Elemzés

Az ötlet jó. Van két végpont, a buborékos üveg, remélem borvízzel és nem valami durva fröccsel, és van a gubbasztó Ágnes. Namost vagy az van, hogy a két végletet hozzuk formában közelebb, vagy közbe kell iktatni valami középarányost, mert most akkora a lépés az üveg és az emberalak között, hogy így a képarányok és a foltarányok nem stimmelnek. Magyarán vagy távolabb viszed a bödönt, vagy közelebb Ágnest, és akkor a két tömeg egyensúlyba tud kerülni tónusuk okán is. A másik megoldás, hogy Ágnest más tónusú, világosabb ruhába öltözteted, és akkor lehet, hogy helyreáll a tömegarány. Ismétlést kérek, bár nem nagyon értem én ezt a pezsgő csendet igazán, szóval a csend leckének nem érzem így most ezt erős megoldásának. Csehov, ha súghatok, neki vannak olyan csendjei, amik ha már ebbe a beleszomorodós világba keresgetünk, akkor adhatnak támpontot képileg. (hegyi)

Ajánlanám Tamásoknak és Zoltánoknak (és persze első sorban a magukat nőnek érző Látszótársaknak!)

Ajándékot nem cincálunk, így csak annyit, hogy köszi, tetszetős kép, a világítást egy kicsit utólag érdemes lenne rendezni, mert most nem eldönthető, hogy a levelek kis miszmuszai a fontosak, vagy a nyíló szirmok, mindkettő nagyon egyforma tónusban van tartva, és így nem tudom, hova fókuszáljam a figyelmem. Ja, ettől még 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

(Debrecen/Sopron - egy roll)

A debreceni nekem kevés, csak háttér, a sopronin a kompozíció el tud indítani történetet, de így most a kettő formai párt tud csak alkotni, ami nekem nem elég a boldogsághoz. Az megint más lenne, ha ez egy projekt része lenne, és mondjuk 20 képből lenne ez kettő. A kérdés, fel akarod-e dolgozni a lépcsőket feladatként. (hegyi)

Zsolt Pedellusnak - a macska farmja kapcsán és a tegnapi fotocaffés élő adás harc emlékére! [2010, Szeged, Latin Negyed (sorozat)]

Jó kis sztori, van benne tényleg valami latinos, miközben a kukák és egyéb tárgyak beazonosítják, hogy ez bizony Magyarország. Van ebben némi szocio is, jól mesél, a sorozat is rendben van, talán egy közelibb kép hiányzik a sorból nekem, de így is elfogadható, hogy nem elsősorban a macskasors konkrétsága az érdekes, hanem az ezzel elmesélt általános történet. (hegyi)
értékelés:

Ami számomra nem eldöntött ezen a képen, hogy a két figura csak díszítő elem, vagy a lecke témájaként főszereplő? Gyanítom, hogy csak dísz, és utólag lett eldöntve, hogy ez tulajdonképpen akár a barátságról is szólhatna. Ez nem baj, de ebben a képkivágásban mivel inkább csak díszek a szereplők, nem tudja azt a személyességet átadni a nézőnek a kép, ami ahhoz szükséges lenne, hogy emberi történetüket is valamiképpen érzékelhessük. Javíthatna a helyzeten, ha a hegygerinc már nem lenne a képen, ahogy az ég sem, jobban koncentrálhatnánk a szereplőkre és talán átbillenne a hatás abba, hogy a háttér legyen a díszlet, de bevallom, inkább nézegetem a tájat, mintsem ennek a két figurának a sorsával bíbelődjek ez alapján a kép alapján. A tájért, bár tónusban kicsit lapos, egy csillag megvan, a leckét visszaadom ismétlésre. (hegyi)
értékelés:

Circengóci Mirók.

A tekintet rendben van, a tónusrend és a forma kevésbé. Hiányoznak a feketék és a fehérhez közeli tónusok, azaz szürke, fátyolos és lágy az egész, ez ha papíron lenne, azt mondanám, bedöglöttek a tónusok. A másik, hogy a tető miatt úgy vágódik a macska, hogy ebben a fényben a teste javarészt egy csővé válik, miközben a macska köztudottan inkább a kecses állatok közé sorolt. Tehát összefoglalva a tekintet fontos, de ha nem stimmel a fény, a forma, akkor hiába minden, a végeredmény nem lesz arra alkalmas, hogy a faj jelleget megmutassa. (hegyi)

Ez nekem kicsit sok így, és kellene az élesség. Az ötlet jó. De ha ebből mondjuk csak a bal felső részre koncentrálsz, arra a két levélre, akkor az lírai és mégis tárgyias is, szóval az nekem inkább működne, mert ez így most minden ellenére széteső kompozíció, nem tartja semmi belső kohézió egybe a tárgyakat. Még azt mondom, hogy akkor is működne, ha a két bal felső és az alatta lévő levél lenne egy dekomponált kép, az is jó lenne, akkor kevéssé lenne édes, mint ha csak a felső két levél marad, de mindenképp úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne. Ami az élességet illeti, mivel igen kevés képelemmel dolgozol és a lényeg mégiscsak a levél, nem a rács, ezért oda kéne helyezni az élesség pontját, úgy, hogy ami most a középen lévő levél, az is éles legyen. (hegyi)
értékelés: