Úgy szólt a történet, hogy elkészült az előző kép, és megmutattuk Demeternek, akiben pillanatok alatt felébredt a fotós, és anélkül, hogy mondtuk volna, vagy kérés hangzott volna el, hogy Demeter, segíts, már rögtön mondta, hogy innen mit vágjunk, onnan mit vágjunk, és mi történjen ezzel a képpel. Ha a figyelmes szemlélő megnézni, nem csak annyi történt, hogy a vágás változott, hanem némi retust kapott a szem, tehát onnan a zavaró dolgok eltűntek, ugyanez igaz a homlokra is, és kapott valamennyi javítást kontrasztban, tónusban a füst is. Ezen kívül a képnek a bal oldala, nekünk a bal arcfél, tehát a szereplő arcának a jobb fele tónusban kicsit visszább lett tartva. A lényeg az, hogy ez a kép az, ami utómunkával, képkivágással, és mindennel együtt azt a dinamikát hordozza, ami ebben a gesztusban benne van. Az előző képnél lazább ez az egész, kilágyul ez a történet, ugyan egy korrekt portré, de kevésbé bátor. Ez a kép portré szempontjából is egy lényegesen hatásosabb kép, mert a környezetet levágtuk, és ettől kapott egy feszes rendszert, és így már nem másról szól, csak a szereplőről. Erre tudnám megadni a 3 csillagot, és a leckemegoldást is Lacinak. Azt pedig hozzátenném még, hogy nagyon várnám a munkákat Lacitól itt, a Látszótéren. Köszönet Demeternek a tanácsokért. (hegyi)
értékelés:    

A gondolat maga abszolút érthető, és jó, és egyet is tudok vele érteni. A megfogalmazás viszont pontatlan. Nyilvánvalóan ez abból adódik, hogy ezek az instagramos, mobiltelefonos fotók valahol a gyárban készült szoftverekkel működnek, és az úgy élesít mindent, ahogy ő akar, viszonylag egy kaptafára, és ezt az ember megpróbálja valahogy elfogadni. Azt mondanám a Vikinek, hogy te már azon túl vagy, hogy átadd az irányítást a technikának. Abban visszalépésnek érzem ezt a képet, hogy lényegesen jobb minőségű képeket kaptunk már tőled, ahol nem engedted ki a kezedből az irányítást. És most nem csak az élességre gondolok, hanem arra, hogy ez a telefon a maga objektívével létrehoz egy atmoszférát, ettől egy kicsit dőlnek a vonalak, egy kicsit kidől ez az üvegfal, azaz kap az egész egy hatást, de ez a hatás nem Bach Viki hatása, hanem Bach Viki elfogadja azt, amit készen kap a telefontól, vagyis a technika használatánál megengedted, hogy a főnök ne te legyél. Ez pont azt a hangulatot gyengíti, ami a folyosón felejtett esernyő. A másik meglátásom az, hogy oké, van egy geg, de nem tudom, hogy mennyire volt cél, hogy ez a forma beleolvadjon az oszlop aljába. Szóval, lehet, hogy nem tökéletesen jó helyen van az az ernyő. A viszonyrendszer, a formai rendszer kialakításánál szerintem fontos, hogy ezek a formák tisztán érthetőek maradjanak. Úgyhogy ezt most én egy 1 csillagos leckének gondolom, mert amit megláttál, az érvényes és jó alap. Azt szeretném mondani Vikinek, hogy ne hagyja magát eltéríteni a saját útjáról, bár tudom, hogy nagyon kényelmes ez a telefonos ügy, és nagyon instant, de ez mára már ha nem kap egy nagyon erős kontrollt az alkotótól, akkor egy geg marad csupán. Figyelj arra, hogy ez a te utadon már nem előrelépés, ezen te már túl vagy. (hegyi)
értékelés:

Folytatása az előzőnek, pontosabban egy másik értelmezése. Az a jó ebben az egészben, hogy nem egy véletlen címadásról van szó, vagy valami mondvacsinált ügyről, mert gesztusában abszolút arról az irányról beszélünk, mint amiket az ikonok hordoznak. Egyfajta elemeltség, egyfajta transzcendencia, miközben ez egy háztartási helyzetben jön elő. Ez az egész attól izgalmas, hogy megengedő abban, hogy ezek a csodák hogy történnek meg, és hogy nem muszáj a hétköznapi áhítathoz nagyon elvonult, vagy nagyon befelé forduló helyzeteket teremteni. Vallomás, önvallomás, megfigyelés jellegű ez az egész, és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó irány. Mint ahogy ezt már máskor is mondtam, arra sarkallnám Évát, hogy dolgozzon, csinálja, csinálja! Legyen magához kicsit szigorú, mert a kezdeteknél a tartalom mellé nagyon fontos a mennyiség is, hogy sokat dolgozzunk, mert ez fogja meghozni azt az eredményt, hogy a találati arányunk egyre nagyobb legyen. Ez is egy jó irány. Vannak azért formailag olyan dolgok a háttérben, amikkel nem 100%-ig értek egyet, ott a kisujj mellett egy másik testrész is kezd bekandikálni, szóval ezekre majd érdemes a későbbiekben odafigyelni, de én ezt most még elfogadom 3 csillagos leckének. (hegyi)
értékelés:    

A leirat abszolút találó, és egyetértek abban, hogy igen, jó lenne az első három leckét megcsinálni, még akkor is, ha Csaba már egy régi motoros itt a Látszótéren még az estiskolás időkből, de lássuk be, hogy 5-6 éves történetekről beszélünk, tehát nem ártana ezeket felfrissíteni. Ami ezt a képet illeti, ez egy jó kompozíciós játék, de nem teljesen kiegyenlített a világítási viszonyrendszer. Ha megnézed a jobb alsó sarkot és a bal felsőt, nagyon nagy a különbség, ezért érdemes lenne valamilyen szinten ezt kompenzálni. Úgy tűnik, hogy ez egy derítéssel megoldható lenne, de ez csak egy dolog, és utómunkában ez korrigálható. Ami a másik meglátásom, az a méret. Érdemes lenne ezt a méretet újragondolni, mert 700 pixelesek vagyunk, és ezt érdemes kihasználni. Még egy dolog: kompozícióban bátortalannak érzem egy kicsit ezt a nyújtófát, mert valahogy bekerült a képbe, de nem vagyunk benne biztosak, hogy toljuk-e beljebb, vagy ne, na jó, akkor egy darabig betoltuk, és így akkor ez hátha elég. Azt gondolom, hogy lényegesen közelebb kerülhetne ezekhez a fakanalakhoz, és ezzel létrejöhetne tömegben egy ellenpont. Ugyanis vegyük úgy, hogy nagyjából kilóra mérjük azt, hogy mi történik ezekkel a világos formákkal, és mi történik a sötét formával, és ennek a sötétnek a szerepe jó lenne, ha nagyobb lenne. Egyébként az ötlet nem rossz, háztartási csendélet. Úgy érzem, hogy ez egy 2 csillagos megoldás, és várnám a folytatást Csabától! (hegyi)
értékelés:

Az egésznek a formai arzenálja tökéletesen érthető. Jó a kereszt, jó a tojás, de azért azt hozzáteszem, hogy ha már a fehér és a zöld ott van, akkor a pántlikák talán nem biztos, hogy arannyal kellett volna megvalósuljanak, hanem esetleg pirossal, és akkor valami nagyon finoman a magyarságból is belekerül ebbe az egészbe, ennyi talán belefér, az aranyat én nem látom itt most ésszerűnek. Tehát jó ez az egész, a világítás viszont nagyon esetleges. Az egész olyan, mintha valami hajnali konyhában lennénk, ahol anya ottfelejtette ezt az egészet, és egy kicsit kísérteties, amikor a gyerek kimegy, hogy megnézze, hogy megjött-e már a nyuszi, és elég ijesztően van ott ez a kereszt, mint egy ilyen figyelemfelhívás, hogy ne nyúlj hozzá, mert a kereszten végzed magad is. Szóval egy kicsit furcsa ez így most együtt ettől. Barátságosabbá kéne ezt tenni. Mindazzal együtt nyilvánvaló, hogy az ünnepnek a vallási része felé akarod ezt elvinni, és ez a része egyértelműen nem egy vidám üzenet, de el tudom fogadni. A kivitelezés miatt 2 csillag, és nagyon remélem Anita, hogy összekapod magad, mert régen ennél lényegesen aktívabb voltál, úgyhogy én ezt várnám. Szerintem a többiek is. (hegyi)
értékelés:

Kapunk egy üzenetet, zenei asszociációs segítséggel, amit én most nem akarok külön elemezni, mert úgy gondolom, hogy nem lehet a fő cél az, hogy azt elemezzem, hogy a zene miképpen passzol a képhez. Csak a képpel foglalkoznék. A helyszín talán egy aluljáró lehet, ahol van egy falfirkánk, és ez a falfirka, legalábbis számomra nem nagyon értelmezhető, nem az én világom ezeknek a tag–eknek a világa. Ez előtt van egy szereplőnk, aki talán beköti a saját szemét. És ha ezt az üzenetet nézem, akkor ebben az az érdekes, hogy a szem egy kapcsolati helyzetet is feltételez, másrészt a látás szerve, tehát a külvilágot a legnagyobb mértékben a szemünkön keresztül fogjuk fel, és ennek az eltakarása egy elég egyértelmű üzenet. Ami a kép többi részét illeti, hogy ez miért itt történik, az én asszociációm a hajléktalanokkal kapcsolatos irány. Egyfajta azonosulás, protestálás. Nem kötelezően kell egyetérteni ezzel, ugyanakkor nem vagyok arról 100%-ig meggyőződve, hogy mindehhez optimális-e az a háttér, amit itt kapunk. Nyilvánvaló, hogy magát a lepusztultságot, ha már a dalszöveghez utalhatok, akkor ezt a kőbányaiságot, ezt a külvárosi létet illusztrálhatja ez a szöveg, de én úgy érzem, hogy abban tévedünk, hogy elkezdjük megfejteni, és talán ebben a fotográfusnak kellett volna segítenie nekünk, mert most nagyon szépen körbe van ez vágva, de ez a szöveg tök mindegy, hogy micsoda. És ha ezt elfogadjuk, akkor a nézőt ebben úgy lehetett volna segíteni, hogy belevágok ebbe a szövegbe a képhatárral, és azt mondom, hogy ezáltal ne is akarja a néző megfejteni ezt a szöveget, mert a szöveg csak egy vizuális díszítés. A másik meglátásom a szereplőről szól. A mostani ábrázolásban ez az egész olyan, mintha egy ninját látnánk, egy ilyen városi harcost ebben a fekete ruhában, és megint azt mondom, hogy ez pontosításra vár. Van ennek valós szerepe, vagy csak így alakult? Ha van szerepe, akkor ez a hón alatti betét - lehet, hogy ez egy melegítő, és attól ilyen - formailag kivisz ebből az egészből. Ezeket azért érdemes lenne végiggondolni, mert a néző nem tud másról, más által hírt kapni, információt szerezni, csak arról, amit a képen lát, és ezek nagyon primer információk. A képnyelvnek az a lényege, hogy amit elindít gondolati, érzelmi síkon, bár lehetnek áttételes utalások, de maga a formanyelv az mindig valami nagyon egyszerű dolog. A fekete az fekete, a fehér az fehér, a háromszög háromszög, a négyzet négyzet. Akarhatunk mi valami egészen mást beleláttatni, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, rendkívüli módon szigorúnak kell lennünk önmagunkhoz, és talán akkor sikerül ezen átbillenni. De az esetek nagy többségében a nézőt hamarabb veszítjük el azáltal, hogy valamelyik információs kanyarban kisodródik azáltal, hogy valamibe beleakad, vagy elkezdi nézegetni, hogy mi ez a szöveg, mi az hogy "füvb", és kezdi ezt megfejteni, hogy vajon minek a betűszava, és már rég nem a kép valódi mondanivalójával foglalkozik. Azt szeretném Csabának mondani, hogy az üzeneteknél próbáljunk meg egyszerűbbek lenni. Ugyanakkor, és ez most ellentmondásnak fog tűnni, de a színpadhoz egy kicsit közelebb kerülni. Egyszerűbbnek lenni abban, hogy ami nem fontos információ, azt zárjuk ki, és pontosítsuk, és komplikáltabbnak, komplexebbnek lenni abban, hogy a civil üzenetmorzsákat csak ott tartsuk meg, ahol azoknak jelentésük van. Erre a földre le lehetett volna kucorodni valami szakadtabb ruhában, és akkor az a ruha egy jó jelmez. Akár ez a fekete is jó lenne a csíkok nélkül, de félmeztelenül is le lehet ülni - ne én mondjak ötleteket. Egy biztos, ez is egy kicsit pontosításra várna, úgyhogy 2 csillagot tudok erre adni, azzal együtt, hogy az irányt abszolút folytatandónak gondolom. (hegyi)
értékelés: