Szakkör | Page 405 | Látszótér

Alakul a kerítés

Van 9 képünk, de ez a riport nekem nincs teljesen kész. Oké, alakul a kerítés, a leirat is azt mondja, hogy nem vagyunk még vele készen, de azért nekem a végéről hiányzik az, hogy lássam azt, hogy hol tartunk már, és valami ebből mégiscsak felmutatható. Esetleg még a felvezetésnél is érdemes lett volna a régi kerítést, vagy annak a helyét megmutatni. A riportnál ennél szábarágósabban kell dolgoznunk, mert az, ami nekünk evidens, hogy tudjuk, hogy a Marika néniék felőli kerítést kellett lecserélnünk, mert lerohadt a festék róla, az nekünk evidens, de a nézőknek nem. Itt nem lehet ebből kitalálni, hogy most magamnak csinálom a kerítést, vagy a keresztlányoméknál dolgozom fusiba, vagy mi történik, olyan finomságokról nem is beszélve, hogy lelkesen épül a kerítés, vagy utálom az egész huszadik századot. Itt tehát a Riport leckével van problémám. A képek jók, csak hiányos a sorozat. A munkafolyamat is oké, látom azt, hogy hozod a kis deszkát, még mérsz is rajta, precízek vagyunk és pontosak, és aztán állsz neki vágni. Én lehet, hogy ezt fordítva csinálnám, magamat ismerve. Utána látjuk a gyalulásos melót. Van itt nálunk olyan (Berecz Pista), aki ehhez egy rádióadásnál hozzáfűzte, hogy mire kell ügyelni a gyalulásnál, pl. hogy a macskát el kell küldeni, mert hogy ha levágjuk az ujjunkat, akkor nehogy elvigye, mert akkor nehezebben lehet visszavarrni. Ez egy fontos intelem Pistától, tényleg véssük észbe, hogy macskák ne legyenek a környéken a gyalulásnál. Aztán megy tovább a sorozat, nekem egyébként az utolsó előtti kép tetszik, ahol ilyen segélykérően nézel ránk, hogy még mindig nézitek, hogy mit csináltok, nem jönnétek inkább segíteni? Ez a csúcspontja ennek az egésznek. Aztán kapunk egy werkfotót, hogy hogyan készült ez az egész, milyen állvánnyal, én ezt most nem érzem annyira fontosnak itt, szép állványod van, de nem látom, hogy ennek most mi itt a szerepe. Kicsit kusza ettől a sorozat, befejezetlen, kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Gőztelenül

Nekem ez így önmagában még nem biztos, hogy elég. Nem lehet jól kivenni, hogy itt mi a helyzet. Hogy a vonatért siránkozunk, amiből csak egy kerék maradt, vagy a sínekért, vagy a környezetért, vagy ezért az egészért együtt, attól, hogy ennyire szűkre lett vágva a dolog, és a nézőpont sem segíti az asszociációt. A másik része az utómunka. Nem ártana kicsit törődni azzal, hogy a színvilág helyesebb legyen. Nem nagyon értem, hogy miért megy ez el ebbe a kékes-vöröses árnyalatba. Ez most a tárgyszerűségét is csökkenti a dolognak. Egy csillagot adok, mert az ötlet maga jó, az, hogy ezzel akarsz foglalkozni, én el tudom fogadni, az jó, én bátorítanálak, csak a technikával egy kicsit többet kellene foglalkoznod. (hegyi)
értékelés:

kerti képek
GG mohó aprítója

kerti képek
lajtorja

kerti képek
Zsoltu mester és Ányeszita

kerti képek
sárkány sámán

kerti képek
miért is jó a kerti munka...

kerti képek
...háát a szép fények miatt!

kerti képek
A megérdemelt pihenés is jól esik.

kerti képek
kiskapu

kerti képek
zsarátnokok

Spirál

Az a helyzet, hogy ez, mint ötlet, rendben van, a megvalósítással van kicsi problémám. Nagyon kettévágódik a tónusrend. Elindulunk fentről lefelé egy középtónustól majdnem a feketéig tartó lépésközzel, ez rendben van, ez a képnek a bal oldala, aztán a képnek a jobb oldalán nagyjából az egyharmad tónustól megyünk egészen a világos felé, ami szintén rendben van, de a kettő között túl nagy az eltérés. Valahogy én kihoztam volna egyformára, és ez maga a döntés is, hogy a titokzatosság érdekel, ami a kép bal oldalára jellemző, vagy a korrektség, a nyitottság, ami a kép jobb oldalára? Melyik az igazság? Most ettől, hogy ez ennyire ketté van vágódva, bizonytalannak érzem, hogy milyen érzéseket kellene nekem, mint nézőnek fölhozni magamban. Ez okoz némi problémát. Aztán vannak itt némi pontatlanságok a szerkesztéssel is, nézzük meg, a jobb fölső sarokban ott valami belóg, a vonalak nem a képhatárhoz futnak ki, pedig kifuthatnának, mert ha a kép aljából ezt a kisujjnyit levágjuk, attól még nincsen baj, és ha megnézzük ezt a vasoszlopot, ez sem teljesen függőleges. Ezzel én még dolgoznék egy kicsit. Visszaadom ismétlésre a bizonytalanság miatt, és arra próbállak rávenni, hogy az első három leckével dolgozzunk még. Fontosak a többi leckék is, de szerintem az segít, ha az első három leckében már biztosak vagyunk ahhoz, hogy utána már a többi leckében is megfelelően személyes üzeneteket tudjunk készíteni. Ismétlés. (hegyi)

Pistám, első lecke, önportré arc nélkül, érdekes ez a képi világ, amit itt mutatsz. Ha a kép fölső egy centijét levágod, hogy ne legyen benne a jobb felső sarokban az a világosabb csík, ami nem hordoz üzenetet, akkor még erősebb lenne a kompozíciód. Megérné ez a vágás, mert ez egy jó üzenet, tetszik. Remélem, hogy a rádiós pihenő most ad neked energiát és időt, hogy a képekkel foglalkozz, úgyhogy várom a folytatást, ez három csillagos. (hegyi)
értékelés: kiscsillag 1. osztály

Nyitott

Lehetne a címe akár az is, hogy "Íme, én". Próbálok nyitottan állni mindenhez, az élethez, kinyújtom a kezem, de néha szétfoszlanak a dolgok, mint a felhők. Megfoghatatlanul.

Üdvözlünk itt, a Látszótéren. Egyrészt nagyon beszédes ez a tenyér, nagyon jó az, ahogy az árnyékokkal dolgozol, jót tesz a tenyérnek. Az, hogy a karnak jót tesz-e, nem vagyok teljesen biztos, de hát mit lehet tenni, kicsit sok nekem a karon a fény, elviszi a figyelmet a tenyérről. A megoldás jó, és ebben a képben nagy bizalom és bizakodás van. Szerencsére nem egy utolsó segélykiáltását adó fuldokló kezét látjuk, hanem egy bizalommal a jövőbe mutató tenyeret, ami „itt a kezem, nem disznóláb” mondatot is hozhatná, mint élmény. Ami a leiratban a felhőkkel való kapcsolatot illeti, én nem érzem ennél a képnél, de én ezt egy nagyon pozitív üzenetnek tartom. (hegyi)
értékelés:

Sorverseny

A kép egy tornaversenyen készült viszonylag késői időpontban, világítás nem nagyon volt, így feladtam az erőlködéssel és svenkeléssel szórakoztattam magam :)

Attila, ez egy jó pillanatnak a meglátása, jó helyzetet figyeltél meg. Számomra egyetlen egy kérdés van: az utómunka. A kompozícióval nincs probléma, a pillanatot is jó időben fogtad meg, itt a kép bal alsó része az, ahol az árnyék van, ami egy picit igényelné még a világosítást. Ha a maszkolás technikával dolgozol, akkor egy kicsit itt erre még lehetett volna engedni, és akkor egyensúlyban van a dolog. Most a kép bal oldala, főképp a bal alsó része bebukik. Egyébként ez rendben van, mint Mozgás lecke három csillagos, csak a technikára nem ártana még egy kicsit gyúrni. (hegyi)
értékelés:

The name's Bond...James Bond.

Koncert fellépésről haza érve tükörbe néztem és valahogy ez jutott eszembe.

András, remek önirónia, nagyon tetszik ez a képi megoldás. A csokornyakkendő nekem lehet, hogy már kicsit sok a jóból, ehhez a stílushoz nekem kevésbé való, pontosabban, ha már csokornyakkendő, akkor kicsit meglazítva, és kókadtabban odarakva, de a kép abszolút rendben van. Várom a folytatást, szeretném látni a többi megoldást is erre a leckére. Tudod, az első három lecke nagyon fontos. Erre megvan a három csillag, a leckemegoldás is oké. (hegyi)
értékelés:

Lámpák

Azt nem tudom ebből a képből most eldönteni, hogy valami lámpaboltban vagyunk vagy valamilyen romkocsmában, ahol a tulaj érdekesen válogatta össze a lámpákat. Minden esetre, jó az a meglátás, amit itt Eszter észrevett, izgalmas ez a ritmus is. Én kevésbé vettem volna szűkre azért, mert ha ennyire szűkre veszem, akkor az egymáshoz való viszonyok válnak egyre inkább fontossá, viszont ahhoz túl nagyok a terek a lámpák között. Ezeken a tereken, ahol átlátunk a formák között egyéb olyan dolgokat láthatunk, amik nem szervesen csatlakoznak ehhez a ritmushoz. Emiatt talán szerencsésebb lett volna kicsit tágabbra venni, és akkor belekomponálni a környezetből is azt, ami lényeges. De az ötlet rendben van, a három csillag megvan a leckére. (hegyi)
értékelés:

Werbálfotó

A werbálfotó lecke megoldása.

Látom, hogy Pista idefirkált a kép aljára egy anarchia jelet, értem magát a geget is, csak ne álljunk meg, a többi ilyen jelet is keressük. Egy kép nem kép ebben a formában. Egy képtől nem indul be a nyálelválasztásom. Ha sikerül egy geget végigvinned 3-4 képben, akkor oké, mert akkor ezekkel a betűkkel ki lehet esetleg írni valamit, de így önmagában még nincs kész, a folytatásra sarkallnálak. Megvan erre neked kettő csillag, és a többit majd megbeszéljük, amikor folytatod. (hegyi)
értékelés:

a tavasz illata

Gime, fantasztikus kép, a hölgy, aki áramszedőnek használja a májusfát, és közben érdekesen szagolgatja is a virágokat rajta. Szemmel láthatóan nem tud szabadulni ettől az élménytől, rákapcsolódott a hálózatra. Nagyjából ennyit tudok a képről elmondani, zseniális, három csillag.
Ja, hogy ez nem a Humor leckébe jött? Mert oda még talán el tudnám képzelni. Nem tudok vele mit kezdeni, Gime. Nem nagyon értem, hogy mit miért csinálsz, hogy van egy faág, amibe belekapaszkodik valaki, de olyan erősen markolja, hogy megőrülsz, az látszik, hogy az ízületek, a csont, a bőr feszül. Aztán ez a valaki itt van ebben a farmerkabátban, ami elég fontos neked, miközben a tavasz illatáról beszélsz, gondolom, ő itt szagolja ezt a virágot, de mit nem látunk? Na mit? Az orrát. Sikerült egy olyan portrét csinálnod, egy olyan profilformát választanod, ahol nagyon erős az állkapocs. Ha ez valami ételreklám lenne, akkor szuper lenne, mert azt mondom, hogy biztos szét tudja rágni a vasszöget is, de itt orra nincs. Aztán még beleraktad a hajába ezt a villanydrótot is, amit megint nem tudok értelmezni. Miért fontos ez a villanydrót ebben a kompozícióban? Nem értem. Ha a szagolás a fontos, akkor miért hagytad meg a kép alján azt a rendetlenséget, ami ott van a faágakkal meg a kerítésdarabbal meg a villanylámpával. Gime, ez nekem nem kép, de ha akarod, akkor a Humor leckébe áttéve, három csillag. (hegyi)

Eszter, megmondom mi a problémám: a reklám mindig kívánatossá tesz valamit, felépít egy álomvilágot, egy álomszituációt, amibe te be akarsz kerülni, mint néző, mint fogyasztó, és mindegy, hogy mi a termék, de azt birtokolni akarod, meg akarod enni, inni, föl akarod venni, magadévá akarod tenni. Ez az alap. Minden reklám így működik általánosságban. Vannak kivételek Oliviero Toscani a Benettonnál, ő honosított meg egy olyan nézetet, ami a társadalmi kérdések felvetésére irányul, és olykor nagyon sokkoló képekkel olyan problémafelvetéseket hozott, amik mondhatóan még a verbálfotóhoz is tartozhatnának, hiszen a Benettonnak a szlogenje a „United Colors of Benetton”, tehát a Benetton egyesült színei, és Toscani előszeretettel dolgozott a fehér-fekete bőrszínnel is, a kisebbségekkel. Ezt most csak kitérőként mondtam, hogy van kivétel, ami erősíti a szabályt, de ennél a képnél nem tudom eldönteni, hogy mi az a Bols. Az valami ital? Mert akkor nem elég egy üres pohár. Gondolom, hogy valami volt ebben a pohárban, de attól, hogy a felirat rajta van a poháron, de a pohár üres, nem tudod elindítani a nézőben a vágyat, mert mire kell vágyni, milyen színű ez az ital? Fehér, fekete, áttetsző? Ez azért fontos, mert ha tudjuk, hogy milyen színű, akkor arra rá lehet erősíteni, utána azt lehet ismételni a környezetben. Magát a terméket én nem hagynám le, főleg akkor nem, ha egy poharat ábrázolsz, ami üres. Az üres pohár lehet fontos egyébként, hogy annyira jó volt, hogy megittam, de akkor az üvege legyen mellette, amiben még van, hogy utána lehessen tölteni, hogy te, aki nézed ezt a képet, még kaphatsz egy pohárral, szóval valami geget el lehet indítani, de önmagában egy üres pohár nekem nem hozza azt a vágyvilágot, ami a reklám feladata. Ismétlés. (hegyi)

Színes városok

Ahol élünk.

Gábor, itt a bizonytalanságot érzem rajtad. Túl akarsz lenni ezen a Makró leckén? Olyan, mintha azért csináltad volna, mert egyértelműen makró, mert ezek kis apró mütyürök, és a nagyítóval jól eljátszunk. Az ötlet zseniális, de az a problémám, hogy egyszerre három irányt is elindítottál. Egyrészt elindítottad a makróvilágot, ami akkor érdekes, ha tényleg belemegyünk a részletekbe, ennél még beljebb, és óriási poliplábakká változnak az integrált áramkörök lábacskái. A másik irány, ami a cím is, hogy „Színes városok”, de ahhoz nem kell a nagyító. Akkor még inkább surlófény, még sejtelmesebb helyzet, és akkor ezek a kondenzátorok lehetnek az épületek, akkor olyan áramkört kell keresni, ahol ezek jobban érzékelhetőek lesznek, kicsit jobban kiemelkednek ezek az alkatrészek, talán kevesebb rajta az útvonalnak felfogható csík, és akkor azt kell kihozni belőle, hogy ezek kis városok. A harmadik irány, ami az egésznek a humora, nekem ezekből a képekből a harmadik az, ami leginkább tetszik. Nagyon jól megtaláltad ezt a vörös-zöld párhuzamot a három kis virágocskával, a kezeddel, ami tartja a nagyítót, szóval ez a kép tökéletes, de az egész egy zavaros problémafelvetés. Nincs eldöntve, hogy merre megy a taxi. Egyrészt a leckét visszaadom ismétlésre, másrészt a harmadik képre kapsz három csillagot, harmadrészt visszaadom ismétlésre a címet is, akkor tessék azt is megcsinálni. Most adtam neked munkát rendesen, tessék ezzel dolgozni, ne álljunk meg itt félúton. (hegyi)
értékelés:

Ultraibolya

Egészen furcsák itt a színek, nagyon döglöttek a zöldek, és közben őrületesek ezek a kékek, lilák. Értem, de én ezt nem tudom egy percnél tovább nézni, el kell tekerjem, mert a szemem kifolyik tőle. Ha ez volt a célod, István, akkor azt elérted, csak egy fotónál nem árt, ha megmaradunk abban a viszonyrendszerben, amit a néző szívesen néz. Lehet, hogy ez csak nekem ilyen szörnyű, de komoly gyomorbajt okoz a kép színvilága. Ne haragudj, de keress valami olyan esztétikai megoldást, ami jólesőbb érzést ad. Ez virág, de utálod a virágokat, vagy mi van? Ismétlés. (hegyi)

Keverőpult

Varázslatos az egész hangtechnikusi világ, volt szerencsém a Dörögdi Fesztiválon 10 napon keresztül oda-odalopódzni Alex keverőpultjához, és tényleg egészen őrületes, hogy ezek a fickók az összes tekerentyűt tudják, hogy mi micsoda. Ennek egy kistesója itt van a rádióstúdióban, és bevallom, hogy vannak rajta olyan gombok, amiket még mindig nem tudok, hogy micsoda, de ettől még mennek a rádióadások. Jó a színvilága is a dolognak, mert ezek a sárgák jól ellenpontba kerülnek a kékkel, és jó a helyzet is, ez a konstrukció, amik ezekből a vastraverzekből létrejön jól mutatja azt, hogy a keverős egy olyan munkakörnyezetben dolgozik, ahol minél kevésbé van szem előtt, annál jobb, miközben az optimális az, hogy jól hallja azt, ami történik. Egyetlen egy dolgot hiányolok: ezt a keverőt valaki kezeli, valaki mestere ennek a melónak. Nem kötelezően kell ennek portrénak lenni, de ez nem egy ilyen elhagyatott helyzet, hogy ezt bedugják, és magától megcsinálja a munkát, valaki irányítja ezt, ott van valaki mögötte, akár egy kéz erejéig is. Ezt hiányolom a képről, ettől nekem üres, miközben a kép nem a tényszerűségről akar szólni, nem egy kiállítási katalógushoz készült a kép, de nem elég megállni ott, hogy van egy érzelmi viszonyulásom, mert a nézőben fel kell tudni építeni ezt az érzelmi viszonyulást, ami benned már a kép készítésekor megvan. A néző semleges, amikor a képed elé kerül, az ő érzelmeit magaddal kell tudni ragadni, és ehhez az kevés, hogy a sárga meg a kék milyen jól mutat. Kellene ezzel a témával még egy kicsit foglalkoznod. Visszaadom ismétlésre, és remélem, hogy, ahogy az előzőekben volt már rá példa, hogy ebbe is megpróbálsz úgy elmélyedni, mint az autókban vagy az önarcképeidben. Jó lenne, ha nem tévesztenél irányt, azokat az érzelmeket mindig tartsd magadban, de azokat add is át a nézőnek. Ismétlés. (hegyi)