Egy jó szerepvállalás, egy jól felrajzolt önképet kaptunk beköszönésképp és nagyon örülök, hogy István végül is rávette magát és üdvözlöm itt a Látszótéren. A képi üzenet nagyon rendben van, technikailag abszolút jó történet. Kompozícióban talán azt lehet mondani, hogy azért azt el lehetett volna dönteni, hogy melyik érdekesebb nekem: ez az árnyjáték vagy a korrektség? Magyarán lehet, hogy valamit kezdtem volna valamit ezzel a két formával: a fönti érzelmi világ, az ég - vagy a gyökerek, a mélység, a föld az árnyékvilággal... szóval eldöntöttem volna, hogy ebből a kettőből melyik az, amelyik nekem érdekes és arra tettem volna a voksomat. Talán ennyi, amit így hozzá tudok fűzni, egyébként maga az ötlet abszolút rendben van, úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, és István azért ez azt jelenti, hogy attól még hogy ez a lecke kész van, nyugodtan lehet erre majd küldeni újabb értelmezéseket is. (hegyi)
értékelés:    

Nekem ez inkább szól a gyerekkorról mint a mozgásról. De persze, ez is egy fontos irány lehet, hogy máshogy mozog a nagypapa mint a kisgyerek, és gurítják a kereket, de ez azért nekem kicsit primér, de persze fontos. Ugyanakkor ha ezt küldöd gyerekkorba, akkor jobban értem. Tökéletesen elfogadom azt, hogy egy beköszönésnél az ember feltúrja az íróasztalfiókot és előveszi azt amit ott talál, mert szeretné a jelenlétét erősíteni és ezt abszolút megértem. Azért azt mondom, hogy lassan majd, az első kör után, el lehet kezdeni azon is gondolkodni, hogy milyen képeket készítenél ma ezekre a leckékre. Szóval visszatérve a képre én azt mondom, hogy ez egy jó geg – ha már döntöttél a horizonton, akkor lehet, hogy egy kicsit nagyobbat dönthettünk volna, ez most még nekem azon a határon van, ami a képhiba és a döntés között van. Elfogadom mozgás leckére, mondjuk 2 csillaggal, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A vidámparknak, a vurstlinak mindenki életében van szerepe. Akkor is, ha egy falusi környezetben nőtt fel, ahol szociografikusabb és egyszerűbb verzióval találkozhatott, és akkor is, ha nagyvárosi gyerekről beszélünk és a vidámpark volt a gyerekkor Kánaánja. Nem tudom, hogy itt most melyikről van szó, valószínűsítem a környezetből, hogy ez inkább valami kihelyezett tagozata lehet ennek a szórakoztatási formának. Nagyon jó a tónusrend, amit használsz. Nagyon jók ezek a feketék és nagyon jók a középszürkéid is, a fehér azért még mindig úgy érzem, hogy egy kicsit kiégettre sikerült itt a középponti lovacskánál. Ellenben nyilvánvaló, hogy ő a főszereplő és ezt, ha valamivel lehetett jelezni, akkor lehetett akár ezzel az abszolút kontrasztos formával is. Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy maga a megközelítés az viszont nekem távolságtartó. Így most ebben a formában inkább színpad. Közelebb kellene menni. Bele kell tudni bújni egy élménybe. Arra szeretnélek téged ösztönözni, hogy ezt tedd meg. Most olyan, mint hogyha elment volna a srác gyerekkorának a helyszínére és ott toporogna és rugdosná a cipőjével a követ. Nem merné felvállalni azt, hogy a múltidézéssel együtt az érzelmek is visszajöttek és hatással vannak rá. Mintha a haverokkal visszamentem volna, és nem merném vállalni előttük azt, hogy elérzékenyültem a gyerekkorom felidézése okán. Ez jön le ebből a távolságtartásból. Szóval menjünk közelebb ehhez az élményhez. Azt gondolom, hogy ez most egy egycsillagos kép, azért mert, maga a kép korrekt, de a leckéhez nem nagyon kerülünk közelebb. (hegyi)
értékelés:

A leiratból olvashatjuk, hogy Viki kapott egy okostelefont és ez egy ilyennel készült kép. Viszonylag sok instagramos fotót elemeztem az Androidportálnak már. Azt kell mondjam, hogy van ezeknek egy nagyon erős belső világa, ami magából a technikából adódik, és itt nem csak a telefon technikájára gondolok, hogy mire képes hanem arra, hogy milyen atmoszférát tud létrehozni ez a technika a szoftverrel, a képkivágással és a fizikai képalkotó egységekkel együtt. Még egy dolgot általánosságban ehhez hagy mondjak, hogy ezeknek a képeknek általában pont az előnye válik a hátrányává bizonyos idő után. Mégpedig az, hogy előre csomagolnak hozzá bizonyos képi effekteket és ezek nyilvánvaló, hogy hosszas kísérletezés során kerülnek a gépekbe úgy, hogy nagy általánosságban sok gépen, sokféle környezetben használhatóak legyenek. Magyarán ezek az effektek a közhelyekből dolgoznak. Ezt hol jól sikerül, hol rosszul sikerül alkalmazni az adott fotónál, ez az én tapasztalatom. A fényképezőgépes fotografálásnál hasonlatos egy kicsit a polaroidhoz, de mégis más, mert a polaroid anno azért a maga technikai fésületlensége mellett kevésbé avatkozott bele az esztétikai megjelenésbe. Adott egy feszes formát, a négyzetes kompozíciót, adta azt a tónusrendet, amit maga a polaroid tudott biztosítani és azt az élményt, hogy ez gyorsan kész van. Ugyanakkor nem kerültek rá plusz effektek. Nagyon óvatosan használnám én ezeket az effekteket, ezt tudom mondani. Ennél a képnél azt gondolom, hogy ez viszonylag rendben van. Az egész hangulat ebben a vöröses tónusban tulajdonképpen ad az egésznek egy ilyen távolságtartó, kicsit fáradt, kicsit szomorkás hangulatot, de mégis azért nem egy kilátástalan depressziós, hanem egy kicsit ilyen fád jellegű és ez jó. Hozzátartozhat ehhez az egész élményhez. Az időjárással is, a fényviszonyokkal is párhuzamban van. Én most azt gondolom, hogy ez egy jó irány és javarészt a mobiltelefonos munka a jegyzetelés terepe. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne használható alkotói szempontból, mint végcél. Arra szeretném biztatni Vikit, hogy próbálja ezt meg, merüljön bele egy kicsit. Pontosan azért, hogy az eszközhasználat biztossá válhasson és megfelelő helyzetben, megfelelő esetben választhassa ezt, mint opció, hogy ő most akkor fényképezőgéppel avagy okostelefonnal dolgozik. Remélem az, hogy lett egy okostelefon az nem jelenti azt, hogy ez a fényképezőgép árából lett, remélem azért a gépeid megmaradtak. Ez most nekem egy háromcsillagos ügy. Olyan, mint egy naplójegyzet. Ez egy abszolút értelmes és valós irány, úgy hogy hajrá, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Hát elindul a rakenroll. Egy ilyen rockabilly fazont látunk itt, aki akár a Megáll az idő cimű filmből is idejöhetett volna közénk. Ami azért bennem fölmerül, az az, hogy megint kérdéses számomra, hogy ezt a képet te magad készítetted magadról, vagy pedig rólad készítette valaki. Ez egy ilyen becsületkasszás dolog, én most úgy veszem, hogy te készítetted önkioldóval. Amit nem nagyon értek, az az, hogy most akkor be akarunk mozdulni, tehát dinamikát akarunk ennek kölcsönözni, vagy nem. Mind a kettőt el tudom fogadni. Talán ennek a képnek most jobban állna az, hogy ha ez a bemozdulás még határozottabb lenne és nem csak a hajnál jönne létre. Tehát megint azt mondom, hogy az őszinteségével és a geggel semmi baj nincsen, a kivitelezés egy kicsit pontosítandó. Ettől még a három csillag és a leckemegoldás megvan. Azt hozzáteszem Tamás, hogy amikor azt mondom, hogy az első három lecke háromcsillagosan megvan, az nem azt jelenti, hogy azzal a leckével nem kell foglalkozni többet. Sőt, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Kedves Tamás, köszöntünk itt a Látszótéren! Nagyon jó élmény az, amit megosztasz velünk, nagyon jól megfogott pillanat. A kamera nézőpontjával nem százszázalékosan tudok egyetérteni. Itt a kép fölső régiójában az égből, ami egy nagy szürkeség, merthogy egy nyári verőfényes időről beszélünk, adsz egy olyan kétujjnyi részt, amire nagyon nagy szükség nincsen, viszont ezt a kétujjnyi részt nagyon jó lett volna hozzáadni a kép aljához. Bevallom férfiasan, jó darabig kellett nézegetnem ezt a képet, amíg rájöttem, hogy ez egy csúszda. Tehát az igazság az, hogy ennél formailag azért többet mesélt volna erről a sztoriról, ha magáról a csúszdáról többet kapunk, mint az égről. Azt is hozzáteszem, hogy itt a szereplőből is többet kapnánk, és ez fontos lenne. A leckét ettől függetlenül adom vissza ismétlésre. Ez egy önportrés lecke, az önportrét magunk csináljuk, nem rólunk csinálják. Igen nagy valószínűséggel ezt a képet nem te készítetted magadról, hanem rólad készítette valaki és akkor ez az ő képe, nem a tiéd. Mindemellett amit eddig elmondtam, kérem, hogy ezt a leckét tessék megismételni, úgy, hogy saját magadról készített képet küldesz. (hegyi)

A helyzet ugyanaz, Ágnes amit már az előzőeknél elmondtam. Keress olyan világítási helyzetet, aminél nem ennyire erősek az árnyékok, mert itt most ez konkurál egyrészt, másrészt jó lenne ha instruálnád a modelledet abban, hogy milyen érzelmeket éljen át. Ebben neked kell segíteni, hogy ezek az érzelmek megszülessenek a modellben, mert most a póz és az arc gesztusa között óriási különbséget látok és ettől nem nagyon értem, hogy mit akarsz mondani ezzel a képpel, miközben a test gesztusa önmagában tökéletes. Tehát még azt is mondom, ha nagyon extrém akarok lenni, hogy ez egy torzóban tökéletesen jól működne, ahhoz viszont az alsó régiókat is be kellene kapcsolni és akkor akár a fej lehagyható is lenne. Most ez így nekem nem nagyon működik – ráadásul tegyük azt hozzá, ami az előzőekre is igaz, hogy ez a borostás megoldás nekem olyan, mintha valami statiszta ugrott volna be a főszereplő helyett. Ebben is kell a modellnek segíteni - sminkben, korrekcióban - mert engem most ez kivisz ebből a történetből. (hegyi)