Feladatmegoldás

Csendélet

Kedves Márti, a tükröződéses képnek, ami az Estiskolán nagy divat, nem elsősorban a felhők, vagy a butellás üveg, vagy az a valamilyen hétvégi háznak az ablak előtti polca, nem ezek a szerkezetek a titkai, bár a képen nagyon érdekesek az egyeneseknek a ritmusai, osztásai, polc széle, tükröződő ház, ablakszél, vagy akár, hogy függőlegeseket nem találunk, a titok mégis abban a vörös színben rejlik, amelyik a tükröződő butella felületén érzékelhető. Attól izgalmas az egész kompozíció, hogy alapvetően bár sejthetőek színek a képen, tompított kékek, okkeres felületek, szürkék, valamennyi sötétbarna, de összességében mégis inkább monokróm, vagy egynemű tónusrendszeren belül működő visszafojtott rendszert látunk. Kivéve a vöröset. A festészetből tudjuk, hogy elsősorban a plakátfestészetben a századfordulótól ismert technika a szürke és vörös használata, ami mindig diszharmóniát hoz létre. Itt erről a titokról van szó, és ez nagyon jól van arányba hozva, mert a vörös pici, ráadásul az egyetlen görbék által határolt felület is egyben. (szőke)
értékelés:

Csendélet macskakőből

Krisztián, ha jól érzékelem, akkor ez eredetileg egy álló kép lehetett, valahol egy régi század eleji utca régi köveiből. Azt én jó ötletnek érzem, hogy átforgattad fekvő formába és elsősorban ebben nekem az a szimpatikus - miközben a kép nem akar többet egy formai ritmus játéknál - hogy létrejön egy szürreálisabb és asszociatívabb második jelentéstartomány, ami nem kötődik a valósághoz, hisz az egész lehetne egy gyík bőrfelülete is. Ettől válik szerintem ez a kép többé és izgalmasabbá egy dokumentumnál. Ez a fajta második tartalom, üzenet, elsősorban a film sajátja, Eizenstein, Makavejev, ahol például a vágással érik el azt, hogy egy kép saját rendszere indukál egy második üzenetet. Filmnél ezt könnyebb elérni, hogy A és B történetet egymásra vágod és kapsz egy C összefüggést. Ennél a fotónál az A jelentés az álló formájú exponálás, B az elforgatás, amitől A és B összefüggéseként jelentkezik a C szürreális üzenete. (szőke)
értékelés:

bolhapiac 1
Mindent egymás mellé lehet rakni.

bolhapiac 2
Tematikus csendélet.

bolhapiac 3
A piacon eladni kell, de ehhez jó képet kell vágni-rakni az asztalra, vonzó csendéletekkel csalogatni a vevőket...

Kedves Krisztián, munkád képsorként nem értékelhető, mert nincs benne történet, ami indokolná, hogy több képet látunk. Csendéletnek egyik sem nevezhető, mert találomra fellelt tárgyakat látunk egy zsibpiaci árus asztalán. ha megengedte, hogy fotókat készíts, annak se lehetett volna akadálya, hogy kompozícióban rendbehozd a képeket. Az első kép lehetne az, amivel érdemes lenne foglalkozni, de így az is csak egy talált kép. A második kép zavaros, a harmadik képen a BoneyM lemez és az üveggolyók kapcsolata nem világos. A bolhapiac kitűnő terep, arra jó ügyelni, hogy az árusok nem mindegyike szereti, ha fotózzák a holmijait, de egy-egy jó portrét el lehet lesni. Ha tárgyi környezetet is hozzáadsz, zsánerképek születhetnek. Csendélethez szükség van arra, hogy tudd, melyik tárgyat miért rakod a másik mellé. A véletlen ritkán komponál jól. Remélem, hogy ez nem veszi el a kedved és ennek értelmében új képeket kkapunk tőled. (szőke)
értékelés:

Noémi portréja
Íme a második házim. A fényképkészítést ötvöztem a fényképszerkesztéssel, a színes képből fekete-fehéret öregítettem. Utaztam az időben... nem emlékszem, hogy festettem kisgyerekként a fekete-fehér képeken. Talán nem is készült rólam fekete-fehér. Meg talán semilyen:-))

Kedves Noémi, formailag egy jó képet látunk, szépek a ritmusok, jó az ötlet, a gesztus is, abban kis ellentmondást vélünk feldedezni, hogy úgy hívsz időutazásra, hogy közben a sminked, hajad nagyonis mai maradt. A külső és belső egyaránt fontos. Előbb lélekben, érzelmileg hangolódik rá a modell a feladatra, de ez nem elég, ha a kép formai alkotóelemeire a fotós nem figyel oda. Itt jelen esetben ha jól látjuk te vagy a modell is és a fotós is, emiatt a a ráhangolódási folyamat előtt kritikusan meg kell figyeld, hogy a beállítás, a smink és a jelmez is azt az üzenetet erősíti-e, amit a gesztus a belső ráhangolódáod után mutat majd. Ennek ellenére egy jó ötletet látunk, érdemes lenne talán ezzel a kérdéskörrel többet foglalkoznod, hogy megteremtesz magadnak mese történeteket, amikben aztán mint szereplő, le is fotózod önmagad. (szőke)
értékelés:

Barátom
Ha ő nem lenne a barátom, nem lehetne több barátom.

Kedves Renáta, ennek a képnek elsődlegesen szintén a manipulált színei üzennek, a felületek és díszítések nyomán elsősorban keleties hangolatot érzékelünk. A színek és formák ellentmondásban vannak egymással. Az egész értelmezésében picit olyan, mint a mostanában a teszkókban kapható korai Jackie Chan dvd lemezek borítói. Ezt nem bántásból írom, mert ezenek szoktam nyugtatóként nézegetni, hanem azért, hogy a fogalmi jelrendszer érthetőbb legyen, mert ezek a korai filmek borítói felkeltik az emberben azt a vágyat, hogy a főszereplő miatt megvegye a lemezt, valójában pedig, amikor megnézzük a filmet, kiderül, hogy Chan 12 éves korában valahol egy nagy történelmi jelenet hátsó nyolcadik sorában kettőt rúg, ami 8 másodpercig tart, de a film 2.5 órás. Ez alatt tehát azt értem, hogy picit bizonytalan vagyok abban, hogy vajon a képen a barátom fogalom erre a japán hangulatú teremre, belső térre is vonatkozik-e, vagy a törökülésben ülő hölgyre, akinek szerepe nem derülhet ki egyértelműen, mert a színezett felületek, a rózsaszín és a grafikai elemek nagyobb hangsúllyal vannak jelen, mint a zöldes emberi alak. (szőke)
értékelés:

horvátországi falvédő
Horvátországban új munkát is könnyen lehet találni. Én a falvédés melett döntöttem.

Kedves Renáta, ha már egész alakos képet látunk és a kép fölső részén a kis kalap fölött még hagytál egy kevés levegőt is, akkor semmi sem indokolja, miért vágtad a kompozíciót a szandálodnál. Az esetlegességet növeli, hogy sem nem oldalt, sem nem középen állsz, emiatt a tétovaság miatt hiányzik valami a képről, holott ha döntést hozol, hogy a fő alak hol álljon, a fal és annak struktúrája már elegendő lenne mellékalakok nélkül is. Ami a roncsolásos színtorzítást illeti, ilyen kis méretű arc esetén ha becsukódnak a tónusok, akkor az arc semmit se fog tudni kifejezni. Kicsit több strukturális részlet kellene a köveken. (szőke)
értékelés:

Barbie az aranymetszésről és Pirx kapitányról gondolkodik... anya szerint apa csúnyaagresszív játékot játszik és robotnak barbie elé kéne szaladni bájosan villogva mire barbie visszavillog ezért apa majdnem levágja a végét de aztán mégsem teszi bár apa is úgy tervezte hogy robot csak sejtelmesen megáll barbie mögött...de aztán látá a végét és látá benne a békét... remélem Leonardo és Rodin és anya végül megbocsát.

Vasárnap
Hezitáltam, hogy a pedellus tegyen-e föl leckét is, de végülis történt már ilyen. Ez egy régebbi kép még 2000-ből, Henrik csendéletéről jutott eszembe, hogy nekem is van vasárnapom.

Sajnos erről a képről nem tudunk beszélni, 3 disznó. (szőke)
értékelés:

vörös helyett lila
Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a lila hajat is. De persze csak gondolatban, és ezen a képen.

Kedves Renáta! Értékelés közben most többen is nézzük a képed, és mindannyiónknak a 60-as 70-es éveket idézi - ezt értsd pozitívan - és mindenkit megérint ez a kép. Filmes vonatkozásában Antonioni Nagyítás című filmje, vagy Formantól az Egy szöszi szerelme kívánkozik ide, valószínű a tónusvilága és talán az a meghatározhatatlan sapka, ami a fejen elhelyezkedik, annak a ritmusai utalnak ezekre a hangulatokra. Nagyon szép ahogy erősen, szinte kiégve találkozik az arcél és a haj, van az egészben valami Janis Joplinos is. Amit viszont szeretnék megjegyezni a képhez, hogy nagyon fontos helyet foglal el a tekintet és a száj, valamint az arc két felülete, az ablaktól megvilágított arc bal oldali része és az árnyékban fekvő jobb oldali rész. Ezek nagyon jó ritmusban működnek. Én esetlegesen tágabb kompozíciót használtam volna, ahol az áll csúcsa és annak az ívei a hajjal, nyakkal, garbóval vagy sállal kirajzolódnak. Talán kis figyelmetlenség a jobb oldali zöld kosz a kép középső szélén. (szőke)
értékelés:

Vasárnap délutáni csendélet
Egy kis műanyag lencsével készült csendélet. Szeretem a hangulatát is.

Kedves Henrik, alapvetően a kép 3 disznós, nagyon szimpatikus a témaválasztás is és az egésznek van valami japán filmekre emlékeztető hangulata, lásd Kurosawa, Oshima akiket javaslunk megnézni, emellett annyit szeretnék megjegyezni, hogy a legizgalmasabb a vizespohár fényjátéka és tükröztetése, és a hamutál. De a hamutál feketéje és árnyék sötétei nagyon egybecsúsznak, amit talán laborálással lehet igazítani. Ez akkor nem lenne probléma, ha a hamutál térbeliségéből semmi sem lenne érzékelhető. A hangulat és szándék nagyon szimpatikus. (szőke)
értékelés:

psycho tappancs
Karácsonyi hangulatot probáltam még régen viszonozni de kicsit másképp sikerült.

Kedves Renáta, légy üdvözölve a csoportban. Itt is, mint pár képpel ezelőtt az vetődik fel bennem, hogy folyamatosan ritmikákkal is és figurális üzenetekkel is játszotok, ez azt jelenti, hogy színekkel, formákkal folthatásokkal és értelmezhető felületekkel egyszerre. Itt egy zoknit is láthatunk, meg valami szőnyeget. Érdekes, hogy a lábfej formánál erősebben jelen van a szín, ez a világos zöld, és a háttér sötétje, ami kirajzolja a zoknit. Mivel ennyire dinamikusak a tónusok, így kénytelenek vagyunk a vonalvezetésekre figyelni és ezekből jó variációkat látunk. Ilyen a sarok, vádli és a szürkés háttér, ezeknek a néhol kivehető, néhol lágy találkozása, de ugyanilyen érdekes a talp, nagylábujj összetett forma és a fekete-sárga találkozása. Az ívek és formák szempontjából jó döntés, hogy saroknál benne hagytad a formát, szintén jó, hogy a nagylábujj íve benne marad a képben, de a kép fölső részén lévő folttal a kompozíciót elvágtad. Így tehát a sötétek és világosak határvonalán végighaladó krokiszerű ív értelmezés nélkül vágódik el és nem fejeződik be. Ha ezt elfogadjuk és azt mondjuk, hogy ez így jó, akkor viszont nem eléggé absztakt a kép ahhoz, hogy el tudjak vonatkoztatni az emberi lábtól. Ha viszont egy valódi emberi lábat nézek, akkor úgy gondolom, meg kell adnom a tiszteletet, hogy ezt a kompozíciót ne vágjam el. (szőke)
értékelés:

köldököstül rácsodálkozni a világra
Első házim. Mutatkozzak be úgy, hogy valamelyik testrészem szerepel a képen, és jellemezzen is.

Kedves Noémi, üdvözlünk az osztályban. Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nem a hetvenes-nyolcvanas évekből származó képet látunk, vagyis egyszerűbb megfogalmazással nem a fazonigazítás előtti időkből, de ez természetesen személyes hozzáfűzésem. A kép a játékosság kategóriájába tartozik, például Krump korai képe, amely hasonló vonulat a testtel való játékkal. De ehhez az itt látható képi geg játékhoz szeretném hozzáfűzni, hogy az ötlet nagyon jó. Valószínű ez a rajz téged ábrázol. Azonban többet kellene foglalkozni a grafikai elemekkel és a fényméréssel. Ennek a játéknak a testfestés és a grafikai elemek más módon való használata a lényege, és az, hogy a képi üzenet jól működhessen, nagy odafigyelést és alázatot igényel. A csodálkozó száj formát, szemeket és orrot talán még részletgazdagabban és hatékonyabban lett volna érdemes elkészíteni. Még egy fontos észrevétel: mivel a felület, amire festve van, egy térbeli forma, így első ránézésre úgy tűnik, hogy a fényképész az élesség állításnál nem döntötte el, hogy hova helyezi el az élességet. Ahhoz, hogy a kép jól működjön, a nézőnek segíteni kell, hogy mi az, amire koncentráljon: a szemekre, az orra vagy a szájra. Márpedig itt a legerőteljesebben, legdramatikusabban, mint egy afrikai grafikánál, szobornál a szem van megfestve. Tehát elvárhatjuk, hogy a szemek legyenek élesek. (szőke)
értékelés:

***
Az ofő közeli képeket kér tőlem. Tessék egy közeli portré.:)

Kedves Feri! Remélem, hogy a nyári Ősök Háza programon Pesovár Annával és Tisza Sándorral találkoztok egymással, és abban is reménykedem, hogy Annáék is előbb vagy utóbb küldenek képeket. Ha nem tudnám, hogy Mácsai Feri küldte ezt a képet, és nem láttam volna az előző képeit, és nem tudnám hogy az Estiskola egy magyar nyelvű oldal, akkor rögtön azt gondoltam volna, hogy valahol Észak Amerikában egy indián rezervátumban járunk, ahol egy nagyon sok mindent megért cserzett arcot látnánk... Szimpatikus munka és jók a ritmusai, nagyon jó ez a sötét hangulata a képnek. Én, ha tehettem volna, az állkapcsot és az álkapocs játékát, ami a véleményem szerint az arc íveihez és az orr melletti két nagy ránchoz tartozik, teljes rimusában használtam volna, és nem vágtam volna bele, már csak azért sem, mert a nyak, váll találkozása és a háttérben lévő világos szürke, ami kiemeli az arcot, még erősebb ritmusban jelentkezett volna. (szőke)
értékelés:

Megint esik

Kedves Vera! Ha jól sejtem, egy többszörös tükröződést lehet érzékelni: valamilyen Obiban, vagy Baumaxban vásárolható szép olasz padlócsempe, plusz valamilyen télikertben, vagy teraszon, vagy valahol kaktuszoknak és virágoknak az árnyéktükröződései keverednek a képen. Egy hosszú, szinte festett japán akvarellre hasonló formát választottál, így nem a megszokott fotó arányt látjuk, ami jót tesz a képnek és bátor válllalkozás, hogy ilyen tapétaszerű szeletben látjuk ezt a rendszert. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha merészen mertél vállalni egy ilyen hosszú szeletet, akkor ehhez képest már csak egy pici döntés lenne, ha a kép jobb oldali részén látható hosszú szárú egyenes kaktusznak a lazúros árnyákát vagy teljesen kihagynád a képből, vagy nagyobb jelenléttel használnád, mert így most a kép legfontosabb üzenetét mutató virághoz képest – mivel ugyanabban a tónusvilágban jelentkezik a kaktusz – gyengíti annak az öszetett formavilágát. Bár nagyon izgalmas az alsó felületen lévő folthatás, mégis a jobboldali árnyék megbillenti a képet. Az nagyon elgondolkodtató döntés, hogy a padlócsempe ferdéi és a nagy sötét háromszög érdekesen tartanak kívülre, ez egy izgalmas ritmusfelvetés. De ezeknek a foltoknak a játéka nem végiggondolt. Ebből adódik, hogy a kép a figurális és az absztakt határán billeg, a kétféle közlési vagy beszédmodor között, és ettől bizonytalanná válik a kép egésze. (szőke)
értékelés:

147. nap
Szerintem a legszebb csendélet az élő csendélet. Talán ezért nem is szeretem a "vázás" csendéleteket.

Kedves Feri, igazad van a kép mellékletében leírtakban, de valami mégis kellene, amitől a kép kap valami pluszt, valami truvájt.
értékelés: