Hozzávalók: 15 dkg margarin, 12 dkg kristálycukor,5-6 nagy alma (lehetőleg savanykás), 3 egész tojás, 18 dkg finomliszt, 1/2 cs sütőpor, 1 cs vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, csipet só, rum / whisky ízlés szerint

Elkészítés: Meghámozom és szeletekre vágom az almákat. A margarint a cukorral és a vaníliás cukorral, és a tojás sárgákkal habosra keverem. A tojás fehérjéből kemény habot verek. A sütőporral elkevert lisztet, citromhéjat, sót és a rumot/whisky-t belekeverem a cukros-tojásos margarinba. A tésztába forgatom az almaszeleteket, majd a tojásfehérjéből vert hab következik (az alma és a tészta azonos mennyiségű lesz). Kivajazott tepsiben, lassú tűzön aranybarnára sütöm, tetejét porcukorral meghintem.

Kedves Eszter, azt tudom neked mondani, hogy minden nagyon szép, nagyon finomakat sütsz, de kicsit tessék abban gondosabbnak lenni, hogy mit csinálsz a világítással. Tessék megnézni, hogy mi van a háttérben az asztallal, a jobb felső sarokban lévő háromszögben, hogy az a terítő mekkora fényértékben szerepel. Ehhez képest mi történik magával a porcukorszórással, nagyjából látod, hogy a háttérnél össze is folynak ezek a formák, tehát ez azt jelenti, hogy a háttérben lévő terítőre egy kicsit kevesebb fény is elég lett volna. Viszont tessék megnézni, hogy az előtérben lévő terítő mennyire furcsán sötét, holott ugyanarról a terítőről beszélünk, ez a szürke tónus koszosabb hatást kelt. Ami ennek a sütinek a lényege tulajdonképpen a belsejében van. Vonzó a porcukor is, de porcukorral sok mindent be lehet hinteni, igazán, ami nyálcsordító, az a struktúra, ami létrejön a vágás nyomán, és ezt a struktúrát jobban meg kellene tudni mutatni. Elmondani talán bonyolultabb, mint megcsinálni: a háttér fényéből vissza kell venni takarással, az előtérbe pedig derítéssel több fényt kell adni. Ez egyébként semmi más, mint az ablakon beszűrődő fény elé valamit odateszel, egy újságpapírt, vagy valamit, ami kicsit takar belőle, míg az előtérbe ugyanígy például egy alufóliával tükröztetni a fényből, és máris jobban élni kezd az egész. A recept nagyon jó, de ez most nekem kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Csöpi rajongva szereti gazdáját attól a 10 évvel ezelőtti pillanattól, hogy az utcáról befogadták.

István, maga a gesztus nagyon rendben van, kicsit zaklatottnak érzem a kompozíciót. A fények nem teljesen játszottak a kezedre, nagyon kemények ezek, miközben jól formázza a kutyát, és a mélységélességgel abszolút jól ki tudod őt emelni a háttérből, de a mell részén, ahol létrejön ez a vágás a fényekkel nem annyira szerencsés. Annak örülök, hogy a háttérben ott van egy árnyfigura, úgyhogy a kérdésre megvan a válasz, hogy keresi a gazdit és örül, hogy megtalálta. Etológusok többet tudnának mesélni arról, hogy milyen gesztusok tudnak egy kutyának az arcán megjelenni, amit mi örömnek aposztrofálunk, de valószínű, hogy a testi kommunikációjával ő ki tudja ezt fejezni, hogy boldog és szereti a gazdáját, ennek egy utalását kapjuk itt. Ez nekem most egy két csillagos kép a világítás rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

Nemrég kattantam rá a fotózás eme ágára. Igaz, már nagyon régen érdekelt, de nem volt hozzá megfelelő felszerelés, és "modell". Szeretek a fűben hasalni, és a gép keresőjén keresztül elveszni a miniatűr világban.

Megint valami szörnyeteget kellene nekem elemezni, engedjétek meg, hogy rövid legyek. Maga a helyzet technikailag jó, kompozícióban zavar az, hogy az a valami, amit ez a szörnyeteg fog lényegesen világosabb tónusrendben van, mint ő maga, ezért nem tudok jól fókuszálni, nem tudom az ő arcán és a szőrös lábain tartani a figyelmemet, hanem folyamatosan elkalandozok, de olyan területre, ami életlenben van tartva. Miközben a mélységélesség jól van megválasztva, a világítás nem teljesen szerencsés. Ez a fehérbe forduló növényszár nem teljesen ideális helyszín. Én most nem arra akarom bátorítani Istvánt, hogy még 26 ilyen szörnyeteget fotózzon le, mert ezektől nem vagyok annyira boldog, tessék elnézni nekem, hogy nekem is megvannak a korlátaim. Ettől függetlenül ez egy kettő csillagos kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Folytatásként ez lenne a 3. kép. Ez már nem psycho és beteg... (azt hiszem :D) Sokat elmond rólam, hiszen sosem elleneztem az ilyesfajta bulikat. Persze nem egyedül, sokkal jobb társaságban... Remélem elfogadható teljes alakos önportrénak. Igaz, nem vagyok rajta tetőtől talpig, de talán ezt ellensúlyozza a több nézőpont...

Nem kis munka elkészíteni egy ilyen képet, még akkor sem, ha ebben akár a PS, akár bármi más trükkös szoftver van segítségünkre. Ki kellett gondolni, végig kellett nézni azt, hogy melyik gesztus hogyan tud megélni, melyik mekkora teret igényel, ez itt viszonylag jól sikerült. Még az is jó, hogy ez a fád, kékes szín, ami az egész képre jellemző, a ruhában is megvalósul. Jó ez a nájlon asztalterítő, ez a műparasztos háttér, tehát az egésznek van egy elég erős szoció hangulata. Jól hozza az ilyen baráti kvaterkázásnak a jellegét, sőt, akár festészeti példák is idehozhatóak lennének, mert az a gesztusrendszer, amit itt látunk, azok a figurák, amiket itt István megszemélyesít, azok ezekben a beállításokban, ezekben a formákban először a festészetben voltak jelen. Úgyhogy ha a humoros részét vesszük, akkor föltett az i-re a pontot István. Ez még akkor is igaz, ha a humoros részén kívül a vidéki élet nem mindig könnyen átélhető attitűdje is jelen van. Nevezetesen arra gondolok, amikor az ember elmegy egy kis faluba, és azt gondolja, hogy ott majd kikapcsolódik, meglátogatja a rokonokat, és a vége egy teljes elzüllés lesz, mert azt általában nem nagyon fogadják el, ha az ember azt mondja, hogy nem iszik alkoholt, és behúzza egy örvény az ember, és a végén már tényleg asztalra borulva alszik. Tehát maga a helyzet jó, talán annyit hozzátennék, hogy nem biztos, hogy mindegyik szereplőnél ugyanazt a ruhát húztam volna, lehetett volna ezzel játszani. Persze, ez is egy jó irány lehet, hogy ezzel azonosítjuk magunkat, de akár azzal, hogy valamelyik stációnál leveszem a pólót, vagy fölgyűröm egy kicsit jobban, szóval ezzel még lehetett volna játszani. De a kép rendben van, köszönöm szépen. Most már tényleg nincs semmi akadálya annak, hogy megismerjük István másik oldalát is. (hegyi)
értékelés:    

Kedves Attila, ez a kép erős érzelmeket mutat, jól összpontosít a modellre, egyetlen meglátásom, hogy a modell válla mögötti fény, ami a kép jobb oldalán látható, akár 2-3 fényértékkel is lehetne sötétebb, mert most azáltal, hogy világos tónust kapunk, megosztódik a figyelem a modell arca és a háttér között, onnan várunk valamit, és nem az arcra figyelünk. Ez is lehetne egy izgalmas út akár, hogy a feszültséget a háttérrel fokozzuk, de akkor egyrészt nagyobbat kell nyitni, másrészt formailag valaminek kell akkor ott történnie, és akkor értelmet nyer a világítás osztása. (hegyi)
értékelés:

Ez egy fantasztikusan jó kép lenne a gyerekkorra, akkor, ha nem lenne ez a szelektív élesítés bekapcsolva. Nem élesedik ilyen függőlegesen soha semmi. Most olyan technikát alkalmazol, amit lehetne használni úgy is, hogy ott élesítesz, ahol a valóságban élesedhetne, ha már utólag ehhez hozzá kell nyúlni, bár azt gondolom, hogy nem kell. Legyél biztos önmagadban annyira, hogy az ilyen machinációk nélkül is működik a képed. Ez a vonal, amit kihúzott a kissrác, tökéletesen rendben van, viszi a szemet, jó ritmus, elég is ennyi, és nem kell erre még ráerősíteni pluszban, mert onnantól kezdve olyan, mintha nem tekintenéd a néződet elég szemfülesnek ahhoz, hogy felfedezze azt, amit te felfedeztél. Jó a másik srác is, aki fut a képbe, azok is jók, akik kimennek, tehát a mozgalmasság is tökéletes, ahogy kimennek, és egyedül hagyják a gyereket ezzel a rajzzal, és ő annyira belefeledkezik, hogy észre se veszi, hogy mindenki más programot csinál. Nagyon jellemző a gyerekkora, minden szép, és minden jó, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, akkor, ha ezt a képet beküldöd normálisan. (hegyi)

Sziasztok! A Spottr-ön olvastam a honlapról, s kiváncsivá tett, hogy mennyire vagyok képes a szinteket teljesíteni. Kezdésnek elhoztam egy régebbi képemet. Szendrey Júliának vagy egy szép idézete. Ezt az érzést szerettem volna megörökíteni:
"Ne higyj nekem, ha mosolygok
Álarcz ez csak arczomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom."

Kedves Rita, köszöntünk a Látszótéren. Technikailag annyit szólnék, hogy a 700 pixelt tessék kihasználni, ha lehet, annak örüljünk, hogy ennyit tudunk, és az fontos, hogy ez megjelenjen. Ezt másnak is üzenem, hogy a 700 pixel legyen meg. A kép viszont zseniális: jó a geg, nagyon jó, hogy így át vagyunk tolva színben, mert ez az egésznek elviszi az élményét valami fanyar, keserű világba. Megvan az az érzet jó ritmusban, amiről a leirat mesél, úgyhogy megvan a három csillag. Várjuk a folytatást, köszönöm szépen. Megvan a leckemegoldás is, de ez ne jelentse azt, hogy erre nem kapunk több képet. (hegyi)
értékelés: