Elemzés

Hogy előre, vagy hátra, hogy fel, vagy le, ez mind kérdés, és ez az erénye is ennek a képnek, hogy az emberben ezt a bizonytalanságot benne tudja tartani, hogy most akkor honnan hová, és mi fog történni. Miközben evidens lenne a dolog, de mégis sikerült elérni a nézőpont megválasztásával azt, hogy ez az evidencia aztán az ember fejében egy kicsit összezavarodjon. Úgyhogy én ezt nagyon jónak gondolom, és a víz leckébe is tökéletes, mert az egésznek van egy ilyen nagyon érdekes, ezoterikusnak is mondható vonala, hogy most akkor tudunk-e a vízen járni, vagy sem, vagy milyen viszonyunk van ezzel az egésszel, elmerülünk-e, vagy sem. Jó ez, tetszik! (hegyi)
értékelés:    

A loccs az oké, és az nagyon szép, tényleg, ilyen koronaszerű az egész, és tényleg nagyon jó, de azért a loccshoz tegyük már azt hozzá, hogy ennél egy kicsit nagyobbat loccsan, mint amennyit te most hagysz a képből. És még egy dolog, van egy fénytani iránya ennek az egésznek, ami egy átlós irány, a jobb felső résznél vannak még meg a Nap fényének részei, de már a bal alsó résznél ebből alig kapunk meg valamit, és érdemes lett volna megtartani ezt az irányt úgy, hogy ez ne ilyen átlós, hanem egy fentről lefelé mozgó irány legyen, és úgy komponálni ezt az egészet majd ezzel a loccsanással. Mindeközben maga a víz hatása, és a víz ábrázolása tökéletes. Tehát a leckemegoldás tulajdonképpen meglenne, ha nem lenne ennyire szűk. Ezt a szűk érzetet az is adja, hogy a tükröződésből is valaminek még érdemes lenne jönnie. Hát, valahogy így, én ezt most 2 csillagra tudom értékelni. (hegyi)
értékelés:

Tulajdonképpen ez egy aranyos kép, de megmondom, hogy mi a bajom vele. A gyereknek akkora feje van, hogy az valami őrület, és ez engem mindig egy kicsit riaszt, akárhányszor ránézek. Ez köszönhető annak is, hogy fél oldalra van fordítva a teste, annak is, hogy torzít az objektív, amit megválasztottál hozzá, és annak is, hogy honnan fotóztad. Ez nekem most egy fura, groteszk üggyé vált. Talán, ha kevésbé lenne szűkre vágva - megint azt mondom, hogy a környezettel kellene valamit kezdeni -, akkor egy kicsit szerethetőbb lenne. Főképp a baloldalnál vágtunk bele nagyon az oldalába a képnek. Az a helyzet, hogy rá lehet erősíteni ezekre az egyébként is meglévő méretkülönbségekre, hiszen minden gyereknek nagy a feje egy kicsit, mert a fej kevésbé hajlamos a méretnövekedésre, mint a test többi részei, tehát bizonyos életkorig ez eléggé jellemző. Ugyanakkor erre tessék akkor valósan ráerősíteni, az objektívet még inkább a nagy látószög felé elvinni, és akkor a nézőpontot is lehet egy kicsit felülről hozni, ő meg biztosan meg fogja csinálni ezt a gesztust neked újra, ha kéred. Ha pedig ezt az egészet az ellentétek akarnák elvinni, hogy ő itt ül teljesen illedelmesen, és közben vág egy ilyen grimaszt, akkor ehhez a grimaszhoz képest a test kevés, hogy az illedelmességet erősen tudja hordozni, ahhoz már túlságosan levágtad. Hát, nem tudom, nekem ez így most 1 csillag, és nem azért 1 csillag, mert rossz lenne, mert a világítás is rendben van, plasztikus, térbe van helyezve, szóval minden rendben lenne, itt az arányok azok, amik nekem igen erősen dolgoznak. (hegyi)
értékelés:

Ez nekem túl van gondolva. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, van ebben módosítás is rendesen, nagyon izgalmasak ezek a színek, de nekem most itt az apa, meg az anya kézfogója a gyerekekkel, ez már sok a jóból. A három gyerek tökéletesen rendben van, de valamiért én ezt most nem tudom komolyan venni, és ez azt jelenti, hogy elvittél engem valami olyan világba, ami mintha egy mesterségesen előállított idillt akarna nekem sugallani, hogy én ezt higgyem el. De nincsenek a szereplők rendesen rajta a képen, ugyanakkor nincs is eléggé idézőjelbe téve ez az egész. El kéne dönteni azt, hogy most ez egy vidám ügy, vagy egy drámai, mert most a kettő valahogy összekeveredett. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Kedves Feri, örülök annak, hogy ebben az irányban is mozogsz, és a jövevénynek is örülök. A képi megoldásnak annyira nem. Valahogy miközben az egész próbál elvont lenni, és próbáltad a háttér ügyet megoldani ezzel a pokróccal - és végül ez egész jól sikerült is -, azt gondolom, hogy fele ennyi fény is elég lenne. Túl sok most a fény, és ettől tárgyiassá válik az egész. Az utómunkában azért van itt játék rendesen, én ezt látom, a dinamikát és a tónusrendet eléggé átmatekoltad ahhoz, hogy a részletek meglegyenek, de pont ezek a részletek azok, amik engem most nem annyira kötnek le. Ebben sokkal több mágia, sokkal több rejtelem van annál, mintsem, hogy ennyire, mint egy ilyen szerelési rajz legyen ez ábrázolva, mert így ketté válik ez az üzenet, és ez a része nekem nem jön be. Úgyhogy, mivel gondolom, ez a tárgy megvan, tessék még ezzel dolgozni. Ez a beállítás nem lenne rossz, csak a titkot kell valahogy ráfotózni erre az egészre. Az a titok most még nincs ott. (hegyi)

Macskával engem bármire rá lehet venni, még arra is, hogy 3 csillagot adjak. Ugyanakkor, ha az a kérdés, hogy ő most rejtőzködik, akkor talán egy kicsit a környezetből többet kellene adni. Most annyira körbevágtuk ezt az egészet, hogy ez a zöld még kevés nekem ahhoz, hogy őt rejtőzködni lássam. Elhiszem, mert leírtad, de én most nem a rejtőzködést látom, hanem azt, hogy zavar ott engem az a fikusz levél, és én azt onnan elhajtanám. A tömegelhelyezésnek sem ártana, ha oldalirányban kapnánk még valamit, akár két-három ujjnyit is ahhoz, hogy ez az egész a maga dekomponáltságával majd helyrebillenjen. A háttérrel, ami történik, az abszolút rendben van, látom egyébként, hogy itt is valamilyen, akár dupla expós, akár tükröződéses helyzet van, ezt persze nem tudom innen egyből megmondani, hogy ez micsoda, de valami fátyol került erre a képre, ami nem tesz rosszat neki, az ott helyén van. Nyilvánvalóan az is kérdés, hogy ez a macska mennyire barátságos, mennyire kezelhető, mert mindebből a ritmusból nekem most a humor irányába kilóg, hogy a kis homlokán ott vannak ezek a szöszök. A mi macskánk is, és tulajdonképpen az összes ilyen bujkálós őrült, de nekem azért most ez nem annyira illik ehhez a képhez. (hegyi)
értékelés:

Többféle ritmussal dolgozik az alkotó, egyrészt van egy nagyjából csendéleti beállításunk ezzel a gyertyával, a fürdőszoba, vagy konyha csempével, aztán van egy érdekes fényfestési játékunk, amiben talán a füst is benne van, amiben egy nagyon szép, ívelt kézmozdulat, vagy kalligrafikus ritmus jön be. Aztán kapunk egy olyan önportrét, ami ebben, mint egy ilyen álomszerű helyzet tud jelen lenni, és ráadásul ennek különböző fázisait láthatjuk. És még valami, ami megint érdekes, hogy ez az egész dolog egy nagyon érdekes színdinamikában van megoldva, ezzel a meleg, vörösbe forduló naranccsal, és ezzel a hideg kékes-lilával. Van egy nagyon különleges íze. Valahogy olyan az egész, mintha egy emlék felidézése lenne. Tulajdonképpen, még akár a gyász leckébe is kerülhetne ez a kép, vagy akár illusztrációja is lehetne egy versnek. Jó az irány, és jó ez az egész ritmusképlet. Megadom a 3 csillagot, és ez egy jó leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: