Szakkör | Page 413 | Látszótér

Mostan színes tintákról álmodom

...
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
...
Kiszínezném vele az életem.

Rájöttem valamire, és ezt köszönöm Tamásnak. Nevezetesen, hogy ha hagyom magam általatok elragadni érzelmileg a saját értelmezési mezőtökbe, akkor legfeljebb okosan tudok bólogatni, de abból meg nem lehet kihámozni semmit se, nem segít - már ha segít egyáltalán, ha mondom a magamét. Ezért hát azt mondom, hogy Tamás, ez egy kép, nem három. Engem az első kép érdekel, a másik kettő a te bizonytalanságod magadban, hogy vajon sikerült-e az elsővel elmondani, amit akarsz. Igen, sikerült. A másik kettőt lehet tartalékba tenni. Az első kép elég és elmond mindent. Bízz magadban és a néződben. A második kép nagyon alternatív, mondjuk úgy modern, de a fenét érdekli ebben a kontextusban a modernség. A harmadiknál meg elragadott téged a technika. Az első kép oké, az kapja a három csillagot, és csak azért nem kapja meg a kép a leckemegoldást is, mert a bizonytalankodás levon a feladatmegoldásból. (hegyi)
értékelés:

KOLLEKTÍV EMLÉKEZET

Budapest, 2012.02.01.

Azt hiszem, legalábbis az általam látott képeid közül ez az első, ahol a technika és a kompozíció ellene dolgozik a tartalomnak. Korrekt az épületábrázolás, szépek a vonalak, bár engem az a létra izgat ott a háttérben, humorosnak is mondhatnám, szóval korrekt minden, de azt gondolom, hogy ennek a képnek nem kéne korrektnek lennie. Ha valahol, hát itt ahhoz, hogy a falragaszok és a szobor kapcsolatba kerülhessen, bizony a Sándor-féle szubjektív térhasználat lenne üdvözítő. Ugyanis adott helyszínből ha minden korrektül megvan, akkor elviszi a hangsúlyt a háttér, a konténer és minden egyéb, miközben lássuk be, mindez csak körítés, a lényeg a kétféle emberábrázolás dinamikájában van. Nem tudom, lehetek-e annyira szigorú, hogy visszaadjam ismétlésre ezt, de mégis megteszem, mert engem az érdekelne, ami Sándort érdekelte ebben a képben és most ezt, tehát az érzelmet felülírja a technikai korrektség. Sándor, ne legyél jólfésült, neked aztán főleg nincs erre szükséged, tudjuk, hogy tudsz függőlegeseket is, meg vízszinteseket is, oké, most akkor lássuk a medvét! (hegyi)

Eskanyarar

Szembenállás

Aikido.

Hmmm, az előző képhez hasonlóan itt is a kettősséget ábrázolod, akarva-akaratlan ez dominál a képen, és azáltal, hogy nem teljesen szemben állsz a kamerával, azt az érzetet kelti a kép, hogy várjuk, hogy ebből a kicsit elutasító, kicsit védekező, kicsit bizalmatlan állapotból kimozdulj. Egyetlen dolog, hogy a bal oldalon a ritmusokból egy taktusnyit vágnék, azaz a hozzánk közeli ablakmélyedés falának fehérjét már nem tenném a képre, mert az olyan ritmikát hagy félbe, ami nem nyugalmas, tehát átbillenti az egyensúlyod. (hegyi)
értékelés:

Szem, üveg

Szeretem a közvetlen, lényegretörést, de lehet, hogy ez túl egyszerűre sikeredett.

Az egyszerűség abban a tekintetben nem rossz és nem baj, hogy nem kell a néződnek köröket futnia, hogy értelmezhesse, amit lát. Szomorúság, fáradtság, és érdekes, a két arcfél különbözőségének árnyalatai adnak értelmezési utakat is, mert elég jól elválik a bal arcfél, ami inkább a szomorúságé és lemondásé, és a jobb arcfél, ami a kitartásé és erőé. Ez abban a tekintetben fontos megfigyelés, hogy mindig van a portrénál domináns arcfél, és azzal, hogy a két arcfelet milyen müódon mutatjuk, ezt a dominanciát vagy kiemeljük, vagy hátrébb soroljuk, tehát az alkotói eszköztárnak ez fontos eszköze. Köszönöm, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Madáretetők

Jó leckemegoldás, bár az a vonal is erős benne, ami a barátság érdek részéről mesél, de ez nem baj. Azonban azzal valamit kellene kezdeni, hogy skurcban került a képre a kerítés, és emiatt (és kicsit a függőlegesek miatt is) dőlni látszik a kompozíció.Kettős most az irány azzal, hogy a madarak és emberek kapcsolata és a két karral a két ember kapcsolata is a képre került, lehet, hogy a kevesebb több lenne, ha csak egy kar látszana, de el tudom így is fogadni az irányt. Szóval jó kép, kár a kerítésért. (hegyi)
értékelés:

Kesze-kusza

Sopron

Jó a meglátás, jó, hogy a fények így központozzák a képed, és az is jó, hogy a mélységet ábrázolod a közeli faágak képbe foglalásával. Az egy másik kérdés, hogy ez a helyszín mennyiben jellemző Sopronra, hiszen aki nem ott él, annak a Tűztorony látványa ebből a távból nem evidens. Dolgozz még Sopronnal, érdemes lenne. (hegyi)
értékelés:

Kézzel készült csokoládé

A múlt héten egy csokimanufaktúrában jártam és ott sikerült lőnöm pár képet. Ezt az egyet ide szánom. A többit itt tekinthetitek meg: http://bendesign.hu/chocolate

Egyrészt irigyellek, és ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül, a csoki mint antidepresszáns igen fontos sokunk életében, ráadásul a kézműves csokik izgalmas ízkompozíciókat adnak. Ez a kép, mint egy sorozat része kiválóan megállja a helyét, ha viszont egy képet nézek, akkor ebből a szemszögből a csoki alig kap szerepet, annyira gazdag a gyümölcs rátét, hogy a hordozó nem jut szóhoz. A másik meglátásom, hogy a kékeket ki kellene szűrni, mert az öntőforma műanyaga gondolom fehér eredetileg, tehát azt kéne figyelni, hogy az fehér maradjon, mert a kék hidege távolságot tart, vagyis ettől a kékes tónustól nem tudunk olyan közel kerülni a tárgyhoz, mint szeretnénk. Ha megmutatható, és feltölthető ide, kíváncsi lennék a riportra. (hegyi)
értékelés:

Ágnes tavasza

Az a helyzet, hogy ha kinyitom a közhely szótárat a tavasznál, akkor a kisvirágok, a kisméhek és a nünükék biztos benne lesznek a leiratban, szóval ezek a képek teljesítik a feladatukat, és mindenkinek meg kell csinálnia a maga virágzó cseresznyefa képét, de azt tudnunk kell, hogy ezek a képek ennél többet nem tudnak. Ez nem azt jelenti, hogy a tavasz ábrázolásánál nem jöhet szóba a virágzó fa, de akkor azt úgy kell megcsinálni, hogy tökéletes legyen, hogy világításban érdekes, izgalmas fényeket találjunk, hogy a kompozíció hibátlan legyen és mindemellett valami újszerű meglátást is mutassunk, használjuk a mélységélességet ésatöbbi, ésatöbbi. Vegyük úgy, hogy Ágnes ezzel letudta a közhely részét a leckének, lehet tovább, mélyebbre menni. Talán a második kép az, ami elindul ebbe az irányba. (hegyi)

Kedves Látszóteres barátaink! Oldman tanácsára segítséget kérünk: a Balla-Török-Hegyi kert gondozásra szorul. Várjuk azok gyors jelentkezését, akik besegítenének, 2012. április 14.-én szombaton.

A program a következő: 9-kor kezdenénk, és míg Bagi Tamás Tamagucci Jóskával főzi bográcsban a finom ebédet, addig mi összeszedjük a lombokat, a faágakat, a tóba hullott leveleket, eltüntetjük Bobby kutya nyomait, amit kell, megmetszünk, amit lehet, összesöprünk, zsákokba teszünk.

Hozz magaddal váltás játszóruhát, alkalmas cipőt, kerti, avagy munkás kesztyű is kellhet. Szerszámok vannak, de ha a sajátod jobb, mint a miénk, hozhatod azt is magaddal. Ha van otthon feleslegessé vált színes (piros, kék, sárga) zománcfestéked, ecseted, hígítód, akkor a három kerti széket is átfesthetnénk. Erős, nagy zsák is kellhet, bár beszereztem néhányat már.

A helyszín a szentmihályi stúdió, azaz XVI. kerület, Pálya u. 77. A munka reggeltől addig tart, amíg kedvünk van dolgozni.

Szentmihályi kerttakarítás

A kép csak illusztráció, mondhatni: ilyen volt. Az ilyen lett képeket majd ti csináljátok. És előre is köszönet.

Képek a munkálatokról.

Zoé

Úgy érzem egy kicsit nehéz helyzetbe kerültem a kép elemzésekor, hiszen itt nincs nagyon mibe belekötni, legalább is én nem javítanék ezen a képen semmit. De mondjuk az is fontos, hogy miért működik. Gondolom Zsolt valahogy instruálta azért a modellt, és szerintem jó választás, hogy Zoé nem néz a kamerába. Így egy finom, merengő női arcot kapunk, ami nekem mégis ambivalens egy kicsit. Mintha egy kis indulat is ott feszülne benne, de közben teljesen nyugodt, és ez az, amitől számomra olyan izgalmas a kép. A szép derítés, a kompozíció, meg a többi már csak üres fecsegés lenne. A vágás is jó, örülök, hogy Zoé nem lett megskalpolva. Szóval nekem ez a kép három csillagos, de valljuk be, Zoé nélkül nem sikerült volna. (Bach Viktória)
értékelés:

Ultramarine

Dávid, az a helyzet, hogy ezt a képet a film kerete tartja össze, ha azt levágod, menthetetlenül szétesik. Értem, hogy a káosz esztétikája izgat, de nem engedheted el a gyeplőt. A főnök te vagy a káoszban is, ha megtalálod azt, ami izgat, akkor a néződ is egyértelműen fogja érezni, amit mutatni akarsz, és nem érzi magát az erdő közepén hagyva. (hegyi)

árnyék

Ilyen szürkének, ilyen árnyéknak érzem magam.

Mariann, ez egy jó kép lenne, ha eldöntötted volna, hogy most akkor feszültséget akarsz beletenni a függőleges döntésével, vagy lírát és nyugalmat azzal, hogy ezt a finom árnyékjátékot megmutatod. Azáltal, hogy átlós lett az elrendezés, ennek a döntésnek lett kiemelt szerepe, de benne hagytad a bizonytalanságot a képben. Néha a legegyszerűbb formajátékok lehetnek a legerősebb üzenetek, merni kell ezeket átélni és ábrázolni, viszont akármennyire is hatás alá kerülünk egy-egy szituációban, a bennünk lévő fotósnak mindig kontrollálnia kell tudni az érzelmeinket azáltal, hogy formailag úgymond rendet tartunk. Azt kérem, hogy ezt a képet akár itt, akár máshol rendezd meg és ismételd meg, hogy ez a fajta képalkotói tudatosság erősödhessen. Az érzelmek a legfontosabbak minden önkifejezési formánál, de óvatosnak kell abban lenni, hogy az érzelmesség ne váltson át érzelgősségbe. Ismétlés. (hegyi)

VISSZAVÁGYÁS

Róma, 2011.04.21.

Sándor két fontos eszközzel jelzi a visszavágyás élményét, egyrészt a kékekkel, másrészt a szereplők távolságával, azzal, hogy nem vesznek tudomást a kameráról, avagy teljesen üres tereket mutat. Ott az út, le is lehetne menni, de az utolsó estéjén az ember már nem kezd új történetbe, nem megy felfedezőútra, hanem végiglátogatja azokat a helyeket, amiket emlékezetébe akar vésni. Ez a leltározás, ez a raktározás élmény az, ami erősen jelen van a képeken. Oda is mehetnék, szóba is elegyedhetnék, de inkább háttérben maradok, hiszen az ő életük ott folyik tovább, az enyém visszavisz saját környezetembe, véget ér a vizitáció. Azért erősek ezek a képek ebben a kategóriában, vagy leckében, mert a búcsú keserűsége méltósággal párosul, az érzelmek nem ragadnak el, nem megyünk át a szubjektív riport területére, Sándor megmarad Sándornak, tudomásul véve a tényeket. (hegyi)
értékelés:

Felfedezők

Nagyon jó megoldás a leckére, mármint az ötlet, a meglátás, felidézi a gyerekkorom, amikor eső után a száradó aszfaltra a bicajjal rajzoltunk nyomokat, tehát ez a része rendben van a képnek. Ami úgymond általános kérdés ilyenkor, az a kamera nézőpontjának megválasztása. Ha a felnőtt szemmagasságából exponálsz, akkor az a felnőtt világából nézi a szituációt, azaz ha a gyerekkor élményébe bele akarunk kerülni, jószerivel a kamerát is az ő testméretükhöz kell igazítani. Természetesen vannak kivételek, amikor a gyerekkor magányát, riadtságát akarjuk szimbolizálni, akkor jó lehet a fentről lefelé fényképezés, de ennél a képnél biza lejjebb kellett volna vinni a kamerád, mert így most ez a szemszög ellene dolgozik a történetnek. (hegyi)
értékelés: