Feladatmegoldás

Ezt a képet én fekete-fehérben szeretném. Több okból nem értek egyet a színezéssel, legfőképp azért, mert idegen, hideg és távolságtartó. Ez nem a szépia egyébként, ez egy zöldes szín, és pont attól a kék mennyiségtől, ami ehhez kellett, hogy elmozduljon a sárgából, hideg. A póz az fantasztikusan rendben van, nagyon izgalmas. De azt hiszem, hogy én ezt a képet vissza fogom adni ismétlésre. Ismételd meg azért, mert én azt hiszem, hogy magad megmutatásában az a líra, ami most itt létrejött, az még lehetne jobb. A színezésen kívül elmondom, hogy mi az, amit végiggondolkodnék. Az egyik az, hogy a lábfejed nagyon hiányzik, nagyon kár, hogy azt csonkoltad. Az, hogy a fejedből vágtál, az nem probléma, mert megvan a hajad, megvan az arc, megvannak a vállak, tehát azt ott el tudom fogadni. A lábakat én befejeztem volna, ugyanis gyönyörűek, ahogy kulcsolódnak a kezeid és lábaid is, és ezt a kulcsolódást nem lett volna szabad levágni. A cipő fantasztikus, nagyon tetszik. A pokróc... ha volna valami egyszínű lepedő, amire ráülj, az sokkal jobb lenne, mert a pokróc mintái zaklatottá teszik a képet, zaklatottabbá annál, ami most itt előnyös lenne. Én azt kérném, hogy ha lehet, akkor ezek figyelembevételével ismételd meg ezt a képet. Annak nagyon örülök, hogy a ruhából nem sokat látunk, mert nem viszi el a figyelmet. Talán ott a válladnál a vállpántot vagy hajjal takard ki, vagy félmeztelenül, mert akkor sem látszódna kis semmilyen intim részed, mert maga a tested takar. A lábaid takarnak, a karjaid takarnak, minden takar, és ez ebben a képben a fantasztikus, hogy a nőiességnek friss és manírtól mentes megjelenése, miközben ott van benne a magány és a fajdalom. Egészen üdítőleg hat ez az egész. Jó a világítás, és örülök neki, hogy a világítás ilyen kemény, mert nem kell ezt ellírázni. Amire még felhívnám a figyelmedet, az a szemüveg. Én tudom, hogy a szemüvegeseknek ez fontos, én is kezdek ebbe a csapatba tartozni, de a képnek ez nem biztos, hogy része. Szétvágja az arcodat. Úgyhogy a fotó erejéig azt érdemes levenni. Összefoglalva: ezt a képet érdemes lenne megismételni úgy, hogy rajta legyen a lábad, a háttér homogénebb legyen, a cipő kell, fontos, és vagy a hajaddal takard ki azt a fölsőt vagy a fénykép erejéig meg kéne talán ettől szabadulni, vagy beljebb húzni, a lényeg, hogy a kis mintázatos széle ne legyen ott. Ettől eltekintve az egyik legerősebb bemutatkozás, jó leckemegoldás és megvan a 3 csillag is, de kérném az ismétlést. Fontos lenne, hogy ezt most ne hagyd félbe. (hegyi)
értékelés:

Hát igen, ez egy nagyon őszinte kép. A háttérben egészen furcsa történet indul el ezekkel a CD lemezekkel, miközben tényleg fura ez a mosoly. Jó a cím. Nem sikerült megfejtenem, pedig régóta nézegetem ezt a képet. Azt hiszem, hogy így csak a nők tudnak nézni, és azt hiszem, hogy csak férfiakra. Nagyon-nagyon érdekes. Megfogott a kép. Szeretném megfejteni, mert ha meg tudnám fejteni, akkor meg tudnám azt is, hogy miért néznek így a nők néha a férfiakra. Úgyhogy majd szólok, ha megfejtettem. Nagyon jó leckemegoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon különös színű szemed van, ahogy én látom. Ha ebben nincs semmi trükk, akkor ez egészen elképesztő. Azt hiszem ezzel a tekintettel tudsz varázsolni. Érdekes, hogy miért nézel ennyire felfelé. Nem ránk nézel, hanem fölénk. Ez azért furcsa, mert ilyet akkor csinál az ember, amikor valaki a személyes terébe annyira belemászik, hogy nem tud ellene mit tenni, mert esetleg tiszteli, szereti, de nem esik neki jól az, hogy olyan közel van, és menekülni már máshogy nem tud, ezért nem rá néz, hanem fölé, mellé, keresi a kiutat. Ezt az élményt hozza nekem ez. Jó első leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Az egy őrület, amit itt létrehoztál, hogy a kápolna kis tetejéről ide letetted az orrunk elé a keresztet. Ez nagyon dinamikus és nagyon hatásos. Az a zsinór, ami keresztülhúzódik a képen, őrület, attól van az egésznek humora. Örülök neki, hogy ezt a humort itt bekapcsoltad. Azért izgalmas, hogy dől a horizont, mert közben ezzel a kereszttel visszafordítod az egészet. Tehát kiegyensúlyoztad azt, ami történik, és ezt így is kell csinálni. Ha ezt másképp csinálod, és vízszintesre hozod a horizontot, akkor már elfordul a kereszt, és nem ugyanazt a hatást kapjuk. Jó ez a kiégett tónus, mert rájátszik arra, ami fényben létrejön, és rájátszik arra, ami időben létrejön, arra a pusztulásra, ami ennél a kápolnánál látszik. Köszönöm, ez leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes ez a kép, bár bevallom, hogy hozzám annyira nem áll közel, mert van egy szedett-vedettsége a környezetnek. Annyi minden belóg itt, annyi mindenre kell figyeljek, az eldobott cigarettacsikkektől kezdve a kiskorlátig, a nagy korlátig, a háttérben lévő házig, a kőkorlátig itt a jobb alsó sarokban. Szóval minden másra kell figyeljek, miközben maga a főalakok és ráadásul az általuk létrehozott árnyékok fantasztikusak. De nekem ebből elég lenne megkapnom a modelleket, az árnyékokat meg mondjuk a háttérben lévő házakat. Túl sok a jóból az a minden, amit itt kapunk. Bocsánat, hogy ez mondom, de ennél a képnél nekem az ugrik be, amit Rober Capa mondott: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Kicsit közelebb kellett volna menni, nagyon távolról oldotttad ezt meg. Ebben nyilván van egy objektív választás is, ahogy látom, ez egy nagy látószögű objektív. Lehet, hogy ezt egy normál objektívvel meg lehetett volna csinálni. Sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy ez normál objektívet kívánt volna, és akkor ez az egyik legjobb képed lenne. Ez most kettő csillag, mert izgalmas, csak az én ízlésemnek nem elég jó, a keretnél lévő dolgok nem kereteznek. (hegyi)
értékelés:

Az egész kép attól válik izgalmassá, hogy ad egy eszméletlen erős dinamikát Tímea a modellek méretével. Azzal, hogy van két főszereplőnk, de őket nem csak premierplánban mutatja, hogy csak ők lennének rajta és egy érzelmi kapcsolatot hozna, hanem ki tudunk kacsintani mellette, ki tudunk figyelni, hogy van ott egy kör, aki ezt az egészet figyeli. És ettől lesz drámája, hogy létrejön egy kapcsolati helyzet, de van egy viszonyrendszer is, ami azzal a két és fél, három és fél emberrel jön létre, akik a képen rajta vannak. És ettől furcsa ez az egész. Nem tudom, hogy ez mennyire a teljes képkocka, remélem, hogy esetleg valamennyi a kép aljából még lehetne. Én ezt nagyon félve mondom, hogy jó lett volna ott egy kicsivel többet kapnunk. Mert a csuklónál én hiányolok valamit. Tehát hogy ott jó lett volna, hogy ha valamennyivel több létre tud jönni. De a lényeg az abszolút megvan a vállra helyezett kézzel, a férfi tekintetével, azzal a büszke tartással, amit ő mutat, és hiába ő most ebben a beállításban az alacsonyabb, de mégis a nőben van elfogadás, mintha ők egy táncba fognának, mintha ők egy személyes interakciót végeznének, egy egészen elképzelhetetlen helyzetben, mert hogy senki nem folytatja ezt, vagy senki nem ismétli ezt a képen. Tehát nem egy házibulit látunk, ahol több pár táncol és ahonnan őket kimetszettük, hanem a többiek ott csípőre tett kézzel figyelik, hogy akkor ezek most mit csinálnak. Van ebben némi szemérmesség is, a távolságtartás miatt, de mindenféleképpen nagyon személyes az a szemkontaktus, amit látunk. Úgyhogy én megadom rá a 3 csillagot, a leckemegoldás is megvan, de Timi én azt mondom, hogy egyrészt használjuk a 700 pixelt, másrészt kompozícióban nekem ezt most egy picit az aljánál billeg. De annyira erős maga az üzenet, hogy ezt most fölülírja ezt a hibát. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes ez a bujkálás, ahogy, mint egy ilyen védelmi vonalat, magad előtt tartasz egy ilyen növényzetet, miközben ez az egész egy üvegfelületen, vagy valamilyen felületen visszatükröződést hoz létre, tehát többszörös fátylon és többszörös rétegen keresztül jutunk csak el hozzád. Az a furcsa, hogy miközben erejük és pompájuk teljében vannak ezek a növények, beteszed őket ebbe az egész sötét tónusba és ettől fenyegető hatásuk van. És az a titokzatossága ennek a képnek, hogy ennek a bujkálásnak, vagy ennek a fátyol mögötti jelenlétnek kezdi el az ember kutatni a miértjét. És ami még, mint következő réteg, megjelenik a képen az a két lámpa és az a sárgás derengés ott a háttérben. Mert az egy belső teret, egy belső világot, egy szobát, egy személyes helyzetet akarna mutatni, de ebből se kapunk semmit. Ez egy fityiszmutatás is a nézőnek, hogy hoztam is ajándékot, meg nem is, meg is mutatom magam, meg nem is. Én vagyok Bojtár Tamás, de mégsem. Ami az én szemszögemből, a néző szemszögéből a tovább lépés lenne és egy esztétikai helyzetet is hozna létre, az pedig az, hogy ez a kép számomra akkor lenne igazán erős, hogy ha a jelmezzel történne valami. Mert hogy most valami barnás színű póló lehet rajtad és ez nem kapcsolódik semmihez. Ez olyan, mint hogyha egy beállítást lepróbáltam volna, hogy hogyan fog az a valóságban megtörténni, de ez még csak egy próba lenne, ami után én bemegyek a kis ruhásszobába és akkor kiválasztom azt a ruhát, ahogy én ide beállok. Ha már itt egy ilyen furcsa tükörországot hozol itt létre, akkor én azt gondolom, hogy érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy hogyan is lehet ezt úgy megoldani, hogy ez az egész ugyanazzal az erővel jelenjen meg, mint a növények. Mert a növények attól erősek és attól izgalmasak, függetlenül attól, hogy mennyire minimális fényviszonyban vannak jelen és mennyire nem az ő valóságukat akarod mutatni, hogy mégis csak ők felöltöztek ehhez a meséhez. Úgyhogy ez lenne, amin érdemes lenne elgondolkodni, hogy ezt hogy lehetne megvalósítani, amennyiben saját teredben történt és megismételhető, engem érdekelne a folytatása, ennek a történetnek, mert ez a póló most civil, nincs benne a mesében. Ez az egyik irány, a másik irány pedig az, hogy bevállalható szerintem nyugodtan egy félmeztelen portré, és akkor a test körvonalai lehet, hogy jobban kivehetőek. Most ott a karodat valamennyire megkapjuk, meg a fejedet, meg a nyakadat, a többi meg úgy kimarad a játékból. Ha pedig ezt játsszuk, mert ez is lehet egy irány, hogy csak test darabokat mutatunk, akkor érdemes lenne valamit a kezeddel kezdeni, valahol annak meg kéne jelennie ilyen testrész darabként. Nem tudom most mennyire vagyok érthető. Lényeg a lényeg, az irány abszolút jó és érthető és én azt kérném a Tamástól, hogy ha lehet ilyet kérni, hogy sűrűbben jelentkezzen. És én nagyon szeretnék vele elkezdeni dolgozni ezen a 2. leckén. Mert azt hiszem, hogy van miről meséljünk. Van mivel dolgozzunk. Nem tudom, hogy egyetértesz-e Tamás, nagyon kíváncsi lennék a véleményedre egy kommentben. Tehát miközben azt mondom, hogy ez megvan, mint lecke, de ne szaladjunk el úgy, hogy ezzel még ne dolgoznánk. (hegyi)
értékelés: