Elemzés

Lélekrokon

Lélekrokon

Érzek egyfajta - ha már a cím ezt a szót használja - rokonságot Bara és Camilla között abban, hogy nagyon jó modellt találtak lányaikban, remélhetőleg a lányok vérszemet kapnak és idővel az ő munkáikat is láthatjuk majd, tehát nagyon szuggesztív a modelled, és ettől szinte bármire is - csúnya szóval - használod, az működik. Jó ez a páros kép, és igazán az a jó benne, hogy valóban egyenrangúak, nincs benne a szokványos állapot, amikor a gyerek nyüstöli az állatot, és szegény kutya csak jófejségből viseli el, hogy a gyerek tulajdonképpen szekálja, itt valódi kapcsolat és szeretet van, nem csak szeretet, de egyfajta ősbizalom. Amit megfontolnék, hogy mindehhez kell-e a barnítás és a lágyítás. Ugyanis e kettő édessé teszi az amúgy is édeskés sztorit, és azon a borotvaélen, amin ezek az érzelmes képek billegnek, hogy átesnek-e a giccs kategóriájába, most nekem ez a két képi effekt ezt megbillenti. Egy pici kompozíciós megjegyzés, hogy lányod válla ha más tartásban bújik a kutyához, akkor nem szerepel a képen és tisztább lesz az elrendezés, nem indul el a képhatáron egy forma úgy, hogy az nincs értelmezve vagy befejezve. A kép ettől még 3 csillagos, de érdemes lenne ezt a színezés dolgot átgondolni. (hegyi)
értékelés:

világítótest

világítótest

Gime, az ötlet jó, még azt is mondhatnám, sikerült egy erotikus lámpát lefotóznod, és a leckét is teljesíti, de két dolgot nem értek. Az egyik, hogy miért kell ehhez ekkora tér üresen körben? Miért nem feszítheti ki a kompozíciót, a teret maga a fény sugarassága? A másik kérdés, ami nem világos, hogy mik azok a vízszinteshez közeli vonalak? Valami szerelék, vagy valami árnyékot vet, nem tudom, de az bontja a formát. Ettől még a kép jó, csak bizonytalanság érzetem van ezek miatt, legfőképp, hogy mi az indoka ennek a kimozdításnak a középpontból, és mihez kell ekkora tér, főleg alul és jobbra, mert ettől olyan távolinak tűnik a dolog, ami épp azt a finomságot gyengíti, ami egyébként ereje lenne ennek a képnek. (hegyi)
értékelés:

Lakat

Lakat

Lakat és kulcsok.

Jó ez a réz és borvörös egyben, finom párosítás. A koncepció is jó - a kulcsokkal nem vagyok így most kibékülve, sok az azonos elem ismétlése, a lukak, a félig látszó tollak, miközben a kulcsok azok, amik igazán szebbek a lakatnál, nem is jó szó, hogy szebbek, hanem ebben a formában inkább nevezhetőek mesterműveknek, a lakat egy sztenderd lakat a kulcsokhoz képest. Volna is hely úgymond kifejteni ezt a kérdést, hiszen a kép negyede most egy majdnem homogén flekk, amivel nem történik semmi, kiszorul a bal felső rész így a meséből. Tehát az élmény megvan, a dolog jól fényelt és jó szín elhelyezés, csak a kulcsok és az a sötét flekk nincs igazán megoldva. Lehet azt is, hogy ez 2 csillag, de kérek ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Ágacska

Ágacska

Utalnék a másik avarégetős képre, itt most jó irányba mozdult el az arány a káosz és a líra viszonylatában. A háttér, ahogy a fény és a füst összeolvad, egyrészt hagy teret a szabad asszociációknak, másrészt eléggé kordában van tartva a gondolatisága ahhoz, hogy ne kalandozzon össze-vissza a néző. A kép alján a sötét részek is rendben vannak, tehát úgymond a színtér, színpad, az a keret, amiben a történetnek el kell indulnia, rendben van. Ami problémás, az az a rész, amit az ágakkal történő konkretizálás akar mutatni, mert ezekkel a botokkal még mindig esztétikai problémáim vannak. Ahhoz, hogy főszereplői legyenek a képnek, nem elég jellegzetesek és az elhelyezkedésük is esetleges, miközben mint formák, önmagukban nem teljesítik azt az úgymond elvárást, amit esztétikailag indokoltnak éreznék, hogy beleférjen abba a világba, amit a háttér mutat. Máshogy mondva, két történetté válik a kép két része, az egyik egy komorabb, de lírai közlés (füst és fények), a másik ehhez képest kaotikusabb és olyan kopogós, hogy így ez a két réteg külön életet él. Azt gondolom, hogy a színpad adott, azzal sok kérdés nincs így, ahogy itt látom, ehhez kellene úgymond szereplőt válogatni, hogy mi az, ami nem giccs, ami egyensúlyt ad és nem viszi az egészet el valami mesterkélt lírába, mert a háttér eleve édes kicsit, és mi az, ami ugyanakkor nem töri szét azt a varázst, ami a háttérrel létrejön, azaz - nem tudok jobb szót - méltó a megörökítésre. A háttér 2 csillagos. (hegyi)
értékelés:

SÁRGALÁZ

SÁRGALÁZ

Az ötlet tetszik, jó ez a szemesítő kép, olyan, mintha valami buliban az utolsó három kérdés után készült volna (mivan-mivan-mivan?), egyetlen dolog, amin kell még finomítani, ez a szaturáció. Hogy az ISO érték okán fellépő zaj, vagy valami beállítási gubanc az ok, nem tudom, nem ismerem a géped és a szoftverkörnyezeted sem, de érdemes lenne kísérletezni, hogy ne legyenek ezek a nagyon zajos vörös felületek, mert ezek főleg a bőrön olyanok, mintha valami bőrbetegséged lenne. Ha a szoftveredben visszább veszel a szaturációból az is segíthet. (hegyi)
értékelés:    

Hegyi Zsolt-2012.03.14. 10:48Hegyi Zsolt-2012.03.14. 10:46Hegyi Zsolt-2012.03.14. 10:46Hegyi Zsolt-2012.03.14. 10:46Hegyi Zsolt-2012.03.14. 10:46Hegyi Zsolt-2012.03.14. 10:46






Tetszik ez a sorozat, jó ritmusokat láttál meg, néhol lehetne finomítani még, de az ötlet fontos, mert akár ablakain keresztül is megismerhető egy kultúra, ráadásul nagyon izgalmas tud lenni, ahogy a belvilágok kitüremkednek az ablakon, ahogy az emberek élete az összezárt nagyvárosi világban keresi a maga pirinyó tereit egy-egy ablakmélyedésben vagy balkonon. Az első kép tetején talán egy hajszálnyit a korlátig lehetne vágni, hogy feszesebb legyen, a második kép fenn és oldalt nem letisztázott képhatárokat mutat, ott is egy pici vágás segíthet, harmadik, negyedik rendben, az ötödiket jó lett volna negyed órával korábban elkapni, hogy az épület árnyéka kevéssé legyen erős, a hatodik is szuper, bár nem tudom, miért nem léptél balra még egyet, hogy ne legyen ekkora oldaldőlés, de ezek apróságok, ezek közül egyedül a második az, amit mindenképpen javítanék, mert ott a fenti és jobb felső sarok árnyékai nem kellenek. Várnám a Camillás városképeket még, hogy a lecke is meglegyen. (hegyi)
értékelés:

Jól megszívtam

Jól megszívtam

az önportrés első osztállyal.

Nem is értelek, mi a bajod az első három leckével, ez is jó megoldás, remélem hogy a kezdeti idegenkedés elmúlik és beleszeretsz ezekbe az önkép ügyekbe, mert fontosak. Egy javaslat: bal oldalon ha fél ujjnyit vágsz, akkor még izgalmasabb lesz a kompozíció, hogy a fej és a tűz és a füst ritmusa szélsőségesebb lehet tőle. Folytatást kérek! (hegyi)
értékelés:    

színház

színház

Jó, ahogy ettől a függöny fátyol "effekttől" a történet elveszti a konkrétságát, kap egy szakrális irányt, és így engedi a nézőnek, hogy úgy élje át saját élményeit a kép által, hogy közben trükkösen ettől a függöny dologtól azért maga az irány elég jól behatárolható marad. Egyetlen dolog, hogy a fenti részből azokat a csíkokat lehet hogy levágnám, mert így most az egy csipetnyivel több a jóból, az ha mérleg serpenyőjeként tekintem a tömegeket és hatásokat, akkor a realitás serpenyőjébe dob többet. Igen, ha levágjuk, akkor elfordul a kép a nem teljesen középen álló kamera okán kialakuló perspektíva torzulása miatt, de ez meg 1-2 fokos elforgatással helyrehozható. Tetszik, a lecke is megoldott ezzel a fátyol helyzettel. (hegyi)
értékelés:    

Orgia

Orgia

Nem vagyok a szaturáció emelés híve, de itt ez elmegy, viszont ami nekem így most arányaiban kérdéses, az az, hogy a levelek formája kevés, ha azok valódi virágok, és ahogy látom, azok, akkor feljebb emeltem volna a cserepet hogy a középrészen le legyen ennyire üres a tér. Így most a lenti formák csak jelzések, de a középrész nem tud annyira izgalmas lenni, hogy egységet hozzon létre a felső résszel, ahol az ablak osztatai láthatóak. Dávid, ez ha megismételhető, akkor jó lenne látni egy összefogottabb kompozíciót. (hegyi)

tánc

tánc

Ez így nekem rendben van, leckére is, képileg is. Annyi kérdésem van csak, hogy te mit használsz utómunkára, PS-t vagy mást? Mert valami technikai javítás ráférne a sötét részeidre, nem csak ennél a képnél, hanem általában, mert ott elindul valami olyan zajosodás, ami kevéssé finom, mint a többi részlet. Ha lehet ezen segíteni, meg kéne próbálni, az érzékenység állítással, az utómunkával, szóval nem tudom, hol csúszik el a dolog, de érdemes lenne ezt letesztelni. A kép ettől még 3 csillag, és hasonlítsd össze a 3-as képsorban lévő verzióval, hogy ez mennyivel jobb így, hogy nincs elvágva olyan erősen. (hegyi)
értékelés:    

karok

karok

Viki, ha valami csak jobb híján kerül képbe egy sornál, akkor azt ki fogják a többi képek túrni. Ez a helyzet az első képpel, ami egyrészt a térdelő fél láb okán, másrészt a túl szűk jobb oldali tér okán nincs rendben, miközben ha ez a két dolog nem lenne, akkor maga a mozdulat és a háttérben álló alak jó ellenpár lehetne. Gondolom, ezért is került a sorba. A második képet elvágtad, hogy sorba illő legyen formailag, kár érte. A harmadik kép is a térelosztása okán necces nekem, alul szűk, hogy nincs meg a lábfej. Szóval azt kell mondjam, hogy a képeknek egyesével is jól kell muzsikálniuk ahhoz, hogy sorba hívva őket az 1+1+1 az többet adjon ki, mint 3, ne kevesebbet. (hegyi)

Az orvhalász

Az orvhalász

Tulajdonképpen jó ritmus, de ennél többet nem tudok kezdeni vele Dávid, azt kel mondjam, hogy nem értem, mi ez és miért készült. Lehet, hogy valamit nem veszek észre, amit kellene, ez is benne van a pakliban, de nem találok kapaszkodót. (hegyi)

húsz éves lett húsz éves lett

húsz éves lett
húsz éves lett

Lehet, hogy kéne értenem a képpár jelentőségét, a fekete és a vörös világot, a bulit és annak romjait, nem tudom, de így most ez nekem nem áll össze, nem lép túl az emlékképen akkor sem, ha közben tudom, hogy nem sok hiányzik hozzá. Az alsó képpel egyszerűbb a helyzet, mert azzal nem tudok kezdeni semmit. A felső szinte rendben van, de ott meg a fő alak és a kiegészítő szereplők között túl nagy a difi, és ehhez szűk is a kompozíció, vagyis majdnem szocio, de mégis marad emlékkép. Erősebben kell fogalmazni Viki. (hegyi)

C-dur Hegyi Zsolt-2012.03.11. 20:48Hegyi Zsolt-2012.03.11. 20:48Hegyi Zsolt-2012.03.11. 20:48

C-dur

Skála

C-dur

Tükör

C-dur

Rák

C-dur

Tükör-rák

Bevallom utána kellett néznem, mi ez a rák és tükör, wikipédia a barátom, a fúgáig jutottam, és hogy a legtrükkösebb a tükörfúga, ami visszafelé is kiadja a dallammenetet, ha jól értem, szóval köszönöm, enélkül a képsor nélkül nem kerestem volna rá. Ami viszont a képeket illeti, ez nekem egy képes, mindazzal együtt, hogy messzemenően értékelem, hogy nem csak sima képforgatás történt, hanem Tamás az üvegekkel játszott. Igen ám, de nekem meg birizgálja a csőrömet a hiba. Persze mondhatom Warholt is, és az is izgalmas, hogy az ő stencilvilágát visszahozzuk a valósba és úgy kreáljuk újra, vagyis amit ő az elidegenítő tömegtermelés nyomán hozott létre a szitázással, a sok Elvissel vagy Monroe-val, hogy az hogyan él meg, ha reálisan megoldjuk, de mégis azt mondom, hogy így ez a négy kép izgalmas, de akkor lenne nekem igazán őrületes, ha belecsempészte volna Tamás a hibát. Mellékszál, hogy én nagyon szeretem a Kraftwerk zenéjét, és a legnagyobb élmény volt, amikor a programozott zenében megtaláltam a hibát, és rájöttem, hogy belekomponálták a hibázást, azaz az emberit, a megismételhetetlent. Persze programmal, vagyis ez is egy csavarás, de amire itt gondolok, az szigorúan képi, mondhatjuk ironikusnak is, vagy kegyelemnek. (hegyi)
értékelés:

Najátszunkmégnaaa!

Najátszunkmégnaaa!

Egyetlen dolgot mondok csak, a szürkeséget, tudom, nem könnyű fekete macskát fotózni, sőt, tapasztalatom szerint szinte csak úgy lehet, ha elég fény van és a nap valahogy besegít, különben macerás a tónusokat visszaadni úgy, hogy a formák is érzékelhetőek maradjanak. Mondanám, hogy egy alufóliával is lehet deríteni a napból, de azzal meg elkezd a macska játszani. Szóval a fekete macskához szerencse kell és sok türelem, mire olyan viszonyok jönnek létre, hogy a fény is oké, a macska is jellegzetes, nem is rohan el, és a háttér is rendben van. Ez a kép így jó most, ahogy van, talán picit vinném a fekete felé a tónusok alját, kb 5% és megvan az alján a fekete, és akkor se csukódik be, sőt, a struktúrák életre kelnek. A póz, a helyzet viszont dicséretes. Mivel nem könnyű meló ez, megvan a 3 csillag, a tónusokra figyelj. (hegyi)
értékelés: