Három képből álló sorozatot kaptunk, én a harmadik képpel nem nagyon tudok mit kezdeni. Én értem, hogy Ágnes szerette volna rátenni magát erre a képre, olyan sokszor mondjuk ezt, hogy legyél benne, hát itt most megkaptuk, benne van Ágnes, de ez valahogy olyan vérszegény, hogy tartom ezt a hársfavirágot, és akkor mutatom a fának, hogy ez leesett rólad, elvesztetted. Ez nekem csinált, mache. Az első két kép rendben van. Az első kép a füvekkel, és ezeknek a ritmusával nagyon izgalmas, azért nem ártott volna, ha a horizont helyén van, a második kép, úgy, ahogy van, kész van, az olyan, mint egy Hokusai-féle fametszet, ebbe egy millimétert nem tudok belekötni, ez egy száz százalékos kép. A két kép külön is megállna, az első mondjuk kettő csillagos kép, a második abszolút három, a harmadik nulla. Így együtt egy csillag, mert tessék eldönteni, hogy mit akarunk csinálni. (hegyi)
értékelés:

Életem első képe. Most találtam meg.

„Életem első képe. Most találtam meg.” – ezt az üzenetet kapjuk, és ez fontos üzenet. Én nem nagyon szoktam ezekre ekkora hangsúlyt helyezni, de most megteszem, mert ez igazolja azt, hogy miért most kapunk karácsonyi képet. Ez igazolja azokat a kérdéseket, amik esetleg fölmerülhetnek, hogy mi van a szék karfán, miért van ott az a fekete pulóver, mi az a piros valami, ami ott belóg, miért nincs meggyújtva a gyertya ezen az adventi koszorún, ami, mondjuk, jót tenne neki, ha meg lenne gyújtva. Tehát feltehetünk kérdéseket, de mindegyik kérdésre ott a válasz: életem első képe. Ha innen szemléljük, akkor igenis azt kell mondjam, hogy ez jól összerakott, rendesen megcsinált kompozíció, nincs ezzel semmi különösebb baj, ezeket az apróságokat az ember szép lassan rutinból megtanulja. Ezt a Barátság leckét viszont nem te oldottad meg, hanem az, aki ezt a lámpást megcsinálta, ez az ő Barátság leckéje a két télapóval, nem a tiéd, a leckét visszaadnám ismétlésre, szeretném, ha Alexandra elkezdene azon gondolkodni, hogy most, hogy már nem az élete első képét készíti, hogyan gondolkodik a barátságról. A kép egy csillagot mindenféleképpen megér, mert kordokumentum. (hegyi)
értékelés:

Szeretettel üdvözlök mindenkit!
"Én azt hiszem, nincs annál nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem..." (Móricz Zsigmond)
Ezért jöttem, hogy sokat tanuljak és sok-sok örömet szerezzek azoknak, akik segítenek majd ebben!

Kedves Hajni, köszöntünk az Estiskolán, és ráadásul egy nagyon izgalmas munkát küldtél. Nagyon fontosak a kezek, a gyertya, a gyertya fénye, az, ahogy véded ezt a lángot, közben látszik, hogy ez nem egy frissen, a csomagolásából kivett gyertya, hanem ez valószínű napi szinten használatban van nálad. Nagyon érdekes a kép. Hogy miért Útra bocsájtva a cím, azt nem teljesen értem, de nem biztos, hogy nekem ezt itt most kell tudnom dekódolni. Az első leckét tökéletesen teljesíti. Egyetlen egy dolog, amit mondanék: a gyűrűk. Tudom, hogy most ez egy nagy divat, hogy minden ujjunkra, mindenféle gyűrűket erősítünk, és ezt így viseljük, de fotóban nem biztos, hogy ez annyira erős, elviszi most a tekintetet. A két óvó kéz, és a gyertya is tökéletesen egyben van, jó üzenet, és ez a csillogó fém felület most elviszi a figyelmemet. Persze az kérdés, hogy ezek a gyűrűk eltávolíthatóak-e roncsolás nélkül az ujjakról, ha igen, akkor lehet, hogy érdemes levenni. Arra ilyenkor tessék figyelni, bármilyen ékszerről van szó, hogy lehet, hogy akár egy órának is el kell telnie ahhoz, hogy az ujj visszanyerje a formáját attól, ahogy a fém megnyomta ezt a bőrfelületet. Ha levettünk egy ilyen gyűrűt, akkor várjuk meg, amíg viszonylag kisimulnak a vonalak, mert az rosszabb, ha a gyűrű nyoma marad ott, akkor inkább hagyjuk fönn a gyűrűt. Ha nem lehet levenni, annyit segíthetünk, hogy befordítjuk a két ujj közé a díszítő részét, takarásba tesszük, mert akkor maga a kis vonal kevésbé zavaró, mint maga ez az ötvösi munka. Ezen kívül ez egy nagyon-nagyon jó kép, három csillag, köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Reakció Balla Demeter A teremtés katedrálisa c. művére.

Nehezen elemzek olyan képet, ami Demeter képével kapcsolatos, mert alapvetően ez a lecke, a Tisztelet Balla Demeternek, picit visszafog engem is, tehát nem mondom azt, hogy nem hatódom meg akkor, amikor küldtök valamit erre, mert nagyon örülök annak, hogy más is foglalkozik Demeterrel és az ő dolgaival, nemcsak én. Ez nagyon jól eső dolog. Ágnes ezt az egészet, amit Demeter létrehozott a paprikával, a maga módján megismételte, de egy teljesen más helyzetet hoz ki belőle, és az ő női megközelítése abszolút érthető. Ez egy nagyon nőies forma, két kis feneket látunk, vagy mellnek is gondolhatjuk, bármelyik testrészt be lehet itt helyettesíteni, de akár lehet ez egy halloween töklámpásnak a formája is. Sok mindent belegondolhatunk. Egy biztos: maga az ötlet, a megvalósítás, ahogy ezt Ágnes végiggondolta, ez egy abszolút jól megcsinált kép. Ennek nagyon örülök, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Budapest, 2010.06.18.

Küzdöttem itt ezzel a címmel, azért is, mert az én ismereteim ilyen szempontból egy picit szegényesebbek, de amint megfejtettük a szót, máris jött egy érzés, hogy miről is lehet itt szó, aztán Sándor elmondja, hogy eltaláltam-e. Azok a kenyerek, amik ott vannak a harmadik képen a kirakatban, azok nagyon is úgy néznek ki, mint ilyen kőlenyomatok, amikbe fosszíliák vannak belekövülve a végtelen időben. Tényleg olyan az egész, mintha egy pincebogár lenne kőbe faragva. Nagyon érdekes ez a dolog, sokszor nézem, hogy valamire hasonlít, és valami élményt hoz, de nem jött meg a párhuzam, és most ezáltal a kép által igen. Ezt nagyon köszönöm Sándornak. Egy kicsit problematikus nekem az, hogy itt most semmi nem párhuzamos semmivel, meg egy kicsit a perspektíva is dől, én korrigáltam volna, ennyi szerintem fotosopba is belefér, mert ezt meg lehet csinálni a laborban is, ez nem egy ördögtől eredő dolog. Jók ezek a flekkek, amik létrejönnek, hogy a külső tér a belső térrel, a reklám a valós sütikkel. Ebben a távolságból, ezzel a megvilágítással bőven összekeverhető, és egyszer csak fölfedezzük az eladót, nagyon érdekes ez az egész játék. Azzal is, hogy első körben azt mondtam volna, hogy megbolondíthattuk volna egy külső vásárlóval, vagy egyébbel, de akkor az elrontja ezt az egész ritmust, úgyhogy ez most nagyon rendben van. Én lehet, hogy ezt a képet inkább elvittem volna a fekvő felé, valamennyit vágtam volna a fölső részből, pontosan azért, hogy az a lenti tárgyias megközelítés, ami ezzel a négyzetes sémákat ismétlő rendszerrel létrejön, azt fönt nem tartottam volna ennyire szigorúan be. Ebből a PÉKÁRU feliratból a fele is elég, azokból a betűkből, ha felénél vágom, ki lehet következtetni, hogy mi van oda írva, így most ez a nagy felirat konkurál azzal az izgalmas felülettel, ami létrejött az ablaknál. Valamennyi kell a feliratból, ha teljesen levágjuk, akkor az nekem kevés, kell a valóság, de fele ennyi is elég. (hegyi)
értékelés: