Aki ügyes, megláthat.

Az van a leírásban, hogy „aki ügyes, megláthat”. Én több Gimesit is látok ezen a képen, és érdekes ez a fajta üzenet, mivelhogy a hármas leckére került beküldésre, én megpróbálom ezt így értelmezni. Az alkotó egy képre - mint szendvicsnegatív - sűrítette több életfázisát, láthatjuk Gimesit, mint szívtipró fotómodell, láthatjuk, mint lázadó fiatal (mondjuk egy kicsit nőies formában), és láthatjuk az út háromnegyedét, amikor a kis szatyrával igyekszik haza a piacról, és a kora délelőtti időben a nyugdíjasok életét fogja élni, miután hazaért. Tehát itt három Gimesi is föltűnik a képen: a fiatal srác, aki meditatív pózban reklámozza a pólót, a dacosan álló fiatal, aki, mint egy forradalmár, várja a fleshmobra érkező társakat, és a magányos nyugdíjas. Nem nagyon tudom, hogy mi lenne még, amit értelmeznem kellene, biztos van itt valami más üzenet is, valószínűleg ezekből a mozaikokból más is összerakható, ott látok még egy fél kezet, látok egy lakótelepi házat, valami kabátformát a képen, sőt, még egy hölgyet is látok, meg még cipőket. Nem tudom igazán értelmezni, hogy most András ezzel a három életperiódus ábrázolással, vagy ezzel a fajta asszociációs helyzettel mit is szeretett volna nekünk mondani, nem áll össze a kép. Komolyra fordítva a szót: egy zavaros helyzetet, bujkálást látunk. Ez is lehet üzenet, ha ezt akarta Gimesi közölni, hogy zavar van az erőtérben, akkor ezt sikerült, nem tudom, hogy ez volt-e a cél. És ha nem tudom, akkor valószínű más se tudja elsőre ezt levenni, vagyis ha a cél az, hogy a magam zavarodott, megfejtés előtt álló, útkereső helyzetét akarom bemutatni, akkor ezt kell rendbe állítani, vagyis a káoszt nem tudjuk káosszal ábrázolni, mert a káosz dekódolása nem a káosz értelmét adja, hanem szimplán a rendetlenséget, amivel esztétikai értelemben nem lehet azonosulnia a nézőnek. Jó lenne tehát tisztázni, mi az önvallomás célja, az, hogy zavarban vagyok, hogy keresem az utam - akkor ezt kell kompozícióval, fényekkel és formákkal mutatnom - vagy az, hogy ne mondjak magamról semmi konkrétat, no de akkor meg mire való az önportré, ha nem merjük felvállalni az aktuális lelki helyzetünket? Kérem Gime, hogy ezt tisztázzuk, a te érdekedben, ismétlés. (hegyi)

Ez a madárcsapat minden tavasszal megjelenik.

Ha nem lenne ott a címben zárójelben az, hogy tavasz, akkor nem nagyon merülne föl semmiféle kérdés számomra az értelmezést illetően, de most ha a kép elemeit nézem, akkor bevallom férfiasan, nem nagyon találok olyan képalkotó elemet, ami nekem, laikusnak, aki nem ért az ornitológiához, egyértelművé tenné, hogy ez a kép tavasszal készült. Ha az üzenetet nézzük, akkor ez egy egyértelmű és jól komponált kép. A tömegelhelyezés is abszolút rendben van. Az, hogy egy picit kimozdul a középpontból a toronyház, ezt ellensúlyozza a faágak struktúrája. Ha megfigyeljük, a kép bal oldalán egy sűrűbben szőtt hálózatot látunk, és körülbelül épp annyival jelentősebb, sűrűbb ez a szövedék, mint amennyire ki van mozdítva a kép középpontjából a ház. Tehát jól működik a dinamika. A madarak is szép képi formákat mutatnak, és a kép színvilága is elfogadható. Itt ténylegesen az a kérdés, hogy mivel lehetett volna elérni azt, hogy ez a kép a néző számára is egyértelműen a tavaszról szóljon. Valószínűsítem, hogy ez egy korán reggel készült felvétel, és a nap színezi az eget erre a rozsdás-vöröses-sárgás színre, és itt van az a lehetőség, amivel ez a hangulat módosítható lenne. Nem kellene nagyon más talán, mint az, hogy 10-15 perccel később készülhetne az expozíció, és még megőrizhető lenne ebből a sárgás aranyló színből valami, de már talán többet kaphatnánk abból a kékből, ami a tavaszra utalhatna. Ebben a helyzetben, mivel egy sziluettes képet látunk, ebből a távolságból, és ebből az ellenfényes kompozícióból a fán lévő levelek sem biztos, hogy segítenének az értelmezésben. Itt csak és kizárólag a szín az, ami utalásokat tehet. Ez a fajta, kicsit fáradt színvilág inkább az őszre jellemző. Az asszociációnkban a tavasz mindig egy kék, zöld színekben pompázó valami, és az őszhöz kapcsoljuk ezeket a sárga, vörös, barna színeket. Ez az egyedüli kérdés, de ha ezt leszámítom, akkor a képi megoldás abszolút rendben van, bár azért azt érdemes lenne végiggondolni, hogy az ilyen képeknél lehet, hogy a Természetfotó lecke lehetne inkább a megoldás, mint az Évszakok. Lényegesen kevésbé érzem jellemzőnek a képet bármilyen évszak kifejezésére, ugyanakkor, mint természetfotó, mint tájkép könnyebben értelmezhető lenne az üzenet. Emiatt a bizonytalanság miatt vagyok egy kicsit nehéz helyzetben az értékelést illetően, mert egy nagyon szép képet kapunk, ami megérdemelné a három csillagot, tökéletesen rendben lévő a kompozíció, de a leckebesorolással vannak vitáim. Abban is tudnunk kell fejlődnünk, hogy melyik képet milyen leckemegoldásra gondoljuk működőképesnek. Ezeket pontosítani kellene magunkban. Kettő csillag mindenképpen megvan, ha ebben a leckében kell értelmeznem, és abban maradtunk, hogy lehetőségek szerint nem pakolásszuk át a képeket egyik leckéből a másikba, mert elfogadjuk azt az alapálláspontot, hogy a beküldő maga mihez gondolta megfejtésnek. (hegyi)
értékelés:

Ferde?

Történetmesélős cím, történetmesélős kép, áldokumentarista megközelítés. Ha jól látom, itt van egy ágyrész, talán az esti lefekvéskor szétdobált ruhákkal, melltartóval, egyéb fehérneműkkel, valami drót is keresztülfut, látom az alkotó harisnyás lábát is, és látjuk a cicát. A cica nagyon szuggeszív, tényleg őrületesen kommunikál velünk, figyel ide, hogy most mi történt, előbújt a kis rejtekéből. Még egy porszívó-fejet is látok, itt lesz takarítás is, nem kell félni, most kicsit úgy látszik, hogy ez elhalasztódott. A kompozícióval nincsen túl nagy bajom, jó ez a művészi rendetlenség, de ez is egy kicsit szerkeszthető. Nem biztos, hogy minden tárgy a helyén van. Azt a fehér melltartót én biztos, hogy kihagytam volna (az is lehet, hogy az valamilyen úszósapka). A másik az, hogy értem, hogy itt most valami nyomozás folyt, és hirtelen tárgyi bizonyítékokat kellett keresni, és mint ilyen, nem minden állt rendelkezésre ahhoz, hogy korrekt expozíció történjen, de sajnálom én ezt a bemozdulást. Azért, mert nem lenne ezzel túl nagy baj, lehet bemozdult képeket csinálni, de akkor a kompozíciónak kell erősnek lenni, vagy a színeknek, a formáknak és a kompozíciónak együttesen, ahhoz, hogy fölülírja azt, hogy egyébként bemozdult ez az egész. Itt most a szegény kis macskának a hátán kellene elvinnie az egész balhét, mint talált kép tökéletes. Ha még ez a cica megmarad, és barátságba tudtok keveredni, akkor érdemes lenne vele még dolgozni. Nem tudom, persze, hogy Andor hogy viszonyul ehhez. (hegyi)
értékelés:

Első csendéletem.

Annak kifejezetten örülök, hogy Ágnes ezzel elkezd foglalkozni, hogy mit keres nála az én gyertyatartóm, azt nem tudom, ez izgalmas. A kompozícióval kezdem: a hármas egység egy jól mozgatható térrendezés, stabil, biztonságos ügy, ennek örülök, hogy ezt a hármas egységet megtaláltad, nevezetesen a gyertyatartó, a kereszt és a kis váza. Tudatosan nem beszélek arról a díszgyertyás fekete gömbről, mert tömegelhelyezésében az is a kereszthez tartozik. Ami a képen fellelhető tónusokat illeti, azokkal is egyetértek, az anyagmegválasztás jó. Jó a kis közép-szürke tónusú váza, jó a nagy fekete gömb is, és jók a sötétszürke függőleges vonalak is. A világítással lehetne még játszani, itt most két irányt látok egyszerre: az egyik egy belső fény, ami valószínűleg egy ablakból, érkezhet, a hely is jó, tulajdonképpen jó bázisa lehet egy csendéletnek, de itt vannak ezek a belső fénytől való szórt fények, és vannak a konkrét fényeink a két gyertyával. Most azért nincs eldöntve, hogy mi az irány, mert az egyik egy maszatosabb árnyékot ad, a másik egy kopogósabbat. Egyik sincs határozottabban megmutatva. A falon elkezdődik valami a kereszttel, a Fény és árnyék lecke ezért lehet fontos, hogy ezeket a megfigyeléseket utána a csendéletébe belekomponálja. Két határozott pontszerű fényforrásból mindig érdekes áttörések, felületek jöhetnek létre az árnyékokban, ebből egy kicsit kimarad ez a kis havasi gyopár, ő most benne van a kompozícióban, de a játékban nem nagyon. Az is fontos, hogy milyen tárgyakat teszünk a képre. Van egy keresztünk, ez egy nagyon határozott üzenet. Ez egy feszület, ami figurális ábrázolás is, és egy erős vallási szimbólum. Innentől kezdve túl sok duma nincs, mert az ember vagy a vallási értelmű megközelítést erősíti, vagy szembemegy ezzel, és egy homlokegyenest másik irányt mutat, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, vonzza a tekintetet nagyon erősen. Ahhoz, hogy ennek az erejét csökkentsük, lényegesen határozottabb tárgyakkal, méretben is nagyobb tárgyakkal lehet ezt valahogy tömegében visszahúzni, itt a jelentéstartalomról beszélek most. Ami a formai megfeleltetés, abban is a kereszt egy nagyon kopogós forma, amin a gyertyatartó próbál lágyítani, ami nem baj, mert ez egy abszolút érthető és jó irány, csak aztán ebből a dallamfutamból kikandikál formailag is ez a kis virág. Lehet, hogy a kevesebb több lenne, ha a kereszttel meg a két gyertyával dolgozunk, és a virágból csak jelzésértékkel hagynánk, úgy más irányt vehetne ez az egész. Ágnes, folytasd ezt a csendéleti játékot, erre mindenképpen megvan egy csillag a kezdés miatt, és amiatt, hogy ez egy jó ötlet, de én most segíteni szeretnék abban, hogy ha lehet, akkor a keresztet felejtsd el. Azért, mert olyan szinten földobtad magadnak ezzel a labdát, hogy ember legyen a talpán, aki egy keresztből jó csendéletet tud varázsolni, ahhoz tényleg olyan manifesztumok kellenek, koponya, lúdtoll, stb, el kell kezdeni archaizálni erőteljesen, hogy létrejöjjön egy üzenet, vagy pedig valami nagyon profán dologba visszük bele, de az szerintem a te habitusodtól távol áll. Ha ezt az irányt szeretnéd követni, értelmezés szempontjából, tehát a hitbe, a gyászba, az emlékezés irányába szeretnél elmozdulni, akkor is talán a kereszt helyett valami más, személyesebb szimbólumot hoznék be a helyedbe. Ha a csendéletet szeretnéd gyakorolni, akkor van két tökéletesen rendben lévő gyertyatartód, lehet, hogy abból a fekete gyertyatartóból a gyertyából még egy annyit le kellene égetni, hogy annyira ne lógjon ki, és akkor elindulhat valami. A kis virág a vázával rendben van, de kell keresni hozzá olyan tárgyakat, amik stílusában rímelnek. Itt nagyon fontos szó a stílus, mert vagy párhuzamosan futok ezzel az üzenettel, vagy ellenpontozom, de ennek a döntésnek nagyon határozottnak kell lennie. Egy javaslat még: ha ezt a hátteret akarod használni, maga a fal gyönyörű, a parkett szegély nem biztos, hogy annyira erős, ide lehet, hogy valami párnát, textilt nem árt odatenni, lehetőségek szerint valami spontánnak tűnő gyűrődéses megoldást. Például ehhez az egészhez egy brokátszerű csillogós anyag lehet, hogy jobbat tett volna, mint alap. Szeretném, ha dolgoznál ezzel, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: