Abszolút működik ez a dolog, ez egy tökéletesen rendben lévő meglátás. Talán annyit hozzátennék, hogy a kép baloldaláról azt az egyujjnyit, nagyjából, ami ez a koszosnak tűnő házfalrész, azt én levágnám. Magyarán az ablakmélyedés után rögtön vágnék. Akkor egy sokkal feszesebb ritmust kapnánk. Ettől függetlenül a kép az tökéletesen rendben van és az üzenet is. Megvan a három csillag és megvan a leckemegoldás is. Azzal együtt, hogy a kompozíció nem árt, hogy ha feszesebb. (hegyi)
értékelés:    

Nyugalmas és lírai üzenet, szép a mozgás. Jó helyre, jól komponált az egész. Talán én egy kicsit nagyobb előteret adtam volna neki, még líraibb lenne a dolog, elfért volna. Egy ujjnyival kevesebbet a háttérből és az az előtérhez hozzá lehetett volna adni és akkor még izgalmasabb a kompozíció. Ettől függetlenül ez egy jó kép. Három csillagot megadom rá. A leckemegoldásra még várjunk, arra várnék még egy-két ötletet. (hegyi)
értékelés:

Van egy erős fallikus üzenet és valamiért ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt megszemélyesítsük. Értem, van ebben egy ilyen rajzfilmes jelleg. De azt várnám, hogy túllépjünk azon a szinten humorban, amit a képmegosztó oldalak tudnak produkálni - van ebben például napi előtagú is - nekem ezek primér dolgok. A humorban és képben is azt keressük, aminek hosszabb a szavatossági ideje. Ide majd tessék visszatérni ehhez a leckéhez később, most egy kicsit hagyjuk pihenni. Előre ugrottál, holott az első három leckében is vannak kérdések. Merthogy ez is civil. Ha ez egy humor, ez egy grafikus-játékos-rajzfilmes dolog, akkor tessék úgy felöltözni. Ez is egy olyan üzenet, aminél fontos az, hogy hogyan szerepelünk a képen. (hegyi)

3 képet kapunk, 3 teljesen más világról, amiben nyilvánvaló, hogy az életlenítés, vagy az eléletlenedés az, ami közös, ugyanakkor 3 tökéletesen más minőséget is kapunk. Visszafelé megyek, jó? Az utolsó kép az valamilyen virág, talán, mintha erről már kaptunk is volna fotót, nagyon érdekes és finom, ahogy az ő vörösei megjelennek. Amit nem értek az az, hogy a formák miért így fejeződnek be? Ebben van nekem egy nagy adag esetlegesség abban, ahogy ő kinyúl a képkeretből, és alul, ahogy ez az egész olyan furcsán vágódik el. A tömeghez képest szűk ez az egész. Szűkek a keretei, túlnőtt ő már ezen. Olyan érzésem van, mint amikor át kéne ültetni egy virágot, és ellustálkodja az ember, és az már túrja ki a földet, meg repeszti szét a cserepet. A középső kép valami faág lehet, és nem nagyon értem, hogy miért pont ez a képkivágás történt. Semmi nem indokolja. Nem érzem a tömegelhelyezésben a ritmust, nem érzem azt, hogy mi akar lenni a fő motívum. Van két vonalunk, de azok viszonyrendszerben nem nagyon találják el a képhatárokat, nem tudom, hogy miért így született ez a kép. Nem látom az indokát. Így ez lehetne állókép is. Nagyon érdekesek azok a formák, amik ebben az életlen világban létrejönnek, fejformákat lehet észrevenni, mindenki más dolgot fog ebbe belelátni, de maga ritmus, azt nem értem, hogy miért ilyen. Úgyhogy ez a két kép nekem abszolút kihagyható, vagy hát nem képviseli azt a minőséget, amit a legfelső kép képvisel. Mert bár úgy érzem, hogy szűkek vagyunk, de itt az esztétika is, a forma is érvényes és nagyjából a tömegelhelyezés is. A felső régióban, főképp ott a jobb oldalnál az a tömeg azzal, hogy ennyire kifut, nekem egy kicsit bajos. Talán érdemes lett volna erre odafigyelni, bár nem tudom, hogy ez a növény, amit itt látunk egyébként milyen viszonyrendszereket hozott létre, de még egyszer mondom, hozzám ez áll a legközelebb. Tehát, ha az a kérdés Tamás, hogy a háromból melyik irány az, ami működik, akkor nekem az első kép az. Azért furcsa most a dolog, mert van még két másik képünk is, hát most akkor mit csináljak, hány csillag legyen? Ha azt mondom, hogy a 3 kép együtt 3, akkor egy kép abból az egy, viszont ennél meg többet ér ez a kép, úgyhogy azt mondom, hogy ez egy 2 csillagos megoldás, mindazzal együtt, hogy én szeretném érteni azt, hogy te melyikre tetted a voksodat. Mind a három nem fog működni, nekem ez a véleményem. (hegyi)
értékelés:

Kaptunk itt egy leiratot, gondolom, film is van hozzá, és én ezzel nem nagyon szeretnék foglalkozni, nem csak azért, mert ez nem az én világom, hanem azért is, mert nyilvánvalóan ez egy belső kapcsolódás lehet, ugyanakkor, amit itt képben látok másról szól, és arról a másról erősebben mesél, tehát azt gondolom, hogy kár lenne valaki mögé állni, vagy mögé bújni, és az ő üzenetét felhasználni ahhoz, hogy a magam üzenete is valamilyen rivaldafényt kaphasson. Működik ez önmagában is. Két dolgot szeretnék mondani ennél az ábrázolásnál. Látunk valamilyen ablakpárkányt, amiben ül a mi főszereplőnk, maga az alkotó. Ez egy tavaszi, vagy kora nyári helyzet lehet, és ebben várakozik valamire. Azt nem mondom, hogy unatkozik, hanem inkább valamilyen belső történetre figyel, napfürdőzik, és hát közben ez a belső történet átvette az irányítást. Azt gondolom, hogy ez mind rendben van, és stimmel is, és nagyon jó az az ellentétpár, ami a ruha, a fehér, a tisztaság, és a levert vakolatú házfal viszonyrendszerében létrejön. Ezt én nagyon jónak gondolom. A világítás nem teljesen tökéletes. Nyilvánvaló, hogy ezek a külső felvételek elég érdekes helyzeteket tudnak abban a tekintetben hozni, hogy nem mindig optimálisak a viszonyok, de azt gondolom, hogy a ruha nagyon szépen derít, ha hagyom, és el tudom fogadni azt, hogy beleülök és fürdőzöm a napban. Csak az a döntés nem 100%-osan egyértelmű, hogy a magam belső szomorúságát, melankóliáját szeretném megmutatni, vagy pedig az egész kompozícióval akarok dolgozni, netán a fényekkel akarok valamilyen üzenetet közölni, vagy ez a napfürdőzéses dolog a lényege. Most mindegyik egy kicsit jelen van, és a döntést neked kellene meghozni. Mondok még valamit, ezek főképp anatómiai kérdések lesznek. Fotográfia esetén jelentős döntés az, hogy milyen objektívet teszünk a gépre. A nagylátószögű objektívek erősen torzítják és nagyítják a hozzánk közelebb eső dolgokat, és kicsinyítik a tőlünk távol lévőeket, a normál, vagy 50-esnek nevezett objektív az, ami nagyjából a valóságot tudja ábrázolni, és ahogy haladunk a teleobjektívek felé, amiket porté objektívnek nevezünk, a térbeliség közti méretkülönbségek egyre kevésbé jelentkeznek. Mit jelent ez ennél a képnél? Ha ez egy teleobjektívvel készül, akkor lényegesen kevésbé lesz erős a láb, a kéz és a fej közti differencia. Ráadásul erre még rá is erősít a világítás. Tehát a két lábszár, a két alsó kar az, ami a leghatározottabban van jelen ezen a képen. Igen ám, de ez két viszonylag homogén felület, ráadásul most a két kézfej azáltal, hogy ilyen erősen csimpaszkodik a test többi részébe, nem tudnak az ujjak úgy megjelenni, hogy enyhítsék az alkar formáját. Nagyon vaskos, nagyon határozott lesz ez a közlés ezáltal. Ugyanez történik a lábnál, ráadásul van ott egy cipő, ami ezt az egészet, ezt az egyszerűséget, ezt a tisztaságot, ami nagyon jól ellenpontoz a házfallal, ezt gyengíti. Ott van egy divatcipő, és ez az egész valahogy nekem egy olyan ügy, ami a valóságosságát, a hitelességét csökkenti ennek az üzenetnek. Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a két kar miképp keresztezi egymást, hol kulcsolódik össze, és a kézfejeknek milyen szerepet adunk, talán egy kicsit enyhébb kulcsolódás is elég lenne. A cipőt levetettem volna, hogy lássam a lábat, és egy nagyon picit emeltem volna a fejen, hogy a szem alatt, vagy a szemgödörnél ne legyenek ilyen nagyon erősek az árnyékok, mert ez sem indokolt. Ettől még lehet a fej lebiccentve, de nem kell ennyire erősen lehorgasztani, és akkor az arc is más síkba kerül. Összefoglalva: ez a kép most, ebben a formában egy 2 csillagos leckemegoldás, de érdemes lenne, ha ez a helyszín még működik, elgondolkodni egy ismétlésen is. (hegyi)
értékelés:

Azt gondolom, hogy ez nem egy eltalált leckebesorolás, több okból is. Egyrészt a dolog egy kettős portré, ha tetszik, ha nem, egy viszonyrendszert mutat egy riporthelyzetben. Van két szereplőnk, nem tudjuk, hogy kik ők, az egyik varr, a másik ül mellette, sejthetően az egyik szereplő egy nő, a másik talán egy férfi lehet, de ebből nem derül ki, hogy miért épp a varrás az a tevékenység, ami miatt ez a kép elkészült, vagy miért pont varrás közben készült ez a kép. A varrás része, ha ez a fontos, és tényleg a zsánerre utazunk, akkor valamiről le kell mondani. Tehát a másik szereplő statikus, figyel, gondolom én, de ezt nem tudhatjuk, mert lehet, hogy közben ő tévét néz, ez nem derül ki ebből a képből. A képhatáron túli rész csak a fotós számára volt valóság, nekünk nem jön át, mivel az a határon kívül rekedt. És látunk egy képszélre sodródott személyt, aki épp ezt a varrás csinálja. A kettőjük közti viszonyrendszerről nem sokat tudunk meg. Még egyszer mondom, elfogadom, hogy valami kapcsolat van kettőjük közt, de csak bemondásra. Ha mind a ketten a tv-t nézik közben, akkor semmi nem történik, és kb. ugyanígy fognak ülni. Az egyik mechanikusan viszi a varrást, mert már neki ez nagyon nagy rutin, a másik meg elfoglalta magát. Azért mondom most ezt el, mert nem tehetünk olyat, hogy bemondásra kelljen valamit elhinni a nézőnek, ennél akkor erősebb gesztusokkal kell dolgoznunk. A másik része az a dolognak, ami a zsánerről szól, merthogy a szociografikus résszel értünk így a végére. Ami a zsánerről szól, az életképről, az valamilyen jellegzetes cselekvés bemutatásáról szól, tehát ennyiben másabb a zsáner kép a sima portrétól. Az is egy válfaja ennek tulajdonképpen. Azt kell, hogy mondjam, hogy zsáner fotó nehezen készül el fej nélkül. Ott kell lennie a fő motívumnak, ahogy itt a varrás történik, de fej nélkül ez nem működik. Úgyhogy fogalmilag kellene ezeket a dolgokat először is pontosítani, és azután lehet arról beszélni, hogy hogyan világítok, hova helyezem a gépet, vagy hogy minek milyen fontosságot tulajdonítok. (hegyi)