Az a helyzet, hogy nézem én ezt a képet, érdekes az egész kerekre formált világ, nagyon furcsa képi megoldás, gondolom ez valamilyen trükkös kamerával készült, és tetszik a világa, jó az a kohézió, amit ez létrehoz, de bevallom, hogy nem nagyon értem, hogy a macskának ott két oldalt az a micsodája. Olyan, mintha két cipő lenne rajta, nem tudom mi az ott, lehet, hogy maga Anna. Valami van ott a két oldalon, azt látom, de nem tudom, hogy micsoda. Ez most egy kicsit zavar, formailag érdekes, hogy miből nő ki a macskának a feje. A házat, a fenyőfát, az ostorlámpát is be tudom azonosítani, a másik oldalon a növényeket is, a macskát is, de utána van valami, amit nem nagyon, ez a bajom. Nem azt mondom, hogy mindent szét kell vasalni, és élére vasaltan kell mutatni, de ha egy ekkora flekken ennyi dolog nem beazonosítható, akkor a nézőben az lehet, hogy kérdést vet föl, hogy én vagyok-e a buta, és én nem tudok valamit értelmezni, vagy pedig itt most valami jön még egy következő képben, vagy mi lesz a megoldás. Egyébként az ötlet jó, olyan, mintha a macska a kútba nézne, aztán lehet, hogy egyszer csak beleugrik, amilyen kis buta. Van egy ilyen meseszerű világa ennek, úgyhogy a kettő csillag megvan, a formai problémával nem tudok mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Három képből álló sorozat. Nem vagyok mind a hárommal kibékülve. Azt hiszem értem, hogy mi az, ami elviszi a figyelmedet. Az, hogy amit a térben megfigyelsz, és amit körbejárhatsz, az dolgozik a fejedben akkor is, amikor exponálsz. Ugyanakkor az expozíció, attól, hogy két dimenzióra vasal mindent olyan dolgokra is felhívja a figyelmet, amik egyébként, akkor, amikor mozgunk a térben és figyeljük a cseppeket, elkerüli a figyelmünket. Az első kép tökéletes, ott ilyen probléma nincsen, a másodiknál már van. Megjelenik egy nagyon hasonló tónusterjedelemben és formában lévő folt, mint ami a fő témánk, a képnek a bal szélénél. Hogy az is vízcsepp volt-e, nem tudom, életlenben van tartva, és ez valamennyit segít. Ha csak azt a két pöttyöt letakarod, már jobban él az egész. Ugyanez a hiba a harmadik képnél is. Van a fő motívumunk, és ezen kívül van még 4-5-6 ilyen cseppecske. Ezeket nehéz kiküszöbölni, ugyanakkor, amikor egy ilyen valamire rácsodálkozunk, akkor arra az egyre kezdünk csak figyelni. Még egy dolog, itt makrovilág a lecke. Azért ennél bátrabban lehetne használni a dinamikáját annak is, hogy közelebb megyünk, jobban belefigyelünk ezekbe a részletekbe, már ha ezt a technika is engedi. Ezek olyan, mint a varázsgömbök, a világ ott van bennük fejjel lefelé, tehát egészen fantasztikus képeket lehet benne észrevenni, ha közel megyünk, de nem mentél közel. Van egy lírai felvezetésünk, és nagyon szépek ezek a vonalak, de hát azért, főleg három képnél, valahova jussunk el. (hegyi)

Gyönyörű ez a kép. Mintha erről a részről már kaptunk volna más időpontban, más megvilágításban színes felvételt is. Nagyon szépen rajzolt kép, tényleg nagyon igényes és jó meglátás. Nagyon klasszikus, megfogható az egész. Hozzám legközelebb az a rész áll, ahol a havon különböző kijárt utacskák vannak még, mert az ember lenyomata nekem mindig nagyon fontos, úgyhogy ez, meg a sétáló ember mindent visz, de az egész kép, úgy, ahogy van zseniális. Én köszönöm szépen, ez egy jó ötlet. Én nem gondolom azt, mindig valami nagyon különleges truvájt kell kitalálni, és örülök, hogy Viki is észlelte, hogy egy városkép, az városkép, hogy azt a tömeget, amit a hegy képvisel, a másik oldalon lévő épületet tömege vissza tudja húzni a sötét foltjával. Tehát egy nagyon szépen ritmizált képet kapunk. Mozgalmas az egész, és mégis finom, egy jó téli kép. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy elvitathatatlanul jó kép, és tetszik. Jók a ritmusok, szépek a színek, tényleg plasztikus az egész, és nagyon izgalmas. De nagyon kell nézegetnem ahhoz az egészet, hogy felfedezzem, hogy ott van egy másik bicikli is. Két lehetőség van: vagy így elfogadom ezt a képet, és akkor nagyon körülményesen fogadható el a barátsághoz megoldásnak, vagy pedig a sötétben lévő biciklit tónusban vissza kellett volna hozni, és akkor érvényes lenne ez a párhuzam, ez az egész ötlet. Egyébként sem biztos, hogy ártana még egy kis tónust engedni rá. Tehát utómunka ráférne erre a képre. Ugyanis most ez a kép kapott egy filmes hatást, egy filmes effektet, erősebb kontrasztot, tónusvesztést, amitől tüzesebbek a színes, mélyek a tónusok, ettől húsa van az egésznek, és ez jó. De ettől el is vesztetted a mély tónusban a részletességet. Ez a kép többi részénél nem okoz problémát, de itt a kép jobb oldalánál, pont annál a résznél, ahol kifejeznéd, hogy miért is gondoltad te ezt megoldásnak a barátságra. Egyébként a kép három csillagos, de ha nem nagy meló, akkor nézzük már meg ezt, hogy van-e mód arra, hogy javítsunk a tónusán és ez másik egyértelmű legyen, hogy miért a barátság leckére készült. (hegyi)
értékelés:

Egy megrendezett képet látunk, ami erős szociografikus üzenetet is hordoz. Az én fiatal koromban az ilyen hangulatok házibuli utáni helyzetekből voltak ismerősek, amikor egy-egy delikvens egy hosszabb vizit után úgymond ott marad a fürdőszobában és hajnalban találtunk rá egy alvási periódusban, a kádban. Aztán a közösség jó érzésétől függött, az, hogy kapott-e takarót vagy sem, de a hatás nagyjából ez volt. Igaz, hogy ott nagyobb rendetlenség volt, mint itt, de nyilván ez a mozgáskoordinációs problémáknak volt köszönhető. Nem tudok ettől az iránytól elvonatkoztatni, de nem feltétlenül ez a megoldása a képnek. Nagyon személyes a két kikandikáló láb, de miért másért aludna az ember a fürdőkádban, ha nem valami extrém szituáció okán. Talán a manifesztumokból, ezekből a szépítőszerekből kevesebb is elég lenne. Most nekem ezek nagyon körbeveszik ezt az egészet, talán kevesebbel erősebb hatást tudni kelteni. Bár egy csajos fürdőszobában sok minden kell, de akkor is, itt a formai játékok is kérdésesek. Tetszik, hogy enyhén skurcban van ábrázolva ez az egész, hogy ferdére van véve a beállítás. Tényleg olyan, mintha anya benézett volna a fürdőszobába, és konstatálta volna, hogy „Jézus Mária, a gyere itt alszik a kádban!” Jó az ötlet, tetszik a humora. (hegyi)
értékelés:    

Örülök neki, hogy Viki újrakezdi a leckéket. Határozott az újrakezdés, határozottak a gesztusok, jó ez az egész, ahogy létrejön. Ahogy én látom, egy vetített képet kapunk, ami előtt ő a falon egy gesztust gyakorol felénk. Behozza nekem a gyerekkor érzését is. Nem tudom, hányan vagyunk, akiknek volt tekerős diavetítője, én úgy nőttem fel, hogy volt, és vetítették a meséket. Ezeknél figyeltem meg én először azt, hogy ha a kezemet a fény útjába teszem, akkor lehet bábozni a falon, és erre, mint utalás, ez egy nagyon jó kép. Jól sikerültek ezek a pantomimes mozdulatok is, mert megadják a szabadság érzetét, megadják a madarat. Átgondolt üzenet, volt értelme erre várni. (hegyi)
értékelés:    

Ez utalás egy rádióműsorra. Nagy Zolinak van egy rádióműsora, amiben műsorvezető társként Krisztián is megszólalt. Nagyon remélem, hogy Krisztián hamarosan elkezdi a saját adást is, és a Nyözö adása a Zolié lesz, és a Krisztián saját személyiségét kibontakoztatva megajándékoz bennünket a hangjával és a humorával. Én ezt nagyon fontosnak tartanám, hogy a kezdeti próbálkozások és gyakorlások után, úgymond „kelj fel, és járj!” vagy kelj fel, és beszélj! Ami a képet illeti, ez egy jó ötlet. Nyilvánvaló annak, aki ebben benne van – ez egy lessátor – többet mond, nem kötelezően kell ezt tudni dekódolni, mert maga az üzenet rendben van. Ha csak az esztétikai részt veszem, mondanám, hogy lehagytam volna azt a zippzáras részt a tetejéről. Igen, de akkor nem lehet jól beazonosítani, hogy ez micsoda, mondhatod te válaszként, és én ezt elfogadom nagyjából. Nekem anélkül is működne a kép, de így is rendben van a dolog. Ráadásul jó humorforrás is, ahogy ezek a nyomat érzetek rákerültek erre a szúnyoghálós részre. Én azt gondolom, hogy ez jó gesztus, köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: