Nagyon fontosnak tartom azt, hogy Mariann meghozott egy döntést, és ezt az egészen szűk kompozíciót adta, mert így tudnak létrejönni azok a formai jegyek, amik viszik ezt az egészet a háromszögekkel. Itt két háromszöget is látunk: az egyik a szoknyával jön létre, a másik a hajjal. Nagyon érdekes az, hogy ez az egész ad egy dinamikát az elmozdulás által, érezzük a forgást, de mindemellett nagyon jól egyensúlyozza a kompozíciót is. Egyébként pedig az a legszebb az egészben, hogy maga a kéz, és a kézben talán valami kék formát látok, tehát ez az, ami az egészet visszabillenti. Még az is nagyon tetszik, hogy a függőlegestől egy kicsit eldőltünk, mert a mozgás az mindig valamilyen irányba történik, tehát a testünkkel mindig egy kicsit bedőlünk, ez a mozgás most is létrejön, és a kar vissza tudja ezt az egészet húzni. Nagyon jó ritmus, köszönöm, három csillag, megvan a leckemegoldás is. Igen, itt van az a helyzet, amikor ezek a ritmusok és a dinamika felülírja azt, hogy ha korrektül, iskolásan akarnám ezt megfogalmazni, akkor azt kérdezném, hogy miért vágtad le a szoknyát? Azért, mert ehhez a ritmushoz pont az kell, hogy belevágódjon, beleverődjön a képhatárba ez az egész, ettől feszíti szét a képhatárt és azt a formát, amit az érzékelő létrehoz. Robban tőle ez az egész, miközben azt mondhatnám, hogy a korrekt, iskolás megközelítésnél ez hiba. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon szép az a ritmusjáték, amit Tamás megfigyelt, hogy a horizonttól elindulunk ezekkel a kis bokrokkal, meg a magányos fával, aztán van egy kukoricás és utána a felszántott föld. Ezek a ritmusok gyönyörű átmenettel eljuttatnak minket odáig, hogy ezek a rögök megjelennek a kép alján. Én közelebb mentem volna a földhöz ahhoz, hogy még tovább nőhessen a méret, és még kézzelfoghatóbbá, érinthetőbbé váljon a föld maga. Itt sajnos a digitális technika biztos, hogy elvesz az információból, csak sejtésünk és elképzelésünk lehet, hogy milyen lehet ez nagyban, és mennyire szépen jöhetnek ki ezek a struktúrák, de mégis azt mondom, hogy a kép alsó harmadánál nincsen továbblépés, tehát ott nem történik meg az a fejlődés, ami a kép felső két-harmadára jellemző. Ha így veszem, akkor levágható lenne a kép alsó harmada. Igen ám, de ha levágom, akkor viszont nincs meg ez a gyönyörű tér, ami létrejön ezzel a 5/6-od, 1/6-od arányban létrehozott ritmussal. Én bánnám, ha ezt itt megvágnánk, kell nekem ez a tér, de ez akkor tudna jól érvényesülni, ha közelebb megyünk. (hegyi)
értékelés:

Attila, az a helyzet, hogy ez egy gyönyörű megfigyelés. Tillai Ernőt nem tudom, hogy ismered-e, tessék utánanézni, neki egy teljesen más technikája volt, de nagyjából a megfigyelése hasonló volt. Ő azt csinálta, hogy zselatinnal összepacsmagolt üveglapot tett az exponálás előtt a gép elé, és azzal fényképezett, vagy pedig a nagyításnál a fotópapírhoz tette ezt a zselatinos dolgot, és ezzel egészen festői, pointillista képeket hozott létre. Annó ő megcsinálta azt, amit ma már a fotosoppal egy kattintással meg tudunk csinálni. Ez egy fontos megfigyelés lehet, javaslom, hogy figyeld azt, hogy ő miket csinált, adhat inspirációt. Amit ennél a képnél látok az, hogy ez egy nagyon szép játék, de nekem hiányzik belőle az utalás a valóságra. Ugye ez egy vízfelület, amiben tükröződik valami, valamilyen növényzet, lehet, hogy még valami épített dolog is, de nem ártana valami trükköt, valami geget még találni hozzá. Nem minden áron keresem én ezt, csak azt értsd meg, hogy most, jelen pillanatában, ez a kép így önmagában olyan, mintha egy háttér lenne valamihez. Ha ezt most tényleg egy impresszionista festményként próbálod megnézni, akkor erről hiányzik az a táncosnő, aki végiglibeg a parton, hiányzik az a bármilyen más főszereplő, aki ezt a történetet egyedivé teszi. Ez olyan, mint egy színpad, de a színpad háttere, az a színpadi tér, ahol majd a dráma, vígjáték, vagy bármi kis bohózat létrejön. Ha ez egy tájkép, akkor is azt mondom, hogy, ha megfigyeljük ezeket az impresszionista tájképeket látjuk, hogy határozott formákat hoznak létre, még akkor is, ha egy érdekes ecsetkezeléssel dolgozik a festő. Egyébként nagyon szép az, amit megláttál, és tömegelhelyezésben teljesen rendben van. Erre én megadom a három csillagot úgy, hogy egyezzünk meg, hogy próbáld ezt végiggondolni, és esetleg, ha arra jársz, akkor ezt valahogy kipróbálni, hogy hogyan tudod ezt megvalósítani, mert szép ez a kép, de a szépség romlandó árucikk, önmagában kevés. (hegyi)
értékelés:

Bara, ez egy kitűnően jó kép lenne akkor, ha nem dőlne a horizont megint, és esetleg a vágás a bal oldalon megtörténne a hídtartó pillér mögött, ha ott már nem indulna el újból a vízfelület. Az a vízfelület nekem kilyukasztja az egészet. Nézd meg, ha ott takarsz, és meghozod ott a vágást, hogy mennyire izgalmas lesz egyből az egész, mekkorát tud robbanni, mennyire szépen létrejön az, amit itt gondoltál ennél a képnél, ahogy a hidat és a fejet összehoztad. Nagyon finom lenne ez a megoldás, és még az is nagyon jó, hogy ott sétál egy alak. Minden jó, csak a képnek a bal oldalából kérnék egy vágást, és figyelj jobban a horizontjaidra. (hegyi)
értékelés:

Szeretem a csendet, az egyedüllétet. Szeretek rácsodálkozni dolgokra, szeretem figyelni a körülöttem lévő dolgokat. És ezt csak akkor tudom megtenni, ha csend van körülöttem, ha nem zavar senki és semmi.

Hogy ez most egy szendvics, vagy valamilyen számítógépes trükk, vagy micsoda, nem tudom, valószínűsítem, hogy van ebben trükk, mert a madár és a szitakötő még ha egy képre is kerül, akkor mind a kettő hasonló tónusrendbe kerülne egy ilyen ellenfényes megoldásnál, de nem érdekel, nem akarom keresni a hogyant, mert a kép maga nagyon jó világot hoz létre. Akár egy mesekönyv illusztráció is lehetne. El tudnám ezt képzelni ilyen nagyon kékes színben, az éjszakára rímelve, de így fekete-fehérben is nagyon határozott a kép. Köszönöm szépen, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Felfedezek a Camilla képével valami testvériséget, jók ezek a ritmusok, főleg így a 36 fok melegben érdekes nézi ezt a képet, és érdekes keresni az azonosulást magamban. Nagyon jó megoldás, talán egyetlen kérdés merül föl bennem, de nem biztos, hogy igazam van, hogy mi lett volna akkor, ha nem szemmagasságban van ez az ugró figura, hanem lejjebb kerül a kamera, és ezáltal ő magasabbra tud ugrani, akár túl tud ugrani a horizonton, vagy a horizontig legalább el tud ugrani. Most jól összeköti ez a folt a horizontot ezzel a jég felületen történő formavilággal, de nekem ez egy kérdés. Másrészt lehet, hogy ezt az egy ujjnyit a jobb széléből levágtam volna, arra a ritmusra már tömegében nincs szükség, ott kifut a film. Ha nem is rögtön az utolsó facsoport után, de nem sokkal az után én vágnék, feszesebb lenne az egész. Egyébként teljesen rendben van, megvan a három csillag a képre, de érdemes ezen a vágáson elgondolkodnod. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem, hogy sokféle csend létezik. Itt a természet csendje látható. A számomra legkedvesebb.
Figyelni valami csodálatosat, a csendbe.

A leiratot értem, de a képi helyzetet nem. Ehhez a csendhez tökéletesen elégséges lenne ebben a fényviszonyban, ezzel a mélységélességgel az, ha ezeket a fűszálakat ábrázolnád mindenféle bogárka, meg egyéb manifesztum nélkül. Akkor érteném, gyönyörű struktúrák jönnének létre, pontosan azzal hoznád a csend élményét, hogy nincsen egy hangsúlyosan kiválasztott főszereplő. Most itt van. Ez a kis nünüke, aki legel ezen a kalászon, és ez maga már nem lehet a csend. Értem, amit leírsz, hogy figyelni milyen érdekes, de közben az a világ nagyon nem csendes, tele van élettel. Visszaadom ezt filozófiai továbbgondolásra, másrészt képileg sincs rendben valami azért, mert ha megfigyeled, ha ez a kis bogár nem lenne itt, akkor tónusban is és formában is egy egységes képet kapnánk. Most ez a nagy feketeség a kép közepén kibillent ebből, olyan, mintha lyukas lenne. Kicsit hunyoríts, és nézd meg, olyan, mintha át lenne lőve ez az egész. Szóval tónusban ez nekem nem tudja hozni ezt az élményt. Ismétlés. (hegyi)