Feladatmegoldás

Nagyon érdekes az a világ, amit mutatsz Fruzsina és én nagyon szeretnék ebből a világból minél többet kapni. Ne legyél kegyetlen, jó? Mert ha ilyen szűken méred és fél éveket kell várni egy-egy képre, akkor elszomorodom. Akkor az olyan, mintha csak karácsonykor meg húsvétkor kapnék ajándékot. A barnítást, ezt a szépiát én nagyon szoktam utálni. Azért, mert archaizál és valami furcsa édeskés ízt ad ennek az egésznek. Az az érdekes, hogy itt hozol rögtön egy ellenpéldát. Ez meg olyan, mint a kávézacc – jó kis keserű kép. Egyébként nagyon furcsa, mert amikor először megláttam - és most az elemzésnél is - Szabó István: Napfény íze c. filmje jut eszembe. Meg ne kérdezd, hogy miért. Olyan ez az egész nekem, mintha abból lenne egy kocka kiragadva azzal együtt, hogy persze ott van a Canon meg minden, de mégis nem a valósággal és a jelennel foglalkozom általa, hanem visszarepítettél időben. Azért őrületes ez az egész, mert közben egy bolondozás van ezzel a „nagymama kanapéjáról lelopott” terítőcskével. Szóval titokzatos vagy, de azért itt a végén is hadd mondjam el, hogy jó lenne ennél többet kapni, kérlek, gyere! Ami a képet illeti, egyetlenegy problémám van, hogy nagyon szűk oldalt. Jó lett volna, ha egy kis levegőt, teret hagysz ennek az egésznek. Vagy ha már ennyire szűkek vagyunk, akkor fölül is legyünk szűkek. Most ez nekem olyan, mintha egy fotóalbumba lenne beragasztva és ekkora hely lett volna egyébként a nagymama, nagypapa képe és a „család együtt örül Balatonkenesén a nyárnak” c. fotók között és ezért kellett volna ilyen formába vágni, mert így lehet jól beragasztani az albumba. Nekem most ez az élmény jön ettől, de abszolút három csillag és tökéletes leckemegoldás – nagyon várom a folytatást, nem győzőm elégszer mondani. (hegyi)
értékelés:    

János, ez egy nagyon érzékletes és jó megfigyelés, egy nagyon jó gesztus – nem túl szerencsés elhelyezésben. Olyan, mint hogyha ez a képkeret elcsúszott volna, pontosabban mintha a falon lévő képkeretből lecsúszott volna a kép. Ennek az egésznek akkor volna értelme, ha eldöntöttük volna azt, hogy ezek most befele vagy kifele repülnek ebbe a történetbe. Ha belele, akkor egyértelmű nekem, hogy ennek az egésznek a bal alsó sarokba kellene kerülni, de ha kifele, akkor meg a jobb felsőbe. Most valahol a kettő között mocorgunk. Én az utóbbit választanám egyébként, a jobb felsőt, mert akkor meg lehetne tartani azt az egyetlen kis madarat egészen idehozva a jobba alsó sarokhoz. Nem olyan nagy matek ez, mert ez utólag is megvalósítható, mivel abszolút fehér a háttér, tehát azt gondolom, hogy ez utómunkában nem egy nagy feladat. Most nem nagyon értem, hogy miért ott van, ahol, ez az, ami ebben a dologban számomra kérdéses. Azon dilemmázom, hogy ezt megoldás szempontjából kis feladat helyrerántani, és akkor megvan a leckemegoldás – három csillag. Viszont azt is mondom, hogy János, nem most kezdtük ezt az ipart - tömegelhelyezés, kompozíció, aranymetszés, képarányok - szóval ha meg így gondolom, akkor két csillag. Úgyhogy ez most egy kegyelem hármas, tehát megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de lassan szigorúbb leszek. (hegyi)
értékelés:    

Négyzetes képarány tekintetében ugyanazt tudom mondani, mint az előbb. Itt a kép nekem onnantól érvényes, ahonnantól ez a fehér és középtónusban tartott szürke világ van. Ami a sötét tónust, a majdnem a fekete részeket illeti alul és felül, nem részei a belső rendszernek. Ha a kezetekkel letakarjátok, fogjátok érteni, hogy mit szeretnék itt mondani. A második része a dolognak, hogy itt talán egy vegyes megoldást lehetett volna létrehozni, abban a tekintetben, hogy ezekkel a drapériákkal elkezdek úgy dolgozni, hogy ezt a takarást valahogy meghagyjam ezen az edényen - ráteszem a tüllt, aztán beleteszem a körtéket így a körték a fátyol elé kerülnek, a paradicsomok is - és onnantól kezdve ez az egész formájában kevésbé zaklatott. Most ez az edény túl határozott. Avagy a másik irány, amennyiben ez a határozottság fontos nekem, akkor keményebbre kell hívni a hátteret és el kell érni azt, hogy az is kopogjon, annyira kopogjon, mint ez az edény. Egy teljesen más irány, hogy ennél lényegesen kevésbé kusza hátteret rendezek, tehát nagyon lágy, nagyon nőies, nagyon finom vonalakat és abba elhelyezem ezt a tárgyat – csak az a helyzet, hogyha ebbe az irányba mozdulunk el, akkor nagyon megnehezítjük a dolgunkat, hogy ne uralkodjon olyan szinten ez a kosárka az egész helyzeten, hogy már ne tudjon szóhoz jutni tőle semmi más. Itt a kérdés. Amin mindenféleképpen kellene javítani, az a kép bal oldalán álló hullámforma, ami létrejött ebből a háttérből. Ugyanis ott, abban az álló formában már annyira világos részek is vannak, amik elviszik a figyelmemet. Ezt visszavenném tónusban maszkolással. (hegyi)
értékelés:

Hát, Sándor nagy és erős lépés tettünk. Jól megleptél, mert egy olyan új világot nyitottál ki, amit eddig nem nagyon láttam és én ennek nagyon örülök, tulajdonképpen gondolatolvasó vagy, mert a csendélet képeidnél folyamatosan az járt az agyamban, hogy de hát a Sándornak vannak hátterei, tüll és mindenféle más textiljei, amit használhatna - nagyon örülök neki, hogy ezt idetetted. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány és egy nagyon határozott gondolat. A két tárgy is jó - körte és tök -, jó az a viszonyrendszer ami létrejön, valamint nagyon szépek a fények - annyit hozzátennék, hogy most a kép jobb oldalán, a háttéranyagon, tehát a textilen van egy elég határozott fénymennyiség és ezt én biztos, hogy csökkenteném (pl. maszkolással visszafognék) azért, hogy még jobban élhessenek a főszereplők. A kép alsó és felső részén úgy érzem, hogy arányaiban már nem a kép belső mozgásaihoz tartozó részeket is ábrázolunk. Ezek bennem bizonytalanságot keltenek. Aztán mondok még valamit, ami nagyon szubjektív lesz (úgy tessék kezelni). Ebben engem a képben leginkább azok a kis szöszök izgatnak, ami a tök belső felületén látszanak, biztos, hogy belebújtam volna valahogy a kamerával és ezt a belső rendszert kerestem volna, de ez maradjon az én meglátásom, abból dolgozzunk, amit látunk. A mostani arányrendszerben ezzel a centrális kompozícióval nagyon egyedül maradtak ezek a tárgyak, nagyon magányosak. Ez se rossz, nem baj, de olyan érzetet kelt, mintha egy hullámzó tengeren egy kis mentőcsónak úszkálna – túl messze van. Van egy távolságtartó érzete – én egy kicsit közelebb jönnék. Ez a fekete-fehér megoldás mindenféleképp a szívemhez közelebb álló megoldás – a tónusok, fények, színek jók – tehát számomra ez egy jó irányban gondolkodó kép. (hegyi)
értékelés:

Kedves Gábor, köszöntünk újra a Látszótéren, az Estiskolában mi már egyszer elkezdtünk egy munkát, és örülök neki, hogy újból nekifogunk ennek a kommunikációnak. Én azt gondolom, hogy ez egy jó ritmusú üzenet, jó az, hogy ezekkel a kékekkel dolgozol, és ebben egyedül a betonlapoknak a színe az, ami ebből kilóg (meg nagyjából a part, de az is ebben a tónusban van), tehát egy viszonylag egyszerűre redukált tónusrendet kapunk. A hangulat megvan, az is, amit ezzel mutatni akarsz, a pihenés, a merengés, a lazítás ideje, ez egy jó üzenet, úgyhogy megvan a három csillag, a leckemegoldás is, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Gergő, itt az a baj, hogy nem tudom mi lóg ide be a bal alsó sarokba. Ha ez a belógás nem lenne, akkor ez egy egészen szép ritmusú kép lenne. Sajnos ez itt most elrontja ezt az egészet azért, mert ahhoz kevés, hogy személyessé tegye, nem lehet dekódolni, ahhoz viszont túl sok, és túl határozott, hogy értelmezhető képhiba maradjon. Ellenpontként nincs nagyon szükség rá a hajó tömegének tekintetében, úgyhogy ez itt most hiba. Ha a Hiba leckére küldöd be, akkor ez egy vicces helyzet, bár ott se állna meg a lábán, mert ott azt feltételezzük, hogy valami olyan plusz értéket hoz létre, ami egyébként nem történt volna meg, itt most ezt nem érzem, kár. Ha ez nem lenne ott, akkor ez egy nagyon izgalmas, és nagyon szép kép lenne a maga egyszerűségével. Ez elég nagy flekk ahhoz, hogy ezt a keresőben is észre lehetett volna venni. (hegyi)