Szakkör | Page 291 | Látszótér

Tükörben

Félig-meddig benne vagyok.

Éva, én ezt visszaadom ismétlésre, mert ez így elég sok sebből vérzik technikailag. Ugye, arról beszéltünk már, hogy mindig a legvilágosabb rész az, ami a figyelmet elviszi. Még ha csak a tükrön belül nézem, ott is van egy ragszalag, a két karika, ami a fenti résznél világos, sőt, még ami mögötted van, az az ajtórész, vagy falrész, még az is világosabb, mint te, tehát mindent megtettél annak érdekében, hogy belőled egy büdös szót ne lehessen látni. Úgyhogy ez így képileg nem megoldás. Maga az, amit észrevettél az szép, ebben elég sok mindennel lehetne dolgozni, akár aktban, akár torzóban, tehát sok irányt el lehetne indítani, de nem így. Érdemes lett volna várni egy kicsit, hogy más fényviszonyok között hátha mutat valamit a dolog, de így most olyan ez a lekucorodás, mintha magadnak csinálnál egy képi jegyzetet, hogy oké, ne felejtsem el, hogy legközelebb, ha jövök a modellel, akkor hogyan akarom ezt megcsinálni. Erre tökéletes, de mint leckemegoldás nem áll meg a lábán. Tessék a világításra is elkezdeni odafigyelni. Van ehhez érzéked, csak kicsit kapkodsz. (hegyi)

Utoljára együtt

A cím nem biztos, hogy bárkinek is mond bármit, mivel a kép egyszerűsége ellenére sokféle érzést, hangulatot ébreszthet az emberben. Ezért mehetne másik leckébe is akár, de ha elfogadjátok, elhiszitek nekem, hogy tetőtől talpig rajta vagyok ezen a kockán, akkor ez egy egészalakos önportré.

Jó ez a líra, jól áll neked. Van egy karaktered ahhoz, hogy tudj ezzel mit kezdeni, szépek a formák, szépek a színek is. Nyilvánvaló, hogy ez a kiégettség nem fog tökéletesen átjönni, ez a digitálisnak a nyomora, úgyhogy ezzel sok mindent nem lehet kezdeni. Annyit szoktak ilyenkor segítségül hívni, hogy nem futtatják ki teljesen fehérre az egészet, hanem egy-két fényértékkel visszább veszik, és a hatás akkor is érvényesül, de kevésbé lesz meszes az egész. Talán ezt, ha tanácsként elfogadod. Az egész megvan, mint 3. lecke is, úgyhogy rendben van. Mondjuk azt, hogy kivel vagy utoljára együtt, azt nem tudom, biztosan elbújt a fűbe. De a sztori érthető. Köszi! (hegyi)
értékelés:

A Világ Minden Gyermekkel Újra Kezdődik

Örülök annak, hogy Camilla újból elkezdte ezt a leckesort, és még azt is mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit látunk. Tegyük hozzá azt, hogy nem vagyok 100%-ig meggyőzve arról, hogy ez a B kosaras melltartó ebben a formában esztétikailag hozzájárul ehhez a történethez, de maga a kapucnis ruha jól kontúroz, és ráadásul segít abban is, hogy a személy kiléte homályban maradjon, és ezt a gondolatot abszolút jónak tartom. Amivel nagyon nem értek egyet, és ezért körömszakadtáig harcolni fogok, az a képbe történő beleírás. Nyomtasd ki a képet, csinálj belőle egy printet, áldozz rá, és utána a kezeddel írj bele, scanneld vissza, és utána el tudom fogadni, de azt, hogy keresel valami béna betűtípust, ami imitálja a kézírást, és ezt így nekem megpróbálod eladni, mint esztétikai megoldást, ne haragudj, de ebben a formában nem elfogadható. És azt is tegyük hozzá, hogy elhiszem, hogy nincs a számítógépeden ékezet, de akkor ezt ki kell javítani, és ez megint egy ilyen hiba dolog, hogy próbáljunk meg helyesen írni, mert az meg ciki, hogy ha ok nélkül súlyos helyesírási hibákkal kerül a képre valami. A firkát én letörölném onnan, mert önmagában a kép meg tudna állni. Felül és alul egy kicsit szűk, de ettől függetlenül a rajzossága rendben van. Maga a képi megoldásra megvolna a 3 csillag, ez a felirat lerontja. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy az a tárgyi környezet, amiben ez a mese most elindul ezzel a hangyával, meg a tücsökkel (vagy nem tudom, mi ez a másik állat), ebben a formában nem elég meseszerű. Tehát, lehet, hogy ez a valóságban így zajlott le a konyhakövön, ugyanakkor ez a konyhakő ebben a nagyításban elviszi a figyelmet arról a harcról, meséről, ami történik, hogy a szorgos hangya győzött ebben a küzdelemben. Jók lennének a gesztusok, sőt, még a megvilágítás is abszolút érthető. De azt gondolom, hogy érdemes ezzel úgy is foglalkozni, hogy megteremtesz köré egy mesét. Akár azzal, hogy átteszed egy másik papírlapra, és megvárod, amíg odamegy a hangya sógor, és elkezd kunsztokat mutatni, mert hát az élelem fontos neki, vagy akár erre, mint egy gyerekrajz, lehetne rá rajzolni is. Nem akarom neked megadni most a teljes tárházat, hogy mit lehetne ebből kihozni, de most ebben a miliőben nekem kevésbé élvezhető ez. Azt is tegyük hozzá, hogy mindezzel együtt egy kicsit szűkre is van vágva. Ha el tudom fogadni azt, hogy ez egy baleset, mert jött a kereszteződésben kis motorkerékpárral a sáska, és nekiment a hangyának, akkor is felismerhetőbbé kell ezt valahogy tenni. A trükk, a mese fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. (hegyi)
értékelés:

Repülő

A Bécs melletti Seegrotte tavasbarlangban a második világháború idején repülőgépgyárat létesítettek. Itt készült a világ első sugárhajtású repülőgépe.

Az illúzió majdnem sikerült, szóval egészen közel vagyunk ahhoz, hogy átélhessük azt az élményt, hogy valami vízfelszín felett, vagy másmilyen helyzetben egy repülőgépet lássunk. Az a baj, hogy ha ebben a formában látunk egy repülőt, akkor nagyon valószínű, hogy hamarosan bele fog csapódni a földbe. Azt gondolom, hogy amikor egy ilyen tárgyat fotózunk, és azt az illúziót akarjuk előhozni, azt az élményt, hogy becsapjuk a nézőt azzal, hogy na, most akkor gondolkodjon, hogy ez most valóság, vagy nem, akkor nem elég azt megnézni, hogy milyen világítási viszonyok között ezt hogyan lehet megoldani, mert az jól sikerült, hanem a mozgás iránya is fontos. Tehát, hogy lentről fel, vagy fentről le, vagy jobbról balra, vagy balról jobbra. Ezen kellene majd javítani. Ez így most 2 csillag, mindazzal együtt, hogy az ötlet jó. (hegyi)
értékelés:

Megoldás

Szűklátókörűség ellen!

Hát, ez egy erős üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy picit szűkek vagyunk. A szem alatti résznél és a körömnél, vagyis a kép baloldalán és az alján kellene még nekem. Nagyon szép a szemöldök, az jól zárja mind fent, mind oldalt. Kicsit nekem túl van világítva a kép jobb oldala, abból akár utómunkával egy leheletnyit visszább lehetne venni, mert ott majdnem fehérre futunk ki. A szem alatt hiányzik nekem még, mert ott az a festéknyom nem ártana, ha meglenne, és a körmöt pedig azért mondom, mert pontosan az lenne az izgalmas, hogy az a vörös hogy tud dolgozni ezen a képen. Nem tudom, hogy ebből van-e még, vagy ez ennyire szűkre lett eleve komponálva, mert ha van még belőle, és ez utólag került vágásra, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit tágabban megnézni. Ettől függetlenül, amit mondok, az a jövőre nézvést igaz. Nagyon érzékletes a kép, azt azért nem mondom, hogy örömmel nézem, abban a tekintetben, hogy én is azok közé tartozom, akik valószínűleg nagyon nehezen tudnának a saját szemükbe nyúlkálni, de a gesztus teljesen rendben van, sőt, nagyon erős 1. lecke. Figyeljünk oda a kompozícióra! (hegyi)
értékelés:

Fúzió

Deszkás

Egy szóval: szűk. Attól, hogy ennyire levágtad a környezetet, ettől az egész mozgásnak az irányultsága nem világos. Honnan haladunk merre? Erre azért érdemes odafigyelni egy ilyen ötletnél. Másrészt pedig maga a szituáció rendben van, csak nem nagyon tudom, hogy ebből a nézőpontból volt-e ez a legjobban lefotózható. Most halad valamerre, de becsapós a dolog, mert olyan, mintha azt érezném, hogy ő, ahogy most leérkezik a földre, már neki is fog menni annak a falnak, miközben valószínű, hogy azért volt itt távolság elég. (hegyi)
értékelés:

Magzatjaim

Sőt, én még azt mondanám, hogy akár a köldök leckébe is bekerülhetett volna ám ez. A család leckébe nekem nem teljesen működik, pontosan azért nem, mert a család nem csak a gyerekekből áll. Úgyhogy ezen pontosítsunk, és én áttenném ezt a köldök leckébe, mert ha áttesszük, akkor ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Tökéletesen érthető üzenettel, abszolút jó ritmussal. Talán oldalirányban lehetnénk egy kicsit bővebbek, tágabbak, túl szűkre van az oldala vágva, de egyébként a kép rendben van. A 3 csillag megvan a köldök leckére, legközelebb pedig figyeljünk arra, hogy a család leckébe nem csak az utódok tartoznak bele. (hegyi)
értékelés:

I I

Ikrek-tornyok, színtelen-minden, szabályok-falak, ablakok-felhők, víz.

Arra kérnélek János, hogy legközelebb adj normális címet a képnek, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. Értem a párhuzamot, hogy átmentünk verbál fotóba, de valami azért csak eszedbe jut erről a képről. Ha neked nem, akkor a nézőnek mi jusson eszébe? Az, hogy lát két gyárkéményt? Szóval ennél azért ez a kép talán több. Szép korrekt képet kapunk, megint azt mondom, hogy minden éles, szépen vonulnak a felhők, kicsit fáradtak a színei, de még ez is belefér ebbe a környezetbe, úgyhogy egyébként ez szép. Kicsit jellegtelennek érzem magát a helyszínt, a két torony nem biztos, hogy elviszi ezt az egészet a vállán. (hegyi)
értékelés:

Miriam

Örülök annak, hogy Camilla újból itt van köztünk, és remélem, hogy mostantól sűrűbben kapunk tőle képeket. Amit látok, az a világítás gyakorlásában egy fontos állomás. A gesztus viszont, amit látok, az nekem inkább egy próbababához hasonló. Úgy van valahogy megfagyva ez az egész, hogy van benne valami groteszk. Lehet, hogy ez abból is adódik, hogy kaptunk egy fekvő formátumot, miközben a kép alsó régióiból nekem még legalább 2-3 ujjnyi hiányzik, hogy stabilnak érezzem a kompozíciót. Szépen csillognak a szemek, nagyon szép az, ahogy a vakuknak, vagy a lámpáknak a fénye belecsillan, élettel telik meg a szem, ugyanakkor a szájnál ugyanez a csillogás már nem biztos, hogy előnyös. Nyilvánvaló, hogy ez annak is a függvénye, hogy mi az, amit meg akarunk mutatni. Most viszont mondanék valamit, ami egy portrénál nagyon fontos kérdés. Senki sem tökéletes. Nagyon ritka az a modell, akinek nincsenek az átlagostól eltérő testrészei, vagy gesztusai, formái. Ennek a hölgynek, ha kegyes akarok lenni, akkor nem fotózom oldalvilágításból az orrát, ugyanis most olyan nagyon ráerősítettél az orrára, hogy az a különlegesség, ami az orrát jellemzi, az most nagyon-nagyon erősen van jelen. Tessék megnézni, hogy a nagy feketeséggel az oldalánál mennyire hangsúlyossá vált az orr. Ha valakinek úgymond nagy orra van, akkor azt nem fotózzuk surlófénnyel oldalról. Fotózzuk inkább szembefényben, az csökkent az orr méretén, nagy orrú embernél nem használunk félprofilba fordulást, szemből fényképezzük, pontosan azért, hogy optikailag segítsük, gyengítsünk és ne ráerősítsünk valamire. Azt mondom Camilla, hogy én ezt visszaadnám ismétlésre. Dolgozzatok, mert nagyon érdekes arcú lányról van szó, de legyél figyelemmel arra, hogy hogyan világítod őt be. (hegyi)

Üldözött

A leckebesorolással megint nem tudok mit kezdeni, még azt mondom, hogy ha a természetfotóba küldjük, akkor lehet, hogy ez egy más megközelítés. Jó a pillanat megragadása, ezt jól csináltad. Megint az a bajom, hogy szűkek vagyunk. Hogy ezt még pontosabban megfogalmazzam: vagy még közelebb kell menni, és akár egy nagyobb telével ténylegesen csak annyit mutatni, ami a harcnak a lényege, és a környezetet maximálisan lehagyni, vagy nem árt, hogy ha ebből a fodrozódásból, hullámokból is valamennyit még kapunk. Most a kettő között vagyunk, és nekem ez így egy kicsit billeg. Ettől függetlenül a dolog rendben van. Megkapja a 3 csillagot, azzal együtt, hogy a leckebesorolással nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Menekülés

Az utómunkához lenne némi javaslatom. Ha egy picit emelsz a kontraszton, akkor azok a csapásnyomok, amik a vízben vannak, azok hatásosabbak és erősebbek lesznek. Igaz, hogy valamennyit veszítünk a madarakból, a részleteikből, de nem is vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ezekre a részletekre olyan nagyon szükség van most. Több madarat látunk akcióban, tehát itt az akció a fontosabb. Jó a ritmus, és jó az ötlet, viszont arról nem vagyok meggyőzve, hogy ez miért pont a mozgás leckébe készült. Persze, mozognak, de azért ennél egy kicsit próbáljunk meg elvontabbnak lenni. A kép ebben a formában nekem 2 csillagos, legfőképp azért, mert érdemes lett volna egy picit többet befogni abból, ami vízen, a vízzel történik. Nem egy könnyű dolog egy ilyen fotót elkészíteni, hogy pont akkor exponáljak, amikor valami akció történik, de a kép végeredménye szempontjából, hogy mekkora a befektetett munka, az nem oszt, és nem szoroz. (hegyi)
értékelés:

Fekszem a földön

"Fekszem a földön, a bogarak csípnek
Engem ma már senki sem hív meg
A falhoz vágott üveget nézem
Innék még, ha lenne pénzem"

Bocsi már régen töltöttem fel képet, de valahogy ez az önképes dolog nem akart(akar) működni, és addig nem akartam mást felrakni amíg ez nincs meg.

Nagyon örülök annak, hogy Laci újra itt van köztünk! Volt egy kis szünet, ahogy érzem, de remélem, hogy most már folyamatosan tudunk dolgozni. Azért mondom ezt, mert ahhoz, hogy haladni tudjunk, szerintem szükség van arra, hogy rendszeresen találkozhassunk egymás munkáival, és arra reakciókat adhassunk. A képet egy picit megúszósnak érzem így a 3. leckére. Abszolút elfogadom egyébként mint gondolat, mert miért is ne lehetne egy félig fekvő kép ez a leckemegoldás. Ami nekem ebben most a figyelmet leginkább elviszi, az a cipővel összetorlaszolt avar, meg a fű-fa-bokor a cipő talpánál, mert nekem ez az egészből valahogy kilóg. Nem lenne ezzel baj, ha több ilyen lenne a képen, és jobban össze lenne kaszabolva ezzel az egész, de ebben a mennyiségben inkább zavaró. Azt gondoljuk majd végig a későbbiekben, és ezt mondanám Lacinak, hogy a testkódok mit üzennek. Mit üzen a karba tett kéz, az egymáson átvetett láb? Milyen érzetet kelt? A karba tett kéznek elutasító, zárkózó, bezárkózott, védekező pozíciója van. Azon kívül nyilvánvaló, ha nagyon hideg van, és fázunk, akkor így is próbáljuk a hőt tárolni. Ennél a képnél kicsit kettős érzésem van, mert ha nagyon fázok, akkor nem biztos, hogy rövidnadrágban leszek, de a lényeg az, hogy van üzenetértéke annak, hogy hova tettük a kezünket. Ezen is érdemes majd a későbbiekben elgondolkodni. Azt kérem Lacitól - miközben ez a lecke megvan -, hogy ne hagyjuk abba ezt az első három leckét. Fontos lenne még ezekkel dolgozni. (hegyi)
értékelés: