Feladatmegoldás

Grillparty utáni pihenő

Érdekes nézőpontot választottál, formailag érthető, tartalmilag némi magyarázat kéne talán, miért épp a talp az, ami megragad, mint helyzetbemutatás. Nyilván van ebben a lazítás nyugalmából, de fura megfigyelni azt is, hogy mennyire szokatlan az, hogy egy talpat lássunk, mennyire eltér a megszokottól, miközben természetes, semmi extrém nincs benne, mégis ritka. Nyilván a kérdés az, hogy mennyiben ötletszerű, hiszen ezen múlik az, hogy van-e késztetés arra, hogy tovább keresd ehhez a viszonyulásod, vagy csak parti utáni pihenőben kezedbe akadt gép és a lazítás nyugalma-unalma hozta, hogy akkor én most ezt lefotózom. (hegyi)
értékelés:

Régi diafilmek, vagy régi nyomású útikönyvek világát érzem itt, anélkül, hogy brutális archaizálás lenne, és ez izgalmas világ ettől, tetszik, érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezt mint építészeti helyszínek bemutatási technikája később is alkalmazd. Adódik ez a levegőrétegek miatt is, az is ad egy párás, ködös hatást, valóban jól érzem azt, ahogy a tér rétegződései, a jelentés rétegei megjelennek. Köszönöm, ez oké lett. (hegyi)
értékelés:

Régen próbálkoztam már magamról készített képpel jelen esetben képekkel, így most újra nekifutottam a dolognak. Vacilláltam, hogy az 1-es vagy a 13-as leckébe tegyem, de végül a 13-asnál maradtam, mivel rendszeresen lejátszódó jeleneteit próbáltam megörökíteni unalmas napjaimnak. Azokat a dolgaimat próbáltam képre vinni amiket beltérben űzök amikor van egy kis szabadidőm. Ha ki tudom, gondolni hogy hogyan lenne jó akkor megpróbálkozok majd egy kültéri verzióval is.

Alap, hogy kedvelem ezeket a dolgaid, leginkább azért, mert nem valami hirtelen felindulásból elkövetett fotóesemény, hanem mert átgondolt munka eredménye. Az egy másik kérdés, hogy vannak technikai problémák is, meg némi kompozíciós is, nem minden fázis egyenértékűen működik. Kompozícióban a bal oldalon van egy nagyobb kihasználatlan tér. És itt jut eszembe az, hogy a valóság az alap, de nem kötelezően kell ragaszkodni is hozzá minden tekintetben. Ágyon fekve is lehet olvasni, és akkor már nincs ez a nagy üresség. A torna nem biztos, hogy háttal mutat jól. És összességében az, hogy ellenfényben kell dolgozz, az nehezített terep. Jó lenne egy nagy lámpa, persze, vagy leeresztettebb redőnynél hosszabb expók, fene tudja. Szóval van meló még, de látom, élvezed. (hegyi)
értékelés:

Otthoni elmélkedés közben született meg a koncepció, . Egy monocrome lencsés telefonnal készítettem a képet. A sötét szoba komorságából az egyetlen égő lámpa felülről világítva emeli ki az arcomat. Némi akrobatikával a sötét háttérből előnyúló kezem a megszállottság manifesztuma.

Máté, üdv a téren, jó kezdés ez, és várom a folytatást is! Tetszik, hogy gondolkodsz, hogy mondani szeretnél valamit, hogy eltervezed és megvalósítod, és az is, hogy van ebben valami szarkasztikus humor is. Jó a kompozíció, alapvetően a tónusok is jók, bár fenn, ahol a kezed van, ott egy kicsit szürkébb a kelleténél, de ez utómunkában javítható. Egy valami van, ami javaslat. A könyv. Az, hogy ez egy új könyvnek tűnik, azt is hozza, hogy nem fekszik ki, és ahol nem fekszik ki, ott zavarosabbak a formák, ez elbillenti az egyensúlyt. Érdemes olyat választani, ami ennél akár öregebb, akár még talán viseltesebb is. És még az, hogy ha ennyi hely van a könyv előtt, akkor ez az üres tér óhatatlanul igényelne még tárgyakat, tollat, vonalzót, akármit, ördög tudja, de sok így az üresség. Csináltam egy verziót, ettől függetlenül simán megvan a 3 csillag is, és várom, hogy folytasd, csinálj még akár önportrékat is. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, és az is jó irány, ahogy ezt tónusban megoldottad. Az egy másik kérdés, hogy hogyan lehet innen eljutni oda, hogy a kép ne talált kép legyen, hanem egyedi, rád jellemző alkotás. Ehhez az kell, hogy elszakadj a konvencióktól. Ez így egy tanulmány, annak nem rossz, de nincs kész. Láttam valamit, megfotózom, aztán laborban majd dramatizálom, amennyire hagyja. Mondom, miért nincs kész. Egyrészt a pipacsbimbók ilyesféle gravitációja amit mutatsz, kókadó farokra is utal, csüngés, lemondás, fene tudja. A háttér miatt azonban nincs módod arra, hogy ezt elforgasd, játssz vele, és itt kezdődik a probléma, ezért mondom, hogy talált kép. A háttér ugyanis zavaros. Van, ahol jól mutatnak a formák, van, ahol a kiégett részen van a pipacsfej, esetleges. Aztán ott van az is, hogy 4 fej van. Nem jó. 3, 5, sok, de a 4 az nehezen indokolható kompozícióban. Pontosabban lehet, persze, hogy van egy hármas összetartozás, és egy meg a renitens. De akkor Feri le kell mondani a kurva kicsi mélységélesség divatról. És itt jön megint a háttér problémája. Amiből az következik, hogy tudva, hogy kurva sérülékeny a pipacs növény, ezt elő kell készíteni, háttér, világítás, minden, akár szabadban, de egy ennél kevésbé zavaros hátteret használva, kifeszítve, belógatva, és amikor minden oké, akkor leszedni ezeket, beállítani, exponálni, minderre ha fél óra van, sokat mondok, mielőtt pusztulásba menne át a növény. Hát, így. (hegyi)
értékelés:

Ez szép. Finom. Én egyenesre hoznám, a horizontját, de elfogadom így is. Hol van ez, mi ez? (hegyi)
értékelés:

5 nap Lengyelországban, Wrocław és Łódź. Paweł és Zoé a Piotrkowska utcán.

Az öreg újpesti víztorony még nem dől, de azért a biztonság kedvéért feldén, zoomolva kaptam le, mert pont előtte ittam két sört mikor arra jártam. Persze érdekesebb lenne a kép, ha pont arra járt volna egy repülő is, de nem tette. Viszont a kék ég a fal színével együtt számomra szép, elég egy képhez. Az is tetszik, hogy kopott, picit foghíjas a tető, a vakolatból is estek már le kisebb darabok. A Star Wars film világának kopott, a használat nyomait és a takarítás hiányát magán viselő létesítményei, űrcirkálói jutottak eszembe, ez a kopottság meg mocsok nagyon bejött, kicsit hihetőbbé, emberibbé tette az amúgy gyermekien egyszerű sztorit. Ja, de ha már Star Wars, akkor inkább Tie fighter kéne a háttérbe, nem?

Olyan ez, mintha egy apokaliptikus sci-fiben a baromi gyorsan forgó időkerék-gép épp kidőlni készülne a túlterheléstől - vagy csak túl sok Stranger Things-et néztem mostanában, fene tudja. Szokni kell, még nem mondom, hogy teljesen magamévá tettem a vágás kontra dőlés ügyet, de igyekszem. Közben elolvastam a leírásod is, ezek szerint nem vagyok teljesen hülye, jól van. Megnyugodtam. Akkor jó a kép is. :) (hegyi)
értékelés:

Egy reggelen metróra (ubahn-ra) várva készült, telefonnal.
/Bécs-Perfektastraße/

A vignettálás sok - bekormolódnak a sarkok. Ennek kevesebb, mint fele is elég lenne, hogy összerántsa a kompozíciót, ha egyáltalán kell vignettálni. A helyszín és a formák izgalmasak, jó a nézőpont is, amit használsz, talán majd arra kell több figyelem, hogy mi történik a képhatárnál, milyen formák vágódnak ketté. (hegyi)
értékelés:

András, üdv a téren. Azt már sejtik szerintem, akik feltöltenek hozzánk, hogy az első önarckép általában 3 csillagos, mert ebben a köszönet is benne van, hogy bizalmat szavaztatok, másrészt bátorítás is. Itt is megvan ez, de egyben ismétlést is kérek, mert azt azért nem lenne rossz megoldani, hogy több fénnyel dolgozz, mert most annyi a zaj, hogy az zavaró. A zajjal amúgy nincs gond, de a digit gépek zaja nagyon más, mint az analógé, csúnyább, na. Ezt úgy lehet, hogy adsz elég fényt, hogy 4-800 isonál ne kelljen feljebb menni, és utána az expo idővel oldod meg, hogy menynire legyen tónusban világos vagy sejtelmes. Több mozgástered marad, ha van anyag abban a képben, mintha úgy kell "kínozni", hogy kijöjjön valami. Várom tehát az önportréd. (hegyi)
értékelés:

Máté, ez már javul, de még mindig nem hagysz elég teret a mozgáshoz. Márpedig enélkül a kép nem tud jól működni, és felmerül a nézőben, hogy jó, de miért itt, miért ez a pillanat, amit megmutatsz, mi ebben az extra? (hegyi)

Talán ezt még bele tudom szuszakolni az impresszióba :-) Nincs történet, csak hangulat. Egy utcai könyvárus pavilon Triesztben, eső után este, a Zasszony meg hosszan válogat, pedig nem beszéli a nyelvet. Közben béke van, melegfényű lámpák és csillogó aszfalt. És csend. Még a Zasszony se beszél :-D

Szeretem ezt, mert van hangulata, nem csak primer módon a története okán, hanem általánosságban a formai játéka miatt is. Viszont tartsd ide az ujjaid, hogy egy körmöst adhassak. Mi a fenéért nem álltál párhuzamosan, hmm? Nem nagy dolog, utómunkában is egyenesre húzható, de annyira adja, annyira ott van a járdánál akár még segédvonalnak is beillő módon a széle, hogy kívánja, hogy az rendezve legyen, szóval persze, lehet mondani, hogy izgultam, hogy az esernyős ne menjen el, de ha így van, ezt akkor gyakorolni kell, hogy egyrészt ne izgulj, másrészt hogy gyorsan reagálj és korrigálj ott a helyszínen. Ígérd meg, hogy erre figyelni fogsz. (hegyi)
értékelés:

Áron, az van, hogy az ötlet jó, de most túl sok minden van a háttérben, vagy a szendvics tárgyi oldalán, és emiatt zavarosak a formák. Bevallom, az a rész a jó, ahol a függöny van. Azzal kéne valamit kezdened, és a többit minimalizálni, mert a csöngő, a kenyértartó előtti cuccok nem segítenek. Kérhetek egy ismétlést? (hegyi)

Köszönöm szépen a befogadást! Megvallom az első lecke nagyon-nagy fejtörést okoz, mivel 9,5 éve nem készítettem magamról önarcképet. Ezért az lesz a második bemutatkozó képem. Valójában ez tény leírja az egész hobbifotós mivoltomat: nem szeretek embereket fotózni, csak a természetet, a csendet, a harmóniát. Mindenben a természetet keresem. Még a vonalakban, a formákban is. Ez a kép pedig egy ilyen próbálkozás eredménye.

Üdv nálunk. Először a leírásra: alapvetően a fotóval foglalkozók nagy része gondolja úgy, hogy neki a kamera "rossz oldalán" nincs dolga, ő a fotós. Igen ám, de ha nem tudod, milyen a másik oldal, akkor hogy fogsz tudni érvényes portrét készíteni? És hát erre persze az is megoldás, hogy ahogy te mondod, nem érdekel az ember, nem érdekel a portré, nos, talán majd ezt később érdemes lenne mélyebben is megfejteni, miért van így, hiszen az ember a természet része, tehát ha nem érdekel, hogy fogsz a természettel tudni boldogulni az ember nélkül? Na, ami a képet illeti, ez egy jó, ötletes és ha akarom, humoros kivágás, absztrakció, és az benne a kiemelendő nekem, hogy úgy fotózod egy állat fenekét, hogy az nem egyből esik le a nézőnek, vagyis behúzod egy játékba, és amikor rájön, hogy mit is néz, már vigyorog, hiszen az ellenállását vagy idegenkedését legyőzted. Ez fontos. Némi bizonytalanság az élességgel van, látom én, hogy van, ami elég éles, hiszen az alján ott vannak a szőrök, de valamiért épp a strukturális rész az, ami mégis olyan, mintha nem lenne elég éles. Nem mondom, hogy harcolni kell a borotvaéles képekért, mert a fene akar állandóan olyat nézni. De itt valami gubancot érzek. Vagy az lehet, hogy az exponálás volt hosszabb és a test bemozdulása, a bőr mikromozgásai miatt lett ez, vagy az iso magas és a zaj tréfál meg, de lehet az utómunka is, vagy az, hogy a mélységélesség izé, nem tudom. Az a lényeg, hogy a kép is jó és az ötlet is tetszik. Várom a képeid, a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Kedvencem :-) Ha engem kérdeztek, akkor minden minden "saját képem" (tehát amit nem emléknek fotózok) az impresszió, és ez is az. De mivel annak a kitériumába nem fér bele, így itt tárgyfotó lett. Egy mozdony kezelőállásában készült a Vasúttörténeti Parkban, és nagyon megtetszett ez az együttállás. Az eszköz a kis kompakt Canon G7X, színek meg amúgy se igazán voltak benne.

Én biztos, hogy elforgatnám 180 fokkal, a lefelé vezető irány nekem kevésbé működik, hordoz valami nem pozitív érzést, miközben a kép maga ezt nem támasztja alá. És talán a vágási pontok is lehetnének precízebbek, maradtak benne feleslegességek. Ami még, hogy a mélységélesség - de lehet, hogy az élesség alapvetően - nem tudom, hogy jó-e így. (hegyi)
értékelés: