Elemzés

Feladtam a "lenéző" stílust.

Ez a kép sokkal többet tud mesélni a kutyus személyiségéről, mint az előző, lábas kép, az inkább egy attitűdről mesél, ahogy azt Laci el is mondta ott a kommentárnál, hogy ő, az ember a főnök. Na igen, ez mint kutyatartási szabály fontos, de a kép készítésénél azért azt kell tudnunk, hogy ez a viszonyrendszer ha csak abban kerül ábrázolásra, hogy a kamera fenn, a kutya lenn, akkor ez a viszonyról legfeljebb annyit mond, ami látható is: lenézés. Lefelé nézünk. Ezt nem csak állatoknál, de gyerekeknél is érdemes kerülni, még akkor is, ha tudatosan eszünk ágában nincs lenézni a modellt, ugyanis az üzenet sokkal mélyebben kódoltan kezd működni, a gesztus szintjén, hiába a szöveg, a vizuális inger mindig ősibb, mélyebb gyökerekig ás le. Szóval a kép sokkal jobban mesél, a technikánál valami történt megint a jpg tömörítéssel, viszont az a hullámforma, ami mint egy tetőcserép vagy valami sárhullám látható, az nem világos, hogy mi akar lenni. Érdemes lenne ismételni a képet azért is, mert ha most megnézzük, bármennyire is jellemző és személyes az a póz, az a gesztus, amit a kutyus mutat, de azért ebben a fényben most a legvilágosabb rész, ami a tekintetet viszi, az a lába és mellkasrésze, és picit az orra. Persze nem tudom, hogy Moritz mennyire türelmes és szófogadó, hogy ha ül valahol, mennyire lehet a fotósnak elmozdulnia anélkül, hogy ő elrohanna, szóval ha elvileg nem akadály, akkor jobb lenne ilyenkor a fény felé mozdulni és így a kutya figyelmét felkeltve befordítani jobban fénybe. (hegyi)
értékelés:

Én nem ismerem Ballát személyesen, így Zsoltra hárult a feladat, hogy képben közölje, hogyan is kellene látnom Ballát. Legalábbis ezen a képen. Tegyük hozzá, mindannyian ismerjük legalább pár képét Ballának, ebből fakadóan valószínűleg vannak háttér érzéseink vele kapcsolatban. A képen, ha érzelmeket keresünk, azt látjuk, hogy pont felméri ki és mit művel pont... Kérdés, az objektív, vagy Balla játéka az, hogy a távolabb eső szem elszántan figyel, a közelebb eső meg a szemöldök és a homlok mimikájával figyelmeztet, hogy tudja, hogy ármánykodik a Zsolt. Vagyis érzelmi szempontból nagyon találó képnek tartom (az alanyra és az agresszorra nézve egyaránt:-) ). Ezért két virágocska a hamvaslelkű virágszálunknak. Technikai szempontból már több bajom van a képpel, humoros mód, az, hogy kicsi a mélységélesség, de ez az érzelmi szálhoz kötődik, egyszerűen Ballát kemény karakternek írom le a kép alapján, és a képei alapján, de a kicsi mélységélesség ezt optikailag meghazudtolja. Az az érzésem ha balról vágunk, keményedik az optikai hatás. Tehát a verdikt két virágocska. (Szabó Endre)
értékelés:

Érik ez Viki, érik, és ennek szívből örülök, hogy nem hagyod abba, nem adod fel, mert a tapasztalás az, ami minden időt, pénzt és energiát megér. Ha a három fordulatos fejeddel összehasonlítom, ez sokkal összefogottabb, sokkal erősebb üzenet lett. Talán még annyit kell mondanom ehhez, hogy a kézzel vigyázni kell, az erős felület, sok fényt ver vissza, ehhez képest kevéssé strukturált, ezért túl határozott tud lenni, vagyis főleg többszöri exponálásnál kell ügyelni, mennyi fényt engedsz rá és hanyadik expozíció lesz az, amin szerepel. Dinamikus, mégis lírai, filmes, erősen a hetvenes éveket idéző francia filmes hangulat. Még valami: nem tudom, hanyadán állsz a photoshoppal, érdemes kísérletezni a szürkére fordítással, hogy milyen tónusok maradnak és mi mennyire erős, én nem javaslom a sima konverziót, érdemes filterezni, szűrni a színeket, finomabb strukturális és tónusjátékok alkalmazhatók általa. Ne bízz semmit az automatára! (hegyi)
értékelés:

love ´03

kétszer voltunk egymással
megköltöttelek,
most már mehetsz...

minek a szerelem ide,
mint sün az avarban hemperegve,
felszúrt fölösleges levelek,

ne kutass utánam,
mosakodj meg, menj dolgozni,
több tanácsot nem adhatok...

..

Jó ez a múltba derengő, elmosott, üvegen átrévedő stíl, amit a kép mutat, engem a vécék sem zavarnak, ha jól sejtem, a Diákszigeten (vagy mi most a neve) készülhetett a felvétel, és lássuk be, a szerelem épp úgy váratlanul tud az emberre törni, ahogy a szükség, és így a párhuzam is érthető, még ha profán is, mert a szerelem nem válogat, az érzések nem megrendelésre jönnek. Szóval a kép jó, ahogy a hórihorgas figyeli, mi lesz ebből, ahogy röpül a dizájnretikül - a kompozíciót azonban nem teljesen értem, hogy miért kell fenn ennyi hely, és ha kell, miért lett lenn ennyire szoros. Mintha céllövésnél alá hordana a puska és ezt kompenzálnánk túl. A vers különálló entitás, jó vers, de azon kívül, hogy szerelemről, kapcsolatról szól, nem sok párhuzamot találok, bár az is igaz, nem kell mindent szájba rágni, de nekem ez az egész azért lehetne szorosabb. Hogy akkor miért mégis a 3 csillag? Mert a vers hangulata, a kép hangulata nálam talált, akkor is, ha csiszolhatóak még. (hegyi)
értékelés:

El Liszickij: Szuprematista történet két négyzetről című, 1922-ben Berlinben kiadott munkája felhasználásával.

Liszickij az orosz avantgárd egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb alakja, kapcsolatba került Moholy-Naggyal is, képei főleg a konstruktivizmus, de mondatnám ahogy Tamás utal rá, a Malevics-féle szuprematizmust, ami a kubizmusból fejlődött ki, és mindenféle tárgyias valóságot elutasít. Ha megnézünk egy ilyen festményt, szembeötlő, hogy csak körök, négyzetek szerepelnek, ezek lebegnek a térben, és valóban nagy beleérző képesség kell hozzá, hogy az ember eljusson oda az asszociációban, hogy ezekbe mondjuk egy önarckép esetén emberi formákat lásson bele. Persze ebben akkoriban erős volt a protestálás igénye is, elutasítani mindent, amit a művészet addig felmutatott, az atyáskodó államot, az egyházat, a mecénások kívánalmait, és létrehozni valami újat, valami vegytisztán elvontat, valamit, amiben a formák csak ugródeszkák és a lényeg a tiszta érzelem lehet. Tamás jól él a fotográfia eszközével akkor, amikor inverzbe fordított képrészleteket használ, hiszen a szem javarészt ezáltal el tud vonatkoztatni a valós tartalomtól és csak a formát látja, el tudunk így szakadni a szociokulturális környezettől is akár, és egyazon formai világba tartozhat így az amerikai stílusú vidámpark, a céllövölde, a vurstli, tehát nem a konkrét valóságot keressük, hanem az alkotó szándéka szerint repülünk, utazunk ezzel a két négyzettel és a körrel, mint valami idegen látogatókkal. Ezek a kollázsok egy szintre emelik a fotót és a festészetet technikailag, és létre tud jönni valami közös, valami köztes, valami új meglátás. Persze nem könnyű a befogadó dolga, hiszen le kell tegye a konvencióit, nem szabad lesni, bár tudja, hogy a nyuszi ki tud ugrani a kalapból és az a nyuszi nem a semmiből jött, de mint a gyermek, nem szabad kutatni az ajándékokért előre, mert akkor elvész a varázslat. Erős, néhol agresszív képi világ ez, ha irodalmi példát akarnék hozni, nekem hasonló élmény volt Bulgakov, köszönöm Tamásnak, hogy megmutatta ezt a birodalmat. (hegyi)
értékelés:    

A kommentároknál a technikáról már beszéltünk, a rádióadásban pedig a fejből kinövő cipőmasniról, itt most csak röviden ismétlem magunkat: egyrészt a részleges életlenítés, ami itt is fellelhető, szerintem csak másodlagosan a jpg tömörítés hibája, pontosabban a jpg hiba buktatja le azt, hogy körbe lett a lány rajzolva és ami a körön kívül került, az lett eléletlenítve. Ezt én nem tartom célravezetőnek, az élesség a valóságban nem körformában működik, hanem szeletben, erre érdemes lenne odafigyelni, hogy ha már manipulálok, akkor azt tegyem úgy, hogy vagy teljesen ellentmondjon a valóságnak, ne is akarjon hasonlítani rá, vagy próbálja azt megközelíteni. A másik a kompozíció. Én biztos lejjebb mentem volna a kamerával, hogy ne legyen ez a felfelé tekintő dolog, hanem egyenesen a szemembe nézhessen a modell, nekem az erősebb üzenet lenne. Ami a lábakat illeti, nem az a gond, hogy szerepelnek a képen, mert szerintem lehet olyan kép, amin a lábak is ott vannak, csak akkor ez legyen egy határozott döntés, hogy a lány kalimpál a lábaival. De ha félreérthető, ha hajmasinak is nézhető, akkor az nem jó. Tehát ne a fejből bújjon ki, hanem legyen határozott láb. Megérné majd alkalmasint, ha az időjárás már engedi, ismételni ezt a képet, mert a modell kitűnő. (hegyi)
értékelés: