Elemzés

Üdvözlünk a Látszótér közösségében, és azt kell mondjam, tetszik nekem ez a rajzos kezdés. Nem csak azért, mert megmutat valamit abból, amit kedvelsz, hanem mert ezt úgy teszi, hogy közben egyrészt a fókuszpont megválasztásával meghoztad azt a döntést, hogy mi az ami ebben érdekes, a cselekvő kéz, és nem a rajz, másrészt az is fontos, hogy nem saját nézőpontodból exponáltál, ami könnyebb lett volna, hanem megfordítva onnan, ahonnan mi néznénk, ha nekünk rajzolnál, tehát így elérted, hogy a néződ behívd a történetedbe. Köszönöm, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet tetszik, és az a helyzet, hogy engem annyira az se zavar, hogy nem éppen rideg-hideg citromsárgákat látunk. Talán a hátsó citromot elforgattam volna úgy, hogy a jellegzetes csőrösebb vége legyen közelebb felénk, mert az most takarásban van. A világításon viszont annyit finomítanék, hogy a hátsó citrom csúcsfényeiben is megmaradjon a részlet - egyszerűen csökkenteni kell a fénymennyiséget, és akkor nem bukik át a felület. Szívesen megnéznék egy ismétlést, pontosítva a fényeket, mert a kép megérné, ugyanis hordozza azt az érzelmi személyességet, ami elengedhetetlen csendélet esetén. (hegyi)
értékelés:

A lírika már megvan, csak a flow hiányzik.

Sem a címmel, se a leirattal nem tudok mit kezdeni szerencsére, így csak a kép dolgozik, és az jó. Szerep, hiszen meg kell felelni magamnak is, a társaságnak is, akár valós, akár képzelt, de mindez mögött ott van az, amit nehezen lehet eljátszani, és ez a tekintet. Nézzük csak a két szemet, egyik fáradt, lágy és puha, a másik keserűbb, kritikusabb, szóval a tekintet az, ami a prímet viszi a melegítő kapucnija, a félmosoly vagy a pelyhedző szakállka mellett. Ádám, kellenek az önportréid, hajrá! (hegyi)
értékelés:    

Technikailag problémás kép, de engem ez most nem érdekel, mert a gesztus olyan erős lett, amit igen nehéz mellesleg kontroll alatt tartani az önképek esetében, hiszen nem biztos, hogy jól tudjuk ellenőrizni, hogy adott exponálási tizedmásodpercben épp éljen az arc, a szem, ne valami álságos és befagyott gesztus maradjon azért, mert közben a technikára is figyelünk. Szóval köszi, megvan ez, és erről beszéltem az előző humorba szánt képhármasnál is, hogy érdemes lenne saját érzelmi helyzeteidet képileg ilyen egyszerű eszközökkel ábrázolnod. (hegyi)
értékelés:    

Ha nem hallottam volna Mizo adását a rádiónkban, akkor csak a cím lenne kapaszkodó ezekhez a képekhez, így viszont azt kell mondjam, hogy minden játéka mellett ez bizony hasonlatosan erős gyónás is, önvallomás, nem csak amiatt, hogy ritka az a helyzet, amikor az ember felvállalja a grimaszait, de igazán a harmadik kép az, ami rendkívül sokat ad az "ön" reflexív előtagjához. István, én ezt visszaadom ismétlésre, mert az új kameráddal technikailag is jól meg tudod majd csinálni, és érdemes. Amit a továbblépésre mondanék, és érteni fogod, miért mondom, hogy ne a humor leckébe készüljön megfejtés, az az, hogy érdemes önmegfigyeléseket tenni, így, hogy nincs környezet, nincs háttérben táj vagy szobarészlet, tehát kiemelve a szociografikus ábrázolásból csak tényszerűen magam figyelni, magamat ábrázolni mindenféle érzelmi helyzetben. Fontos és jó játék lenne. Merthogy ezek a képek nem viccesek. Nem humorosak. Persze, a felszínen mondhatjuk, hogy de hát vigyorog, de tessék megnézni, hogy micsoda önironikus forma, milyen álarc is ez a vigyor. Mint amikor nagyi mondja, mosolyogj szépen a mamánaaaak, és akkor az ember kénytelen kelletlen mosolyt rajzol a fejére, túlkarikírozva, grimaszba feszülve. Szóval ne a humort akard így ábrázolni, hanem magadat, és akkor minden helyére kerül. (hegyi)

Ezer éve lejárt supra 800 + smena 8m - nincs benne utólagos érdemi matatás.

Itt a tavasz, dagad a biciklisták keble a tekeréstől, fejre állnak a hormonok, a fiúk és lányok a téren találkoznak, kék és rózsaszín, egy picit fáj, hogy oldalra balra ennyire szűkek vagyunk, hogy a gumiba belevágunk, de sebaj, bolondozás az egész tetejére állt világ. Persze ízlések és pofonok, hogy esetleg egy kosár a kormányra, és akkor annak az árnyéka mit mutathat, de nem kell ezt túlagyalni, működik így is, tekergetjük a fejünket, keressük a biztos pontot, de Dávid örökmozgó képe visszafordul mindig. (hegyi)
értékelés:

Jó ez az ellenfényes hangulat, jól rajzolja a sziluetteket, talán a tető csillanása az, ami nem egységes most, az autók üvege elég lenne nekem, persze ezen sokat nem lehet változtatni, maximum azzal, ha megpróbáljuk más napszakban, akár fél órával később exponálni, és akkor lehet, hogy határozottak a kontúrok, de nincs már a tetőn fény. (hegyi)
értékelés: