Bevallom férfiasan, István ezt a képet nem tudom miért, talán valami önbizalomhiány okán, vagy nem tudom, de a szorgalmiba küldte be. Közben ez egy nagyon-nagyon erős kép. Azért, mert túlmutat a tárgyias ábrázoláson. Tehát nem magamról akarok mesélni primér eszközökkel, hogy „most akkor legyen éles az út vagy legyek éles én a visszapillantó tükörben”, mert ez mind éppen hogy csak jelzésértékkel beazonosítható, hogy ez egy autó. Közben egészen konkrétan érthető ennek az egésznek a rendszere. Inkább hagyom ezt az egészet éppen a grafikus, rajzos világban és ez nagyon fontos azért, mert a túl személyes és túl leszűkített világból elindulunk valami általános felé. Keresem egyébként a párhuzamot, mert a kép engem nagyon erősen emlékeztet valamiféle illusztrációs helyzetre, de hogy én ezt csak fejben éltem meg vagy tényleg találkoztam a valóságban, az még nem 100%-ig biztos, de mindenféleképp valami nagyon furcsa élményt hoz vissza. A szem, az orr, a bajusz és az, hogy a száj már nincs rajta, és ez az egész, szóval hogy valahogy nagyon fura élmény. És most nem tudom megmondani, miért jut eszembe a King Crimson zenekar, de a King Crimson jut eszembe erről. Elmondom, ez furcsa lehet, nekem is az. (hegyi)
értékelés:    

Hát igen, beszéltünk már erről a képről, én most azt mondom, hogy öröm ezt újból látni. Nekem is jó, hogy egy kis idő eltelt, mert egy kicsit másképp láthatom ezt a képet. Nagyon jó az a tükör. Ez nagyon jó eszköz, tehát erre nagyon vigyázz és tartsd meg. Fontos lesz majd ezt használnod. Az asztal, az üveg, az alma és a drapéria is jó, a sárga fal meg adott (sárga, ez van – esetleg azt majd drapériákkal lehet módosítani). A pohár már kevésbé jó, egy jelöletlen, csiszolatlan pohár ehhez jobban illene. Tehát a helyszín is és a tárgyak is jók. Mi az, amiért mégsem nem működik? Azért, mert nagyon össze vannak zsúfolva a tárgyak. A pohár és az üveg az, ami nagyon zsúfolttá teszi. Miközben ha megfigyeled, a képnek a bal oldalánál viszonylag hosszabb, vagy nagyobb résén nem történik semmi. Nem azt mondom, hogy most mindent ki kell dekázni , hogy mindenhová kell valamit tenni, de pl ha én tennék valamit, akkor az almát lehet hogy előre tenném, a kép bal oldalához közelebb. Akkor ez az egészet valahogy kiegyensúlyozná. Szóval kell még ezzel játszani, az biztos, de jó az irány és jók az alapanyagok. A világítás viszont kicsit tárgyias, azzal nem vagyok 100%-ig kibékülve, nem is az előtérre gondolok, mert az finom lenne, ott kevésbé zavaró ez, de ahol nagyobb a kontraszt, ami a tükröződés, ott viszont ez már zavaró. Tehát mindenféleképp takarni kell, hogy ott ezek a csillanások ne történjenek meg. (hegyi)

Határozott a döntés abban, hogy úgy alakítottál ki egy viszonyrendszert, hogy a hajból indulsz el és a haj éles. Ami megadja az egésznek a meditativ jellegét, az a mimika, az a gesztus amit a modell mutat, ami egy távolságtartó gesztussá válik, miközben nagyon határozott a jelenléte, hiszen a legvilágosabb pont az arc. Egyetlenegy dologra hívnám fel a figyelmedet utómunka szempontjából, a drapériára. Nem tudom, hogy ez egy törölköző vagy lepedő vagy valami ruhadarab, de az a drapéria, ami a kép aljában ilyen „V” formában összefut, az most nekem valahogy ezt az egészet túlerősíti azzal, hogy világos tónusban marad. Tehát ugyanarra a szintre jut, mint az arc. Ha a két oldalsó részét a kép itt aljánál letakarod a kezeddel és úgy nézed az egészet, rögtön elkezd az arc élni. Tehát erre kéne odafigyelni, hogy ezt egy kicsit érdemes lenne visszább hozni. Ez utómunkában megoldható. Egyébként egy nagyon-nagyon érzékeny portré. (hegyi)
értékelés:    

Beszéltünk mi erről a helyzetről és erről a helyszínről és most egy nagyon jó ritmust kapunk, kivétel a parton eldobott műanyag vödör – vagy nem tudom, mi akar az ott lenni, az a narancssárga, az ott engem zavar – az egész egy nagyon érdekes üzenet lenne. Talán egy kicsit beljebb jönnék a partról, hogy a partból többet tudjak adni. Ha beljebb jössz a parttól, akkor a csónak rövidülését is csökkented a képen. Ez jót tenne neki. (hegyi)
értékelés:

Nagyon érdekes ez a kép. Elkezdtünk erről beszélgetni egy másik képnél és én most ezt a beszélgetést itt fogom folytatni. Ennek a képnek vannak nagyon erős gesztusai és azért örülök ennek a képnek, mert azt bizonyítja, hogy Szilárd kapható a játékra. Ennek nagyon örülök, mert ebbe fogok kapaszkodni a jövőben. Zseniális az, ahogy a fej ebben a fényben torzul. Egészen olyan, mintha valami testfestésnek lenne a következménye. Nagyon jók a redőny (vagy reluxa) által létrehozott csíkok és egészen furcsa ahogy a szemednél, minthogyha egy pingponglabda lenne oda betéve, van egy ilyen furcsa fény-gömb. Szóval ez így egészen rendben van. Az is jó, ahogy a háttéren ez a nagyon vastag, határozott fénycsík keresztül megy és azok a sráfozások is jók. Nagyon jó a kezedben tartott fehér, hát elfogadom én hogy gyertya, szóval az a tárgy. Na eddig van, ami a nagyon jó. Ami innentől jön, a te döntésed majd, de két irány. Tehát itt van az útelágazás. Az egyik irány, hogy arra játszunk rá, hogy a fejed és a kezed teljesen külön életet él és nincs közte összefüggés. Ha erre játszunk rá és még ehhez hozzáteszem ezt a sráfozódást, akkor ha jól látom, azt a csíkos pólót kéne még erősebbre venni. Magyarán ezeket a csíkokat kéne folytatni. Kérdezheted, hogy mivel. Világítással még rásegítesz, utómunkával, nem tudom. Te tudod, hogy mi a ruhatárad. Erre kellene rárakni még egy kis pluszt. A másik, hogy egészen sötét ruhát veszel fel, hogy semmilyen részlet ne legyen a ruhában, így akkor marad a fejed, a kezed, meg van a háttér. Ettől felfokozódik a szürrealitása ennek a képnek. A másik: azt mondom hogy oké, érdekel ez a roncsolás, érdekel az ami ez által létrejön és csak a fénnyel játszom. Semmi mással nem. Van a háttér, ami olyan amilyen (abszolút elfogadható ez a függöny ami ott van) és úgy állok ez elé a függöny elé, úgy ábrázolom magam, hogy fogom és levetem a pólót és hagyom, hogy a reluxa/redőnynek a fénycsíkjai az egész testemet átfessék, ahogy a fejednél ez megtörtént, és tovább viszem ezt az egészet a nyaknál, a mellnél, egészen a kézig, mert ez megint egy érdekes struktúrát hozna létre. Így egy teljesen más üzenet jöhetne létre általa, de megmaradna ez a roncsoltsága. Azért mondom ezt, mert mind a kettő esztétikai kérdés és mind a kettő tökéletesen elfogadható. A játék is, amit a teljesen fekete avagy csíkos ruhával el tudnál érni azzal, ha nem kapcsolsz be semmi mást, csak a fényt meg a testet. Hogy melyiket választod, teljesen rád van bízva. Most a kettő között lötyögünk egy kicsit. Ha megfigyeled a mellednél, ruhádnál, nyakadnál valami létrejön, aztán itt oldalt valamik beszüremlenek. Ezek olyan zaklatott, töredezett formát hoznak, amik inkább képhibának tűnnek, mintsem formáknak. Tehát az ami a fejednél nagyon erős és nagyon jó irány, az itt lejjebb már hibaként jelentkezik. Tehát itt kellene odafigyelni. Ettől függetlenül ez egy háromcsillagos kép és a leckemegoldás is megvan, azért – és itt most nagyon erősen megnyomom a gombot – mert ez az az irány, amire neked most el kellene kezdened dolgozni. Mert amit a matekban és az agyalásban megmutattál hogy működik, azt most kezdd el egy teljesen más megközelítéssel felcserélni, azzal ami az érzelmi megközelítés, ami az érzelmi közelítésből adódó esztétikai megfeleltetés. Jó lenne, hogyha ebben tudnánk haladni. Ne menjünk most más irányba, próbáljunk meg saját magunkkal dolgozni. (hegyi)
értékelés:    

Hát ez érdekes. Én nem tudom, ezt a függönyt honnan szerezted, de ez nagyon jó. Szerintem ez otthon van Csixiben. A rádiózásból minthogyha a Szentivánéjből valami hasonló függönyre emlékeznék. Jó, ahogy ez a párhuzam létrejön a függönnyel meg a lakótelepi házzal. Tulajdonképpen ez így egy bizalmi felülfestés. Tehát ráfested a hangulatot vele a borzalmasan, fájdalmasan szürke háttérre: a vidámságot meg a reményt. Úgyhogy ez abszolút jó hangulat. Köszönöm szépen, a következő lépcső majd a függőlegesek és vízszintesek pontosítása lesz. (hegyi)
értékelés: