Elemzés

Ha nem venném figyelembe azt, hogy mennyi ideje kapunk képeket Ágnestől, akkor még azt is mondhatnám, hogy ez egy jó leckemegoldás, köszönöm. Hát, hogyha ez az első 2. leckebeküldés lenne, akkor ez egy jó kezdés lenne, de azért az tegyük már hozzá, hogy ennyi idő után el kell tudni mozdulni valamerre, és én ezt várom Ágnestől, és erre próbálom őt sarkallni. Én most azért nem akarok mélyebben belemenni ebbe a képbe, mert ugyan nekifoghatnék a kompozíciós elemzésnek, de nem látom túl sok értelmét. Addig, amíg Ágnes nem dönti el, hogy merre akar mozdulni, addig én maximum várni tudok erre az elmozdulásra. Ennél a képnél nem látom, hogy mire akar kimenni a fuvar. Kapunk valamit, ami akár őszinte üzenet is lehetne, de mégis inkább azt gondolom, hogy hiányzik valami, ami az egészet át tudná emelni ebbe a kategóriába, ez nekem most inkább beállított kép, mint a valóság. Ha viszont beállított kép, amivel semmi baj nem lenne, akkor viszont oda kell figyelni arra, hogy mi a világítás szerepe, mit takarunk, és mit nem, hova tesszük a hangsúlyokat, és ez itt most nem nagyon történik meg. Ráadásul azzal is ideje lenne foglalkozni, hogy mi az, ami előnyös, és mi az, ami kevésbé, nem kötelezően csak előnyös képeket kell önmagunkról adni, de akkor azt tessék jól megcsinálni, ha valaminél el akarom tolni a hangsúlyt, akkor az legyen határozott. Ebben a képben ezt most ellenmozgásnak érzem, mert nem lehet cél az, hogy megriasszuk a nézőt, ugyanakkor ez a haj nélküli fej darab nekem nem pozitív üzenet, nem látom az indokát. Úgyhogy azt kérem Ágnestől, hogy kezdjünk el dolgozni valahogy úgy, hogy abból valami irány összeálljon. (hegyi)

Bocsánat, de ezt így ebben a formában nem tudom értékelni. Ez nem az az irány, ahová vissza kéne lépni Ágnes, mert ezen te már jócskán túl vagy, ugyanis ez sem nem hordoz mélységet és abból adódó sztorit, sem nem erős kompozíció, sem nem esztétika, szóval bármely irányba is keresem az okot, nem találom, hogy miért lett ez lefényképezve. Ha ez 4 éve kerül fel tőled, még hagyján, in memoriam kis canongép. (hegyi)

Látunk három képet, ebből kettő fantasztikusan szép, ez a második és a harmadik. Az első képpel, ezzel a traktoros őrülettel nem nagyon tudok mit kezdeni, mert ez nekem nem tartozik képileg abba a minőségi kategóriába, mint a másik kettő, legfőképp egyébként a második. Az egy gyönyörű kép. Azt kell, hogy mondjam Tamás, hogy ha ezt a második képet kinyomtatnád, én szívesen kitenném a falra is, mert ez annyira tetszik. Az első és a harmadik már annyira nem, ott megoldja neked okosba a szín azt, hogy ez az egész érzelmileg hova kerül, de a harmadik kép is abszolút működik, azzal sincs problémám. Az első képről beszéljünk egy kicsit. Benne van ebben a képben az a plusz, amivel ez működhetne, ugyanakkor nem értem, hogy miért verted ide bele a fejünket ebbe a nagyon közeli fatörzsbe? Itt van feketében tartva egy ilyen forma, ami ennek az egésznek a líráját tulajdonképpen szétveri. Miért baj ez? Azért, mert a lírát már eleve kikezdi a traktor, tehát már ott eleve billegni kezd az egész, de a traktor, meg ez a fűzfa még úgy működne az úttal, meg az út végén levő párával, magyarán, ha két lépést előrébb mész, és odateszed a feneked ennek a fának, nekidöntöd, és onnan készülne ez a kép, akkor szerintem, ez egy jobb megoldás lenne. Így most olyan furcsa. Azt gondolom Tamás, hogy miközben erre én nagyon szívesen megadnám a 3 csillagos leckemegoldást, de hát, ha már valaki egyszer azt a dolgot vállalja, hogy három képet küld egy helyett, akkor annak meg kell állni mindnek a lábán egyedül is. Ha a középső képet küldöd be, akkor hat csillagot is kapsz, de ettől most ez csak kettő. (hegyi)
értékelés:

Egy öt képes sorozatot kapunk, úgy gondolom, hogy ebből három is elég lenne. Vannak benne olyan ismétlések, amiket nem látok érdekesnek. Amik tulajdonképpen izgalmasak, az az első, a második, és az utolsó kép. A harmadik, és a negyedik már öncélú nekem, azért, mert kérdések vannak, és arra válaszok. Mivel képnyelv, olyan ez, mint a nyelvtani elemzés, amikor keressük azt, hogy mi az állítmány, mi az alany, mi a jelző. És mire kérdezünk rá: Mit állítok? Azt állítom, hogy tralala. És ezt el kell tudni mondani. Ez a három kép az, ami kérdést vet fel, és arra választ is ad, a többi mismásolás. De ez a három zseniálisan jól megoldott kép, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó megfigyelés Gábor részéről, az meg, hogy pontatlan a dolog, és lötyög egy kicsit a közepe, az nem baj, mert kihagyni még mindig lehet. Engem mondjuk az nem annyira érdekel, hogy milyen blendével, hogyan készült, az jobban érdekel, hogy Gábornak az érzelmei ebben benne vannak, abszolút jó önarckép. Most nem meghülyültem, Gábor szerintem pontosan érti, hogy miért mondtam ezt. Köszönöm, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Gábor, az a helyzet, hogy nem nagyon értem, hogy miért készült el ez a kép. Értem a ragaszkodásod az ilyen fajta tradíciókhoz, de akkor ebbe vagy beleállsz rendesen, és megtanulsz fotózni, és akkor megcsinálod ezeket a képeket, vagy amíg ez nem történik meg, addig nem nagyon látom azt, hogy ez mire jó. Egy csomó kihagyott ziccer van, egy csomó kihagyott helyzet van ezen a képen, valamiért jó távol állunk az egésztől, így benne van Tolnától Baranyáig a következő árusnak a közkönyvtártól megszerzett könyvei is, meg a másolt cd–k, vagy nem is tudom, hogy mik azok ott, szóval, van itt minden, miközben engem meg ez nem érdekel. De hát, akkor mi is az, ami ebben fontos? A Zsiguli? A Zsiguli csomagtartója? A Zsigulihoz tett napernyő tartó? A krumpli? A szilva? Az alma? A bácsi? A bácsi fogatlansága? Az, ahogy szorítja a kezét? Ez mind-mind érdekes lehet. Tudod mit? Azt mondom neked, hogy ha kimetszed a súlyokat ezzel a bádog tartóval, meg a mérleggel, meg a karjával, és semmi mást nem ábrázolsz ebből, csak ezt a részt, már az is izgalmas lenne. De így, hogy minden rajta van, hát, ez olyan, mintha úgy próbálnál eljátszani egy komolyzenei darabot, hogy időtakarékosság okán egyszerre lenyomod az összes hangot, aztán a néző majd bogarássza szét, ott van abban minden, ez kilóra megvan, csókolom. Hát, ez így nem működik! De erről már többször beszéltünk, és az az érdekes, hogy vagy halálra szétvágod a képeket, mintha körömollóval körbevágtad volna, vagy hagyod az egészet szanaszét esni. Nem vagyok ettől boldog Gábor, mert régóta dolgozunk együtt, és ez egyébként a lustaságodról szól. Arról, hogy nem fordítasz elég energiát a játékra. Tessék ezt komolyabban venni! Úgy nem lehet fotóról kommunikálni, hogy félévente egyszer bedobunk valamit a vízből, azt is tavaly találtuk meg a fiókban, aztán majd valami legyen vele. (hegyi)

Kedves Tibor, a helyzet az, hogy nem nagyon értem ezt a képet. Mit akar ez most mondani? Távkioldóval, állványról, vagy hogyan készült ez a kép? Avagy valaki más készítette, és te vágtad körbe? Most én itt arra szeretnék utalni, hogy érdemes lenne valamilyen kapcsolatba kerülni a nézővel. Nem értem, hogy miért nem nézel a kamerába, vagy legalább a kamera felé, miért a fejed teteje az, amit meg akarsz nekünk mutatni, miközben félreértésre adhat okot az a kéztartás, amit látunk, nem igazán előnyös. Szeretném ezt visszaadni ismétlésre, valamilyen kapcsolatot, valamilyen gesztust jó lenne, ha gyakorolnál felénk. Ez az alávetett pozíció sem előnyös, nem értem. Ami a kép leiratban lévő kérdést illeti, én arra szeretnélek biztatni, hogy küldd a munkákat, azt viszont kérem, hogy ne csak beküldés történjen, hanem jó lenne, ha az elemzésekre a köszönömnél többet kapnék vissza válaszként, másrészt jó lenne, ha arra reakciók is készülnének. Nem azért csinálom az elemzéseket, mert annyi a szabadidőm, és nincsen más elfoglaltságra lehetőségem, hanem azért, hogy fejlődjünk, de ez csak akkor működik, ha van kommunikáció is. (hegyi)

Zoli megfigyelése nagyon izgalmas, sőt, azt mondom, hogy végre elmozdulunk valami felé a botorkálásból. Nem mondom, hogy pontos a megfogalmazás, de a megfigyelés mindenféleképpen az. Van egy nagy falanszter, egy nagy épület, van a kis ember, aki gyalogol a semmibe a megszerzett kincsekkel, ahogy a varázslatból kikerült, már el is vesztette azt a biztonságot, azt a fókuszt, hogy miért is volt ő ott bent, szorongatja ezeket a szatyrokat, a létezése bizonyítékait, ki tudja, hogy mennyit kell még gyalogolni ahhoz, hogy hazaérhessen vele. Szóval a meséje nagyon jó a képnek. Amivel nem értek egyet, az az, hogy miért innen lett ez lefotózva. Kell az út, meg minden fontos, de azért annál fontosabb lenne, hogy ennyire precízen merőlegesek vagyunk, meg vízszintesek, hogy láthassam azt, hogy mi az a tükröződés azzal a palotával, vagy nem tudom, mi az az épület, mert igazán ettől lesz mozgalmas a kép. Tehát a tükröződés, a ház és a szereplő a fontos, ami az úttesten történik a valóságban, tehát nem a tükröződésben, az már csak jelzésértékkel kellene, hogy megjelenjen. Magyarán az út felé el kellett volna mozdulni, és onnan készíteni ezt a képet, a szereplőnk ettől beljebb került volna, nyilvánvaló, hogy jött felénk, csak jött, jött, jött, és túl sok időnk nincs ilyenkor tökölődni, mert aztán kimászik a kompozícióból, de kettőt legalább magadnak, ha ellépsz jobbra, akkor az talán még belefér. Annak örülök, hogy a szóviccet csak a leirat tartalmazza, ez már egy haladás. Megadom a 3 csillagot, azzal együtt, hogy a javítás fontos lenne. (hegyi)
értékelés: