Elemzés

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
…
következő ›
utolsó »

Mostanság a Látszótér passzív felhasználója vagyok. Ha ez egyetem lenne, akor azt mondanám, hogy halasztottam egy évet. Az elmúlt időszak - számomra - legfontosabb fejleményéről késztettem a képet.

Majdnem egy évig én is passziváltam, már ha jól használom a szót, és nem készültek elemzések. Erről majd lesz egy bejegyzés hamarosan. Most azonban elkezdem bepótolni a lemaradásom. És remélem, te is reaktivizálod magad. A képről pár szó. Nem vagyok nagy barátja a gyerekfotóknak, vagy inkább úgy mondom, szuper kritikus vagyok velük, mert olyan terület, aminél a modellnek nincs beleszólása a történetbe, apa vagy anya mit és mikor kattint el. Ehhez képest ez egy egészen jól sikerült fotó. Jól eltalált helyzet, jó, hogy a párna motívumait is használod, a gesztus is kedves, sőt, ha akarom a középső ujj felmutatása még akár egy új jelentésréteget is bekapcsolhat. Talán egyetlen megjegyzés, hogy az objektív használatánál a teleobjektív felé kell elmozdulni, nyilván, amennyire a tér és hely engedi, hogy ne adjon hozzá ahhoz, hogy a fej formája torzuljon. Beküldhetted volna leckébe is, és akkor lenne 3 csillagod. (hegyi)

Olyan ez, mintha egy Jancsó film kockája lenne. Vagy Tarr Béláé. De mégis inkább Jancsó, Tarr ehhez túl excentrikus. Szóval ha egyszerűbben akarom, akkor ez kurva jó. Már ha szabad ezt így mondani. Köszönöm! Akartam írni, hogy fentről akár lehetne annyit vágni, hogy az a balra mutató inda feje ne legyen már benne, de minek, jó így is. (hegyi)
értékelés:

A kép Zandvoortban lészült. Egy továbbképzésen jártam Amszterdamban augusztus végén, de már nagyon vágytam a tengerre, így az egyik szervező volt olyan kedves és elvitt engem a partra. Nekem ennél nincs nagyobb szabadság.

Én ezt így is szeretem, ka kifordulsz kicsit, valóban le lehetett volna hagyni a többieket, ahogy Viki írja, de annyira nem zavar. Érdekes, hogy amikor mi, férfiak bandukolunk a deszkánkkal, bele se gondolunk, hogy van valahol egy csaj, aki épp lefotóz minket, akinek érdekesek vagyunk így is. Képeket akarok! (hegyi)

Újraszerkesztve Aurelianonak sok szeretettel, ez szerintem még jobb lett.

Kálmán, Aunak igaza volt. Az a jó, ahol ott van a sok misztikus háttér, miafene, izé, amibe bele lehet mindent képzelni, így, besötétítve mindez elveszik. Várom a munkáid. (hegyi)

Annyira szeretném mondani, hogy de szuper jó, de sajnos valamiért ez nem működik. Pedig az ötlet jó. Kíváncsi lennék rá, ki mit mond, mi hiányzik neki belőle. Feri? Mert én csak annyit látok, hogy a kép fele életlen, és ez nem jó, nyilván a mélységélesség, persze, jó lenne, ha a kuszaság a gömbökkel mindenütt egyformán határozott lenne. De ennyi lenne a megfejtés? Nem tudom, most tényleg nem. (hegyi)

Februárban készült a kép az Adriánál. Az első lezárás előtt még épp belefért az életünkben egy nap délen.

Ingrid az, aki olykor-olykor feltűnik. bedob a vízbe egy követ, az nagyot plottyan, aztán tovább szökken valahová, hogy majd visszatérjen. Én azért örülnék ám annak is, ha többet kapnánk belőled itt, tudom, hogy vannak képeid, szóval na. Ez is jó, mindennapi annak, aki víz mellett élhet, csoda annak, aki csak nagy utazások árán jut el oda. Lehetne sok mindent mondani, hogy de ha van benne part, akkor így, ha távolabb, akkor úgy, mindegy, mert a lotybolását hallani a víznek, és ez a lényeg. Küldj képeket. (hegyi)
értékelés:

Én tökre elhiszem, hogy amit a vízállásjelentésben hallottam anno, az így néz ki, de ez így nekem nem elég, nem kép. Két csávóka a víznél, meg valami hátizsák, a víz se lényeges, a két szereplő se, mi akkor, ami miatt ez elkészült? Keresd az egyedit, formában vagy helyzetben. (hegyi)

Idén is boldog új évet kíván a kiccsalád.

Ágnes, Bandi, hiányoztok az oldalról. Hahó. Hahó. (hegyi)

Jó szemed van a mikrotörténetekhez, ráadásul a kpet keretező többi részlet áll, oda se figyel, ezek ketten túl vannak mindenen, mindenkin, lehet, hogy már a zene se számít nekik. Egy technikai dolog, hogy egy kevéssel lehetne világosabb, nem sokkal, nem kell elhúzni a realitásig, de ebből a koszos szürkéből kijjebb lehetne emelni. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

A nyár egyik legszebb pillanata, amikor az ég és a víz tükre majdnem eggyé vált és élvezni lehetett az otthon töltött perceket, az utazást.

Ellened fogok mondani, mert az égből fele ennyi is bőven elég lenne, sőt, hiszen az tükröződik is, és ha vágnál, feszesebb lenne, jót tenne a kompozíciónak. Jó a pillanat, jól oldod meg azt is, hogy emlékké váljon, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a beszorítottság a négy fal közé, jó az, ahogy a kilók ellen küzdesz, remélem, eredményesen. Ez is egy jó COVID történet, lehetne ilyesmiből átgondolva egy naplószerű, mi az, ami a COVID miatt változott. Egy dolog csak: vagy a háttérnek kéne kevéssel világosabbnak lenni, vagy keresni egy szürke macinacit, én a háttér mellett döntenék, mert kell az a szoció, lehet, hogy ha az optika engedi, kicsit nagylátószögűbbre venném, hogy még több férjen bele a környezetből. (hegyi)
értékelés:

Itt van egy olyan dolog, hogy vagy türelem kell, vagy bátorság megkérni a csávókát, hogy ismételje meg ezt balrább, ahol most üres, hogy a formák ne gabalyodjanak össze ennyire. Mert az egész szitu amúgy rendben van, de a cigánykerék helye lehetne erősebb. Jól rímel ez mellesleg arra, ahogy a COVID alatt élünk. (hegyi)
értékelés:

Egyetlen dolgo, amiben bizonytalan vagyok, hogy kell-e az ablakkeret, vagy sem, hogyan működik jobban a kép. A kerettel a szocio irányába megy, keret nélkül az absztrakció lenne erősebb. Most valahol a kettő között vagyunk. Olivér, azért néha tölts ide is képet. (hegyi)
értékelés:

Amikor még nem izgultál este 8 előtt kint

MTA épület a Magyar Tudósok Körútján. Október végén. Vettem egy új telefont és annak a kameráját, illetve szoftverét tesztelgettem. A képet nagyjából 3 gombnyomásból meg lehet szerkeszteni, ami tök jó, mert egyszerű, de számomra azért kicsit veszít az értékéből, hogy nem nekem kell leülni a gép elé és x percet próbálkozni a számomra tetsző színekkel.

Kedves Miklós, egyrészt mindannyiónkon rajtunk van a mehetnék, sok mindent tesz tönkre a bezártság, az, hogy nem látjuk, mit hoz a holnap. Hogy ez ebben a képben benne van-e, bevallom, ha akarom, belelátom, de ha nem olvasom a címet, akkor maga a kép nem mond erről az érzésről sokat. Ami a technikát illeti, sok mindent megoldanak a mobilok, de azért helyettünk nem tudnak gondolkodni, nem tudnak komponálni, sem azt nem tudják eldönteni, mikor és mit fotózzunk le. Kényelmessé tesznek, és ez veszélyes lehet, már amennyiben autonóm alkotások készítésére törekszünk. (hegyi)
értékelés:

A demerungos naplemente utolsó percében készült a kép. Szerintem mindnyájan ismerjük annak az elmúlásnak az érzését amikor egy fürdőzős, napozós balatonon töltött nap a végére ér. Nos ezeknek a perceknek a hangulatát szerettem volna megörökíteni. Kíváncsi vagyok nektek megadja-e.

Onnan kezdem, hogy az az érzet pontosan átjön, amiről írsz is, hogy ez egy élmény lezárása, akár egy napé, akár egy víkendé, akár a nyáré. Szomorúság van benne. És zaklatottság is, ami abból adódik, ahogy a síkok elmozdulnak, nincs egy nyugodt pont sem, miközben a színek, tónusok adnák, hogy szépelgő eredményre jussunk. Nem látjuk, hogy a pad hova néz, nem értjük, miért ugrott fel a szereplő, csak azt érezzük, hogy amint azt a Quimby megénekelte, most múlik pontosan. Jó ez, várom a munkáid! (hegyi)
értékelés: