Ennek a képnek nagyon örülök, mert miközben keressük a kiutakat a természetfotóban, vagy a sportban, vagy bármiben, aközben most kaptunk egy egészen új megközelítést, egy egészen más ritmust. Látod, Alexandra, én erre vártam! Hogy kezdj el egy kicsit magaddal dolgozni, és ráadásul egy nagyon erős üzenetet hoztál ide. Megint azt mondom, hogy ha van képszerkesztőd, akkor érdemes azért egy kicsit a tömegelhelyezéssel dolgozni. Most nagyon középre van ez a fej téve, tehát fent, vagy lent - ez teljesen szabadon választott -, lehetne ebből még vágni. Ugyanakkor az egésznek a gesztusa nagyon határozott, és nagyon jó. Nem csak azért, mert ebben az ördögi vörösben van tartva, hanem azért, mert erre a ritmusra jól harmonizál az arcjáték, a smink, azok a belső érzelmi üzenetek, amiket közvetítesz. Úgyhogy ez abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Az egy másik kérdés, hogy ha már az egyik oldalon megjelenik egy kicsit a ruha, akkor azt lehet, hogy a másik oldalon is érdemes lenne határozottabban bemutatni, és akkor értelmessé válik az, hogy miért van ott a vállad - de ez egy világítási játék, gyakorolható. Nagyon kérlek, fontold meg, hogy lehet, hogy érdemes lenne ezzel az iránnyal többet és behatóbban foglalkozni. Az első három lecke fontos! (hegyi)
értékelés:    

Hálátlan feladatot kaptam, mert most nagyon sok minden van egyszerre jelen ebben a munkában. Egyrészt van egy tiszteletadás, ami abszolút érthető és tökéletesen rendben van, másrészt van egy figyelem felkeltés, és egy labdadobás a Feri részéről a többieknek, hogy mit kezdenek ezzel az egésszel, hogyan értelmezik, és beszállnak-e egy játékba. Harmadrészt van maga a konkrét kép, mindezektől elvonatkoztatva. A konkrét képpel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy két problémám van. Egyrészt az előtere nagyon szűk, másrészt ez a váza elviszi a figyelmemet a többiről, nagyon erős, nagyon konkrét az a barna rajta. Nyilvánvaló, hogy az ember azzal dolgozik, amit a környezetében megtalál, tehát, hogyha ilyen barnát találtam, akkor ez van, de azért azt hadd tegyem hozzá azt, amit már többször ajánlottam, hogy akár egy selyempapírral, akár egy krepp papírral ezeket a tárgyakat ideiglenesen meg lehet bolondítani, és akkor lehet, hogy jobban használhatóvá válnak. Érdemes lenne ezzel egy kísérletet tenned. Ami a kép többi részét illeti, egyetértek, nincsen vele bajom, kicsit szűk az alja, és ez a váza. Ami miatt viszont nagyon fontosnak tartom ezt az egészet, az maga a gondolatisága, hogy mi van akkor, ha valakinek a munkáját megfigyelem, és annak a hatására, akár még ha megtanulom teljesen lemásolni, akkor is létrehozok-e valamit, vagy pedig a másolás önmagában egy elítélendő dolog. Én azt gondolom, hogy ha ez tudatos, és azért csinálom, hogy megismerjek általa valakit, vagy valamit, akkor ez oktatási szempontból a legfontosabb gesztusok közé tartozik. Sok-sok olyan helyzetet tapasztaltam már, hogy valaki elkezd a fényképezéssel, vagy akár más önkifejezési formával foglalkozni, és egyből 10-est akar dobni, és egyből egyéniséget keres magában, a kifejezésében, a megszólalásában. Azt gondolom, hogy nagyon ritka, és nagyon keveseknek adatik meg, hogy már az első szárnypróbálgatások is annyira egyediek, és annyira beazonosíthatóan személyhez köthetőek legyenek, hogy ez esetleg felülírja a tapasztalatot és a szakmai ismeretek hiányát. A másik dolog, amit fontosnak tartok, az az, hogy ez az egész arra jó, hogy mielőtt az ember elkezdi saját magát kitalálni, begyakorolhasson, elsajátíthasson rutinokat, és itt megint azt mondom, hogy nincs azzal probléma, hogy ha az ember tudatosan másol. A másolással egyetlen helyzetben van gond, amikor azt eredetinek próbálja eladni. Itt erről nincsen szó. Azt gondolom, hogy semmi szégyellnivaló nincs azon, hogy valaki elkezdi ezt az egészet ebben a tekintetben komolyan venni. Sőt, még egy dolgot hadd tegyek hozzá: van egy Balla Demeterünk a körünkben, aki a három Kossuth-díjas fotográfusból az egyik, és nem minden fotósuli mondhatja el magáról, hogy a körében egy ilyen személyiség van. Márpedig, ha van, akkor már tényleg kézenfekvő dolog, hogy kezdjünk el foglalkozni azzal is, hogy ő mit csinál. Úgyhogy megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is, sőt, vegyük úgy, hogy a Feri kezdeményezésének van egy Látszóteres bázisa is, és én ezt tökéletesen elfogadhatónak, és üdvözítőnek tartom. Szóval, ez egy felhívás keringőre, és én teljes mellszélességgel a Feri mögé állok ebben a projektben. (hegyi) értékelés:    

Mariann, ritkán szólsz, és ez baj, mert ennél lényegesen nagyobb jelenléted volt régen, és ezt várom tőled vissza, mert fontos kérdésekkel dolgozol, és fontos gondolatokat vetsz fel. Ez egy jó és kedves megoldás ezzel a tükörországgal. Van ebben egy nagyon jó kis játékosság, és a rezonancia is érthető, úgyhogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Légy szíves folytasd az itteni munkát! (hegyi)
értékelés:    

Feri, ez egy nagyon jó kis könnyed, játékos kép, és örülök annak, hogy egy ilyet is mutatsz. Azzal nem biztos, hogy 100%-ig egyet tudok érteni, hogy ez az egész így körbe van vágva, mert nekem ez most fent és lent nagyon szűk, se levegőt nem kap eleget, se az alsó régiókból nem kap eleget. Nyilvánvaló, hogy indokolja valami, az előtérben ott feküdt egy kutya, vagy valami graffiti volt felfestve erre a betonra, nem tudom, biztosan van oka, hogy miért lett ez így megvágva. Így most olyan, mintha kifilézted volna ezt a képet. Ott van rajta minden kilóra, ami fontos képalkotó elem, csak a terét vetted el. Ezért Feri, ez így 1 csillag, azzal, hogy közben, ha ez megvolna, tehát, hogy ha a tömegeket is elhelyezed, és a teret jól használod, akkor ez egy tökéletes leckemegoldás, és egy tökéletes fotográfia lenne. Én ebben érzek problémát most. (hegyi)
értékelés:

A kérdés az, hogy ez kinek ünnep? A sofőrnek, a nőnek, vagy neked - és mitől? A meseautót értem, és az egy jó megközelítés, bár ha a helyzet kedvezőbb, akkor esetleg párhuzamosan haladva vele, egy hosszabb expozíciós időt választva nem lenne ennyire megfagyott ez az egész, mintha ők ott csak állnának, és nem történne semmi, márpedig a meseautónak az a lényege, hogy az ember azért suhanjon vele. Ami nekem ebben a képben kérdéses, az az, hogy azon túl, hogy látunk rajta egy nagyon érdekes autót – már, hát ez a mostani világban érdekes, mert egyre kevesebb ilyen öreg kocsit láthatunk, és ráadásul ez nem csak felújítva van, hanem funkciójában is vissza van helyezve, sofőrrel, és gondolom, városnézési opció -, de ezen kívül mi az, amit még el tudunk mondani, vagy mutatni? Felteheted a kérdést, hogy kell-e? Én azt mondom, hogy igen, mert mondjuk azon a délutánon, amikor ez az autó körbejárt a városban, és annak nevezetesebb pontjait megmutatta ennek a turista hölgynek, abban az időintervallumban gondolom, készült erről az autóról legalább 26 felvétel. És a tiédnek kell a legjobbnak lennie, és ezt csakis egyetlen helyzetben tudod megtenni, ha egyrészt gyorsan reagálsz, mert a kedvedért nem fognak megállni pózolni, másrészt, ha ezt az egészet végiggondolod, hogy mi az, ami miatt neked fontos, mert az fogja a nézőt is bevonzani a képbe. Ha csak az a fontos, hogy jé, láttam egy ilyen régi autót, akkor arra meg azt mondom, hogy azt egy old timer show –n is meg lehet csinálni, és ott még optimálisabb körülményeket is találsz. Mindenféleképpen ott érzem a továbblépési és kitörési lehetőséget, hogy ha magával az utcával, mint tereppel kezd el az ember foglalkozni, és gondolkozni, akkor ott az első és legfontosabb kérdés nem a technika, hanem az, hogy mi a közöm nekem ehhez, mit akarok én ettől? Miért csinálom? Ez fontos! Sose felejtsd szem elől ezt a kérdést, hogy miért? Az ünnepet nem nagyon értem. A kompozíció egy jó statikus kompozíció, érdekes, ahogy ez a ferde vonal, mint oszlop, vagy mint híd elem kicsit bolondít ezen, erre megadnék 1 csillagot, mindazzal együtt, hogy az ünnephez való kötődését a kép maga nem magyarázza. Ez bekerülhetett volna több másik leckébe is. (hegyi)
értékelés: