Feladatmegoldás

Dóra, ez egy nagyon személyes üzenet és én nagyon örülök neki, hogy beengedsz a magad környezetébe és beengedsz a magad gondolatai, álmai, vágyai közé. És ezért már most az elején leszögezem, hogy megvan a 3 csillag. És megvan a leckemegoldás is. És én azt kérném, hogy ezt a képet próbáljuk meg megismételni. Mert nem nagyon értem, hogy miért van az, hogy háttal ülsz a fénynek. Ugyanis, ha megfigyeled, most a világosabb részek, amelyek hozzánk közelebb esőknek érződnek és ettől nagyobb hangsúlyt kapnak, és két ilyen világos rész van, a lepedő és az ágy, meg a sípcsontod, a lábaid. Ha nézed a monitort, ha letakarod a kezeddel a lábad és az az alatti részt, akkor egy nagyon finom önportét kapunk. De a kettő most elválik egymástól. Van egy tárgyias megközelítése a lábnak, az ágyon és ez is nagyon szép. Egy pici derítés még lehet, hogy nem ártott volna, de a lepedő is deríti a lábadat, tehát tulajdonképpen ez egy szép struktúra. És aztán itt elválik a kép ketté, és van a fölső része, ahol megkapjuk magát az önportrét, egy nagyon finom rezgésekkel dolgozó képet. Igen ám, de a kettőt jó lenne valahogy egy szintre hozni. Kettő eset lehetséges. Az egyik, hogy visszafogsz valamennyit abból a fényből, ami most az ágyra kerül. De ha onnan visszafogsz, akkor nincsen derítésünk. Mégis valamennyit vissza lehet ebből venni – takarással. Tehát a fény útjába teszel egy paravánt, vagy egy széket, vagy valamit fölrajzszögezel az ablakra, nem tudom, mert a helyszínt magát nem ismerem, mindenesetre megoldható, hogy oda kevesebb fény jusson. A másik megoldás és a másik irány, hogy meghagyod ezt a fénymennyiséget, és akár egy lámpával az arcodra egy kicsit világítasz, meg a mellkasra, tehát hogy visszaadsz abból a fényből, ami most az egyik oldalról viszonylag nagy mennyiségben bejön, hogy a másik oldalon nem az árnyékba ülj, mert bár álmokról beszélünk, de azt mondom, hogy ez csak egy része a közlésnek, a másik pedig az, hogy képileg ennek kiegyenlítettnek kell, hogy legyen. Nem lehetnek ekkora tónusugrások, pontosabban lehetnek, de akkor elviszed a fókuszt arról, hogy miről akarsz beszélni. Ez olyan, mint hogyha most az egész tested tulajdonképpen a lábadat szolgálná. És még egy dolog, hogy most az egyik kezedet elvesztettük. Átfoghatod vele a térdet, a bokád, beletúrhatsz vele a hajadba, ez már a te dolgot, de elkezdhetsz vele dolgozni. Tehát én azt mondom, hogy azt neked kell tudni, hogy neked mi a fontos: az önmegmutatás, vagy annak, amit itt a cím mond, az álmoknak a megmutatása. Ha az álmoknak, akkor kevesebb fénnyel lehetne dolgozni, akár hosszabb expozícióval, de akkor valamennyit az arcból érdemes lenne visszaadni. Ne hagyd ezt abba és én kérlek, hogy ezen az úton most menjünk tovább, ne tegyük félre, hanem ezzel dolgozzunk, jó? Tehát a 3 csillag és a leckemegoldás megvan azzal a felhívással, hogy kérlek, hogy ismételd ezt a leckét, ebben a beállításban. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon szép ez a kép. Elfogadom a rezonancia leckébe is, mert nagyon szépek ezek a ritmusok. Hogy ez egy kanapé és arra rávetődik a fény, vagy akár lehet ez egy lámpabúra, vagy lehet egy függöny, ezt én nem tudom megállapítani, de nem is fontos. Finom, egyszerű és mégis rendben lévő kép. Egyetlen egy dolgot mondok Zoli, hogy a bal oldalról egy sráfnyit lehagytam volna, hogy ebből a centrális dologból kibillentsük egy kicsit. Ott most ugye három, nagyjából egyforma tónusban lévő csíkunk van, abból, hogy ha a legszélsőt levágod, akkor kap az egész egy érdekes, dinamikai mozgást, attól, hogy elmozdulunk a középponttól még inkább. Némi elmozdulás most is van, de ennél egy kicsit erősebb elmozdulás kéne. Talán ennyit tudok hozzá mondani. De egyébként a kép, az tökéletesen rendben van. Én erre most megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is. És arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy most innen lépjünk vissza egyszer az első három leckére, az önportréra. És amit itt megfigyeltél, ezt a keresetlen egyszerűséget, ezt próbáld meg az önmagad ábrázolásánál behozni. Mert annyi viccet, meg jópofaságot, meg idétlenkedést kaptunk már, hogy kezdek egy picit kétségbeesni, úgyhogy mutasd már meg, hogy hogyan csinálsz te egy portrét magadról, akkor, amikor nem akarsz viccesnek tűnni, viccel elbújni akár magad elől is. Amikor csak tónusokkal dolgozol. És ha lehet kérni, akkor ez egy fekete-fehér portré legyen. (hegyi) értékelés:    

Kedves Zita, köszöntünk a Látszótéren! Az eltelt időben láttam, hogy töltöttél már fel az első három leckére képeket, így ezért most nem mondom, hogy azzal kellett volna kezdeni, de fontos az, hogy az önportrékkal dolgozzunk. A mostani kép a házi kedvenc leckére érkezett és egy nagyon szubjektív, nagyon erős üzenetet hordoz. Mégpedig azért nagyon erős ez a kép, mert nagyon közel hozza a modellt, nagyon közelről tudunk kapcsolatba kerülni vele. És ez nem csak azért van, mert a makró szinthez közeli a felvétel nézőpontja, hanem azért mert alkalmaztál egy effektet, ami a mozgás dinamikáját is hordozza. Ezt az effektet többféle módon is létre lehet hozni, nyilvánvaló, hogy vannak ennek elektronikus megoldásai is. Mechanikusan ezt úgy szoktuk csinálni, hogy beállítjuk az élességet és az exponálás pillanatánál zoom-os objektívnél elforgatjuk a zoom gyűrűjét és ettől kap egy dinamikát az egész – a kép közepe érintetlen marad és a szélei azok elkezdenek befelé sodródni, befelé húzódni a kép középpontja felé. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egyébként egy nem olyan sokszor használható effekt, mert nagyon erős képi hatást hordoz. Tehát óvatosan kell ezekkel bánni. Itt most ez, azt kell, hogy mondjam, hogy viszonylag visszafogottan jelentkezik abban a formában, amit látunk és arra akar ráerősíteni, amit a macskatulajdonosok ismernek, mint érzést, hogy karunkba veszünk egy kiscicát és odanyomjuk a magunk orrát az ő orrához és ezt ők általában megadással tűrik. Azt azért fontos elmondanom, hogy a nézőt ez a fajta zuhanás élmény, hogy zuhanok bele a képbe, hosszútávon fárasztja. És ami a képnézegetés elején egy jó hatás, mert fölkelti a figyelmet, pont ez lesz az, ami aztán a későbbiekben visszájára fordul. Ha ezt a képet elképzelem enélkül az effekt nélkül, akkor egy nagyon kedves kis állathoz van szerencsém és ő vele tudnék barátkozni most. Tulajdonképpen, amit itt szemlélni tudok, az az ő orrnyerge. Szinte egyébként az absztrakthoz közelít, maga az a kép, amit most látunk. Én azt mondom, hogy erre én most adok 3 csillagot, mert maga a kivitelezés szép, de szeretném, ha megismételnéd ezt a leckét és szeretném, hogy ha Noncsiról, a család kedvencéről küldenél még képet. Hogy gyakorold a portré fotózást. Tehát macska portrét kérek! Ebben kellene most lépned. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a forma, egész érdekes az, ahogy komponálsz. Nekem egy kevéssel több kellene ebből a domboldalból, és nem tudom mik azok a formák. Biztos van azoknak jelentésük, most ez annyira nem jön ki, viszont ebben a tónustartományban zavaró. Lehet, hogy ez a helyszín nagyon fontos neked, de ellentmond egymásnak a ködös gesztus, ami nagyon szépen megrajzolódhatna, közben meg ezek a nagyon határozott formák szembemennek azzal az iránnyal, amit ezek az organikus formák jelentenek. Ha nem ez a ködös megközelítés van, ha ezeket tudatosan úgy komponálod bele, hogy róluk akarsz mesélni, akkor ennek van létjogosultsága, de most ebben a formában valahogy ez mégsem így jön létre. Nem tudom, hogy ez mennyire van messze attól, ahol te vagy, és hogy ismételhető-e, de visszaadom ismétlésre. Nem ezt a képet, hanem annak az eldöntését, hogy miről akarsz mesélni: a ködről, és hogy milyen szépen színezi a tónusokat a köd, vagy kifejezetten erről a helyről, ami ezekkel az izgalmas szobrokkal itt létrejött. Ha ezt eldöntötted, akkor afelé fogsz majd elindulni. Kíváncsian várom. (hegyi)

Ami a problémám ezzel a képpel, és ami miatt vissza fogom ezt adni ismétlésre, az az, hogy valami félelmetes módon nincs rendben tónusban a kép. Nem értem ezt a szürkét. Ha ez csak technikai probléma (bár nekem ez gyanús, hogy az eddigi képeidnél ilyet nem vettem észre), akkor ezt valahogy meg kellene oldd, ugyanis ettől nincsen tere. Létre kellene jönnie a különbségnek, a kapucnis pulóver meg az alatta lévő másik pulóver, meg a zsebre dugott kéz, meg a farmer között, ezek mind külön tónusok, ettől lesz majd tere az egésznek, ettől lesz teste a figurának. Most ez nem valósul meg. Értem én a vagányságot is ezzel a szemüveggel, tényleg van ebben valamilyen gengszteres megnyilatkozás, de azért mégis azt mondom, hogy lehet, hogy fontos lenne látnunk a tekintetedet, azzal a szemüveggel valamit kezdhetsz. Így szemüvegben, falhoz állva, zsebre dugott kézzel valamilyen megszemélyesítés, csak nem tudom, hogy ebből mi az, ami rólad szól, és mennyi az, ami a külvilág egyfajta zárása, vagy fityiszmutatás, lázadás. Nincs ezzel semmi baj akkor sem, ha a lázadó énünket akarjuk megmutatni, de technikában akkor is ezt rendezni kellene, mert jóllehet a háttér az, ami ellentmond annak, amit mutatni akartál. Azt kérem tőled, hogy ezt a leckét ismételd meg. Ne ezt a képet próbáld bindzsizni, hanem ismételd meg. (hegyi)

Nagyon szép az, hogy ezt az egészet nyugalmasan beraktad ebbe a képi világba, hogy ezt a kompozíciót így megrendezted. Nem vagyok teljesen meggyőződve egy pici részéről, mégpedig arról, hogy ha már ez egy talpán álló háromszög, ami egy nagyon stabil forma, de mégis van benne valamiféle agresszió, az égnek törünk, tehát mindenképpen a hegyek, amik a csúcsoknál létrejönnek, sugallnak némi feszültséget, amire jól játszik rá az égbolt és az ott történő felhőtünemény. Ha ezt így létrehoztad, akkor miért nincs ez középen? Ha ez azért történt, mert nem akartál a felhőbe belevágni, de hát a felhő itt nem a főszereplő, akkor nyugodtan le lehetett volna vágni egy annyit, hogy kerüljön középre a téma. Ez az egyetlen, amit hozzá szeretnék tenni, egyébként tényleg szép a kép, szépek a tónusok, nagyon jól ki van ez dekázva. Most a kompozíciós probléma miatt mondom azt, hogy ez csak kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy ez micsoda, a leirat azt mondja, hogy Dunaújvárosban van, de olyan, mint pesti vidámparkban az óriáshordó. Én egyszer voltam benne, át kellett menni rajta, persze el is estem, de a gyerekek ezt másképp és jobban tudják használni. Jó ez az egész, izgalmas, és a megfigyelés is jó. Jó az, hogy a háttérben megmaradtak a figurák viszonylag értelmezhetőnek, és az előtér mozdul el, ettől megvan a képnek a forgás, sebesség dinamikája, hanem van egy befelé történő húzása is, a fény felé való haladás, ettől izgalmas ez. Annyit még hozzátennék, hogy lehet, hogy jó lett volna, ha fönt is, meg lent is egy picivel többet kapunk, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: