Nagyon szép ritmusú képet kapunk, ami akár egy windows háttérkép is lehetne. Harmonikus, nyugodt, mégis van benne dinamika. Kompozícióban is rendben van, és egy jó ábrázolása ennek a leckének. Megadom rá a 3 csillagot, és a leckemegoldást is. Túl sok mindent nem tudok róla mondani, mert nagyjából ennyi, amit tud ez a dolog most. Szépek a vonalak, a formák, és egy festői képet kapunk, ízléssel és esztétikusan megoldott munka. (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy ez micsoda, de szimpatikus. Ugyanakkor azt azért tegyük hozzá, hogy minden szimpátiám ellenére a technikai problémát nem tudom meg nem történtté tenni. A kiégett részek, azok kiégett részek maradnak. Azt írod itt a leiratban, hogy ez a felszerelés hiánya. Én meg azt mondom, hogy talán az egy megoldás lehetett volna, hogy távolabbról, vagy kisebb fényerejű lámpával dolgozol, vagy akár több lámpával, távolról, elérve azt a fénymennyiséget, ami szükséges viszont jobban kontroll alatt tartva, hogy ezek a formák mit tudnak mutatni vagy pontosabban maga ez a nagy fénymennyiség mennyire roncsolja ezt az egészet. Ráadásul a fekete háttér is elég tárgyias, komor. Az, hogy mit látunk, az annyiban fontos lenne, hogy itt egy konkrét leckéről beszélünk. Nem nagyon tudom, hogy ez most mi akar lenni. Ez most valami befőttesüveg, amit valami halszemoptikával eltorzítottál, vagy valami kulcstartó, ami ilyen műgyantába fagyott világot mutat, vagy mi akar lenni. Ha ezen nagyon sokat kell gondolkodnom, akkor lehet, hogy egyszer csak eleresztem ezt az egészet és akkor azt mondom, gondolkodjon a fene, hát én ezt nem értem és nem tudok hozzá érzelmileg kötődni. Fontos, hogy a néző ne jusson el erre a pontra. Ezt most visszaadom ismétlésre, azért mert érdemes lenne már csak a gyakorlás kedvéért is ezzel foglalkozni, hogy ez az egész ritmusában és formájában szerethetővé váljon. (hegyi)

Elvont üzenetet kapunk, nincsenek emberek tehát a formai játék az, ami filozófiailag ezt a barátságrendszert üzemeltetné itt. Azt kell mondjam, hogy maga a gondolat az értelmes és értelmezhető számomra, de a kivitelezéssel vannak problémáim. Egyrészt az, hogy túl van élesítve az egész, tehát megint azt az élményt kapom, hogy a formaváltásoknál, az ég és a lámpatest között például, olyan szellemkép vonalak jönnek létre, amik technikailag zavarosak kicsit. A másik az, hogy annyira szűkre van vágva ez az egész, annyira ki van metszve a valóságból, hogy a tárgy nem tud a saját rendszerében működni. Ami nem lenne baj akkor, hogyha elindultunk volna valami absztraktabb verzió felé. Itt a világításról beszélnék. Azért azt lássuk be, itt most van öt darab lámpánk, ami nem világít, meg van vakulva. Miért? Lehet, hogy ez az egész egy demerungos, naplemente utáni időszakban sokkal erősebb üzenetet tudna hordozni. Van ahol kiégtünk az égben, van ahol ott a kék, valami felhő van, de nem teljesen határozott. Ez, mint formai vagy esztétikai megközelítés nekem bizonytalan. Ami az elvont részét illeti az üzenetnek, a filozófiáját, arról meg azt gondolom, hogy jó ez az irány, de ez csak akkor tud megállni a lábán, hogy ha formailag kikezdhetetlen. Most azt mondom egyszerűen fogalmazva, hogy Ramónától én még várnék első három leckére képeket, ahhoz, hogy a formai bizonyosságot és biztonságot meg tudjuk találni, és azt, hogy bizonyos érzések, amiket belül érzünk, hogy jelennek meg a képen. Ha ezeket megkapjuk, és ezek párhuzamba kerülnek, akkor már nem lesz kérdés az, hogy hova teszem ezt a lámpát, milyen környezetben és milyen időben és honnan fogom lefotózni. Én most az mondom egyébként, hogy ha nagyon őszintén magamba kell nézni, akkor ember legyen a talpán, aki ezt jól megcsinálja ezzel a lámpával. Van olyan, ami filozófiájában működik, leiratban is tökéletesen működik, de képileg nehezen megvalósítható. Én nem mondom azt, hogy lehetetlen, de mindenesetre olyan vállalkozásnak gondolom, ami nagyon nagy kihívás. Nem mondom azt, hogy ezt ne forszírozzuk, de mindenféleképpen jó lenne hozzá biztos lépéseket találni az előző leckékben. Most én azt mondom és talán furcsa lesz, de talán kicsit kevésbé szokatlan megközelítéssel, kisebb lépésekkel talán könnyebben kibontható ez a lecke. Első három lecke fontos, mert önismeret. Ezek a következő leckék a magunk elhelyeződéséről beszélnek a világban. Ilyen tekintetben a saját véleményem a barátságról fontos, de nem vagyok benne biztos, hogy az első lépésben rögtön el kell utasítanunk a személyeket, mert az is érdekes kérdést vet föl, hogy a barátságról akarok beszélni, de se én nem vagyok ott, se senki emberfia, hogy akkor ez mit is akar üzenni. Az én helyzetemet hogyan modellezi a barátság viszonylatában. Gondolkodjunk még egy kicsit erről, én ezt most visszaadnám. (hegyi)

Hát technikailag van probléma a képpel, az életlenséggel, de nyilvánvaló, hogy ez annak is köszönhető, hogy valami olyan fényképezőgéppel készült, ami automata állásban maga kereste meg az élességet és ő ezeken a kis állatokon találta meg és nem a két főszereplőn. Ez annak is köszönhető, hogy ők ki vannak mozdítva úgymond a középpontból. Maga a hangulat az értelmezhető és értelmes. Nyilvánvalóan látszik, hogy ez valaminek a kezdete, mert nem egyformán erős egyelőre a nyitás a másik felé a két személynél. Van egy európai utazónk, aki szeretné ezt a dolgot az itthon maradottaknak megmutatni, hogy új barátokat szerzett és van a bennszülött, az ott lakó, ő meg valószínűleg nem először találkozik ezzel a helyzettel, hogy mint unikum van ő fölmutatva és ezért egy kicsit szkeptikusabb. Adja magát ehhez, ott van vele, de talán nehezebb őt meggyőzni arról, hogy ez annál több is lesz, mint hogy elkészült egy kép és aztán az utazó beszáll a dzsipbe és továbbhalad. Látjuk-e még egymást, van-e értelme magamat úgymond kitakarni, van-e értelme magamat odaadni ennek az egésznek, akarok-e egy újabb csalódást. Sokféle kérdés fölvetődik. Én azért mesélem ezt el, mert ha van kritikai része ennek a dolognak, akkor az innen gyökereztethető, hogy vajon ez ténylegesen egy megtörtént esemény, mert hát a realizmusa erre utal, tehát valóban elindult egy baráti kapcsolat vagy csak egy szokásos turistafotót látunk, ahol a párommal elmentünk egy egzotikus országba és ott a bennszülöttekkel különböző szituációkban fotókat készítünk. Nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez több ennél. Ezt úgy mondom, hogy maga az illusztráció rész rendben van, csak lehet, hogy akkor lenne hihető és hiteles, hogy ha valamilyen közös cselekvésben lennének. A kompozíció az rendben van és a helyszín is jól ábrázolja a fotós, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez nem egy utólagos belemagyarázás valamilyen szituációba, ami egyébként a valóságban nem erről szólt. Márpedig egy szociografikus megközelítésnél nem biztos, hogy megengedhetjük magunknak azt, hogy mást mondjunk, mint ami a valóság, mert akkor maga ez a megközelítés csorbul. Azt mondom, hogy itt a hitelesség abban az esetben merül föl kérdésként, hogy ha a szociografikus megközelítést erőltetjük. Ha ez egy házi fotóalbumba készült kép, akkor tökéletesen rendben van, de akkor senki nem kéri számon, hogy ennél mélyebb érzelmi vagy filozófiai megközelítéseket tegyünk. Egy házi fotóalbumot nem azért nézegetünk, mert abból messzemenő következtetéseket akarunk levonni, hanem részint azért, hogy azt az élményt mi magunk is átéljük, mait az utazó átélt, részint meg hát valljuk be ez az élményátadás ez azért elég ritkán valósul meg és legtöbbször inkább a saját kapcsolati helyzetünk erősítése ás ápolása céljából engedünk a szelíd erőszaknak és nézzük végig az utazási képeket. A gondolatisága miatt az egy csillag az megvan, viszont a kivitelezés és a gesztus miatt nem tudok most ennél továbbhaladni. (hegyi)
értékelés:

Olyan ez a kép, mint hogyha egy film werkfotója lenne. Azt a hangulatot hozza és tulajdonképpen egy nagyon jó ritmust mutat ez a kompozíció. Egyetlen dolog, amivel nem nagyon értek egyet az a kép aljának a vágása. Ott nagyon szűknek érzem a határt, tehát a piszkavas, a fás tartó, ezek mind nagyon a kép aljára szorulnak. Ahhoz a könnyedséghez, és itt most kompozíciós szerkesztési dolgokról beszélek, ami a kép középső és felső részére igaz, kell, hogy ez alul is működjön, az alsó régióban. A gondolatisággal abszolút egyetértek és a hangulat az tökéletesen érezhető. Még azt is mondom, hogy ez az egész, így ahogy van működőképes instrukcióban és függetlenül attól, hogy ez egy talált helyzet, ahogy Noémi leírja, még ettől függetlenül is azt mondom, hogy ha csak egy kicsit billentünk a kamerán már az is megoldás lenne. Itt a képarányokkal kapcsolatban van egy érdekes dolog, amit a feltöltött képek egy részénél érzékelek, hogy a 4:3-as képarány, a 3:2-es képarány más-más érzetet ad. Talán egy kicsit jobban közel áll a szívemhez a hagyományos filmes képarány és ezt azért mondom, mert tulajdonképpen ennél a képnél most a kép alsó régiójából hiányzik, de valahogy úgy kéne ezt megkapjuk , hogy máshol ne szenvedjen csorbát. Tehát ha talán egy ujjnyival magasabb a kép, akkor azt mondom, hogy jobb érzés, nyugalmasabb érzés az egész. Hiszen hát a kép maga valami hasonlóról szól, a játékban megfáradt gyerekről, aki valamilyen kályhára fekszik rá. Talán eggyel kevesebb fa elég lenne ebben a tartóban, de még ez sem biztos, hogy fontos. Én azt gondolom, hogy maga az irány az jó és ezért én megadom rá a három csillagot. A leckemegoldással azért várnék, mert bár jó az irány ebben az évszakbemutatásban, hiszen nem egy szokványos üzenetet kapunk, de azért mégis, hogy biztonsággal azt mondhassam, hogy meg van ez a lecke, kérnék még képet. (hegyi)
értékelés:

Elkezdtünk itt egy beszélgetést és az került itt megemlítésre, hogy ha ez egy család, akkor miért nincs megfordítva a babakocsi. Először is erre szeretnék reagálni, kicsit hosszabban, mint amit a kommentben leírtam. Azt gondolom, hogy ha ezt a képet megnézzük, akkor egyrészt szerintem tökéletesen érthető, hogy ez egy családi esemény: elmentünk sétálni és eközben leült a család erre a padra. Hogy miért pont itt jött rájuk a fényképezkedhetnék, azt nem tudom, mert ez nem egy nagyon esztétikus helyzet. Viszont elfogadom, hogy ők itt fáradtak el és jött a fotós, ha már ide leültek és akkor gyorsan üljetek még szorosabban és akkor ott vagytok a képen. Ennek a képnek, ha van problematikája, akkor az nem az, hogy hogyan van az a babakocsi ábrázolva, hogy szétszedhető-e és átforgatható-e a nyele. Én azt gondolom, hogy ez tökmindegy, mert a gesztus maga, ami történik, az így is értelmezhető. Akkor jöjjön a konkrét képelemzés. 
Egyrészt érdemes valamit vízszintesnek vagy függőlegesnek kinevezni. Ez most elfordul és dől az egész, erre ráadásul a szereplők fejtartása is rájátszik. Nem nagyon értem azt, hogy miért van, hogy nem is kicsit elfordultunk az óramutató járásával ellentétes irányba. A másik kérdés, hogy van itt hat szereplő plusz egy a babakocsiban. Ha már rá tudtam venni az egyik szereplőt, hogy álljon fel, azt gondolom, ez a többieknél is megoldható, hogy be tudjuk rendezni a teret. Nekem kérdéses, hogy miért ide csomósodik az egész. Van egy nagyon furcsa ritmusa, de ez a ritmus ne fejeződik be. Ez nem háromszög és nem is négyzet, valahogy ez a kompozíció nem áll meg. A tömegelhelyezésben sem. Én most ebből a rendszerből apát megfognám és odakucorogtatnám az ellentétes oldalra a babakocsi mellé. Akkor azt mondom, létrejön egy érdekes háromszög elrendezés. Tömegben is apa tömege az egészet helyrebillentené, mert, hogy ennek az egyensúlypontja a babakocsi mellett az álló szereplőnél van valahol, és azt a tömeget, amit ezek a szereplők jelentenek a képnek a jobb oldalán valahogy bal oldalon vissza kéne húzni. A babakocsi ezen már valamennyit visszahúz, de azért az kevés. A harmadik meglátás pedig az, hogy ez így egy családi albumba készült, rontott kép. Ahhoz, hogy ez időtálló ábrázolás legyen és a családra érvényes megoldás, kellene találni egy olyan környezetet, ahol ez működik, és nem valami kiégett fű és a pad miatt kikopott részek, letört szegélykövek között. Ennek így most túl erős a szociója. Az utolsó meglátás pedig, hogy van itt egy kislány és azt a helyzetet, hogy ő sérült és fel van kötve a keze, nem erősíteném még azzal is, hogy elhenyél valakinek az ölébe. Értem én, hogy fontos a kapaszkodás és az egymáshoz tartozás, de mégis azt gondolom, hogy mondtam volna, Évike álljál föl légy szíves. Így most nem túl jó érzéseket kelt a nézőben az, hogy vajon utána is így ölben kell vinni? Még egy dolgot hadd mondjak. Ott van egy srác, akinek a pólóján nyilak vannak. Ezek tök jól használhatóak lennének. Erre érdemes odafigyelni, az már valamit jelez, mint egy graffiti. Akár őt is odaállíthattam volna a babakocsi mellé és akkor ő hoz egy hangsúlyt, hogy rámutat a pólója a babakocsira, hogy hoppá, ott is van ám valaki. Tudom, hogy nem könnyű ennyi embert instruálni, de mégis azt gondolom, hogy ez egy fontos ügy lenne, hogy ez megtörténjen. Hidd el, hogy ők türelemmel lesznek irántad. (hegyi)