Feladatmegoldás

Jó ez a geg, amit kapunk Istvántól, van benne önirónia, a színek is jók, bár megint ez a fáradt, koszlott időjárás van. Jók ezek a szórt fények, de lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy biztos-e, hogy mindig ilyen idő van, mert úgy tűnik, hogy mindig ilyen időben fogsz neki fényképezni, az autós képednél is nagyjából ilyen volt. Látom, hogy ez a padlizsán színű pulóvert nagyon kedveled, mondjuk ez sem egy nagyon élénk és vidám szín, de a problémám inkább a tónusokkal van. És ha már létrehozod ezt a geget a nagy, elkerekedett szemekkel, akkor ezeket a formákat meg kell tudni ismételni. Jó a fejforma, ez adott, jó az elkerekített szem, és van a pulóvernek a nyaka, ott most elég szűkre vágtad, miközben fönt hagytál egy óriási teret. Értem én, és nem az a baj, hogy fönt ekkora a tér, hanem az, hogy lent nagyon elvágtad, ezt kicsit szerencsétlennek érzem. Arányaiban most túlzottan lecsúsztunk, ezen érdemes lenne változtatni. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó megfigyelés, attól függetlenül, hogy a függőleges nem ártana, ha az maradna, de maga az az egyszerűség, amivel ez létrejön, jót tesz ennek a képnek. Viszonylag jól komponált a dolog, bár, ha már ilyen kevés a képelem, akkor érdemes lenne megkeresni az aranymetszés pontot, és valahogy úgy komponálni. Tömegelhelyezésben is jót tett volna, ha ez a lapátnyél úgy kerül a képre, hogy annak a végpontja az aranymetszéspontban van, akár a felsőben, mert akkor a bal oldali háromszög kisebb lenne, és a jobb oldali hosszabb árnyék kapná meg a nagyobbik teret, ettől a tömeg kiegyensúlyozottabb lenne. Ha most megnézzük, ezt a tömegelhelyezést billenti a bal oldali háromszög mennyisége. Azt nem mondom, hogy ezt ismételd meg, mert nyilvánvaló, hogy ez adott helyzetben volt izgalmas, aztán fene tudja, hogy ez melyik kisháznál volt, és ott létre lehet-e hozni újból ezt az állapotot, de amennyiben igen, örömmel veszem az ismétlést. Egyébként érdemes ezzel ott a helyszínen is, már a helyzetnek megfelelően foglalkozni, hogy keressük azokat a képszerkesztési pontokat, amiben ez jól tud működni, mert most nem biztos, hogy ez jól értelmezhető, hogy miért oda került, ahová. (hegyi)
értékelés:

Ritkán küldtök erre a leckére megoldást, miközben amikor ezt a leckét kitaláltuk, azt gondoltuk, hogy ez olyan kézenfekvő. Ez a kép ebben a leckemegoldásban jó. Ritmusában nem vagyok meggyőzve, hogy szintén jó, mert valahogy itt most a kép bal felső része nekem kiszalad. Vagy árnyékkal, fénnyel, vagy valamilyen más növénnyel, vagy más helyzettel ezt lehet, hogy érdemes lett volna lezárni. De a meglátás az tökéletes és hát azt kell, hogy mondjam, hogy mindig a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldások azok, amik a megvalósítás során a legnehezebbnek tudnak bizonyulni. Ez igaz a zöldre is. Tehát itt van nálunk a kert, millióféle zölddel és még nem tudtam olyan kompozícióvá formálni, amivel meg lennék elégedve. Pedig hát olyan egyszerűnek tűnik, ugye. Itt is az a helyzet, hogy olyan egyszerű ez az anyagszerű domboldal és nagyon furcsa ez az egész, miközben tudjuk, hogy ez a valóság, mégis van benne valami makettszerű. És ez a makettszerűsége, ami ezt az egészet izgalmassá teszi nekem. Azt mondom Gábor, hogy én erre most megadom a 3 csillagot, mert ez egy jó leckemegoldás. Azért nem mondom, hogy megvan a leckemegoldás is, mert nem vagyok meggyőződve száz százalékosan ennek a kompozíciónak az erejéről. (hegyi)
értékelés:

Fantasztikusak ezek a füstpamacsok, ezek a nagyon festményszerű hatások, amiket itt látunk. Talán annyit engedj meg Dávid, hogy hozzátegyek, hogy a fönti, teljesen kilágyuló égboltból biztos, hogy vágnék, talán egy másfél ujjnyit simán. Mert hogy ott van olyan rész, ami már nem hordoz semmilyen formai párhuzamot. Kézenfekvő és Zsolt nagy kedvence, tehát engedjétek meg, hogy megemlítsem Turner nevét, aki a maga vízfelületeivel, viharaival és fényeivel nagyon hasonlatos irányban mozgott. Azért is vágnék egyébként a kép fölső részéből, hogy a valóság, amit a fák képviselnek és ez az egész játékos, de drámai füstjáték, tömegében jobban arányuljon egymáshoz, jobban viszonyuljon egymáshoz. Nyugodtan bele lehet vágni ott a fölső füstgomolyagba. Szóval én azt nézem, hogy ez a másfél ujjnyi az biztosan elkel. De a 3 csillag megvan. Furcsa természetfotó, tegyük hozzá, olyan tingeczdávidos, de hát ez is hozzátartozik, a pusztulás romantikája. (hegyi)
értékelés:

A kép őszintesége elvitathatatlan, az is jó, hogy ez a baba itt felénk nyúl és tényleg kapcsolódni szeretne hozzánk, mindazzal együtt, hogy ez az egész életlen, merthogy bemozdult, de hát ez a bemozdulás logikus. Ami most nekem elviszi a figyelmet a képről, az a háttér. Talán érdemes lenne ezt tónusban egy kicsit maszkolni és egy kicsit jobban a gyerekre koncentrálni. De a ritmus az rendben van. Hát, hogy ez a gyerekkor lecke-e, látod Eszter, ebben nem vagyok száz százalékosan biztos és nem vagyok meggyőzve. Azért nem, mert én a te, gyerekkorral kapcsolatos érzéseidre vagyok kíváncsi, nem arra, hogy egyébként milyen jó kis gyerekportrét tudsz csinálni. Ezt én portréba jobban működőképesnek tartanám. Úgyhogy maradjunk most 2 csillagban, jó? És a gyerekkor leckén kérnélek, hogy gondolkodj, hogy az hogyan tud hozzád kapcsolódni. (hegyi)
értékelés:

Blanka, ezzel a címmel én nem tudok mit kezdeni, bocsáss meg nekem, 45 éves vagyok, hiányos műveltséggel és hiányos nyelvi képzéssel, úgyhogy a kép címe nekem tulajdonképpen a cím nélkül kategória. Biztos, hogy van értelme, de hadd ne kezdjem el a google fordítójába betenni. Úgyhogy engem itt most elvesztettél, mint képcím. A kép, az maga szép lenne és izgalmas, azt hozzátenném neked, hogy a fej támasztása az nem mindig pozitív kicsengésű, abban vagy egy adag erőtlenség, egy dekadens dolog, hogy támasztanom kell a fejem, vagy azért, mert unatkozom, vagy azért mert valamilyen egészségügyi problémám van és a nyakam nem tartja meg a fejemet. A fej tartása részben felvet a nézőben egy ilyen problematikát, részben pedig van benne a majdnem a karba tett kézzel egy elutasító gesztus. Gyönyörűek a szemeid, gyönyörű, ahogy a tekinteteddel játszol, csak most egy dologra felhívnám a figyelmedet. Ugye ezt már elmondtam más elemzésnél, de nem árt ismételni. Mindig a legvilágosabb rész az, amit az ember egyrészt a legközelebbinek érez magához, másrészt, amire a legnagyobb figyelmét szenteli. Próbálnék a szemedbe nézni, mert azt keresi az ember és ott keresi a válaszokat, de mindig elnézek balra, mert ott van valami nyitott ajtó, aminél jön be a fény is, meg onnan majd jön az igazgatóhelyettes is és rád szól, hogy már becsöngettek és menjél be az órára. Takard le a kezeddel - egyébként ez akár vágható lenne - azt az egész nyitott ajtót, ott és akkor már egy lényegesen erősebben rád fókuszáló portrét kapunk, ha levágod onnan azt a nagy fehérséget. És akkor azt mondom, hogy van nálad egy iskolafüzet, vagy van nálad bármi könyv, vagy akárcsak egy fehér kabátka, vagy valami, akkor azt, hogyha a kezed elé teszed, hogy ne lássuk, akkor arról visszaverődhet annyi fény, ami ahhoz kell, hogy a tekintetedben és az arcodban több fényt kapjunk. Mert, hogy ha most megfigyeled, minden fény mögötted van, minden fény mögüled jön. Szépen rajzolnak az arcon egyébként a falról ezek a visszatükröződések, tehát elindul a derítési folyamat, de mégis azt mondom, hogy ez most kevéske fényileg. Úgyhogy én ezt most visszaadom neked ismétlésre, egyrészt légy szíves segíts abban, hogy lefordítod a címet, másrészt pedig a világításra tessék odafigyelni. Nagyon fontos lenne, mert ugyanis nagyon jól fogalmazol. Tehát érdemes ezzel foglalkoznod, ezért adom vissza ismétlésre. Nem kell ezen túl sokat variálni, tehát maga a póz, az rendben van, talán én nem takarnám az államat ennyire el, az állam én vagyok, úgyhogy ez is hozzánk tartozik. Ismétlés. (hegyi)

Ha jól sejtem, akkor ez a kép a teljes kocka lehet ahhoz, amit már megkaptunk beküldésként. Oké, akkor mondjuk nevezzük úgy, hogy ez a kályha, innen indulunk el. Ennél azért szűkebb kell, a kutya mögött engem már nem érdekel az a kupleráj, ami ott történik azzal a műanyag edénnyel, meg a kerítéssel, úgyhogy oké, azt mondom, hogy induljunk el a kisollóval, balról vághatunk, majdnem a kutyánál, a kép fölső részénél vághatunk majdnem egy másfél ujjnyit, és a kutya mögött is vághatunk és akkor kapunk valamit, ami még mindig egy ilyen nagyon korrekt megoldás. Ugye én azt mondtam az előző elemzésnél, hogy vagy lenne még szűkebb, vagy lenne még bővebb ez az egész. Azért nem gondoltam ennyire kiterjeszteni ezt, mert most, hogyha ezt az egész kupacot nézem, akkor ez azért nem annyira izgalmas portré. Az előző az izgalmasabb volt. Tehát amikor azt mondom, hogy legyen meg a forma, akkor azért nem azt mondom, hogy a teljes kutyát kéne meghagyni. Az előző képhez képest elég lenne, hogy a fülébe nem vágtunk bele, meg hogy a fejforma mögötti testrésznél vágunk, tehát a nyaknál vágunk. És ha jól látom, akkor színben létre is jön ott egy határvonal, a fejnél, tehát jól lehet látni azt, hogy hol válik nyakká. Én ott meghoznám a vágást. Sokkal több nem kell ebből az előző képhez képest. Hogy hogy néz ki a feneke, meg hogy húzta maga alá a farkát – hát jó, fekszik egy kutya egy koszos betonon, annyira nem fog meg ez a kép, mert távolságtartó. Az előző kép őszintébb és jobb. Úgyhogy a kettő között van az igazság, tessék ehhez képest megnézni az előzőt és csak annyival kiegészíteni. Örülök neki, hogy megvan a kocka, tehát magyarán lehet belőle dolgozni. Tessék ezt a képkivágást rendezni. Ebben a tekintetben adom vissza, hogy legyen egy Szieszta 3. amit a saját érzéseidre bízva magad, kiegészítesz, de azt hadd tegyem hozzá, hogy ezt majd a jövőre nézvést az exponálás előtt kell végiggondolni és már eleve ezekre úgy rákészülni, hogy a megfigyelésünk alapján a képet ne kelljen szanaszét vagdosni. (hegyi)