a helyszínen, ezért csak tippelni tudok, hogy ezért ebből valószínűleg van több is. És ha már ezt elkezdtük használni, akkor használjuk annyira, hogy azokat az üres felületeket, amiket nem oldottál meg most a világításban, és itt most a fűre gondolok, és a profil részre, a nyakra, hogy akkor tegyük oda ezeket a növénykéket, húzzuk oda őket valahogy, vagy segítsünk nekik, hogy eljussanak odáig. Bele kell nyúlni a képbe, nem lehet így hagyni. Elég tetemes mennyiségű felület van a képen, amin semmilyen részlet nem található. Csak te tudhatod a magyarázatát, hogy miért ebből a pózból ábrázoltad ezt a szobrot, de miért nem merünk a szemébe nézni, vagy legalább egy kicsit még adni az arcából? Olyan, mintha óvatosak akarnánk lenni, és nem mernénk odamenni, mert félünk, hogy felébresztjük a délutáni sziesztát folytató nagypapát. Ilyesmi, nekem. Az irány jó, úgyhogy 1 csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Sajt

meg paradicsom is.

Erről a képről valamiért németalföldi festők jutnak eszembe, mindazzal együtt, hogy pontatlan a megvilágítás. Most arra tudnék itt utalni Gábor, hogy ha a megfigyelésed ennyire pontos, hogy azt a nagydarab trappistát, vagy edámit nagyon szép surlófényben ábrázolod, és nagyon kívánatos, és gusztusos, akkor tessék megnézni, hogy miért hagyjuk, hogy az árnyékok ennyire szétkaszabolják utána ezeket a camambert, meg kecskesajt darabokat. Ha az egyik dologgal gondosak vagyunk, akkor a többire is pont ugyanennyire kell odafigyelni. Tehát, itt az elrendezésnél van némi problémám, és ez itt tényleg, szinte csak a megvilágításról szól. Gondolom, hogy valami kora délelőtti, vagy késő délutáni fény az, ami téged rabul ejtett, és ez nagyon jó, és nagyon fontos a megfigyelés, de az expozíciót valahova oda kellene állítani, hogy ne legyenek ennyire kiégett részek. És itt most szeretném felhívni a figyelmet a kép bal oldalánál alul helyezkedő sajtfelületekre, ahol már a fehér annyira vakít, hogy ez a sárga sajt is átmegy fehérbe, az ott javításra szorulna, miközben az ellenoldal nincs visszahozva. Derítésnek hívják ezt, hogy az ember valamilyen fényvisszaverő felületről a fő fénynek ellenoldaláról megpróbál visszalőni, és ezzel térbe helyezi ezt az egészet. Ez a térbe helyezés itt most nem történik meg. Mindezzel együtt nagyon jónak tartom ezt a felrajzolást, szóval, én most azt mondom neked Gábor, hogy megelőlegezek neked én itt 3 csillagot, de ne elégedj meg azzal, amit a szemeddel, látsz, mert a kamera másképp lát, mint az emberi szem. Lényegesen szűkebb tónusterjedelemben dolgozik a kamera, ezért tudnak ennyire bebukni ezek a fények, ezért ennyire kopogós az egész az árnyékokkal. Az emberi szem lényegesen több részletet lát meg az árnyékban, mint amit te most ábrázolni tudsz ezzel a fényképezőgéppel, és erre találták ki a derítést, úgyhogy fontos lenne, hogy ezt használd. Nem tudom megmondani, hogy miért, de valamiért úgy érzem, hogy a türelemmel van itt probléma, tehát, hogy hamarabb fejezel be egy fotós munkát, mint ahogy az valóban véget érne. Valameddig eljutsz, ami már egészen tetszetős, és akkor azt mondod, hogy na jó, akkor most exponáljunk. Mivel tudom, hogy egy kutató alkat vagy, ezért arra próbálnálak ösztökélni, hogy nézz utána a németalföldi festőknek, hogy ők hogyan bántak a fénnyel, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni. Akár úgy is, hogy az ott lévő dolgokat megpróbálja az ember fotóra vinni, én ezt egy nagyon jó iránynak tartanám. Úgyhogy megvan a 3 csillag, de várnám Gábor a folytatásokat. Rakjál fel valamit az asztalra, és kezdj el vele dolgozni, és utána beszéljünk róla, hogy hogyan tovább. Saját kancsós képed hozom példának a világításra Gábor. (hegyi)
értékelés:

Ajtórés

Az ötletet díjazom, a kivitelezésnél vannak olyan részletek, amik nagyon izgalmasak, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy az egész összességében egyelőre még kusza. A körfolyosós házaknak mindig van valami mágiája, valami titkos története, amit az ember érez akkor, amikor ilyen helyen jár, és ezek nagyon érdekes helyzeteket tudnak hozni, ha az ember megpróbálja ezeket a történeteket úgymond felgöngyölíteni, megnézi Erzsikét, hogy minden délelőtt tízkor áll neki porolni, vagy Ica, aki este hatkor kezd el virágot locsolni, szóval megvannak ezek a ritmusok. Ezeket, ha az ember kellő időt fordít rá, akkor jól feltérképezve akár képi történetté is szervezheti. Az egyik kérdés számomra pont itt van, hogy itt most mit akartunk mondani, tehát hogy itt a porolós néni a fontos a szőnyeggel, vagy a rács és a korlát konstrukciója egymással, vagy a kulcs a félig nyitott ajtóban, ezek érdekesek lehetnek, de mégis azt mondom, hogy esetleges lett a végeredmény. Esetleges a korlátnak a vágása, a szereplő megjelenése, a kameraszög nem egészen őt akarja központi figurává emelni. Jó ez a belső térben megjelenő kulcs, de annyira sötét a belső megvilágítás, hogy nem tud ez az egész plasztikusan érvényesülni, ami hogy ha egy jó kompozíciót kapunk el, akkor nem baj, mert akár, mintegy fotogramszerű lenyomat is szerepelhetne, de most nem ez történik. Tehát, valahogy minden ott van, minden hang megvan, de az egész nem állt össze egy olyan dallá, amit tudnék dúdolgatni, ha most mondhatok ilyen elvont dolgot. Minden alkatrész a képen van, talán még egy kicsit túl sok is. Egyszerűbben fogalmazva, ugye ez a Szőke dumája, hogy döntsük el, hogy mire megy ki a fuvar, de ez a duma nagyon pontos. Én se tudok most jobbat kitalálni, el kell dönteni Ágnes, hogy mire megy ki a fuvar, és arra tenni a hangsúlyt. (hegyi)

Temetőben

Nagyon furcsa helyek a temetők, mert van valami trükkjük, amitől az egész hangulatában képes arra, függetlenül attól, hogy a valóságban mit is jelentenek ezek a dolgok, amikkel találkozunk, mégis valamilyen elvont lírai hangulatot hoz az emberbe. Mert hát, mit is látunk a temetőben? Egyrészt, mit tudunk? Azt, hogy a temetőben halottak vannak, pontosabban ezt lehetne még profánabbra venni, csontok vannak. Aztán vannak a temetőben giccsek, merthogy ezeket a szobrokat, ezeket a sírkő ügyeket javarészt nem művészek csinálják, hanem iparosok, a lehető legjobb szándékkal, meg a lehető legnagyobb ár-érték arányban, de azért mégiscsak azt gondolom, hogy ezeket, ha a lakásomban kellene tartanom, akkor nem biztos, hogy egy hétnél tovább bírnám. És vannak fák, meg bokrok, meg csend, mert általában ezek elég nagy területen helyezkednek el, és nem divat az, hogy az ember óbégasson a temetőben. És mégis valahogy az egész együttesében képes kihozni egy hangulatot. Ám ennél a képnél most azt kell, hogy mondjam, hogy ez leltárszerűen van jelen. Végtelen nagy mélységélességgel dolgozunk, a keretet abszolút összemostuk, és van ezen minden, fa, sírkő, Jézus, szóval, minden ott van, de nem látom benne azt a fajta líraiságot, azt a rendet, amitől ez aztán elindulna. Nem érzem azt az átlényegülést. Valószínű, hogy Ágnes ezt érezte magán belül, de a képre ez nem került rá. Mivel most ilyen gyönyörű idő van, és szépek a fények, én azt mondom Ágnesnek, hogy hajrá, tessék menni, és tessék akkor megcsinálni a temetőt rendesen. (hegyi)

Gyümölcs

Javítás tavalyról.

Mindennel egyetértek, az összes tárggyal, és ezeknek a megfogalmazásával is. Kicsit szűk a dolog, az árnyékokba kár, hogy belevágtunk. Meg fogsz lepődni Gábor, de amivel problémám van, az a lötty, ami benne van a kancsóban. Ez micsoda? Mert, ha megfigyeled, ez az opálos szürke izé sok minden lehet, de nem nagyon gusztusos. Lehet, hogy a valóságban ez az volt, és értelmezhető is, de itt, ahogy áttetszik rajta a fény, ami egyébként jót tenne neki, ha ez nem egy ilyen opálos ügy lenne, hanem egy tiszta folyadék, de hát, itt nem erről van szó. Reményeim szerint ez forralt bor lehet, vagy valamilyen kompót, viszont azt az érzést sugallja, hogy ez nem emberi fogyasztásra szánt dolog, vagy esetleg megromlott, megerjedt, szóval ilyesmik jutnak róla az eszembe, és ez nem annyira pozitív. Mindemellett gyönyörű a fény a kancsó fülén, gyönyörű az az anyagszerűség, és ennek én nagyon örülök. Szépen van az egész megfogva, nem lenne ezzel problémám. Értem a szándékot, és azzal egyetértek, de a kivitelezéssel nem. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag, jelen pillanatban azt mondom, hogy a leckemegoldás is, mert a Gábor és a csendélet párharcában most a Gábor győzött, sőt, azt mondom, hogy nagyon nagy előrelépés van a csendélet iparágában, és szeretném, ha ezt a Gábor tovább űzni, úgyhogy ez egy kicsit, ilyen biztatás féle megadott 3 csillagos leckemegoldás is a részemről. Tessék ezzel még foglalkozni! (hegyi)
értékelés:

Andor egy sztár

Több olyan dolog van ebben a képben, aminek kifejezetten örülök. Ilyen az, hogy nagyjából sikerült elérni azt, hogy azon a szinten legyünk, ahol a kutya, hogy az ő világát, környezetét mutassuk be, vagy azt a nézőpontot, ahonnan ő a világot szemléli, és ez fontos. Jó a térbeli elhelyezés is, a kompozíción kívül a világítással is ki vagyok békülve, rendben van ez. Amivel nem értek egyet, az a pillanat. Nem tudom, hogy ez milyen fényképezőgéppel történt, és hogy hány darab készült ebből a képből, de jó lenne erről tudni valamit, ugyanis olyan, mintha nem akkor lett volna exponálva, amikor ez optimális lett volna. Azért gondolom ezt, mert Andor lábaiból, a füleiből, meg a fejéből valami olyan formai kuszaság jön létre, hogy nem tudom, hogy most akkor a füle az a lába, vagy a lába a füle, vagy a füle a szájából lóg ki, vagy nem tudom, hogy az micsoda, valami kinövés az állán, szóval, valahogy ez az egész nem pontos. Ami pontos, az a kutya második fele, tehát derékmagasságtól a fenekéig, a farka pedig kiváló, azzal nincsen semmi baj. Ha várunk egy szökkenésnyit, akkor valószínű, hogy a kutya, már csak alkatából adódóan is kénytelen valamivel jobban felénk fordulni, és lehet, hogy az optimálisabb lett volna. Ezt tudom hozzátenni. Mindezzel együtt ez egy jó indítás, és én most megadom rá a 3 csillagot, a leckemegoldásra viszont még várok ennél a képnél. (hegyi)
értékelés:

Magány

avagy egyedül

Igen, azt hiszem, itt a lényeg, hogy az ember elkezd valamivel dolgozni, és a technikát a pillanattal és a belső gondolattal együtt használva valami olyan dolog kerül az asztalra, ami már nem egy szokványos megközelítés. Miközben azt mondom, hogy alig felismerhető, hogy mit látunk ezen a képen, mert hát, vannak rajta csíkok, meg pöttyök, meg foltok, mégis ez egy lírai megközelítés. Lehet azt mondani, hogy na, de hát ez semmi, mert a semmiből építkezik, de én azt gondolom, hogy kell ehhez kurázsi, meg ehhez már kell tudni egyszerűsíteni is. De ez már egy másik szint, amikor az ember a felépített világot elkezdi dekonstruálni, elkezdi lebontani. Elveszíti az élességet, elveszíti a fényeket, a térbeliséget, és az egész már csak egy szituáció lenyomata lesz, semmilyen szociográfia nincs benne formailag, és érdekes módon mégis megjelenik érzelmileg egy üzenet. Ezt én egy nagyon jó munkának gondolom, és tökéletesen értem, de ami még jobb, érzem is azt, hogy miről beszélünk, és azt is, hogy mire akar kimenni a fuvar. Köszönöm! Éva, neked mondom ezt, az elemzés után, hogy ugye azt tudod, hogy nehezíted a saját dolgod? Én örülök ennek, hogy nem nekem kell belőled kirugdosni ezeket a dolgokat, de utána számon is fogom kérni ezt, mint szint, tehát ez alá most már ne nagyon menjünk! (hegyi)
értékelés:

norvégiai mobilfotók

5 hetet voltam idén nyáron is Norvégiában, a Lofoten szigeteken, és mivel sokat dolgoztam, fotózni nem igazán maradt időm, de a mobilom mindig nálam volt, és egy kis kihívásra invitáltam magamat: 1 nap / 1 mobilfotó 31 napon keresztül. Az elkészült képek itt láthatók: http://csendes.tumblr.com/ Most ezek közül válogattam ki 5-öt.

Érdekes ez a dolog, olyan, mintha mappákat kapnék, amiben aztán lesznek majd még almappák, és aztán azokon elindulva megkapnám a sztorit. Ez olyan, mintha egy portfólióból megkaptam volna a fedőlapokat, hogy Norvégia felülről, meg Norvégia nagyanyám korában, meg Norvégia a technikai fejlődés után, meg Norvégia a 80-as években, és mondjuk a Norvég művészet. Szóval, mindenből kapunk egy csipetet, de valahogy ezeknek a kohéziója nekem nem áll most össze. A legfelső képből ebben a stílusban el tudnék képzelni mondjuk ötöt, a másodikból is szintén ugyanígy van, a harmadik kép nem annyira erős, a galambos képből tudnék elképzelni sztorikat, hogy norvég lomtalanításon jártam. Számomra a legizgalmasabb kép az utolsó, bár tudom, hogy ez valamilyen installációnak a lefényképezése, ettől függetlenül ez működik nekem, bár egy kicsit azért hasonlatos ahhoz, mint amikor megtervez valaki egy színpadképet, és aztán azt mi csak rögzítjük, de én most azt gondolom, hogy ez megáll a lábán. Arra kérném majd Vikit, hogy próbáljunk beszélni erről, mert a fejedben megvan ez a kohézió, és ez az összeköttetés, de hát, ez a nézőnek is egyértelműnek kell, hogy legyen, és ezt most nem érzem, olyan, mintha belecsíptünk volna mindenbe. Mintha az étlapra nagyon laza mozdulatokkal tettünk volna fel egy ételsort. Mindezzel együtt az ötlet díjazandó, és azt meg abszolút érzem, hogy kompozícióban nagy fejlődés van Vikinél, és ezt nem szeretném figyelmen kívül hagyni, úgyhogy emiatt 2 csillagot mindenféleképpen megérdemel. (hegyi)
értékelés: