A kérdés gondolom az, hogy mit szólok ahhoz, hogy fotókra applikálsz rá vetített technikával képeket, magyarán mi van akkor, ha elkezdesz ezzel a színpaddal mozogni. Nem megkerülhető kérdés az, hogy mi van a háttérben (önmagában mennyire áll meg a lábán, mennyire lesz az kép), ha végignézem itt a melókat, akkor azt látom, hogy ez az első képnél a legerősebb, a második teljesen felejthető (az önmagában nem kép), a harmadik a futó lóval elég közhelyes, de nem nagyon kép (túl erős és határozott is), a negyedik egy konstrukció akarna lenni. Megint azt mondom, ha ez egy szaklapba készült fotó, akkor rendben van, de egyébként nem nagyon értem, miért lett lefotózva. Most kifejezetten, csak a háttérről beszélek. Ami a háttér előtt elhelyezett tárgyakat illeti, ez egy jó játék (hogy melyik hogy torzít), mert ezzel majd el tudunk kezdeni dolgozni - ezért mindenképpen csillag jár, hogy ezt felfedezted és keresed a kérdéseidre a választ. Mindegyik érvényes lehet, de nem így – szóval André Kertész elég nagy név és van egy sorozata, az a címe hogy Distortion - az sohasem ciki, ha valaki végiggondolja, hogy egy nagy elődnek mi járhatott a fejében. Én ezt érvényesnek tartom, mint modernkori újra felismerése ennek a gondolati körnek, de az lenne a jó, ha te is feltennéd magadnak azokat a kérdéseket, amiket ő feltett. Milyen viszonyrendszer alakul ki? Ez milyen esztétikai helyzetet képvisel? Mi történik ebben a dologban? Milyen belső mese van és azt mi segíti? Most ha a 2. képet nézem: itt pl. van egy fürdőző csapat. Önmagában az, hogy ez színesben van hagyva, az egészet elviszi a fenébe. Lehet, ha ez egy fekete-fehér kép lenne, máris másról kezdene el mesélni. Tehát én arra szeretnélek biztatni, hogy játssz még ezzel! Egyenlőre nem találom benne a Tamást, Tamás üzenetét. Minél több ilyet próbálj ki, hogy meglásd azt, melyik tárgy mit csinál ezzel a képpel és utána kezdj el ebből az egészből szűkíteni és szűkíteni... Most egyenlőre még pontosan azért, mert még a tesztidőszak folyik, minden egyszerre szól, egyszerre fontos a háttér, a színek, a torzítás, annak viccessége, drámaisága, közben belekapcsolódik a giccs, a konstruktivizmus - tehát sok mindent egyszerre próbálsz, de ez jó és fontos, mert innen fogod majd magad is megtudni, hogy mi az, ami ebben téged izgat. Az irány az, hogy szűkíteni kell és a Tamást szeretném látni. (hegyi)
értékelés:

Itt kapunk két verziót – az ötlet abszolút érthető. Valami tükröződő felületet látunk, mint támaszték és a háttérben, talán a monitoron megjelenő vetített képet. Ebben az az érdekes számomra, hogy a Tamás létrehozott egy színpadot. Aztán hogy ezen a színpadon milyen mese indul el, nyilvánvaló hogy a saját hatásköre, de maga a színpad tökéletesen jól értelmezhető. Mondom a problémámat. Az alsó kép engem kevésbé érdekel, nekem az egy jó konstrukció, de valahogy olyan iskolás. A felső kép izgalmas, mégpedig azért, mert ott a háttérben is izgalmas dolgok történnek és egyébként, ha egy kicsit merészebb az ollód (kölcsön kéred a Gerleitől – neki van egy jó kis szabóollója, mivel szokta vagdosni a képeit), hogyha a kép alsó és felső részéből 1-1 ujjnyit levágsz, akkor ez egy teljesen rendben lévő üzenet. Számomra egyébként a legizgalmasabb dolog ezzel a „V” alakú üvegpohárral történik és ami ott mögötte létrejön. Tehát egyébként én lehet, hogy az egész másik kettőt kidobom a képből a francba, és csak a háttér és egyetlenegy pohár (ez a „V” alakú) amivel dolgoztam volna. De így is nagyon érdekes, ami létrejött. Tehát ha a két képből kérdezed én a felsőre teszem a voksomat. (hegyi)
értékelés:

Azt te tudod, mert te voltál ott a helyszínen, hogy fönt avagy lent, tehát a vízfelületnél vagy a partnál lett volna hely vagy mód arra, hogy még adjunk ebből kicsit? A magány érzékeltetéséhez ennél a képnél jó lett volna, ha akár fönt vagy akár lent, de többet adunk. Tudom, nem megyünk ezzel sokra, amikor én akár föntet, akár lentet mondok, próbálom ezt megfogalmazni akár határozottabban is. Mind a kettőnek nyilvánvalóan más a jelentése, a föld a valóság, az ég vagy a víz az álom, tehát ha ezt így el tudjuk fogadni, akkor ez ad majd arra választ, hogy fönt avagy lent kellett volna még többet adni hozzá. Mind a kettő jó. Ez így is rendben van (nehogy összetépd a kópiát), csak azt mondom, hogy mi lett volna az, ami a 10 pontos dobás. Nagyon jó a szereplőd (ha semmi nem történt volna, akkor is rendben van, jó helyre van téve), jók a vízen úszó kis állatkák, jó ez a belógó faág, jó az árnyék, szépek a tónusok, minden tökéletes, de azért a korona az a szatyor. Ez az a viszonyrendszer, ami a belső kohézióját megadja ennek a képnek. Három csillag, leckemegoldás. Ha van belőle esetleg olyan verzió, ahol eldönthető esetleg hogy fönt vagy lent adunk hozzá többet, akkor azt kérném. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon érdekes az a világ, amit mutatsz Fruzsina és én nagyon szeretnék ebből a világból minél többet kapni. Ne legyél kegyetlen, jó? Mert ha ilyen szűken méred és fél éveket kell várni egy-egy képre, akkor elszomorodom. Akkor az olyan, mintha csak karácsonykor meg húsvétkor kapnék ajándékot. A barnítást, ezt a szépiát én nagyon szoktam utálni. Azért, mert archaizál és valami furcsa édeskés ízt ad ennek az egésznek. Az az érdekes, hogy itt hozol rögtön egy ellenpéldát. Ez meg olyan, mint a kávézacc – jó kis keserű kép. Egyébként nagyon furcsa, mert amikor először megláttam - és most az elemzésnél is - Szabó István: Napfény íze c. filmje jut eszembe. Meg ne kérdezd, hogy miért. Olyan ez az egész nekem, mintha abból lenne egy kocka kiragadva azzal együtt, hogy persze ott van a Canon meg minden, de mégis nem a valósággal és a jelennel foglalkozom általa, hanem visszarepítettél időben. Azért őrületes ez az egész, mert közben egy bolondozás van ezzel a „nagymama kanapéjáról lelopott” terítőcskével. Szóval titokzatos vagy, de azért itt a végén is hadd mondjam el, hogy jó lenne ennél többet kapni, kérlek, gyere! Ami a képet illeti, egyetlenegy problémám van, hogy nagyon szűk oldalt. Jó lett volna, ha egy kis levegőt, teret hagysz ennek az egésznek. Vagy ha már ennyire szűkek vagyunk, akkor fölül is legyünk szűkek. Most ez nekem olyan, mintha egy fotóalbumba lenne beragasztva és ekkora hely lett volna egyébként a nagymama, nagypapa képe és a „család együtt örül Balatonkenesén a nyárnak” c. fotók között és ezért kellett volna ilyen formába vágni, mert így lehet jól beragasztani az albumba. Nekem most ez az élmény jön ettől, de abszolút három csillag és tökéletes leckemegoldás – nagyon várom a folytatást, nem győzőm elégszer mondani. (hegyi)
értékelés:    

János, ez egy nagyon érzékletes és jó megfigyelés, egy nagyon jó gesztus – nem túl szerencsés elhelyezésben. Olyan, mint hogyha ez a képkeret elcsúszott volna, pontosabban mintha a falon lévő képkeretből lecsúszott volna a kép. Ennek az egésznek akkor volna értelme, ha eldöntöttük volna azt, hogy ezek most befele vagy kifele repülnek ebbe a történetbe. Ha belele, akkor egyértelmű nekem, hogy ennek az egésznek a bal alsó sarokba kellene kerülni, de ha kifele, akkor meg a jobb felsőbe. Most valahol a kettő között mocorgunk. Én az utóbbit választanám egyébként, a jobb felsőt, mert akkor meg lehetne tartani azt az egyetlen kis madarat egészen idehozva a jobba alsó sarokhoz. Nem olyan nagy matek ez, mert ez utólag is megvalósítható, mivel abszolút fehér a háttér, tehát azt gondolom, hogy ez utómunkában nem egy nagy feladat. Most nem nagyon értem, hogy miért ott van, ahol, ez az, ami ebben a dologban számomra kérdéses. Azon dilemmázom, hogy ezt megoldás szempontjából kis feladat helyrerántani, és akkor megvan a leckemegoldás – három csillag. Viszont azt is mondom, hogy János, nem most kezdtük ezt az ipart - tömegelhelyezés, kompozíció, aranymetszés, képarányok - szóval ha meg így gondolom, akkor két csillag. Úgyhogy ez most egy kegyelem hármas, tehát megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de lassan szigorúbb leszek. (hegyi)
értékelés: