Ez így nekem rendben van, leckére is, képileg is. Annyi kérdésem van csak, hogy te mit használsz utómunkára, PS-t vagy mást? Mert valami technikai javítás ráférne a sötét részeidre, nem csak ennél a képnél, hanem általában, mert ott elindul valami olyan zajosodás, ami kevéssé finom, mint a többi részlet. Ha lehet ezen segíteni, meg kéne próbálni, az érzékenység állítással, az utómunkával, szóval nem tudom, hol csúszik el a dolog, de érdemes lenne ezt letesztelni. A kép ettől még 3 csillag, és hasonlítsd össze a 3-as képsorban lévő verzióval, hogy ez mennyivel jobb így, hogy nincs elvágva olyan erősen. (hegyi)
értékelés:    

Tulajdonképpen jó ritmus, de ennél többet nem tudok kezdeni vele Dávid, azt kel mondjam, hogy nem értem, mi ez és miért készült. Lehet, hogy valamit nem veszek észre, amit kellene, ez is benne van a pakliban, de nem találok kapaszkodót. (hegyi)

Skála

Tükör

Rák

Tükör-rák

Bevallom utána kellett néznem, mi ez a rák és tükör, wikipédia a barátom, a fúgáig jutottam, és hogy a legtrükkösebb a tükörfúga, ami visszafelé is kiadja a dallammenetet, ha jól értem, szóval köszönöm, enélkül a képsor nélkül nem kerestem volna rá. Ami viszont a képeket illeti, ez nekem egy képes, mindazzal együtt, hogy messzemenően értékelem, hogy nem csak sima képforgatás történt, hanem Tamás az üvegekkel játszott. Igen ám, de nekem meg birizgálja a csőrömet a hiba. Persze mondhatom Warholt is, és az is izgalmas, hogy az ő stencilvilágát visszahozzuk a valósba és úgy kreáljuk újra, vagyis amit ő az elidegenítő tömegtermelés nyomán hozott létre a szitázással, a sok Elvissel vagy Monroe-val, hogy az hogyan él meg, ha reálisan megoldjuk, de mégis azt mondom, hogy így ez a négy kép izgalmas, de akkor lenne nekem igazán őrületes, ha belecsempészte volna Tamás a hibát. Mellékszál, hogy én nagyon szeretem a Kraftwerk zenéjét, és a legnagyobb élmény volt, amikor a programozott zenében megtaláltam a hibát, és rájöttem, hogy belekomponálták a hibázást, azaz az emberit, a megismételhetetlent. Persze programmal, vagyis ez is egy csavarás, de amire itt gondolok, az szigorúan képi, mondhatjuk ironikusnak is, vagy kegyelemnek. (hegyi)
értékelés:

Közös séta a családommal, a barátaimmal a falu határában.

Az ötlet jó, és azt kell mondjam, hogy hezitálok abban, hogy így kell elfogadni, ahogy van, vagy sem. Ugyanis ez a sok alak nekem így most nem elég jellegzetes egyedekből áll össze formailag, nagyon tömött, a karakterek azért hiányoznak, mert annyira már távol vannak, hogy jellegzetesek tudjanak így is lenni, ráadásul háttal, ellenfényben, ez kiad egy nagyon jó formai lehetőséget, de ezzel mintha nem értél volna, hogy olyan ritmizálás jöjjön létre, ami ezt az egészet evidenciává emeli, hogy itt barátságról van szó. Hogy mi az a gesztusnyelv, ami neked belefér és elindíthat valamit abban az irányban, hogy ez az egész erősen kössön a barátság élményéhez, nem akarom én megmondani. A másik kérdés, hogy az oké, hogy a valóságban 7 ember van, de nem tudom, hogy nem nagy-e ez a szám ahhoz, hogy kellően erős legyen az egyes tagok jelenléte. Persze lehet azt mondani, hogy itt a lényeg az, hogy ez egy baráti kör, de valahogy elvész a sok alak között a kohézió. A harmadik kérdés tisztán kompozíciós. Most egy viszonylag középre tervezett dolgot látunk, ami így most nyugalmas, de épp emiatt nem mozgat meg engem se nagyon. Láttam a szélesvásznú ötletet is, azzal is lehet akár mesélni, de én meg azt mondom, hogy inkább a függőleges tengelyen van problémám az arányokkal, azaz a fehér, a fekete aránya és a horizont elhelyezése. Ezt el tudom képzelni úgy is, hogy az ég az, ami óriási, és csak alig egy vonalnyi a föld, csak jelzésként, hiszen a lényeg, hogy a körvonalak mit adnak, és a nagy ég. A másik irány, hogy az utat mutassam jobban, hogy jönnek valahonnan és tartanak valahová, tehát bár a horizonton járnak (ez mindenképpen jó), de előttük az ég, mögöttük a föld, szóval nem tudom, de most így, ahogy van, ebből egyik se tud elég erősen előbújni a képből. Kérek ismétlést, ha lehet hasonló fényviszonyokkal, azon nem változtatnék, a többit meg belátásodra bízom, hogy merre mozdítod el, de határozottabbnak kell lenni képileg szerintem ebben, hogy a néződ át tudja tőled venni ezt a határozottságot. (hegyi)

Látod Ágnes, itt találtál valamit, ezzel a tükröződéssel a vitrinen, ami transzponálja azokat a ritmusokat, amiket a könyvek hoznak létre, az egészben van valami rajzszerű, valami régi metszet érzet, egy futam a zongorán, ahogy egy elhagyott lakásban végighúzzuk az ujjunkat a porosodó polcokon. Az első 4 könyvet balról vágnánk, akkor feszesebb lenne ez az egész és jobban hangsúlyt kaphatna az üvegfelület. Ha a saját függönyös képeiddel összehasonlítom ezt, itt sokkal finomabb eszközöket használsz, nincs hiányérzetem, hogy magyarázat nélkül maradna bármi. (hegyi)
értékelés:

Nem írom ide a vonatkozó törtnetet, megbocsátjátok talán, de bizonyára mindenkinek ismerős, legalább egy verzióban.
Cserében viszont most is bizonytalan vagyok, hogy ebbe a leckébe való-e, mert nagyon metaforikus a megközelítés. Igaz, amikor ezt a beteg almát megláttam - és tudtam már a hóvirágokról - rögtön Hófehérke története ugrott be nekem... (Csak utólag elmélkedtem más opciókon, de azokat most fel sem vetem itt...)

Ez a kép a három közül az, ami a leginkább magán hordozza azokat a jeleket, amire azt szoktam mondani, hogy verbálfotó. Hét virág, mert hét törpe, sérült alma, mert mérgezett, kávéscsésze, enni-inni kell, tehát minden bele van komponálva, hogy passzoljon a történet, aminek kiindulása István leirata szerint a beteg alma volt. Itt kénytelen vagyok megint az esztétikára hivatkozni, hogy ez az alma akármi történetben képes-e úgy megjelenni, hogy a nézőben ne visszatetszést, elutasítást váltson ki. A fonnyadt gyümölcs utalhat az elmúlásra, de az a sérülés, ami ezen az almán van, mint egy lőtt seb, ebben a túlvilágított helyzetben olyan erővel vonja a figyelmet magára, hogy minden más eltörpül mellette. A mérgezett alma lesz a riasztóan sérült gyümölcs, a másik oldalon a hét kis virágot kéne elfogadni a törpék asszociációjaként, ami lássuk be elég erőltetett, fenének jut eszébe a hóvirágról a törpe? Ha félretesszük a történetet, akkor marad egy kávésbögre, virágok és egy rohadó alma olyan fényviszonyban, hogy ez a sérülés lesz a fő motívum. Ha megelégednénk egy kevéssé torz jelzéssel, mondjuk a fonnyadó almával, az épp elég jelzés lehetne a mérgezettségre, megmaradnánk az esztétika határain belül. Ekkor a kérdés az marad, hogy mi lehet az, ami párhuzamba állhat ezzel a szimbólummal, mit találunk, ami a mesére egyértelműbben utalhat. Utolsó pontként a fényekre utalnék, ahol a méreg, az ármány, a dráma nekem nem illik össze ezzel a szinte túlvilági fénnyel, tehát a kérdés, hogy ez melyik pillanata a sztorinak? (hegyi)

akartam méltó szavakat szülni Neked,
valami otromba puha jászol helyen,
dőltkerítés beomlott udvarán,
de csak bohóc könnyek siettek arcomba.

Jó a vers, az illusztráció is tulajdonképpen értelmezhető, az hogy miért ennyire szűk a képkivágás, és hogy ha már van hajból, köpenyből két irányt mutató függőlegesünk, miért nem ahhoz passzol a képhatár, nem teljesen értem, én hagytam volna teret a test körül, ha a környezet hagyta volna. Itt is elmondom, amit korábban írtam egy versidézetes illusztráció leckemegoldáshoz, hogy a saját versek enjogon megállnak a lábukon, az illusztrációt, mint leckét célszerű lenne kiterjeszteni más szövegekre is. (hegyi)
értékelés: