Itt az a helyzet Zoli, hogy megint érzek valami csapdahelyzetet, ami te magad állítasz fel önmagadnak. Ez abból adódik, hogy találsz valamit, egy jó ritmust, ami egy izgalmas helyzet, de mintha megilletődnél ennek a határozottságától és valami puhább, valami kevésbé határozott köntösbe csomagolnád be. Itt van ez a palack, ami gyönyörűen rajzol, gyönyörűen osztja a teret, ami nagyon izgalmas helyzetet hoz létre, és valamiért nem voltál biztos abban, hogy ez elégséges információ nekünk, ezért behelyezted egy térbe, és közlöd mögötte a valóságot. Igen ám, csak itt az a kérdés, hogy megadja-e valóság azt a fajta erőt, mint amit egyébként az üvegen belüli világ mutat? Én azt gondolom, hogy nem. Túl nagy a különbség a kettő között, a háttér tök érdektelen, önmagában semmi. De amit az üvegben látunk az egy csoda. De ahhoz, hogy ez működjön, a döntéseket neked kell meghozni. Én nem fogok neked ötletet adni, mert ha én mondom meg, hogy én hogyan csináltam volna, akkor elveszem tőled a felfedezés örömét, és azt, hogy ez stabilan a tiéd legyen. Nem szeretnék mankókat adni. Szeretném, ha ezt a képet megismételnéd, és kérlek, gondolkodj el azon, hogy szerinted ez a kép önmagában kép-e, és ha nem, akkor mitől nem, mitől nem működik esztétikailag ez az egész. Szóval, ha megvagy ennek az üzenetnek az értelmezésével, amit küldök neked, akkor egy viszonylag rövid határidővel kérnék egy ismétlést, egy újabb átgondolást. Köszönöm. (hegyi)

Ahogy olvasom itt a leiratot, itt egy témamegoldásról van szó, feladatot kapott Nikolett valakitől, azt mondák neki, hogy mutasson az őszre variációkat, megoldásokat, és ő ezt a képet küldte. Én azt gondolom, hogy ez egy egészen izgalmas kompozíciós megoldás, mégpedig azért, mert az, ami az előtérben történik a levelekkel, az az elmosott, fátyol mögé rejtett, de mégis színeiben és tónusaiban határozott jelenléttel bíró háttérnél gyönyörűen újból megjelenik. Ezek a sárgák, rozsdaszínek, a zöldek is, anyagszerű, kézzelfoghatóvá válik ezek által a pad, szinte érezzük azt a nyirkos ősz végi, tél eleji illatot is. A fények nagyon kegyesek, mert határozottan mutatják a formákat, de mégsem kopogósak, tehát van az egészben egy határozott jelenlét, amit a fények által sikerült tompítani, ezeknek az üzeneteknek az éleit lekerekíteni. Ami a képben kérdéses számomra, hogy ettől, ahogy most ez a pad ábrázolásra került, olyan, mintha ez nem is egy pad lenne, hanem egy fa deszkázat. Tehát nagyon a föld síkjára került attól, hogy a pad struktúráját nem mutattad meg, miközben jelzésértékkel a pad támláját benne hagytad. Magyarán, hogyha a kép jobb oldala már nem lenne képen, – a háttámla tartóvasai és deszkázata – akkor ez a fajta dilemma nem lenne a nézőben, hogy ez egy pad vagy csak egy formai játék. Ahogy itt látom, van öt darab deszka, amin ülni lehet, és ebből te a legutolsót vetted perspektívában középpontnak, miközben ezt a perspektívát kitoltad a kép jobb oldalára. Lehet, hogy ha egy kicsit elmozdítod magad balra, és a második vagy a harmadik deszkát fogod középpontba, akkor nincs ez a kérdés a nézőben. Igen, lehet mondani, hogy akkor kevésbé izgalmas maga a kompozíció és ebben egyet is értek veled, értem, hogy miért a legutolsó deszkára helyezted a párhuzamosságnál a voksodat. Mégis azt mondom, hogy ha ez a döntés ennyire határozott, akkor viszont valamennyit érdemes lett volna ebből a struktúrából meghagyni, mert a lírája megmaradt volna a képnek. Ettől még az üzenet célba talált, de törekednünk kell arra, hogy a megfogalmazásunk pontos legyen, mert a pontossággal érjük el azt, hogy minél nagyobb közönségnél nagyjából hasonló élményeket tudjunk kiváltani. Én azt gondolom, hogy ez egy három csillagos kép, de leckemegoldás céljából várnék még ide ismétléseket. Jó lenne, ha azt a fonalat, amit nyáron elindítottál, azt tovább mozgatnád. Nyáron kaptunk tőled egy téli képet első leckének, de most egy nagy szünet van. Nagyon remélem, hogy újból fölveszed ezt a fonalat, és folytatod azt az irányt, amit elkezdtél az első leckéddel. Jó lenne egy második, egy harmadik lecke, ugyanis az önportrékkal mutatkozunk be egymásnak. Nem csak távolságtartó leckemegoldásokat küldünk, hanem magunkról is küldünk üzeneteket. Ez egy fontos része a Látszótérnek. Én azt szeretném kérni tőled, hogy pörgessük fel ezt a motort és jöjjenek azok az önképek, szeretném, ha minél többet beszélgethetnénk a képeid kapcsán, mert én úgy érzem, hogy van értelme. Azt is határozottan érzem, hogy van egy stabil világod, amiben esztétikában és formában mozogsz, és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert ez a bázisa mindenféle vizuális kommunikációnak, és nálad ez a bázis úgy tűnik, hogy stabilan meg van. Szeretném, ha megosztanád a munkáidat velünk. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy hagyod élni a modellt, és nem adtad hozzá a véleményedet, mert a modellnek megvan a belső világa, és ez akkor tud a felszínre jönni, ha a fotós adott pillanatban képes arra, hogy rögzítsen és hozzásegítse, a saját eszközeit használva kiemelje azokat az apró rezdüléseket, amelyek a modellnél létrejönnek. És ez most itt megtörtént. Nagy vitánk voltak a glamour kapcsán, és talán most tudom jól megfogalmazni, hogy mi a baj a glamourral. A valós érzelmek helyére behelyettesít egy elvárt érzelmi világot, és ezzel nem a modell kezd el mesélni, nem az ő rezgését kapom meg, hanem valami véleményt. Ha ezt a képet összehasonlítom a glamour képekkel, az benne a fantasztikus és erős, hogy hagyod azokat az apró rezgéseket megjelenni a képen Nagyon pártolnám, hogy ezt a vonalat erősítsük benned. A szemöldöknél, a homloknál, az arcnál, a szem alatt, a kuszasággal a hajnál, és ebből tud nagyon erősen kiemelkedni a tekintet és a száj. Ez az ereje ennek a képnek. Nagyon köszönöm, hogy ezt megmutattad nekünk, és örülök, hogy ez a kép elkészült. Megvan a leckemegoldás, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék több Zámbó portrét látni. Attól, hogy megvan a leckemegoldás, nincs lezárva, mondjuk úgy, hogy ez a kép megoldotta a leckét. (hegyi)
értékelés:    

Ezt a képet én fekete-fehérben szeretném. Több okból nem értek egyet a színezéssel, legfőképp azért, mert idegen, hideg és távolságtartó. Ez nem a szépia egyébként, ez egy zöldes szín, és pont attól a kék mennyiségtől, ami ehhez kellett, hogy elmozduljon a sárgából, hideg. A póz az fantasztikusan rendben van, nagyon izgalmas. De azt hiszem, hogy én ezt a képet vissza fogom adni ismétlésre. Ismételd meg azért, mert én azt hiszem, hogy magad megmutatásában az a líra, ami most itt létrejött, az még lehetne jobb. A színezésen kívül elmondom, hogy mi az, amit végiggondolkodnék. Az egyik az, hogy a lábfejed nagyon hiányzik, nagyon kár, hogy azt csonkoltad. Az, hogy a fejedből vágtál, az nem probléma, mert megvan a hajad, megvan az arc, megvannak a vállak, tehát azt ott el tudom fogadni. A lábakat én befejeztem volna, ugyanis gyönyörűek, ahogy kulcsolódnak a kezeid és lábaid is, és ezt a kulcsolódást nem lett volna szabad levágni. A cipő fantasztikus, nagyon tetszik. A pokróc... ha volna valami egyszínű lepedő, amire ráülj, az sokkal jobb lenne, mert a pokróc mintái zaklatottá teszik a képet, zaklatottabbá annál, ami most itt előnyös lenne. Én azt kérném, hogy ha lehet, akkor ezek figyelembevételével ismételd meg ezt a képet. Annak nagyon örülök, hogy a ruhából nem sokat látunk, mert nem viszi el a figyelmet. Talán ott a válladnál a vállpántot vagy hajjal takard ki, vagy félmeztelenül, mert akkor sem látszódna kis semmilyen intim részed, mert maga a tested takar. A lábaid takarnak, a karjaid takarnak, minden takar, és ez ebben a képben a fantasztikus, hogy a nőiességnek friss és manírtól mentes megjelenése, miközben ott van benne a magány és a fajdalom. Egészen üdítőleg hat ez az egész. Jó a világítás, és örülök neki, hogy a világítás ilyen kemény, mert nem kell ezt ellírázni. Amire még felhívnám a figyelmedet, az a szemüveg. Én tudom, hogy a szemüvegeseknek ez fontos, én is kezdek ebbe a csapatba tartozni, de a képnek ez nem biztos, hogy része. Szétvágja az arcodat. Úgyhogy a fotó erejéig azt érdemes levenni. Összefoglalva: ezt a képet érdemes lenne megismételni úgy, hogy rajta legyen a lábad, a háttér homogénebb legyen, a cipő kell, fontos, és vagy a hajaddal takard ki azt a fölsőt vagy a fénykép erejéig meg kéne talán ettől szabadulni, vagy beljebb húzni, a lényeg, hogy a kis mintázatos széle ne legyen ott. Ettől eltekintve az egyik legerősebb bemutatkozás, jó leckemegoldás és megvan a 3 csillag is, de kérném az ismétlést. Fontos lenne, hogy ezt most ne hagyd félbe. (hegyi)
értékelés:

Hát igen, ez egy nagyon őszinte kép. A háttérben egészen furcsa történet indul el ezekkel a CD lemezekkel, miközben tényleg fura ez a mosoly. Jó a cím. Nem sikerült megfejtenem, pedig régóta nézegetem ezt a képet. Azt hiszem, hogy így csak a nők tudnak nézni, és azt hiszem, hogy csak férfiakra. Nagyon-nagyon érdekes. Megfogott a kép. Szeretném megfejteni, mert ha meg tudnám fejteni, akkor meg tudnám azt is, hogy miért néznek így a nők néha a férfiakra. Úgyhogy majd szólok, ha megfejtettem. Nagyon jó leckemegoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés: