Nagyon jó ez az ékforma, az élére állított háromszögről tudjuk, hogy nem egy statikus dolog, billeg az élén, és ez hoz az egésznek egy feszültséget, és ennek a billegő háromszögnek a tetején van a fejed, ami őrületesen erőssé teszi azt, hogy elvileg nem tudunk máshová nézni, mint a tekintetedre és az arcodra, mert ennek a háromszögnek az egyik vonalában helyezkedik el a szemed. A tekinteted nagyon erős, és nagyon jó üzenet. Néhány tanács: az egyik az, hogy mindezzel, amit most csináltál, ellentmond a póló. Ehhez a nagykabáthoz ez a póló ebben a formában nem működik, de nem azért, mert póló, hanem azért, mert fehér, és ez elviszi a tekintetet. Javasolnám póló nélkül megismételni, csak ebben a zakóban, sokkal kevésbé lenne zavaró az egész, mert most, mivel a fehér póló a legvilágosabb rész, azt figyelem, és az elviszi a szemeidről a figyelmemet. A másik dolog az, hogy ha a póló lecserélődik, vagy akár marad, csak egy sötétebb lesz, akkor már látni fogod, hogy tónusban egy kicsit szürkék, kicsit koszosak vagyunk. Ez a digitálisnak sajnos hibája, hogy ha simán átkonvertálunk egy színes felvételt fekete-fehérre, akkor a középtartományok vannak megnyomva, és ettől az egésztől a kontrasztossága, a húsa elveszik. Érdemes egy kicsit az utómunkánál ezen módosítani. Nem kell nagyon kopogósra venni, de arra figyelni kell, hogy a testnek a színei ne egy beteges szürke valamiben mozogjanak csak, hanem legyen egy nagyobb dinamikatartománya a világostól a sötétig. Erre érdemes odafigyelni, egyébként nem tudok belekötni a képbe, ez egy nagyon rendben lévő üzenet. Ez egy három csillagos leckemegoldás úgy, hogy mindez mellett várom az ismétlést. Ne menjünk nagyon más irányba, dolgozzál saját magadon, aztán ha megyünk tovább az úton, akkor ezeket a dolgokat és a gesztusokat lehet finomítani. Egyelőre most próbáljuk rendbe hozni a tónust, és az öltözéket. (hegyi)
értékelés:

Sándor, ez nekem inkább ilyen leltár fotó, amikor a múzeumi darabok között fényképezünk, és azt mondjuk, hogy II. századi maja ábrázolás Azték kincsek sorozat 2. Azért, mert kiragadtad a környezetéből, de beletetted egy színvilágba, ami szépen plasztikussá is teszi ezt az egészet, de olyan erős ez az üzenet, amit ez a szobor képvisel, hogy lerúg magáról minden mást. Ez nem azt jelenti, hogy ez a szobor nem megfotózható, de nem csendélet. Valamilyen érzelmi kötődésed biztos van ehhez a szoborhoz, és ha ezt erősíted föl és fogalmazod meg képileg, akkor meg fog születni az, amit keresel. Most ebben a képpárban ez nem történik meg. Értem a maszkulint, a feminint is, de most inkább ez egy vicces utalás lehetne akár a világvége őrületre, ami körülvett minket, akár ennek az újabb magyarázatára, hogy egy új világ indul el, szóval erre az egészre lehetne ez egy jó ritmus, de most, amit a képen látok, az nekem csendéletnek kevés, és arról sem vagyok teljesen meggyőzve, hogy tárgyfotónak ez működik. Van ez a szőnyeg háttér, amin van egy szobor, majd van egy kavics (ez önmagában rendben lenne), majd vannak ezek a kék gyurmák, amik nekem már sok, elvisznek engem ebből a hangulatból. Amíg csak a szobor meg a kavics van, addig még rendben van, addig van egy párhuzam, de ezek a kék hengerek nem jönnek nekem annyira be. (hegyi)

Érdekes ez a kép, hogy miért pont ez a címe, azt nem firtatom, de mindazzal együtt, hogy egy érdekes perspektíva ábrázolás, ez most nekem képileg nem annyira erős. Elindultunk egy irányba, én szeretném azt az előző képedhez írtakra újból felhívni a figyelmet, hogy vannak nagyon jó találataid abban, amikor elvonatkoztatsz a valóságtól, és hagyod azt, hogy az érzelmeid elragadjanak. Légy szíves, hogy az érzelmeiddel foglalkozz, és azon keresztül fényképezz, ne az agyaddal akarj megoldani valamit, az érzelmeidről mesélj, kevés fény, kevés mozgás. Én azt gondolom, hogy lenne értelme ezzel dolgoznod, ugyanis az így szerzett tapasztalatok fognak neked majd segíteni abban, hogy miért is fényképezel. (hegyi)

Gábor, ez egy nagyon izgalmas megoldás, egészen őrületes az, amit itt látunk. Tényleg valami fura az egész, hogy van egy külső meg egy belső világ, és nem nagyon értjük, hogy ki kivel van, miközben persze, ha akarom, akkor szét tudom szálazni, hogy most melyik a tükröződés és melyik a szemben lévő ház, de pont attól izgalmas, hogy olyan szépen összemakraméztad itt nekünk. A 700 pixelt érdemes kihasználni, meg a kép fölső részénél mintha a vágásnál lenne némi problematikám, de egyébként a kép tökéletesen rendben van. Köszönöm szépen, ez akár az Épített környezet leckében is megállná a helyét, de itt is jó. És szólok, hogy ez az elemzés még az előtt készült, hogy kiderült volna, hogy végül is ez egy elforgatott kép így, az eredetije álló. De nagyon örülök, hogy a véletlen így hozta, ugyanis ez ad módot, hogy elmondhassam, hogy olykor érdemes felrúgni a szabályokat, érdemes elrugaszkodni a valóságtól, hiszen adja magát, hogy ez egy szürreális játék eleve, ha ezt reálisan mutatod, akkor az, hogy a valósághoz ragasztod, nem hagyja beindulni a szabad mozgásokat, asszociációkat. (hegyi)
értékelés:    

Ezzel a képpel is úgy vagyok mint az előzőekkel, hogy én most nem fogom elemezni, csak megköszönöm, ezért nem is csillagozunk az ünnepi köszöntő képekkel, mert itt inkább az érzelmi megközelítés a fontos. Az üveggömb, abban való tükröződés egy jó játék, ebből elég sokat kaptunk már, ez is egy jó irány, jók ezek a kis hajak rajta, szóval van az egésznek egy érdekes hangulata. A kép jobb oldalán lévő sárgás háttérszín viszont már kivisz ebből a hangulatból, erre érdemes odafigyelni, hogy mi történik a háttérben. Köszönöm szépen az üdvözletet a többiek nevében is. (hegyi)

Érdekes ez a kép, a leirattal nem értek egyet. Van benne gyerekkor is, de nem olyan vastagon, mert nem nagyon kapok hozzá személyes utalást. A megfigyelés rendben van, a mozgásábrázolás is, úgyhogy ez a Mozgás leckére egy jó kép, Évszakokba se olyan erős, mert annyira nem jellegzetes, ez inkább a mozgás ábrázolásának egy érdekes megfigyelése. Megint azt mondom, hogy kicsit olcsóra van véve a figura azzal, hogy gyereket ábrázolunk, ugyanis a gyerek mindig elviszi a vállán a melót, csak ezt neked kellene megcsinálni, nem a gyereknek. Egyébként tetszik az, ahogy az elmosódások, meg a zaklatott-szaggatott vonalak létrejönnek ezzel a mozgással, tehát a kép egyébként erős és jó üzenet, csak óva intelek attól, hogy elmenjünk ebbe az édeskés irányba. Megadom erre neked a három csillagot, de amit most elmondtam az elemzésben, azon egy kicsit érdemes lenne elgondolkodni. (hegyi)
értékelés:

Olyan az egész kép, mintha egy vasútmodellező helyzetnél valami kis házikót látnék. Én nagyon vágytam mindig ilyen vasútmodellre, igaz, hogy ezen nincs egy darab vonat se, de a hangulata mégis olyan. Világít a kislámpa, még kiskutya is van, meg kisautó is, meg minden, ettől meseszerű az egész, miközben hiába ez a melegség és ez a meleg fényviszony, mindezzel együtt van egy szomorúsága ennek az egésznek attól, hogy olyan csendesen halott. Valószínű, hogy ezen lehetett volna akkor változtatni (már amennyiben nem ez volt a cél), ha megvárod, hogy valaki itt sétáltatja a kutyát, vagy viszi a gyereket a szánkón, de most ez nem történik meg, az összes ablak sötét, csak az utcalámpa fényét látjuk, ebből a nézőpontból meseszerű a formai játék, de a történet mégis valamilyen szinten szomorú. Ettől még ez egy nagyon jó kép, nekem ez tetszik, mert az ünnep nem mindig vidám, nem biztos, hogy mindig vidám véget ér. Nekem ez abszolút három csillagos leckemegoldás. (hegyi)
értékelés: