2011 Hollókő

Szép műnépi játékot látunk a turistáknak előadva, hiszen ezek a fiatalok a hétköznapokon aligha járnak ezekben a jelmezekben, de az úgynevezett népszokást, ha mégoly barbár is, mint a lányok vödörrel locsolása, jó pénzért előadják a tavaszünnepen. Jó a kép, mert a háttérben a terepjárók és egyéb alkalmatosságok épp ezt a művi érzetet erősítik. (hegyi)
értékelés:

Utánanéztem, mi az a mamma a felhőiparban, emlőszerűen dudorodó felhőket jelent, és ha akarom, bele tudok ilyesmit is látni, bár inkább mammácska lehetne akkor a cím, ezek inkább teenager korosztály nekem. Ami a képeket illeti, ebből egy is elég lenne, a felső, a másik kettő elvont, de nem elég egyedi ahhoz, hogy képként értelmezhető legyen, ehhez azért más fényviszonyok és nagyobb felbontású gép és objektív kell, hogy ennyire csak önmagaként megálljon a lábán. Ami a felső képet illeti, nem nagyon értem, mi történik a horizonton, miért van ez a bizonytalankodás, hogy akarom ábrázolni vagy sem. Persze, hogy igen, kell a horizont, de nem így, hogy itt-ott egy-egy dirib-darab belóg. István, szuper az új gép, előrelépés, de azért a tartalomra is el kell kezdened ügyelni lassan. (hegyi)
értékelés:

Jóska virágja, Demeter instrukciói, Zsolt fényképe.

Ami számomra nem eldöntött ezen a képen, hogy a két figura csak díszítő elem, vagy a lecke témájaként főszereplő? Gyanítom, hogy csak dísz, és utólag lett eldöntve, hogy ez tulajdonképpen akár a barátságról is szólhatna. Ez nem baj, de ebben a képkivágásban mivel inkább csak díszek a szereplők, nem tudja azt a személyességet átadni a nézőnek a kép, ami ahhoz szükséges lenne, hogy emberi történetüket is valamiképpen érzékelhessük. Javíthatna a helyzeten, ha a hegygerinc már nem lenne a képen, ahogy az ég sem, jobban koncentrálhatnánk a szereplőkre és talán átbillenne a hatás abba, hogy a háttér legyen a díszlet, de bevallom, inkább nézegetem a tájat, mintsem ennek a két figurának a sorsával bíbelődjek ez alapján a kép alapján. A tájért, bár tónusban kicsit lapos, egy csillag megvan, a leckét visszaadom ismétlésre. (hegyi)
értékelés:

Circengóci Mirók.

A tekintet rendben van, a tónusrend és a forma kevésbé. Hiányoznak a feketék és a fehérhez közeli tónusok, azaz szürke, fátyolos és lágy az egész, ez ha papíron lenne, azt mondanám, bedöglöttek a tónusok. A másik, hogy a tető miatt úgy vágódik a macska, hogy ebben a fényben a teste javarészt egy csővé válik, miközben a macska köztudottan inkább a kecses állatok közé sorolt. Tehát összefoglalva a tekintet fontos, de ha nem stimmel a fény, a forma, akkor hiába minden, a végeredmény nem lesz arra alkalmas, hogy a faj jelleget megmutassa. (hegyi)

Ez nekem kicsit sok így, és kellene az élesség. Az ötlet jó. De ha ebből mondjuk csak a bal felső részre koncentrálsz, arra a két levélre, akkor az lírai és mégis tárgyias is, szóval az nekem inkább működne, mert ez így most minden ellenére széteső kompozíció, nem tartja semmi belső kohézió egybe a tárgyakat. Még azt mondom, hogy akkor is működne, ha a két bal felső és az alatta lévő levél lenne egy dekomponált kép, az is jó lenne, akkor kevéssé lenne édes, mint ha csak a felső két levél marad, de mindenképp úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne. Ami az élességet illeti, mivel igen kevés képelemmel dolgozol és a lényeg mégiscsak a levél, nem a rács, ezért oda kéne helyezni az élesség pontját, úgy, hogy ami most a középen lévő levél, az is éles legyen. (hegyi)
értékelés:

Picit zavarban vagyok, mert Tamás pontosan szokott fogalmazni, ez a kép most nekem nagyon laza kézmozdulatokkal vázolt tanulmány, hogy oké, hogy a tél utolsó napja, mert már szépen süt a nap és menekül a hó is, de nem találom benne azt az egyediséget, hogy ezt így és itt és ekkor, csak így, csak itt és csak ekkor lehetett megcsinálni, és nem mondjuk 4 méterrel odébb, 2 fokkal balra és mondjuk fél órával később. Nem tudom, hogy mennyire tudom értelmesen elmondani, hogy ha az eszköztár ennyire egyszerű, akkor nagyon szigorúan kell bánni minden dekájával a kompozíciónak ahhoz, hogy ne merüljön fel a nézőben a kérdés, miért lett ez lefotózva? (hegyi)