Feladatmegoldás

Olyan, mint egy tündérmese balettfilm, amit látok. Nagyon jó ez a gesztus, egyszerű és puritán a megfogalmazás. Van benne némi verkfotó jelleg, mégpedig abból adódóan, ami a háttérrel történik, tehát a háttér bevilágítása, hogy ennyire túl van ez az egész világítva, ettől van egy nagyon furcsa hatása, ami nem baj, de fontos, hogy tudjuk, ez létrejött. Nagyon jó, hogy ezt az egészet ebben a dinamikában közlöd – itt nem csak a tónusrend dinamikára gondolok, hanem arra is, ami a kompozíció dinamikája, úgyhogy jó az első lecke, jó megoldás, várjuk a folytatást. Nyugodtan tessék dolgozni, nem kell mindig az elemzésre várni. Igyekszünk ezeket minél hamarabb feltenni, de mi is csak emberek vagyunk, úgyhogy némi türelmet kérünk. (hegyi)
értékelés:    

Van egy nagyon érdekes kiállítás most a Műcsarnokban, ami nagyon jól jellemzi a hazai állapotokat, ez a Banksy kiállítás. Ha én lennék a Banksy helyében, lehet hogy vettem volna a fáradtságot és idejövök és szétfirkálom a várost, már csak olyan kritikai alapból, mert az ő nevét, mint áruvédjegy használják ahhoz, hogy jobb–rosszabb, fontosabb és kevésbé fontos alkotók kiélhessék a maguk rajzolási és közlési vágyát. Banksy-ról vajmi kevés szó esik, pontosan azért, mert nem sikerült elérni azt, hogy eljöjjön vagy adjon munkákat, tehát érdekes ez az attitűd. Ettől függetlenül most ezt csak mint ilyen kulturális szövedék tettem ide, hogy hol élünk és hogy élünk mi, hogy ez mennyire provinciális dolog. Ami a képet illeti, ez egy nagyon jó kép és nagyon furcsa az egész, mert ez egy szomorú helyzet, mivel ezek a vakablakok valaminek a megszűnését, értelmetlenségét, funkcióvesztését jelzi, miközben a színekkel a formákkal, ezzel a kis rajzzal, tulajdonképpen ez az egész vidámmá változik. Nem tudom, hogy ez ott véletlenül volt, vagy te voltál aki belenyúlt, de ott azok a söröspoharak (a műanyagok) nekem nagyon jók. Mert ha az nem lenne, akkor az egésznek nem lenne jelenléte – az adja meg a valóságát, azt adja meg azt, hogy ez nem csak egy dokumentálás. (hegyi)
értékelés:    

Kapunk egy leírást, ami több intermediális utalást ad, mert itt részben egy filmre is utalunk, részben ezeknek a szerzőknek az életművére is, és ezeknek a különböző korokban történő értelmezésére is. Ennek külön örülök, mert fontosnak tartom azt, hogy egy alkotó ne csak a saját területével foglalkozzon, hanem legyenek gyökerei és kapcsolódásai az irodalomhoz, a képzőművészethez, a filmművészethez vagy a zenéhez azért, mert ezek fogják megadni a színességét, az ízét, a fűszerét az alkotásnak. Egyszerűbben fogalmazva: eszméletlenül sok szakbarbár van mindenféle alkotási területen, aki csak és kizárólag a saját vonalával foglalkozik, fogalma sincs arról és nem is figyel oda, hogy mi történik a környezetében és milyen gyökerek és kapcsolódások lehetnek akár a múlthoz. Ezt minden szempontból fontosnak gondolom. Abban nem vagyok száz százalékig meggyőzve, hogy ez a kép most ebben a formában minden kérdésre választ tud adni, legfőképp azért, mert egy dolgot nem érzek tökéletesen eldöntöttnek, mégpedig azt, hogy én akarok-e archaizálni, tehát akarom-e hozni azt a kort és annak a technikai kritériumaiból adódó ízeket, vagy pedig ez csak egy véletlen. Mire gondolok? Arra, hogy itt van életlenség, van bemozdulás, de nekem ez inkább most talán a türelmetlenségből, talán a technikából adódó hiányosságnak tűnik mintsem annak, hogy felidéznénk egy régi kort. Megtörténhet mind a kettő, tehát mind a kettő érvényes lehet. Ezt a felidézést meg lehet tenni tárgyakkal és valami nagyon mai technikai megoldást adni, lehet a technikát is roncsolni, tehát minden érvényes lehet és minden igaz akkor, hogy ha ezt én előre eldöntöm. Most én úgy érzem, hogy ebben a helyzetben ezek a bemozdulásos életlenségek és formatévesztések nem biztos, hogy tudatosan kerültek a képre, nem biztos, hogy tudatos döntés eredményeképp. A ritmus abszolút jó és az üzenet is. Tehát nem is kell ezt magyarázni, mert akinek megvannak ezek a sztenderdek, mint az Andalúziai kutya az érti az üzenetet. Akinek meg nincs, annak meg talán fölkelti az érdeklődését. Azzal meg, ami a leiratban van, nem biztos, hogy száz százalékig egyetértek, de nyilvánvaló, hogy ez abból adódik, hogy ismerem a filmet, sőt a kedvenceim közé tartozik, tehát ebből kifolyólag nekem a film nem csak erről az egy jelenetről szól. Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon hatásos jelenet, de hát nem véletlen, hogy abban a korban, amikor a dadaizmus, a szürrealizmus a virágkorát élte és ez a három alkotó tulajdonképpen Lorcával együtt elindította a munkát, hogy abban a korban ez egy tök érthető és egyértelmű dolog volt, hogy akár polgárpukkasztásból, vagy azért, mert egy gondolati sort túlhabosítanak, eljutnak egy ilyen döntéshez. Ez a film egyébként e nélkül is tökéletesen működne, de nyilvánvaló, hogy kellett valami, ami az ő szempontjukból szerintem már az alkotás pillanatában tudható volt, hogy igen, ez lesz a legtöbb botrányt kiváltó képsor. Ha ezt is tekintetbe vesszük, akkor bizony ezt a döntést nem az utókor hozta meg, hanem az alkotók. Az utókor már csak reagál rá. Ha provokálni akarok, akkor el fogom érni a célomat, és ha ezt jól csinálom, márpedig ők jól csinálták, akkor eredményes lesz, de akkor utána ne keseregjek az eredményen. Ezt tudom, hozzátenni magához a filozófiai részéhez. A technikai részben nem nagyon értek veled egyet ezzel a roncsolással itt a kép szélénél, hogy itt kimaszkoltál valamit, szóval most én azt gondolom ezt azért át kéne gondolni, hogy biztos ez a legjobb forma-e. Azért ez egy abszolút 3 csillagos első lecke, sőt egy nagyon erős első lecke és meg is van a leckemegoldás és visszaadom ismétlésre. Tudom, hogy ezek a legfurcsábbak, amikor valamit elismerek, mint eredmény, de én azt gondolom, hogy a lényeg nem az, hogy beérjünk a végállomáshoz, hanem az odavezető út. Ennél az útnál van még mit boncolgatnunk. (hegyi)
értékelés:    

Van nekem egy fotós barátom, úgy hívják, hogy Glázer Attila, néhány évvel ezelőtt, hát ez már jó tíz év vagy még több, azt találta ki magának, hogy romlott filmekre fotóz. Mindenkitől elkérte a hűtőjében tárolt, évek óta lejárt filmeket és ott jöttek létre nagyon érdekes ilyen rohadások, amik nagyon furcsa esztétikai helyzetet hoztak. Tulajdonképpen egy hibaista megközelítés volt és nagyon jót tett a képnek az, amit ő ott a véletlenre bízott, hogy éppen melyik kocka hogyan és milyen színjátékokkal fogja megörvendeztetni az alkotót meg a nézőt. Ez jutott eszembe erről a képről, ezekről a kis motoszkálásokról, kis pontokról, hogy olyan, mint hogyha egy mikroszkópnak a tárgylemezén lévő ilyen kis életcsírákat látnád. Nagyon furcsa ez a dolog és jó ez a kékes hangulat ehhez. Attól érdekes, hogy ezzel emeled túl azon a szinten, ami a hétköznapi közlés lenne, hogy találtam csipeszeket a ruhaszárító kötélen. Ami önmagában is egy jó dolog lenne. Tehát jók ezek a ritmusok, amik létrejöttek ezekkel a csipeszekkel és kompozícióban, tömegelhelyezésben, formai rendben ez abszolút helyén van eleve maga a fő motívum is, de a játékosságát tulajdonképpen azt hiszem ez a kékes árnyalatban tartott maszatok által rajzolt, átrajzolt helyzet hozza meg. Az is jó, hogy nem didaktikus a dolog, tehát ugye a kotta az öt vonal itt meg csak három és felet látunk. Nincs ezzel semmi baj, tehát pontosan elég amennyit ez érzékeltet, nem szájbarágós. Ez egy ilyen kis könnyed etűd, nem azt mondom, hogy ezzel kellett a legtöbbet dolgoznod, hogy ez létrejöjjön, de nem is baj, mert nem egy izzadtságszagú valamit kapunk és ez jó. Megvan a három csillag, köszönöm. (hegyi) értékelés:

Nagyon örülök annak Gábor, hogy - tudom, ez furcsa lesz amit mondok - föladtad a riportszerű tematikus közlést és érzelmeket hozol ebbe az egészbe. Kaptunk tőled már két sorozatot is. Mind a kettő a maga korrektségével valamit létre akart hozni, de nem kerültem érzelmileg közel ehhez a sztorihoz. Itt most ez megtörténik a vörösekkel, a lámpákkal és az hagyján, de ez a kék ami ide beszűrődik ez pont jó pillanat, a két szem, minden viszi ezt az egészet a sztoriban. Talán ott a jobb alsó sarokban van valami, ami esetleg kozmetikázható lenne, de az egész tulajdonképpen rendben van. Úgyhogy én azt gondolom, hogy na ez egy érdekes megközelítése ennek az eseménynek, mert hogy aki volt ilyen expókon, kiállításokon az tudja, hogy mindenki a legtöbbet akarja ebből kihozni, mindenkinek ugyanaz a célja (ismerj meg, hadd adjak el, tőlem vegyél, kiállítás után találkozzunk, gyere a boltba), tehát mindenkinek ugyanarra a srófra jár az agya és ettől, legalábbis számomra, elég kibírhatatlanok ezek a helyzetek - rosszabb mint az Ecseri piac, mert ott legalább jó arcokat és érdekes tárgyakat lehet találni. De neked ebből sikerült megfognod egy olyan pillanatot , ami valóban élményszerű hatást ad. (hegyi)
értékelés:    

Dávid, örülök neki, hogy újból elkezdtünk egy munkát és ráadásul határozott ecsetvonásokkal dolgozol, van egy elképzelésed a helyzetről, ráadásul mindezt öniróniával valósítod meg. Úgyhogy ez egy jó gondolat és elég bolondos a kép ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan a három csillag. Nem tudom, mi az a szellemtünemény, ami ott van, az a fehér izé. Ahhoz azért túl határozott, hogy ne azzal foglalkozzam, mint legvilágosabb folttal. Elviszi a figyelmet arról, hogy mit akarsz itt mesélni. Szóval azt ott érdeklődéssel figyelem, arra valamit mondjál, hogy az ott micsoda. De megvan a három csillag és a leckemegoldás, tehát én nem mondom azt, hogy ez nem jó, csak ott az középen fura. (hegyi)
értékelés:    

Egy 6 képből álló sorozatot kapunk és nem pontosan értem, hogy miért ez a sorrend. Mert hogy kintről be, vagy bentről ki, nem ártott volna ennek valami ritmust adni. Nekem most olyan, hogy a 3. kép inkább lenne az első. Tulajdonképpen ez megcserélhető, tehát ilyen szempontból nem ez a legfontosabb kérdés. Végigmegyek a képeken. Az 1. kép önmagában nekem nem nagyon kapcsolható ehhez az egészhez. Tehát nem tudom, hogy ez most egy szobortalapzat akar lenni, vagy pedig egy járólap. Nem nagyon értem a koszosságát, rendezetlenségét ennek az egésznek, tehát nem értem, hogy ez miért lett lefényképezve. Miközben valószínűsítem, hogy ez egy márványlap akar lenni, legalábbis az erezetéből ítélve valami értékesebb lapról beszélünk – ez ebben a formában nekem nem nagyon értelmezhető. A 2. képnek van egy érdekes közlése a rendetlenséggel. Valószínű, hogy ez itt az elfogyasztott alkoholmennyiségre akar utalni – tehát az ihletadó mámorra, vagy ennek a nagyon is tárgyias visszhangjára. Egyetlenegy problémám van. Szóval nem tudom, ezt nem lehetett volna valamivel jobban rendezni? Látok itt köveket, valami technikai kütyüt, üvegeket, drótot, valami növényzetnek az indáit, szóval ebből én azért valamit megpróbáltam volna kiválasztani és főszereplőnek megtenni, mert akkor az már valami viszonyrendszert kialakít. A 3. kép érthető és tulajdonképpen egy jó ritmusú kép. Az érdekes az, hogy itt a tónusrend és a színbeállítás tekintetében ez a kép eléggé kiugrik a többi közül, tehát valószínűleg nem egy időben, vagy nem egyfajta fényviszony között lett lefényképezve. Ezen lehet, hogy érdemes lenne valamit módosítani, ez most nagyon sárga, szóval itt most valami utómunkára szükség volna, hogy annak a tárgynak a valós színeit kapjuk meg. Máshogy fogalmazok. Elmegyek egy szobrászhoz. Azért a szobrásznál nem az a lényeg, hogy milyen kuplerájban él, lehet kritizálni, de azért születnek alkotások. Itt az alkotások az elsődlegesek. Minden más ezt díszíti. Nem hozhatom ki a végeredményt egy olyan kritikai megfogalmazásra, ami figyelmen kívül hagyja az eredményt. Nyilvánvaló, lehet az is egy irány, hogyha felfedezem azt, hogy ez az alkotó úgymond éli a maga világát, de nem alkot. De akkor ezt kellene kidomborítani. Nem tudom, mi az igazság. Nyilvánvaló ezt te jobban tudod, hogy ez az életszituáció szociografikusan hogy lehet megfogható. Most én azt gondolom, hogy született egy ítélet és ez az ítélet nem túl kegyes és a kezedben a gép, amivel ezt a döntést meghozod. A következő, 4. kép ezekkel a golyókkal megint azt mondom, nagyon jó – megint alkatrészeket kapunk - aztán kapunk egy faragványt, de tulajdonképpen ez a faragvány is fuldoklik a környezetben - olyan, mintha egy víztengerben tulajdonképpen már lebukna - gondolom ez nem csak ekkora és nem csak ennyi és van ennek egy talapzata is, megint nincsen meg a korrekt ábrázolása az alkotásnak. Hozzám egyébként legközelebb az utolsó kép áll, és nekem a környezetből és annak ábrázolásából ez a kép sokkal többet mond, mint akár az 1. és 2. kép. Ezekkel a székritmusokkal létrejön valami, a tömegelhelyezésben is, aztán ott ez a macska ami élhetővé és érthetővé teszi ezt a sztorit. Szóval Tamás, én most azt gondolom, hogy ez egy hiányos sorozat és pontosan a lényegében hiányos, hogy Bakó László milyen munkákat csinál, mi az ő iránya, milyen alkotások születnek? Még egy dolog: hiányzik az alkotó. Nem akart a kamerád elé állni? Mi történt? Miért nincs ő itt? Utánanéztem a weben, és amit én találtam, abból nekem azért az kitűnik, hogy ő egy elég határozott világgal rendelkezik, ráadásul egy nagyon karakteres arc, egy nagyon karakteres személyiség, most arról nem beszélek, hogy bátai és itt van egy kapcsolódás a Látszótérhez (Jóska is bátai, sokszor járunk ott). Szóval lényeg a lényeg, én ezt visszaadom ismétlésre. Tessék elmenni hozzá, kiegészíteni a sorozatot. Képeket szeretnék arról, hogy ő mit csinál és képeket szeretnék az alkotóról. Tudom, hogy ez egy nagyon didaktikus megközelítés lenne, de azért ő már valamit létrehozott, én ezt gondolom. De Tamás kérlek, hogy oszd meg velem azt, hogy ez most miért történt így, hogy miért ez volt a fő csapásvonal. (hegyi)