Nagyon furcsa dolog, mert bár a függőlegeseket igyekeztél megtartani, és ez többé-kevésbé sikerült is, mindezzel együtt mégiscsak az egész dől, borul. Ez annak köszönhető, hogy kijjebb léptél a fényképezőgépeddel annál, mint amit a tömegelhelyezés igényelt volna. Elhiszem, hogy a sínek, a járda, meg a szegélykő nagyjából kiad egy ritmust, de mivelhogy a kép jobboldalán hiányzik egy nagy-nagy tömeg, ami a baloldalra odakerült, és ennek a nagy-nagy tömegnek is van egy perspektívája, érdemes lett volna végiggondolni azt, hogy ha csak egy nagyon kevéssel beljebb lépsz, igaz, hogy elveszíted ezt a centrális kompozíciót, de lehet, hogy megnyered a csatát a tömegelhelyezésben. Ez az egész nekem most ettől fura, ráadásul megint az történik, ami digitális képeknél sokszor előfordul, hogy Tolnától Baranyáig minden éles. Minek? Most csak kérdezek János: Nem tudtál kiválasztani valami témát, ami neked fontos ebben, és akkor arra tenni az élességet? Tényleg fontos, hogy el tudjam olvasni, hogy WC? Meg hogy 2? Meg hogy i? Meg még azt is, hogy 10:35? Meg még talán a távirati postásnak a táskáját is látom, meg hogy átgyalogol egy gyerek a síneken? Mindegyik fontos egyszerre? És még akkor kezdjek valamit ezzel a perspektíva játékkal is, meg ezzel a kompozícióval. Szóval én azt mondom most, hogy túl sokat akartál egy képkockára rátenni, és közben az érzelmi megközelítést totálisan elvesztettük. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Azt gondolom, hogy ez egy leckemegoldás. Azt is megmondom, hogy miért. Azért, mert én úgy érzem, hogy ez egy nagyon is jól felismert megfigyelés és témagyakorlat, mégpedig azért, mert nem csak, hogy tömegében jó az elhelyezése, hanem a szürrealitása is megvan ennek a háttérben lévő dombokkal. Ettől az egész valahogy kiemelkedik ebből a sztoriból. Csak kérdezem, hogy a felső régióból nem volna még egy kicsi? Mert oda nekem egy egy, másfél ujjnyi hiányzik, mert most nagyon szűk a felső réteg, tehát én ezt a nagyon fekvőre vágott dolgot nem tartom szerencsésnek. Egyébként mondom, a dolog az rendben van. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy erre megelőlegezem a 3 csillagot, reménykedve, hogy esetleg van olyan verzió, amiben a felső rész még tart tovább ezekkel a dűnékkel, buckákkal. Nagyon finomak a színek, és abszolút értem azt is, hogy mi a címnek a jelentése, úgyhogy én köszönöm, ez egy jó megoldás. A leckemegoldással egy kicsit még várok, de a 3 csillag abszolút jár ezért a képért. (hegyi)
értékelés:

Azért vagyok egy kicsit bajban a képpel, mert ez egy majdnem jó megoldás. Sőt, azt gondolom, hogy magára a leckére, a témakörre ez tökéletesen érthető, függetlenül attól, hogy a néző tudja, hogy saját magad két lábát tetted keresztbe, de mégis képes arra az ember, hogy elképzelje azt, hogy az akár valaki másnak a lába. A továbblépés majd az lesz, hogy ha nem a saját lábaddal csinálod ezt meg, hanem egy idegen lábat teszel keresztbe, valakit megkérsz. Érdemes lenne ezt a kontrasztot megmutatni egy férfi lábbal. Ami miatt viszont bajban vagyok - mert ezt a részét, amit eddig mondtam, még el tudom fogadni -, az a háttér. Elhiszem, hogy ez a te ágytakaród, de ezek a kis zizegések most engem eltérítenek ettől az ügytől. És van egy harmadik része, ami a világítás. Ennél valahogy karakteresebb fényeket kellene keresni, ne égjen ki, ne legyen szétkalapálva, de nézd meg most az alsó lábszárat – már azt, amelyik nincsen begipszelve -, hogy attól, hogy ennyire laposak a fények, a térbelisége sérül ennek a dolognak, és egy viszonylag két dimenziós ügy válik belőle. Erre érdemes odafigyelni. A leckemegoldással egyetértek, a kivitelezésen volna mit változtatni, úgyhogy én ezt most visszaadom ismétlésre úgy, hogy tessék ezt a képet megismételni, nem valahova máshova kórincálni. Keress egy pasilábat! (hegyi)

Kedves Gábor, ezt a képet én áttenném a csendéletbe. Tudom, hogy merész dolog, mert nehezen fogom tudni megideologizálni, hogy mitől működik ez, mint csendélet, hiszen, hát valami kis füveket látunk, és nem többet. Én meg azt gondolom, hogy nagyszerű jellemzése az egyszerűsítésnek ez a kép. Jó példa! Jó példa arra, amit egyébként a japánok nagyon-nagyon éreznek, amikor akár a kalligráfiával, vagy a tusrajzzal dolgoznak, hogy hogyan kell egy teret megtölteni. Azért azt hozzáteszem, hogy némi pontosítás nem árt, ha már ebbe az irányba mozdulunk el, és én azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmozdulni, tehát jó lenne, ha ez az egész tömegében egy kicsit feljebb csúszna. Most a kép felső határánál kimarad egy rész, ott az úgy nagyon lazán van kezelve. Egy ujjnyi levegőt hagytál, miközben ez az ujjnyi inkább alulra kellene, hogy a szárból egy kicsit többet kapjunk. Ha ezt el tudod fogadni, és a képkocka megvan még, és van benne anyag, akkor érdemes lenne ennyi módosítást megtenni, hogy a kép alsó régiójából adni még egy nagyon keveset a felső rész rovására. De függetlenül attól, hogy ez sikerül-e, megelőlegezem a 3 csillagot a csendélet leckében. A leckemegoldással azért várnék még, mert szeretném látni azt, hogy hogyan működsz te a csendélet témakörében, ugyanakkor, ha ezt a minőséget tudod hozni, akkor azt hiszem, hogy nem lesz ezzel probléma. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

A tömegelhelyezés rendben van, a formákkal sincs baj, és a képhatár is érthető és érzékelhető mindazzal együtt, hogy egy nagyon hajszálnyit a horizontunk dől. De azt szeretném megkérdezni megint, mint a kettővel ezelőtti képednél is, hogy elég egyedinek gondolod-e ezt a képet, mint szituációt? Kiderül-e, hogy kik a szereplők, mit csinálnak a parton, miért mennek ők itt most, mi az a táska, és miért van a férfinek a vállán még a gyereken kívül? Mert most egy csomó olyan képelem van, főképp azáltal, hogy háttal vannak nekünk, ami kérdéseket vet fel. Elfogadom, hogy nem csak a szemből fényképezett képek az érvényesek, sőt, nagyon izgalmas lehet az egy történet szempontjából, hogy gyalogolunk bele a végtelenbe, de akkor történjen meg ez! Ahhoz a környezet, az időjárás és a fényképezés időpontja jelen pillanatban szerintem nem alkalmas, hogy ezt a fajta kicsit melankolikus, drámai szituációt hordozza, hogy a nagy semmibe gyalogol be apa a gyerekkel. Pedig ennek esetleg lehetne húzása. Szóval ezt most ugyanoda sorolom, mint az előző képeket, hogy gondolkodjuk el azon egy kicsit, hogy azon kívül, hogy bekerül egy családi albumba, mivel tudjuk egyedivé tenni a képet. Abban szeretnék neked segíteni, hogy ezen a lépcsőfokon fel tudj lépni, mert utána kinyílik majd a világ. Ezt a kérdést sose téveszd szem elől, hogy keresd az egyediséget, gyere ki a komfortzónából! (hegyi)