Feladatmegoldás

A megfigyelés maga jó, a kompozíció is tetszik, igazándiból én még többet hagytam volna az előtérből, ha van, ebből a nagy fehérségből, hogy a tél érzet még jobban létre jöjjön és az a tér érzet is erősödjön, hogy tulajdonképpen mi, mint megfigyelő vagy kukkolló nézzük, ahogy a szükségét végzi ez az úriember. Ennek a szituációnak van egy drámaisága, és ezt lehetett volna erősíteni azzal, hogy ha megnövelem az előteret. Tehát ez az egyetlen dolog, amivel nem 100%-osan értek egyet, de egyébként tetszik. Jó az, hogy egy ilyen nagy ürességben keresni kell a főszereplőt. Úgyhogy Dani, ez két csillag, mert tudod te azt, amiről beszélek, legközelebb erre egy picit többet kellene adni, akár úgy, hogy lejjebb ereszkedem a kamerával, és máris kicsit megnő az előtér. (hegyi)
értékelés:

Andor mellett van egy kislányunk is, Zsuzsi, a bulldog.

A képen – hát én magamtól nem tudnám, úgyhogy örülök, hogy kaptunk leiratot – egy bulldogot látunk, akinek Zsuzsa a neve. Zsuzsa alszik valószínű valami asztal alatt a sarokban és ez van megörökítve. Egy kicsit nekem azért ezzel van problémám, miközben kedves kép, szó se róla, de Zsuzsa szempontját próbálom most figyelembe venni, és az ő szempontjából ez nem biztos, hogy optimális kép. Nem a kutya fajta jellegét erősíti ez a megfogalmazás, amit látunk. Ez a rövidülés inkább valami más állathoz teszi hasonlatossá, olyan furcsa így most ő. Ha egy picit mozdulunk a kamerával, akkor itt is azt mondom, hogy az alkotói döntés lesz egyértelmű, hogy mit akarok mutatni. Mert ezt is lehet, hogy engem az érdekel, hogy milyen aranyosan alszik, de akkor egy picit elmozdítom a kamerát baloldal felé, és akkor még inkább a feje van csak a képen és nincs meg a hátnál ez a forma, ami nem túl előnyös most. Ha pedig a kutya szempontjait nézem, akkor keresek valami olyan nézőpontot, ahonnan ez lefotografálva a kutya jelleget jobban erősíti. Úgyhogy én azt mondom, én ezt most visszaadom ismétlésre. Várnám, hogy Zsuzsáról készüljön egy olyan kép, ahol ő egy picit talán jobban megmutatkozik. (hegyi)

Hogyha majd lehet kérni, akkor a Ferit is arra kérem, egy picit a saját történetéről meséljen nekünk. A Feri is volt gyerek, és neki is vannak saját történetei abból a korból, abból az időből saját emlékei. Mivel a Feri alapvetően egy játékos pasi, ezeket a történeteket ő elő is tudja hívni. Mivel ez az egész csapat, amit úgy hívunk, hogy Estiskola, van annyira összetartó, hogy biztonságérzetet tudjon egymásnak adni, ezért arra biztatom a Ferit, hogy bízzon a többiekben annyira, hogy nem valakin keresztül szűrni ezt az egész leckét, hanem saját magán keresztül. Értem én ezt az egészet. Egy modernkori Grimm mesekönyv nagyon jó illusztrációja lenne ez a kép. Nagyon szeretem, még akkor is, hogyha nem minden részével értek egyet teljesen. Például azt gondolom, hogy a kis modellnek az elhelyezése a képen nem biztos, hogy optimális. Vagy dekomponálok és akkor egy kicsit még inkább kitolom a jobb szélre, vagy komponálok a hagyományos elvek szerint, akkor viszont a tekintet, hogy ő kire nevetett rá a kis batyujával, meghatározza, hogy hol kell a nagyobbik térnek lenni. Igaz, lehet, hogy ott volt mondjuk az Anyuka, aki ezt az egész szituációt gerjesztette, nem tudom, de a lényeg az, hogy kompozícióban nekem ez egy kicsit kérdéses. Remélem a Feri nem fog megharagudni, ha én úgy adom vissza ezt a leckét ismétlésre, hogy erre most nincsen kiscsillag. Van már épp elég disznód, kondásod, csillagod, Feri, hogy ne a gyűjtés legyen a lényeg. Lehet, hogyha valaki más küldte volna be, akkor adnék rá csillagot, de ezt a Feri küldte be, és láttam már tőle nagyon is erős üzeneteket a saját történetéről, itt ez egy picit el van lazázva. Úgyhogy Feri, a lecke neked is adott, ismétlés. (hegyi)

Szeretem a járatlan utakat, külföldön még jobban, mint itthon. Mindig lehet találni valami érdekeset, ami nem a turistáknak készült. Erre a kápolna romra is így találtam Vrbnikben, az Adria partján. :)

A Feri ad ehhez a képhez egy leiratot, nem olvasom most föl, amivel az az egyetlen problémám, hogy jelen pillanatban nem biztos, hogy optimális helyről van megfotózva ez a kép. Azt nem tudom, hogy honnan, hogyan lehetett volna másképp becserkészni, de azt biztos, hogy az időponttal sem vagyok teljesen kibékülve, hogy milyen időpontban készült a kép. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kiránduláson az ember nem biztos, hogy a családot fel akarja tartani, és azt mondja, hogy várjunk még egy fél órát, mert akkor lesznek igazán szépek a fények, de most jelen pillanatban ez most nekem nem tűnik többnek, mint egy emlékfotónak, hogy jártam az Adriánál és ezt láttam. Ugyanis a térbelisége ennek a történetnek nem jön ki. Tehát most olyan, mintha lenne egy nagy száj, ami engem be akar kapni, holott az a teteje, ami hiányzik, de ezt csak én abból tudom, hogy láttam már ilyet és ki tudom következtetni. Ez így most egy nagyon két dimenziósra vasalt kép. És valami itt is a technikai minőséggel zűrös. Színben is egy kicsit furcsa és maga az a képtömörítési eljárás vagy nem tudom mi, ami miatt ez egy picit olyan – bár jobb minőségű – mintha mobiltelefonnal készült volna. Feri én ennél többet nem tudok magamból erre kipréselni, ugye nincs harag? (hegyi)

Azt mi ketten tudjuk a Gimével, hogy ő több ilyen téli fa fotográfiát küldött és én abból a nagy részét visszadobtam, ez volt az egyetlen, amire azt mondtam, hogy ebből el lehet indulni, tehát ez valamilyen szinten mint struktúra, mint rajz izgalmas. Ezt most is így gondolom. Ami nekem egy picit problematikus, hogy a kivágással nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez-e a jó képkivágás. Nem voltam ott, nem láttam a fát, ebből kifolyólag nem tudom megmondani, hogy merre milyen formákkal folytatódik, de a képnek a jobb oldala most nekem nincs befejezve. A bal oldalán szépek a vonalak, az ívek, a jobb oldalánál én pl. annál az átlónál, ami a két vastag ágnál létrejön, ott, ahogy az találkozik a fölső képhatárral, én vágtam volna, mert ami utána következik az már nem olyan nagyon izgalmas. De mondom, lehet, hogy lehetne találni egy olyan pozíciót, ahonnan ezt nem kell létre hozni, vagy nem kell a képarányokon változtatni. Azt is értem, hogy miért küldte ezt a Csend leckére az András, bár talán ennél egy picit emelkedettebb vagy elvontabb színtű megfejtésekre gondoltunk, ez már 24-es lecke, tehát jócskán benne járunk a leckék sorában. Azt, hogy kapkodunk ide-oda a leckékben, míg az egyikkel sem jutottunk teljesen dűlőre, de már a másikat próbáljuk meg, hátha az nyerő lesz, azért tartom nehezítésnek – a ti szempontotokból - , mert az egyik a másikra valamilyen szintre ráépül. Ha a 7-es leckével, a Csendélettel nem vagyok kész, és nem tudom azt megnyugtatóan rendezni és azt mondani, hogy na, most ha már ha éjjel 2-kor felkeltenek, akkor is összeütök egy csendéletet, addig ezek a történetek sem biztos, hogy úgy kerülnek megfogalmazásra, ahogy azt Ti szerettétek volna. Tehát értem én, és érzem én a szándékot, de saját magatoknak kell eljutni oda, hogy azt mondom, hogy szigorú rendőre vagyok saját magamnak és bizony-bizony egy-egy leckét tovább gyúrok, és nem csak egy skiccet rajzolok föl. Maga a kép egyébként jó ötlet, de nincs teljesen kész. Egyrészt, hogyha kivasalom ennyire két dimenziósra, hogy a mélységélesség tulajdonképpen a kép teljes egészére vonatkozik, én ezt el tudom fogadni, de akkor azt tudnom kell, hogy ez 100%-osan a grafika irányába viszi el ezt az egészet. Ha pedig ezt grafikaként fogom föl, akkor a csomópontok, súlypontok rögtön adják magukat, hogy hol, meddig és hogyan izgalmas, tehát én azt mondom, hogy ezzel megint kellett volna többet időzni. Azok a képek, amiket visszaadtam, András, azok lényegesen ettől gyengébbek voltak és kiütik egymást. Tehát hogyha egy témával kezdek el dolgozni, akkor is szigorúnak kell lenni magammal, hogy kiválasztom azt az egy-két képet, aminél azt mondom, hogy na ezekről mi lehet a vélemény. Azokat pedig, amiknél magam sem vagyok biztos abban, hogy megoldása-e a leckének, hogy mondjam... delete. Nézem most itt ezt a képet, és ami nehézzé teszi az értékelését, hogy olyan dolgok vannak pontatlanul felvázolva itt, amik csak egy nagyon pici mozdítással, odafigyeléssel, kompozíciós játékkal már a helyükön lennének. Gime, én azt mondom, hogy ez 1 csillag és tessék ismételni és itt még határozottabban mondom, hogy tessék elővenni a Csendélet leckét, nem megkerülni, nem valami hókuszpókuszt kitalálni, hanem egy klasszikus csendéletet berendezni. Ez a feladat, ezt tessék megoldani. Vegyük úgy, hogy táborban vagyunk és ez a tábori munka a mai napra. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt annak kifejezetten örülök, hogy Ágnes nem a szokásos házi kedvenc megoldást választotta – bár megnézném Ágnest kezében egy kismacskával, vagy nem tudom, de erre még lehet, hogy várnunk kell – és jó maga az elképzelés is, hogy ez a japán kakas vagy nem tudom milyen kakas – majd Ágnes gondolom megmondja – menetel és vigyázz ezekre a ruhákra. Egy picit talán szerencsésebb lett volna, ha a kakas fönt van ezen a térkő rendszeren és ott menetel, persze az ember nyilván fél ezekhez az állatokhoz hozzá nyúlni, mert a végén még megcsíp, úgyhogy valamilyen módon, ha sikerül, azért jó, ha valahogy oda tudjuk noszogatni. Ezt rátok bízom. Talán egy fokkal jobb lett volna, mert akkor a láb és ez a menetelési történet jobban kijön, most ez a háttérben egy picit elvész. Ez az egyik rész a dolognak. A másik, hogy ha egy kicsit talán lemegyünk arra a szintre, ahol ez az állatka van, egy kicsit lejjebb – igaz, hogy akkor ruhákból kevesebbet kapunk – akkor a kakasból egy picit többet kapunk. Ennek az arányát megtalálni nem egy könnyű dolog, én tudom, ezért mondom azt, hogy értem és mivel nem voltam ott jelen, nem tudok konkrét dolgot mondani, hogy még egy kicsit lejjebb, kicsit jobbra, kicsit balra vagy a fene tudja - nem tudom na. Ezt az Ágnesnek kell tudnia, hogy mi lehetett volna az az irány, amin el lehetett volna mozdulni. Egy picit még itt kompozícióban nekem azért van min dolgozni. De egy nagyon jó geg és megfigyelés. (hegyi)
értékelés:

Ennél a képnél két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik az, hogy egy nagyon jó és izgalmas játék az, amit a Gime itt létrehozott és érdemes lenne ezzel még foglalkozni, megfigyeléseket tennie, hogy milyen fényjátékokat tud még – akár ezekkel a cd tornyokkal, akár más hasonló megoldással – létrehozni. Tehát nagyon jók ezek a megfigyelések és érdemesek arra, hogy ezeket az ember úgymond elraktározza a fejében, hogy anno ezt hogy csinálta. Érdemes ezzel azért is játszani, hogy a rutint is megszerezzük a világításnál. Annak is örülök, hogy itt már azért valamilyen szinten törekedett a Gime arra, hogy a lehetőségek szerint a csendélethez jobban illő homogénebb hátteret és előteret alkalmazzon. De arra szeretném a Gimét kérni, hogy most oké, ezek a játékok megvoltak és most próbáljuk meg azt, hogy nem kibújunk a feladat alól és megkerüljük, hogy létrehozunk valamit, és azt mondjuk rá, hogy csendélet, hanem egy klasszikus csendélet berendezést kérnék, hogy készítsen el. Tehát én erre egy csillagot mindenképpen megadok, mert egy érdekes megfigyelés. Annak meg külön örülök, hogy csinált hozzá werket, tehát ezért kap még egy csillagot, de azt szeretném, ha Gime elkezdene a csendélettel foglalkozni klasszikus formában. Vesz egy narancsot, banánt vagy más gyümölcsöt és összerak egy gyümölcs csendéletet vagy bármi más tárgyakból, de egy klasszikus csendéletet. Tehát nem valami modern őrületet hoz létre, hanem klasszikus formákat, klasszikusan bevilágítva, klasszikusan elrendezésben. Lehetőségek szerint először próbáljuk meg ezt fekete-fehérben, a színekkel ráér később is foglalkozni. Szeretném ugyanis, hogyha magát a komponálást és a térrendezést tudná a Gime gyakorolni. Ehhez a csendélet kitűnő téma, de most egy picit megint előre ugrottunk és létrehoztunk valamit, ami nem csendélet. Az, hogy van három cd-s doboz – értem én – Hanoi tornyai, de ez ettől még nem válik csendéletté. Csendéletté akkor válik, ha ez a filozófiai üzenet a térrendezéssel együtt ad valamilyen érzetet a nézőben. Ez egy geg, nem több. Értékelem ezt, de ennyi és nem több. Ennél egy kicsit tovább kéne tudni lépni, azért mert ez utána a többi munkáknál is meghálálja magát, ha az ember elsajátítja a csendéletnél a komponálás, a térrendezés, a tömeg, a fény játékának ismereteit. Kérem, hogy a Gime ismételjen, de azokért, amit elmondtam a kétszer egy csillag megvan. (hegyi)
értékelés: