Elemzés

falyuk

Egy, talán azt hiszem szomorúfűzfa testét látjuk valamilyen kertben talán ősszel, mert levelek nincsenek ezen a fán, napközben, erős fényben. A 10-es lecke köldök házi feladat hozzátartozó szöveggel próbálkozott azt jelezni, hogy valamilyenfajta szimbolikus, áttételes üzenetrendszert is tartalmaz ez a feladat. A képpel az a legnagyobb gond, hogy amíg a kiválasztás a természetben megfigyelt jelenségek abszurditása, meglepő látványa az célt ér, megtalálja az alkotó, mégis a fényviszonyok, az erős napsütés az lehántja erről az állapotról a misztikumot és az a nagy gond, hogy nem tud transzponálódni ez a helyzet, hanem egy sérült fatest, amely egy-egy részénél átláthatóságot enged. De nem több. Azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan lehet az Andrásnak segíteni, mondjuk ennél a képnél, és nem tudok mást mondani, pedig valószínűleg szemléletben kellene változtatnia, hogy ennél a képnél esetleg ha vár, vagy esetleg visszamegy, ha tudja hol a helyszín, ha megközelíthető és keres más fényeket, akkor elérkezhet a Falyuk 10-es lecke köldök kapcsolódásához. De mindaddig ez egyszerűen egy erdei kép lesz. Ismétlés. (szőke)

Hétfő délután

Már kaptunk ilyesmi képeket az első leckére is, a portré arc nélkülre is, és mégis azt mondom, hogy annak örülök, hogy a Mariann eljutott arra a pontra, amikor elkezd másképp fűszerezni. Minthogyha egy főzésnél, amikor az ember elkezdi gyakorolni azokat az ételeket, amiket otthon tanult és egyszer csak elkezd a saját ötlete, vagy a saját élménye alapján belekeverni valami izgalmasat, valami érdekeset. Amiért ezt mondom, az pontosan az, hogy itt tényleg hajszálnyi, mikro mozdulatok, vagy a bőrnek a mikro gyűrődései, vagy a szemnek, a szemhéjnak az, hogy mennyire van lecsukva, mennyire van kinyitva, tehát ezek nagyon apró kis jelek, ami miatt ennek a képnek az üzenete túlmutat azon, amit az első lecke lefed. Azért is gondolok erre, merthogy nagyon érdekes és figyeljétek meg azt, amelyik történet elindul magán az írisznél, tehát, hogy ott a tükröződésben is egy mikro világ fölfedezhető, egy függöny, vagy egy ablak, ahonnan a fény ugye beérkezik, és szemmel látható, hogy az alkotó az nem ránk néz, nem velünk kommunikál, nem velünk foglalkozik, hanem pontosan arra figyel, vagy arra mozdul a tekintete, amerre ez a fény sejthetően bejön a képbe. Ami még nagyon fontos, amit meg kell jegyeznünk, hogy nagyon pontosan, precízen használja a mélységélességet és ettől lesz az egésznek tere, ettől lesz az egésznek íve. Most az, hogy ezt utólag, elektronikusan éri el, vagy ott sikerül ennyire precízen ezt megoldani, ez a kép végeredménye szempontjából mindegy, mert hogyha még utólagos módosításról is van szó, akkor is teljesen rendjén való ez a fajta beavatkozás. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a képet és azért is, mert olyan íveket láthatunk, amely ívek egymásra felelnek. És ezek az ívek ráadásul absztrakt módon is értelmezhetőek. Tehát, hogyha elvonatkoztatunk attól, hogy mit látunk magán a képen, akkor ezek a körívek nagyon is egy féltő, nagyon is egy óvó női attitűdöt mutatnak. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nézz rám, ez vagyok én, ilyen őrült, aki vissza se néz,
Döntsd el kellek-e így,..." (Sing-Sing)

Eszter választása, hogy kameráját, fényképezőgépét, írói tollát elhelyezi valahova mellkas magasságba - és mielőtt beküldte nyilván látta ezt a képet -, mindenféleképp azt jelzi, hogy erős öniróniája van, nemcsak önmagával szemben, hanem a világgal is. Hiszen ezt a pozíciót, ezt a kis igazolványképet, amely kellően csálé, ezt egy olyan környezetben rögzíti, ahol tudom is én az angoltanfolyam bejárati ajtója, vagy az önkormányzati jegyző iroda ajtaja körbekeretezi a modellt. Ez az alsó gépállás részben azt mondhatnánk, hogy nem előnyös, részben pedig éppen attól, hogy nem egy piedesztára emelés, éppen ettől emberi, éppen ettől szerethető, éppen ettől bájos. Akik ehhez nagyon értenek, azok a csehek. Sajnos ma már mi a csehekkel nem vagyunk határosak, az eredeti Csehszlovákia másik részével, és érezhető is, hogy az a polgári humor, az a polgári gondolkozás, amely Hrabalnál élhető át egészen frenetikusan, és aztán nagyon sok írónál, másnál is, Haseknál és sorolhatnám - ez a fajta íz megvan ebben a képben, és én úgy gondolom, hogy második lecke önportrénak nagyon karcosan és nagyon határozottan idelépett elénk Eszter, és ez szerintem jó. Úgyhogy én ennek a képnek örülök, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Mezítláb
Az ember legjobb barátja.

Annak örülök, hogy az Anita néha szimbólumokkal is, formákkal is, formakapcsolódásokkal is dolgozik és hogy ezt folyamatosan a körülötte lévő tájból, környezetből emeli ki. Ugyanakkor pontosan azért, mert más elemmel, mint a hókristályok, a foltok a belenyomódó talplenyomatok nem dolgozik, ezért igazából ez egy mozaikszerű, falfelületszerű forma. Tehát ezekben a negatív domborművekben az segítene, ha egy olyan fényviszonyt keresne, ahol talán egy picit súrlófény világítaná meg ezeket a felületeket. Egyből a ragyogása előjönne a hókristályoknak és ezeknek a benyomódó formáknak, vagy pedig grafikusabb megoldással kontrasztosabbra hívva elő a képet, egy drámaibb ritmikát hozna létre. De azt gondolom, hogy a két disznó az megvan. (szőke)
értékelés:

A szemben lévő ház
Végre újra lett fényképezőgépem! Már lassan 3/4 éve nem töltöttem ide fel semmit - ezzel a képpel térek vissza. Sok boldog napot mindenkinek a Bivaly új esztendejére!
BUÉK

Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Csaba hosszú idő után, ahogy a leiratban írja, visszatért közénk és egy új eszközzel kezd el fényképezni és egy új eszközt próbál ki. Majdnem fél év telt el azóta, hogy ő az utolsó képét beküldte hozzánk, miközben azt kell, hogy mondjam, hogy igenis jellegzetes, vagy jól felismerhető leckékkel dolgozott eddig is. A mostani helyzetnél abban nem vagyok biztos 100 százalékig, hogy ez csendélet a szó szoros értelmében, lehet, hogy a kategóriával, magával vitatkoznék, mert hogy azért ennél szigorúbban vesszük a kategória határokat, másrészt viszont azt mondom a Csabának, hogy vannak olyan leckéink, pontosan az a három, ami a péntekkel, a vasárnappal és a hétfővel foglalkozik, amivel én ezt abszolút el tudom fogadni, tehát lehet, hogy egy kategória váltást megérne a dolog. Ami a képet illeti, valamilyen üveg felületen, valamilyen tégla vagy üveg díszítésen keresztül látunk, láthatnánk át, hogyha ez a felület engedné, így csak sejtéseink vannak, hogy mögötte egy kerti helyzet lehet, valamilyen ház, talán lehet még akár ez egy templom is, nem tudom mi, mintha ott valamilyen csúcsot is látnék, de lehet, hogy csak ez a torzítás miatt van. Amit én mondanék, mert hogy nagyon izgalmas az, hogy megvan a képnek egy háttere, igaz, hogy ebben a lágyított helyzetben tartva, és nagyon szép maga az a struktúra is amit ez a borostyán sárga kiad ezen az üvegtéglán, de én azt mondom, hogy valami nekem egy picit az előtérből minthogyha hiányozna. Tehát valahogy a kép osztatával valaminek történni kéne. Most én nem akarok itt tanácsokat adni, hogy a fotós nekitámaszkodik ennek az üvegfalnak és akkor a kezét látjuk, vagy mi, de valami a belső történetből még hozzáadódhatna. A külső történetet értem, az üvegfalat is értem, azt is amit ez a kettő elmond, de valahogy szemérmes a belső történettel. Várjuk a folytatást. (szőke-hegyi)
értékelés:

Rémálom
a pénz miatt...

El kell mondani az Estiskolával kapcsolatban, hogy igen, ez egy felnőtt oldal. És egy felnőtt oldal felnőtt történetei nagyon sokszor tartalmaznak örömet, játékot, vidámságot, gyermekkort és sokszor a felnőttkor fájdalmait is. Én nem akarom pontról-pontra az összes grafikai elemet értelmezni, mégpedig azért nem, mert úgy gondolom, hogy az az elmúlt két év, amit itt együtt töltünk, töltöttünk az Estiskolán és képeket néztünk, akik ezeket természetesen rendszeresen olvassák, használják, beszélnek - itt nem szükséges azokról a képi motívumokról külön megfejtéseket közölni, mert elég egyértelműen kapcsolható az embrió, a vér vörös színe, a kés és a pénz kapcsolata és ehhez kapcsolódóan a rémálom is. Egy ilyen alkotásnál nem biztos, hogy az az elsődleges cél, hogy a pontos időpontot, a pontos helyzetet, a neveket fölmondjunk mintegy bírósági jelentésben, hanem arról kell inkább beszélnünk, hogy egy kép, még ha nem is boldog és vidám, vajon tudja-e hordozni formamegválasztásában, ritmikájában azt az üzenetet, amit az alkotó szeretett volna közölni. És azt kell, hogy mondjam - vállalom érte a felelősséget -, hogy ez a kép hordozza mindazt, ami most az alkotóban zajlik, még ha ez egy nagyon fájdalmas történet is. Éppen ezért azt gondolom, hogy a színválasztások, a kollázs-szerű szerkezet, ez a transzparens-szerű ordító expresszionizmus, ez mind annak érdekében van alárendelve, hogy a kép ezt a bizonyos fájdalmas üzenetet elmondja nekünk, és ezt meg is teszi. (szőke)
értékelés:

Tornásznő
A barátnőm élsportoló tornász volt. Ő azt mondja az egész életét meghatározta ez a nőies, de kemény sport. Kitartásra, küzdésre, fegyelemre tanította. Aztán az élet tragédiával súlytotta. Ekkor lett az ismeretségből barátság. Tiszteletre méltó volt, ahogy a semmiből újraépítette önmagát, mindezt emberi méltósággal, tartással. Anya, jó ember és nő tudott maradni. Lelki erejébe kapaszkodva, tornászta LENTRŐL FELFELÉ önmagát. Hihetetlen energia lakozik benne.

Egy hosszú leirat van a képhez és szeretném megnyugtatni Gere Szilviát, hogy nagyon fontos ugyan az az üzenet, amit a kép mellé írt, de bízzon benne, hogy a kép önmagában is megállja a helyét csak azzal az egyszerű címmel, hogy Tornásznő. Rengeteg életkedv és rengeteg derű van ebben a képben. Az egyik oka az, hogy olyan színhatást hagy a felülettől, amire ez az árnyék vetül, vagy valamilyen megvilágítással egy olyan színsort használ, ugye a narancsokat, vöröseket, okkereket, amely egyértelműen egy pozitív dinamizmus és ehhez nagyon beszédesek ezek a játékok, ezek az árnyjátékok. Gyerekkorunkban, amikor még a televízió nem volt, volt egy ilyen meghatározó mágia, biztos mindenki emlékszik, hogy este az utcáról beszűrődő fénynél az ágyban mennyit játszottak velünk szüleink, vagy csak mi magunk, ahogyan a kezünket, a kezünk árnyékát a falra vetítettük és különböző állatfigurákat próbáltunk ezekkel az árnyékokkal eljátszani. Nagyon izgalmas ritmikai játék ez egyszerű eszközökkel, de azt kell, hogy mondjam, hogy sokszor az egyszerű, az nagyon is összetett dologgá tud válni. És nagyon fontos az a lépés, hogy az előző képet, amit kritizáltunk, és amire azt mondtuk, hogy próbáljon meg valamilyen új formát találni, hogy arra egy ekkora lépést tudott tenni. Ezt egy óriási lépésnek gondolom. (szőke-hegyi)
értékelés:

FrizuraVáltás

Tökéletesen stimmel a kép a címhez, hiszen most már egy jó ideje Bara tényleg frizurát váltott átvitt értelemben is. Itt is újrakezdéseket látunk, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem ok nélkül, nagyon is van értelme a vallomásoknak, az önvallomásoknak, pontos helyzetjelentés az, ami ezen a képen jelen van. Valamilyen fényfoltokkal, vagy valami egymásra mixelt megoldással az arcon megjelennek különböző fényfoltocskák, csíkok, mint ahogyan kavarog az ember fejében minden, amikor változás előtt, vagy változás közben van. Ez azt is jelenti, hogy az eszköz, amiket használ, nem egyszerűen technikai virtusok, hanem jól szervülnek ahhoz az üzenethez, amit Bara el szeretne mesélni. Bara egy nagyon bátor úton jár mostanában és már nem csak külsődleges megfigyeléseket használ, hanem nagyon határozottan elkezdte önmagát megfigyelni és önmagán keresztül üzenni. Ezt én egy három disznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Veszélyes Elemek
Láncreakció Mácsai Feri képére

Mivel a láncreakció sorozatba beemeltük a képet, ezért nem elemezzük, hanem majd a láncreakció programban fogunk vele foglalkozni. (szőke)

Tél a tónál

Egy olyan képsorozatot látunk, ami tulajdonképpen egy téma feldolgozásnak tekinthető, a téli befagyott Balaton különböző megközelítéseit látjuk. Tehát ezek tulajdonképpen gyöngyszemek egy sorban. Ha végigtekintünk ezen a sorozaton, ugye az első kép egy mondhatóan klasszikus 30-as évekbeli megközelítést mutat, gyönyörűen kirajzolva azokat a repedéseket a tó jegén, de mégis egy nagyon finom tónusábrázolással mutatva mindezt, és a tárgyiasságon túlmutatva hoz egyfajta érzést, egy érzékelést. Ebben a kicsit melankolikus helyzetben a második kép egy nagyon is mai, konstruktivista megközelítése a befagyott vízfelületen jelentkező jégszilánkoknak és azoknak a struktúráknak, amik ilyenkor ki tudnak alakulni, és ez egy nagyon jó megfigyelés és nagyon szépen van kontrasztban is tartva ez a helyzet. A következő kép igazándiból nem is a tél direkt ábrázolásával éri el a hatását, hanem a hiánnyal. Egy csónak evezőtartóját látjuk, amiben nincs evező, és hogyha igazán végiggondoljuk, akkor csak a másodlagos közlési síkon tudjuk ezt az egész dolgot érzékelni, vagy helyére tenni elsődlegesen, ez akár készülhetett volna egy verőfényes őszi, vagy nyár végi délutánon is, és mégis, ez a hiány az ami helyrebillenti és értékelhetővé teszi ezt a történetet. Utána egy befagyott jégstruktúrát látunk, majd ez a struktúra egy távolabbi felvételen megismétlődik, mint Nazca-vonalak. A jég alá szorult levegővel és ezekkel a repedésekkel egy nagyon izgalmas felületi játékot és egy konstruktivista megközelítést hoz, és utána a következő állókép pedig visszahoz minket ebből a fajta elrugaszkodásból a valóság színterére a jég, a feltört jégtömbökkel olyan struktúrákat találva, ami minthogyha egy akár szeles búzamező, vagy egy hullámzó tenger lenne és tulajdonképpen az előtér és háttér közötti különbség nem térbeliségében, hanem méreteiben érzékelhető. És tulajdonképpen a legutolsó kép az ami az emberi jelenlétre leginkább utal azzal, hogy egy evezőt láthatunk a vízben a tó jegébe fagyva. A képeket végigsorjázva egy nagyon érdekes ritmust hoz létre az alkotó. Elindul valahonnan, föltesz magának egy kérdést, és erre próbál meg választ találni. Közben az értelmezés fókuszát, és az értelmezés „objektívjét” különböző pontokra állítva, hol közeli, hol távoli, hol a makró világ, hol a nagytotálokkal mutatja meg azokat az érzelmi kötődéseket, amit tulajdonképpen így, hogyha a képsort megnézzük nagyon is erősen ad egy jelentést arról, hogy mit jelent Bélának ez a vízfelület, mit jelent neki a tél, mit jelent neki ez az egész történet. Még azt is mondom, hogy ez akár a csend kategóriájába is kerülhetett volna. Nagyon érdekes értelmezés az, hogy ez a riport leckéhez került, ugyanis nem egy szocio történeti helyzetet dolgoz föl, hanem tulajdonképpen egy saját belső világba kalauzol minket ezeken a képeken keresztül, úgyhogy megvan rá a három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az előadás
most van ez a rádió, próbáld ki TE is, milyen műsort csinálni...

Az István mostani munkáit, üzeneteit tekintve sokkal többet lehet érteni a Berecz-féle világlátásból. Ha ez elfogadható és a Pista is elfogadja, akkor viszont ma már nem csak az Estiskolán visszatekintve megnézett korai Berecz képek tekinthetőek felelősségteljes személyiségvállalásnak Berecz István viszonylatában, hanem a későbbi munkái is. Úgy filmek, úgy fotók, mint akár a hanganyagok. Ez azt jelenti erre a képre tekintettel, hogy egy könnyű eszközzel megoldott házi feladatot küld be az István, pont a vágy kategóriára. Tulajdonképpen egy védekező házi feladatot küld be, amelyben véleményem szerint a gyertyafaggyút tartalmazó tárgy, a Marionett figura, amely - persze, értjük, maga Berecz Pista az álmaival - kigőzölög egy másik lakkozott, valamilyen szertartási felületről, ahol a Csodaszarvas éppen repül el a ragyogó csónaklakk felé, amely a Holdat, vagy a Napot képviseli, hogy ez mind oké, csak a Berecz Pista ennél mélyebb. Úgyhogy Pistám, ne sértődj meg, dobtam vissza a képet azért, mert ebben igazából nem vagy benne, hanem a rutinodat és az eddigi ötletességedet tehetségesen használod, de tudom, hogy tudsz te ennél jobbat, úgyhogy vissza a feladónak. (szőke)

Kéz a képben
Kedvenc mackóm már az első nap velem volt saját kislakásomban. Ezért van Ő az első bemutatkozó kép középpontjában. A mozdulat, pedig remélhetőleg felismerhető: a képet komponáló fotós "jelképe" e mozdulat. Mi vallana ennél jobban e számomra oly kedves időtöltésről?!

Egy nagyon izgalmas játékot küld Eszter nekünk ezen a képen keresztül. Ha visszaemlékeztek, sokszor látható híres albumokban, vagy különböző forgatási képsorozatokban, hogy az operatőrt úgy ábrázolják (ahogyan a rendezőt a két kezébe temető fejével, vagy imádkozó ajkaihoz illesztett összezárt tenyerekkel), hogy az ujjait összeillesztve, mint egy ilyen kis képkeretként átnéz a világba. Eszter a saját kezein fényképez keresztül, így mi az ő kezein át látunk, azokon a kezeken, amelyek az ő történetéről is nagyon sokat mesélnek, nagyon sokat megtudhatunk, ha úgy tekintünk erre a képre, megmutatja a saját környezetét, a saját világát, ebbe a távcsőbe helyezi el azt a kis állatkát, amely nyilván az ő szeretetteli múltjához is kapcsolódóan egy személyes tárgy, egy plüss állatka. Ez az a távcső, a mutató és a hüvelykujj közötti szakaszon belül, ahol a fényképész árnyékát, a megmutató árnyékát is láthatjuk. Mindezek fontos jelek. Így a baloldali hüvelykujjnál a kis díszként megjelenő négy ujj árnyéka, a plüss állatkára rávetülő hosszú ujjformák. Ahogyan pont ettől a kiemeléstől, az ujjak közötti átlátástól, a háttérben lévő belső terem különböző tárgyai is jelentést kapnak. Mint például a kerámia virágtartó hengerforma, és mindezeket, ha az ember megpróbálja egy csokorba összerakni, akkor azt mondhatja, hogy nagyon fontos üzenetet küld Eszter nekünk, kiemel, még tán azt is meg lehetne kockáztatni, hogy ehhez a kéztartáshoz, és ehhez a kéz jelhez kapcsolódóan bizonyos történelmi, vallási formák fontos, mágikus testkód jelzésként használták ezt a gesztust. De ha csak játékosan közelítjük meg mindezt, akkor a gyermekjátékokban a varázslásnál is a nyitott kezek mágikus szavakkal tűzdelve megjelenítenek. Ez a varázsló keze, az a varázsló kéz, amely a fotó, a fotográfia mágiáján keresztül megnyitja, megjeleníti a világot. Most itt Eszter világába varázsolódhatnánk bele, és ha elfogadható, amit a kéz varázshatalmáról és a kéz mágikus hatalmáról az előbb elmondtam nektek, akkor logikusan következik ebből a kérdés, hogy – de Eszter, miért nem szereted a jobb kezed is ugyanannyira, mint a bal kezed? Ha a varázskezeket látjuk, miért nem láthatjuk a jobb kezet ugyanúgy, mint a bal kezet, sőt a bal kezet is és a jobb kezet is miért nem láthatjuk még jobban?Ahogyan, ha a fényviszonyokat, az exponálás pillanatát megnézzük, nagyon fontos üzenetek találhatóak a körmökön. Ezek a körmök aranybarna lakkokkal vannak ellátva, amelyek a köröm állapotából adódóan hengeres formákként jelentkeznek a képzőművészetben, tehát ahhoz, hogy a rajta megcsillanó fény jól tudjon működni, olyan megvilágítást, olyan fényt kellene használni, amin a kéz, a kéz jelentősége és a kézhez tartozó felületi világok még erőteljesebben jelen vannak. És mindez azért nagyon fontos, mert gyökereiben az ötlet nagyon is jó és érzékelhető, tehát joggal elvárható az, hogyha valakinek ilyen zseniális megközelítése akad, akkor konzekvensen vigye végig ezt az üzenetet. Mint ahogy a háttérben lévő hengeres, szürkés-fehér forma, virágtartó váza is most, ebben a képkivágásban egy obeliszk-szerű díszítése ennek az összetett geometriának. Abban az esetben, ha egy nagyon parányit balra elmozdítottad volna a kamerát, akkor a két ujj, a két mutatóujj találkozásának folytatásaként jelentkezne a háttérben lévő kis hengeres forma. Most pedig elcsúszva, igazából a háttérben picit zavaró körülménnyé válik. Nem a hátteret kellett volna, vagy kellene megváltoztatni, hanem a megfigyelések pillanatában a külső világ játékos kapcsolódásából adódóan kellene nagyon parányit manipulálni. A manipulálás alatt nem a dolgok, tárgyak átrendezését, hanem jelen esetben ennél a képnél a kamera kevéssé elmozgatását kellett volna létrehozni. De ettől függetlenül én azt gondolom, hogy nagyon fontos ez a kép, amit elküldtél, és örülünk, hogy elérkeztél ide hozzánk. Pontosan az ötlet miatt, abban az esetben megvan a három disznó Eszter, ha megpróbálod megcsinálni ennek a javítását ennek a képnek, de várjuk a további munkákat. (szőke)
értékelés:

Londoni hangulat
Két éve készítettem ezt a képet, és mikor most újranéztem az angol táboros fotóimat, újra "belé szerelmesedtem".

Ha a hozzáfűzést is elolvasom, akkor nyilván egy utazás, utazáshoz kapcsolódó állapotot szeretne közvetíteni a kép, különösképpen a mondat utolsó szavai – újra belészerelmesedtem - és Viktóriának azt szeretném mondani, hogy az előző alkotások kapcsán az a bizonytalan sejtésünk van, hogy ez egy nagyon fontos állapot, a szerelem. Többször beszélgettünk erről akár lent a pihenőprogramokon emberekkel, ahol nem átallottam azt mondani, hogy a szerelem, a szerelem létállapota bármennyire is fontos, tulajdonképpen gyökereiben a birtoklási vágy. És ez nem csak egy másik emberi személyre tud vonatkozni, hanem szinte mindenre. Tárgyakra, élőlényekre és akár épületekre is. Nem az elsődlegesen a kérdésem, hogy Viktória szerelme nem erős az ilyen és ehhez hasonló csodálatos időtlenséget sugárzó régi épületekhez. Én magam is nagyon, nagyon kedvelem ezeket a formákat, mert valósan tapinthatóan hordozzák a történelmet. Azonban az oldal és az oldalon megjelenő képzőművészeti munka, az azon keresztüli közvetítés fotóval, filmmel, grafikával éppen azért fontos, mert ha a kép egészében, teljes vizualitásában nem tudja hordozni az alkotó által generált érzelmeket, akkor ez a dekódolás nem is fog működni a néző számára. Ha nem magyarázom el az ABC-t a szövegemhez, bármennyire is üzenetet szeretnék küldeni, nem fogják tudni elolvasni. Ez alatt azt értem, hogy ez a szerelem az épülethez nincs megfogalmazva fotográfiai szempontból. Ezen a képen egy albumképet látunk, ahol tulajdonképpen akár kérdéseket is rakhatnék fel. Hogy a toronyépület miért van elvágva, a talapzati rész miért nem látszik, az épületkomplexum baloldala miért ott és miért úgy vágódik el? De ehelyett, igazából csak azt szeretném mondani, hogy semmi másra nincs szükség, mint arra az érzelmi többletre és sűrűségre, amely szerintem nagyon fontos, hogy én Viktória szeretem ezt a világot, szerelmesen szeretem a köveket, és hogy ez megjelenjék az alkotásomban. Hogy erre mi a megoldás? Hogy az ember alakja, hogy a kövek közelsége, hogy egy kompozíciós pozícióválasztás a megoldás? Ezt azért nem tudom megmondani, mert pontosan az alkotó az, aki dönt a nyelvezethez. Tehát ő, az ő szabadsága létrehozni, hogy ezt még mélyebbről fotózom, vagy közel kúszok a falakhoz, hogy a perspektivikus ábrázolásban a kövek felületei egészen sokkolóan erősek legyenek, még a távolban egyre kisebb formaként látszódik a torony. Ezt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy jelen pillanatban ez a szerelem nem érződik a képben. A lecke tehát pontosan a Viktória érdekében visszakerül a feladóhoz, és nagyon várjuk, hogy dolgozz még ezzel a házi feladattal, éppen azért, mert az eddigi munkáidban is voltak fontos, mély üzenetek. (szőke)

Tisztelet Harry Callahannak
Tisztelgés egy amerikai fotós előtt.

A kép igazából egészen szűkített módon a fehérek és halvány szürkék foltjaival dolgozik, amiben szinte tusrajzként vannak belehelyezve a kis ezek elszáradt virágkórók. Majdhogynem egy grafikának tekinthető kép ez, és mint ilyen a grafikai elemeket szépen távolságtartóan kezeli és nagyon jól ritmizál az egész kép. Örülök, hogy nem egy közhelyes megfogalmazás a téma, tehát ez a kép egy három disznós kép. Nem is tartozik, tehát amit most mondok az elemzéshez, hanem megint csak odasúgom, hogy – Jóska, hol vagy a képből? – de ezt csak Szőke mondja és nem a szokásos elemzés. Természetesen ez egy nagyon szép kép és nagyon szeretem, úgyhogy drukkolok neked, hogy minél több bátorságod legyen a saját munkáidhoz. Zárójeles megjegyzés, hogy Callahan Moholy-Nagy tanítványa volt. (szőke)
értékelés:

Tündérdomb
Mátra (kell a keret)

Azt kell, hogy mondjam a Tamásnak és én most nem a Hegyi vagyok, hanem a Szőke, hogy ezeknek a képeknek meg kell tudni állni a különböző keretek nélkül is, fekete és fehér keret nélkül is működnie kell, és hidd el Tamás, hogy a Mátra van olyan csodálatos mint a Bakony és hidd el, hogy ez a kép megáll ettől a fekete gyászkerettől függetlenül is. Tehát én most nem tekintem beküldött munkának a gyászkeretet és gyászkeret nélkül azt mondom, hogy ez egy nagyon szép három disznós tájkép - nem nagy asszociációs dobás, de szép. (szőke)
értékelés: