Feladatmegoldás

Rita, ez most nem jött be. Ezek a gesztusok lehet, hogy a helyszínen rendben vannak, mert van hozzá egy sztori, de a sztorinak van egy eleje meg egy vége, ami nincs rajta a képen: hogy került oda ez a srác, miért áll ott az ernyővel, a lány mitől ilyen unott? Művi az egész, mert látszik, hogy egy beállított gesztus, ének az esőben, vagy nem tudom mit akarunk itt imitálni. Aztán utána zajlik tovább ez az este, visszajönnek ebből a pózból, kézen fogják egymást, és hazagyalogolnak. Zseniálisak a háttérben azok a kint felejtett kaspók, de azt nem vetted rendesen bele a képbe, pedig attól meg lett volna a húzása. Közben belevágtunk a lány lábába is, meg az esernyőbe is, szóval ez egy bulifotó. Ez annak a három embernek érdekes (neked, meg nekik kettejüknek), akik a kép készítésében részt vettek. Mi, akik nem vagyunk ebbe a buliba beavatva, nem tudunk ezzel mit kezdeni. Nekünk honnan induljon el ez a sztori? És mitől barátság? Nem látom, nem érzem, valahogy ez nekem nem jött össze. Ha fotografálsz, akkor annak valamiféle esztétikai értékének kéne lennie. (hegyi)

Az egészben az az izgalmas nekem, hogy olyan meseszerű. Olyan, mint amikor elindul egy történet, hogy apa hazament és a munka után mesél a fiának, aztán megelevenednek a szerszámok, amiről ő beszél, ilyesmi hatása van. Amivel nem nagyon értek egyet, az, hogy a kép bal alsó részében olyan szinten túl van világítva az egész, nyilván ettől jött létre a ritmus és az árnyjáték, de ezt akkor is érdemes lett volna egy takarással megoldani, hogy itt ne legyen ekkora a fény, vagy azt mondom, hogy utólagos tónusszerkesztéssel visszább kellett volna ezt valamennyire hozni. Most kiégeti a szemem, és azt figyelem ott, miközben az árnyékkal meg a valósággal és a kettő viszonyával kellene foglalkozzak. Azt csak kérdezem, hogy miért pont ide, erre a tetődeszkára lett ez a gyalu fölrakva? Lehet, hogy itt dolgoztál vele, és itt felejtetted, aztán itt láttad meg, el tudom ezt fogadni, bár ha ezt itt megfigyeltük, akkor nagy kár nem esett volna, ha ezt esetleg valami más környezetbe visszük, mert azon kívül, hogy ezen a deszkán nagyon sok a fény, hasonlóképpen zavaró számomra a másik ferde deszka, ami elindul ott bal oldalt. Ettől fura, suta lesz az egész. Kettő csillagot adok, mert a gesztus rendben van, és abszolút érthető a hajó is meg a csiga is, a kompozíció nem annyira erős. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hova tudnád ezt elhelyezni olyan helyre, ahol a környezetben ez jobban megél. (hegyi)
értékelés:

Dorina, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon erősek a gesztusok, amivel dolgozol, amiket eddig feltöltöttél ide hozzánk képeket, azok mind-mind nagyon határozott véleményről és határozott képi világról tesznek tanúbizonyságot. Ez a kép is ilyen. Talán a mélységélességgel úgy dolgoztam volna, hogy mindenütt egyformán éles legyen, tehát a nyaknál és a hajnál is, mert akkor lenne ez az egész izgalmas, hogy minden együtt lenne éles, hiszen hát maga a képkivágás az, ami miatt itt már nem a valós térbeli ábrázolás válik lényegessé, hanem a formák által létrehozott gesztus. Erős kép, jó irány, jó gesztus. És nagyon örülök neki, hogy ilyenekkel jelentkezel, annak kevésbé, hogy ennyire ritkán. Úgyhogy én kérlek, hogy aktivizáld magad, mert jó lenne, hogy ha tudnánk kommunikálni a munkákról és bele tudnánk fogni egy közös munkába azáltal, hogy küldöd a képeket, kapod a visszajelzéseket és az elemzéseket és azokra azután képekkel reflektálsz, jó? Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is. Hozzá szeretném tenni, hogy talán annyit érdemes lenne még végiggondolni, hogy biztos, hogy ugyanabban a fényben kell-e lennie a nyaknak, mint ahogy az arc van. Mert ha én most egy kicsit letakarom, amivel elképzelhetővé teszem magam számára azt, hogy milyen lenne az, hogy ha sötétebb lenne, akkor rögtön elkezd nagyon határozottan beszélni hozzám az arc. Attól, hogy most viszont nagyjából ugyanabban a tónusban vagyunk, folyamatosan billen lefelé a fejem, nézek lefelé és keresem, hogy hova folyik a haj és mi lehet ott még lejjebb. A tekinteted az, ami rabul ejtő és ami nagyon fontos, azzal együtt, hogy nagyon tetszik az, hogy nem egy véglegesre csiszolt sminkelést kapunk, hanem valami nagyon határozott skiccet. És ettől nekem az egész természetessé válik és van benne egy ilyen spanyolos hangulat. Úgyhogy izgalmas nagyon. Kérlek ne hanyagolj minket. (hegyi)
értékelés:    

Hát látom, hogy a móló és a víz több mindenkit megihlet. Itt most egy trükköt is kapunk azzal, hogy a fönt és a lent megfordul. Ez azért érdekes egyébként, mert nem valami túl szájbarágós módon történik, hanem hagy minket a kétségek között, hogy oké, megfordította, de tulajdonképpen, lehet, hogy mégsem biztos, hanem ott elszálltak a szélben ezek a falevelek. Szóval az egész olyan érdekes, lehetne ez akár a valóság is. És ez az ereje ennek az egésznek. A képaránnyal itt sem tudok mit kezdeni, megint azt mondom, hogy nem nagyon értem, hogy miért szeretitek ezt a fajta képarányt. Azt gondolom, hogy azokat a képarányokat, amik a klasszikus képarányok, nem véletlenül találják ki, sem a 4:3-at, sem a 16:9-et, fene tudja, hogy ez most melyikhez akar közelíteni, vagy melyik irányba mozdul el. Én a 4:3-as képaránynak vagyok a híve, vagy valami ahhoz közelihez. Nem tudom, hogy ez most hova tart. Valahogy nekem olyan idegen, ezt hozzá kell, hogy tegyem. És ezért nem tudom azt most jól megmondani, hogy ez a képkivágás így most helyén van, vagy sem. Ugyanis, ha ezt a képkivágást nézem, akkor azt gondolom, hogy a képnek a jobb oldala fölöslegesen sok. Akkor valahol én egy ujjnyit ott vágnék. És akkor már helyrebillen az egész. Miközben azt is gondolom, hogy javarészt az lenne a jó, hogy ha az került volna eldöntésre, hogy a fölső vagy az alsó rész az, ami fontosabb, és ahhoz még azt hozzácsapni nagyjából, amit itt most levágtunk. Ezért gondolom azt, hogy ez 2 csillag most. És persze fentiek nem jelentik, hogy ne lehetne extrém, a szabványtól eltérő arányokat használni, de azoknak képhatáron belül indokoltnak kell lenniük. (hegyi)
értékelés:

Ősz, csend, víz. Nem nagyon értelek, hogy ezt most miért az évszakokba kellett berakni, miközben a csend leckében tökéletesen megállta volna a helyét. Az évszakoknál én nem nagyon látom ezt megoldottnak. Mert ez lehet tél is, lehet kora tavasz is, mert ez nagyon sok minden lehet, nem kötelezően csak ősz. Ha a tömegelhelyezést nézem, megint az a kérdés, hogy miért nem tudsz nagyvonalú lenni a tér kezelésével. Nagyvonalú vagy oldalirányban, de fölfelé és lefelé nem. Ez a tömeg, amit ez a móló képvisel, igényelné pontosan azt, hogy körülötte kiússzon a tér. Abban most egy kicsit tanácstalan vagyok, hogy hogyan tudnám számodra egyértelművé tenni azt, hogy mik azok a kompozíciós és tömegelhelyezési szabályok, amik mentén ezeket egyértelműen át tudod érezni. Egyrészt ez a képforma, vagy ez a képarány nekem idegen. Tehát ebből egy másfél-kétujjnyi hiányzik, de egy ujjnyi minimum, alul vagy fölül. Másrészt, ha a képarányt, magát rendbe hoztuk, akkor azt már adni fogja, hogy hol helyezzük el magát ezt a mólót. Nincs ez nagyon rossz helyen, de nem megítélhető a képarány torzulása miatt. Szóval ez most nekem 2 csillag, Gábor. Mindazzal együtt, hogy szívem szerint azt mondanám, hogy ismételd meg. Jó lenne ezeket az ismétléseket megcsinálni, mert én azt hiszem – és ez nem csak rád igaz, Gábor, hanem a többiekre is – hogy a haladásnak néha – nem tudom máshogy mondani – a lustaság a gátja. Az a lustaság, hogy amikor azt mondja a Hegyi, hogy ismétlés, akkor fejben ismétlünk és nem a gyakorlatban. Holott a gyakorlati ismétlés az, ami elmélyíti a tudást. Nem én találtam ezt ki, nem az én okosságom. (hegyi)
értékelés:

Zolikám, jó ez a gondolat, de még mindig olyan odatett állapotban vagy, mintha valaki odarakott volna téged ehhez a fához, csak nem tudom mi közöd van hozzá, miközben tudom, hogy ebben a világban élsz. De akkor hol van ennek az érzelmi megközelítése? Próbáljunk a matekból átkapcsolni az érzelmekre, mert ez most ismét matek. Szeretném látni azt, hogy neked érzelmeid vannak, mert tudom, hogy vannak, nem is kicsik, de ezeket az érzelmeket meg kell tudni merni mutatni, és meg kell tudni élni. Nem könyökölünk neki a fának, miért kell támasztani a fejed? Ugye nem vagy ennyire nagyon fáradt. Ez a műlazaság itt van, miközben vagány ez a bőrkabát és a kitűrt ing is, de most itt nem a vagányságról van szó, hanem arról, hogy van egy ember, akinek nagyon sokat jelent a természet. Akkor hajrá, hadd lássam azt, hogy belefúrod a fejed az avarba, vagy, hogy simogatod a fát. Valami biztos, hogy történik veled érzelmileg ebben a helyzetben, nem csak ennyi. Ha ezeket csak belül éled meg, akkor hol van a kép, akkor hogyan mutatod ezt meg? Ismétlés. (hegyi)

Személyes dolgot fogok mondani, ami engem személyesen zavar ezekben a képekben, mégpedig ez a nagyon szélesvásznú megoldás. Tévét se szeretek így nézni, meg filmet se, mert valahogy olyan az egész, hogy attól, hogy oldalirányba ekkora információt kell befognom úgy, hogy közben fönt és lent ezt nem támogatja meg a tér maga, ettől kiszorítottságérzetem lesz a történetből, olyan technikaivá válik, miközben pont annak van itt lírája, amit a fönti és lenti tér ad. Most olyan nekem, mintha ettől a lírától akartál volna szabadulni, holott az egész kép tónusában, színvilágában, fényeiben egy érzelmes megközelítés. Gábor, én nagyon kedvelem az érzelmeidet, pontosan a visszafogottságukkal együtt, pontosan azzal a szemérmességgel, ahogy te ezeket megéled, de akkor ne legyél Ollókezű Edvárd, szóval én itt most nagyon hiányolom a kép befejezését fönt és lent. Ez lenne a döntés, hogy mi az, ami érdekel: a nagy ég, vagy a nagy víz, vagy esetleg mind a kettő? Hova húzod meg a határt? Most ez alól a feladat alól bújtál ki. Ettől még az IKEA-ban hasonlóakat lehet látni, tehát ott is vannak egészen furcsa képkivágások, és biztos van olyan lakberendező, aki örömmel venné ezt a képet, mert bizonyos szituációkat, például egy kanapé fölött, jól meg lehet oldani, de mégis azt mondom, hogy fotótechnikailag nekem ez most agyonvágódott. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert szívem szerint visszaadnám a képet ismétlésre, nyilvánvaló, hogy a szituáció már nem megismételhető. Nem tudom, hogy a képkockából van-e még, ha van, akkor kérlek, küldd be úgy, hogy meghozod azt a döntést, hogy mi az, ami ebben téged izgat. Ha nincs, akkor ez nem nagyon ismételhető most, a későbbiekre ezek érvényesek lehetnek, amiket elmondtam. Tehát, amennyiben ez nem megismételhető, ez egy egy csillagos kép most, miközben nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy három csillagos legyen. (hegyi)
értékelés: